Útvesztők. A titokzatos hangzású nevet talán nem is annyira nehéz megfejteni, a szövevényes „útkeresések” hozzátartoztak az ember életéhez – az élet útvesztőjében bárki könnyen eltévedhet.
Minden korban tisztában voltak ezzel az emberek, számos kultúra, ország és nemzet művészetében más-más módon, de gyakran felbukkannak a labirintusok. A katedrálisok padlómozaikja, egy ünnepélyes barokk díszpark sövénylabirintusa, vagy Minosz király labirintusának hangulata ma is elvarázsolja a szemlélőt.
Az összetett formájú útvesztők az évezredek során változatos szándékból épültek.
Az első, labirintusra emlékeztető, spirális formákra
Anglia ősi temetőiben
bukkantak a régészek. A tetszetős mintákat megalitokra vésték, keletkezésük idejét és a készítők célját a tudósok is csupán találgatják.
A labirintusok története többezer év homályába vész. Az egyiptomi piramisokban feltárt motívumok vagy a görögországi Minósz király palotájának titokzatos útvesztője mellett Rómában is rejtőzött labirintus, a Domus Aureát Nero császársága idején építették.
Minosz király labirintusa
Kréta szigetének knosszoszi palotája az ókori minószi civilizáció egyik legfontosabb épülete volt.
A legendás palota
története és régészeti feltárása Arthur Evans brit archeológusnak köszönhető.
Evans a 20. század elején kezdett régészeti kutatásokat végezni a Krétán található Knosszosz területén. A feltárások során felfedezte a palota romjait, amelyeket azóta részben helyreállítottak és megnyitottak a nagyközönség számára.
A palota több szintből álló épületegyüttes, amely egykor számos teremből és csarnokból állt. A falakat színpompás freskókkal díszítették, amelyek bemutatják az ókori minoikus kultúra mindennapjait és vallási rituáléit.
A palota
a legendák szerint Minosz király otthona volt,
aki a Minotaurusz nevű rettegett szörnyet tartotta fogva a labirintusban.
A Minotaurusz félig ember, félig bikafejű szörnyetegként élt, és a király azt a rettenetes árat szabta a görögöknek, hogy minden évben hét fiatal és hét leányt küldjenek Krétára, a lény számára áldozatképpen.
A bonyolult elrendezésű labirintus Minotaurusz börtöne volt,
szövevényes formálásának köszönhetően a foglyok nehezen találták a kiutat falai közül.
A legendák szerint Thészeusz, az athéni hős, úgy döntött, véget vet a rémuralomnak, és felkerekedett, hogy legyőzze a Minotauruszt. Segítségül magával vitte Minosz király leányát, Ariadnét, aki egy gyöngysort adott neki, és elmondta, hogyan találhatja meg az utat a labirintuson keresztül, és hogyan juthat ki onnan.
Thészeusz sikeresen megölte a szörnyet, majd Ariadné segítségével kijutott a labirintusból.
A szép történet ellenére
a Knosszoszi palota régészeti bizonyítékai nem támasztják alá a labirintus létezését.
valószínűbb, hogy pusztán a palota épületének komplexitása és a korábbi kutatások során felfedezett labirintusokra utaló tárgyak – például a csigavázak és a csiga formájú, jelképes motívumok – táplálták a labirintus mítoszát.
Néró aranyháza
Róma központja számos különleges építészeti csemegét rejt. Az egyik ilyen az időszámításunk szerinti 64. évi nagy tűzvész után kialakított épületegyüttes
a Palatinustól a Forum völgyén át az Oppius dombig húzódott.
Nero császár építtette, akinek 35 méter magas kolosszusa a palota előterében állt.
A hatalmas szobor a császárt
Helios isten alakjában ábrázolta.
Újszerű megoldást alkalmaztak a palota építésekor, a labirintusszerű alaprajz egy nyolcszög alakú termet keretezett, amelyet monumentális pillérek támasztottak.
A pompás palota, az Aranyház középpontjába az égboltozat mozgását jelképező kör alakú, lassan forgó termet építettek. Számos, gazdagon díszített helyiségből állt a villaszerű épületegyüttes, melyet ligetek, szőlőskertek, tavak, díszkertek kereteztek.
Azonban Rómában is csalódnia kell a labirintusokra vadászó látogatóknak, mert az igazság az, hogy
a Domus Aurea labirintusa nem valódi labirintus volt, sokkal inkább egy rendkívül összetett épületrendszer.
Ennek ellenére persze az Örök Városba érkezők ma is gyönyörködhetnek Nero luxusában és a pompás épületegyüttes szépségében.
A lélek útvesztői
A középkorban és az újkor évszázadaiban is számos országban építettek labirintusokat, ezek
általában a templomok kertjeiben vagy a kolostorokban
kaptak helyet. Az ilyen labirintusokat többnyire spirituális vagy meditatív célokra használták.
A középkori templomépítészet egyik csúcspontját a gótikus katedrálisok jelentik. A lenyűgöző méretű, ég felé törekvő, monumentális épületekben több helyen látványos padlómozaikok rejtőznek.
Nem is annyira rejtőznek, hiszen például Franciaországban a látványos padlómozaikokkal a főhajókat díszítették. Bár a gótikus építőmesterek leginkább az épületek függőleges elemeire, a kecses oszlopokra és a csúcsívekre koncentráltak, a padló is fontos részévé vált az 1200-as évektől az építészeti kompozíciónak.
