Természetesen van annak előnye, ha az élelmiszerláncokban, a kozmetikai boltokban, a gyógyszerláncokban ritkábban találkozunk áremelésekkel a leggyakrabban keresett termékeknél, vagyis ha stabilabbak az árak. Ugyanakkor a magyar kereskedelemre jellemző sok beavatkozás olyan torzulásokhoz is vezet, amelynek káros hatásait hiba lenne tagadni.
Szinte nincs olyan nap, hogy ne hallanánk valamilyen az árakat, és így persze a hazai inflációt is befolyásoló intézkedésről. Felsorolunk párat.
- A kormány arról döntött, hogy egyre több élelmiszeripari cikkre érvényes az árrésstop (ami azt jelenti, hogy a kereskedő csak adott mértékű árrést tehet a termékre.)
- A kormány úgy határozott, hogy kiterjeszti az intézkedést több kozmetikai, piperecikkre is.
- A kormány augusztus 31-ig meghosszabbította az árrésstopokat.
- A kormány arra kéri a bankokat, a biztosítókat, a gyógyszercégeket, hogy vezessenek be önkéntes árkorlátozásokat, bizonyos áremeléseket halasszanak el.
Mi a célja az árrésstopnak?
Mi ezeknek az intézkedéseknek a célja? Aligha kérdés, hogy egyrészt a kormány szeretné népszerű intézkedésekkel kiszolgálni a lakosságot, vagyis a szavazókat, másrészt ugyanezen végső okból, de szeretné kordában tartani az inflációt is.
Csakhogy az intézkedéseknek összetett a hatásmechanizmusa, és az állampolgárok eléggé el is vannak veszve, hogy miként is kell ezekre nézni.
Hiszen amennyiben kormánypárti hírportált olvasnak, vagy ilyen közgazdász értékelését hallgatják, akkor az a vélemény dominál, hogy a kormány megvédte a magyar családokat, az infláció máris mérséklődött. Ha pedig kritikus értékeléssel találkozik, akkor azt olvashatja, hogy a túl sok árintézkedés torzítja a kereskedelmet, összességében még emeli is az inflációt.
A láncok nincsenek könnyű helyzetben
A valós értelmezés természetesen egy kicsit árnyaltabb, mint az egyoldalú vélemények.
Az nem igaz, hogy a láncok mindent át tudnak hárítani a fogyasztókra, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ), vagyis a különböző bolthálózatok szövetsége rendre azt jelzi, hogy a láncok már elviselhetetlen terheket kapnak. A legkülönfélébb kormányzati lépések, amelyek közül az árrésstopot és a kereskedelmi adót emeljük most csak ki, odavezettek, hogy a boltok zöme súlyos veszteséget tol maga előtt.
Az adminisztratív intézkedés rontja a magyar beszállítók és a külföldi láncok kapcsolatát is, ha a bolthálózatnak nehezebb az élete, akkor majd ő is ármérséklést kér a magyar vállalatoktól, a vállalatok fejlesztési lehetőségei elapadnak, hosszú távon nem lesznek versenyképesek így a magyar cégek sem a hasonló terheket saját piacaikon nem kapó külföldi cégekkel.
A fogyasztó azért egyértelműen örül
Természetesen a magyar fogyasztónak az jó, hogy a számlák végösszegei alacsonyabbak. Ki ne örülne ennek, akár annak rovására is, hogy a kedvenc boltja veszteséges, sőt, adott esetben elgondolkodhat a kivonuláson is, vagy a régóta kedvelt magyar élelmiszergyártó is nehézségekkel, árnyomással küzd?
Fogyasztói oldalról inkább az merülhet fel problémaként, ha a kiválasztott termékek ugyan mérsékeltebb áron elérhetők, de a gyártók, a boltok más termékeken annyit emelnek, hogy összességében mégis nő az infláció.
Önkéntes árkorlátozások
Amikor az állam kér valamit a bankoktól, a biztosítóktól, vagy a gyógyszercégektől, hamar azt látjuk, hogy az egyes cégek iparkodnak bejelenteni, hogy ők aztán segítenek az infláció mérséklésében. Senki nem szeretne az állammal rosszban lenni.
Legyen a példánk a legfrissebb ilyen kérés, a gyógyszerek önkéntes ármérséklése, ahol minden elem jól tetten érhető.
Elsősorban a kettős célrendszer, a fogyasztók örülnek az árak befagyasztásának, de az inflációs cél is jól látszik, hiszen nem véletlen, hogy pont azokra a termékekre határozták meg ezt a kérést, amelyekből az inflációt is számolják.
A gyógyszeripari cégek tehát önkéntes árkorlátozást” vezetnek be, a Magyar Gyógyszerészi Kamara pedig közzé is tett egy 25 termékből álló listát, amelyeknek az árát a nagykereskedők a 2024. december 31-i árakon rögzítik. Nem soroljuk fel mindet, de ezek a leggyakrabban hallott, legismertebb gyógyszerek. Persze mindenki örüljön, ha neki nem ismerősek ezek a nevek, mert nincs dolga velük. Ilyenekre gondolunk: Advil Ultra, Voltaren Dolo, Algopyrin, Neo Citran, Prostamol Uno.
A kérdés megint a szokásos, lesz-e a dolognak kárvallottja, többet fognak-e azok az emberek fizetni, akik nem olyan ismert, nem olyan keresett termékeket kénytelenek vásárolni?
Várakozás-menedzsment
És itt jön be a képbe egy érdekes fogalom, a várakozás-menedzsment. A kormánynak az is célja, hogy a gazdaság szereplői elhiggyék, hogy a magyar infláció nem lesz magas. Hiszen mindig párhuzamosan él a gazdaságban több fogalom,
- az infláció (a tényleges adat),
- az észlelt infláció (amilyennek a fogyasztó érzékeli az árak emelkedését) és
- az inflációs várakozás (amilyen áremelkedést a jövőben várnak a szereplők).
A valós adatnál jellemzően nagyobb pénzromlást feltételezünk és mindig viszonylag magas inflációt vizionálunk.
Az árrésttopok legpozitívabb hatása a fogyasztói oldalon az, hogy amennyiben a vásárlók a leggyakrabban megvett élelmiszerek, kozmetikai cikkek és gyógyszerek esetén nem találkoznak árváltozással, talán elhiszik, hogy nem is lesz már olyan magas az infláció. Ez ugyanis önbeteljesítő is lehet.
Ha a gazdaság szereplői nem várnak inflációt, nem is annyira emelnek árakat.
Csak az a baj, hogy ennek a fordítottja is igaz, ha a gyártó és a kereskedő vállalatok viszont azt feltételezi, hogy tartósan megmaradnak az adminisztratív intézkedések, akkor amolyan ellenlépésként, ahol tudnak, ott drágítanak.
Marad az aktív, beavatkozós politika
A magyar gazdaságpolitika aktív, szereti azt mutatni a választók felé, hogy lép, intézkedik, gondoskodik.
A fogyasztó azért ezzel a gondoskodással párhuzamosan olykor azt is érzi, főleg, ha van összehasonlítási alapja, hogy már nem feltétlenül drágább Ausztriában, Németországban, Olaszországban bevásárolni.
Ha tippelni kellene, a kormány aligha fogja egyhamar kivezetni, a sikerként aposztrofált árintézkedéseket.
Kormányoldalról mindig el lehet mondani, hogy kigazdálkodható az ilyen intézkedés, csak a láncok kiviszik a nyereséget, pedig tudnának hatékonyságot javítani.
Igen, minden szénásszekérre fér még egy szál szalma, de azért ez nem egy végtelen esély. Ma már úgy tűnik, hogy a jelenlegi környezetben tényleg csak a leghatékonyabb nyugati cégek képesek nyereségesen működni, a kevésbé hatékony külföldiek már nagy veszteséget termelnek, a magyarok pedig valójában csak dotációval képesek egyáltalán megpróbálni versenyezni.