A mozaikok különböző színes kövekből, márványból vagy csempékből készültek, ezekből a színes elemekből képezték a részletgazdag formákat.
A katedrálisok főhajójának padlózatán található geometriai mintázatok és szimbolikus jelképek
a vallásos és a világi témákat egyaránt kifejezték.
Ezek az útvesztők olykor a padlókövezet részeként jelentek meg. Egy-egy ilyen útvesztő spirális mintázatot vagy bonyolult ösvényt formáz, amely a középkori miszticizmus szellemisége szerint
a bűnbocsánat szimbóluma volt.
A hívőknek lehetősége adódik követni az útvesztő vonalát, ezt az utat
évszázadokon át térdeléssel tették meg.
Korántsem véletlen, hogy ezek az útvesztők általában központi helyet kaptak a katedrálisok padlókövezetében.
A labirintusszerű padlómozaikok gyakran tartalmaztak további díszítőelemeket, stilizált növényi ornamentika, állatalakok, bibliai idézetek és szentek ábrázolásai egyaránt szerepeltek.
Csigavonalak bűvöletében
Európa főúri kastélyai amellett, hogy építészeti mesterművek a pompás díszkertekkel is ámulatba ejtik a látogatót. Az egyetemes építészettörténetnek talán a legváltozatosabban díszített emlékei a ma is lebilincselő szépségű barokk paloták, melyekhez az ünnepélyes díszkertek, fasorokkal tagolt parkok kapcsolódtak.
A tekintélyes méretű parkokban
szökőkutak, antik márványszobrok, utak és sövénylabirintusok
mentén barangolhattak a háziak és vendégeik.
A barokk díszkertek különlegességét az egyes parktükrök geometrikus formáinak tiszta szimmetriája fokozza. A kertek tervezése során az építők az optikai illúziók játékát alkalmazták, hogy a kert tágabbnak és grandiózusabbnak tűnjön.
A puszpángsövényből kialakított labirintusokat későbbi korokban is előszeretettel alkalmazták egy-egy kastély pompájának emelésére.
A sövényeket rendszerint művészi formákba metszették,
valamint bokrok, cserjék vagy fák egyesítették őket, így látványos és összetett mintázatot hoztak létre.
A labirintusok belső részein általában keskeny ösvények vezettek, amelyeken a látogatók különböző fordulókat és kihívásokat találhattak. A cél az volt, hogy a látogatók eljussanak a labirintus közepére vagy a kijárathoz.
A tiszafák ölelésében
A barokk korstílust követően az 1800-as években épült hazai kastélyaink kertjében is többfelé kialakítottak sövénylabirintust, a tiszadobi útvesztő is ilyen.
Tiszadob a Nyírségben települt, az Alföld északi részén, a község neve
az Andrássy család kastélyáról vált széles körben ismertté.
A tiszadobi kastély 1880 és 1885 között épült, tervezője Meinig Arthur művével a magyar történelmi romantika építészeti elemeire támaszkodott amikor a vajdahunyadi vár formáit megidézte.
A tiszadobi Andrássy kastély
a Loire-menti kastélyok hangulatát idézi,
parkja nyolc hektáros területen fekszik. A kastély kertje a művészi gonddal tervezett és gondozott angol- és franciapark, benne több csodálatos rózsalugassal.
Az egykori művészi harmónia legértékesebb mementója a szépséges
bukszus-labirintus.
A pompás tiszafákkal határolt, középkori liliom rajzolatú sövénylabirintus az egyik legszebb megmaradt útvesztő Magyarországon. A bukszus-labirintusban egy igazán megkapó szobrot is elhelyeztek, a Leányszöktetés Fadrusz János keze munkája. Fadrusz volt a korszak egyik legismertebb és legtöbbet foglalkoztatott mestere.
Kikapálják a motívumokat
Napjainkban is készülnek látványos labirintusok Magyarországon, Csongrád-Csanád vármegyében két különleges útvesztő is turisztikai célponttá vált.
Ópusztaszer mellett egy szépséges rajzolatú puszpáng labirintust alakítottak ki.
A Csillagösvény labirintus 3,5 kilométer hosszú sövényfalakból áll,
így a világ harmadik legnagyobb ilyen jellegű útvesztője. Izgalmas vonalvezetése még a műholdakról is látható,
a legendás Csodaszarvast mintázza.
A másfél hektáron, 35 000 tő fagyalból megszerkesztett sövénylabirintus az évek alatt szépen fejlődött, ma már 2 méter magas „falakkal” csábítja a vendégeket, akiknek a 45-60 perces bolyongás páratlan élményt nyújt.
A Makótól karnyújtásnyira fekvő
Kiszomboron egy másik különleges útvesztő található.
A községben másfél évtizedes múltra tekint vissza
a Kukorica-Útvesztő Fesztivál, a vidám rendezvényt 15. alkalommal rendezték meg idén.
A többnapos program a páratlan útvesztő köré szerveződik, a falu határában egy kukoricaföldön évről évre izgalmas labirintust alakítanak ki helyi önkéntesek. A kukoricaföldben kialakított labirintus így minden évben más képet mutat.
A kiszombori kukorica-útvesztő aktuális mintáját minden tavasszal kikapálják a lokálpatrióták. Idén a község határában egykor működő kőolajkutakat idézik a rajzolatok, a tavalyi évben Kiszombor 775. születésnapja alkalmából a falu nevezetes műemlék épületeinek sziluettjét alakították ki az útvesztőben.
