A magyar Tungsram története, mely egykor a világ piacait is befolyásolta

Újabb hatalmas tanzanitot talált a néhány hónapja milliárdossá vált tanzániai bányász
2020-08-05
A vízfelszínt tisztító technológiák nem jelentenek megoldást az óceánokban úszó műanyag problémájára kutatók szerint
2020-08-06

A rovat támogatója:

A magyar Tungsram története, mely egykor a világ piacait is befolyásolta

Sokan tényként kezelik, hogy a műszaki avulást tudatosan tervezik meg az egyes műszaki cikkeknél. Ennek a gyakorlatnak az eredetét a két háború közötti időszakra teszik, amikor is a nagy villanykörte gyártók meghatározták, hogy a villanykörték maximum 1000 órán át működhetnek. Az egyik „összeesküvő” cég a magyar Egyesült Izzó volt.

Svájcban, 1924-ben valóban összegyűltek a nagy villanykörte gyártók, és sok mindent meghatároztak a villanykörtékkel kapcsolatban.

A kartell tagjai a világ (USA-n és Kanadán kívüli) piacának 95 százalékát lefedték. A két észak-amerikai állam azért maradt ki, mert ott a törvények tiltották a kartellezést, ennek ellenére az amerikai piacot uraló General Electric leányvállalatai révén szintén csatlakozott a kartellhez.

De kik is alkották ezt az „összesküvő csoportot”?

A kezdeményező a Phillips és az Osram volt, a piac két legnagyobb szereplője. A kartell harmadik legerősebb tagja pedig az Egyesült Izzó, azaz a Tungsram égőket gyártó magyar vállalat volt.

A XX. század 20-as éveire az Egyesült Izzó a világ egyik vezető világítástechnikai gyárává vált, a Tungsram márkájú villanykörtékkel a világ szinte minden táján találkozhattak a vásárlók. De hogyan keveredett egy magyar gyár a világ sorsát befolyásoló nagyok közé?

A történet 1874-ben egy egyszerű üzemmel kezdődött, amely sokáig nem is izzólámpákat gyártott, hanem sok minden, ma elektrotechnikainak nevezhető terméket. Az alapító Egger Bernát bécsi gyára leányvállalataként alapította meg a budapesti üzemet, amely aránylag gyorsan, 1889-ben felvette a termékei közé a villanykörte gyártást is. Ezzel előbb indult meg itthon a villanykörték gyártása, mint pl. Franciaországban. Az 1896-tól Egyesült Villanyossági Rt.-ként működő cég 1906-ban ismét nevet váltott, ekkortól Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt, azaz az Egyesült Izzó a cég neve.

Az Egyesült Izzó első évtizedei a fejlődés és a profiltisztítás jegyében teltek, hiszen eredetileg más termékeket, pl. telefonokat, távírókat is gyártottak, amiktől később megszabadultak, és az 1920-as évek végére szinte csak kizárólag a villanyégők, illetve később a villanykörtékhez sok mindenben hasonlító elektroncsövek gyártására rendezkedtek be, amiben meghatározók lettek a világpiacon, hiszen a termékek legnagyobb hányadát exportálták, ahogy ez történelme során mindvégig jellemző volt.

A vállalat fejlődése a technológiai innováción múlott. Az első komolyabb siker az volt, amikor még a szabadalom megjelenésének napján, 1904 december 13-án megvették a wolframszálas izzószál (ami fényesebben és tovább izzik) szabadalmi jogait is a feltalálóktól dr. Just Sándortól és Hanaman Ferenctől.

A wolfram angol és német nevéből alakította ki a gyár legendás vezetője Aschner Lipót a Tungsram márkanevet, mert angolul ezt az anyagot tungstennek hívják, míg németül wolframnak, és ezekből alkotta meg a máig ismert logót is.

Tungsram neonreklám egy ház tetején (Fotó Fortepan, TM)

A cég a két világháború között folyamatosan növekedett, külföldi érdekeltségeket, vállalatokat birtokolt, és a világ egyik legnagyobb izzólámpa gyárává válva vett részt meghatározó tagként az 1924-es kartell-tárgyalásokon.

Ezt a megállapodást sok helyen, mint Phoebus-összeesküvést említik (a Phoebus SA. felelt az együttműködés koordinálásáért), amely elsőként döntött a tervezett avulásról, és az addig 2000-2500 óráig működő izzólámpák élettartamát 1000 órában maximalizálta. Az ekkor kötött megállapodások tulajdonképpen nem szóltak másról, mint az ezer szállal egymáshoz kapcsolódó villanykörte gyárak átfogó megállapodásáról, amelynek csak egy eleme volt az izzólámpák 1000 órás élettartamának meghatározása, de része volt a minőség biztosítása és a csereszabatos szabványok alkalmazása is.

Az 1000 órás élettartamot a hivatalos indoklás szerint azért határozták meg, mert ezzel a középértékkel lehetett valójában a leghatékonyabb izzókat előállítani, amelyek viszonylag alacsony fogyasztás mellett valóban 1000 óráig megbízhatóan égnek. (Elő lehetett volna állítani már akkor is hosszabb élettartamú izzót, de az vagy halványabban világít, vagy sokkal többet fogyaszt, így a vásárlónak többe került volna az áramszámla, mint az 1000 óránként cserélt izzó.)

A megállapodásnak azonban volt egy ennél talán fontosabb része, az innováció csere kidolgozása, azaz a cégek egymással a legújabb fejlesztéseiket megosztották.

Valójában ez már a második kartell volt a villanykörte történelemben, az első világháborúig működőt a szénszálas izzók gyártói még 1903-ban kötötték, s ebben szintén a harmadik résztvevő a magyar cég volt.

A világ élvonalában maradni pedig csak folyamatos fejlesztéssel lehetett, amelyre az Egyesült Izzó nagy hangsúlyt fektetett.  A két világháború közötti egyik legjelentősebb fejlesztés, amellyel a piaci szereplőket messze megelőzték, a kripton töltésű lámpák nagyüzemi gyártásának kidolgozása volt.

Azt, hogy nemesgáz töltéssel az izzólámpák szebben, fényesebben világítanak, már korábban is tudták, csak a megfelelő nemesgáz volt a kérdés. Az argon és az ugyan nem nemesgáz nitrogén nem igazán volt használható, a kripton viszont megfelelőnek tűnt, de előállítani iszonyatosan drágán lehetett. Egészen addig, amíg az Egyesült Izzóban Bródy Imre vezetésével ki nem dolgozták ennek olcsó megoldási módját, amely azon alapult, hogy a normál levegő is tartalmaz némi kriptont, és így a levegőből is ki lehet vonni.

Egy kripton töltésű Tungsram izzólámpa a Műszaki Tanulmánytár gyűjteményében (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

A Tungsram „legdicsőbb órájának” a cég saját honlapja viszont nem a kripton kinyerésének szabadalmaztatását tartja, hanem 1946. február 6-át, illetve azt az időpontot, amikor a cég kutatócsapata, Bay Zoltán vezetésével megradarozta a Holdat. Ezen azt kell érteni, hogy egy saját fejlesztésű radarberendezéssel sikerült kimutatniuk a Holdra sugárzott rádióhullámok visszaverődését az égitest felszínéről. Tették ezt egy végletekig elpusztított országban, úgy, hogy pár hónappal korábban a szovjet csapatok az Egyesült Izzó gépállományának 96 százalékát (!) egyszerűen elvitték. Emellett mellékes, hogy a magyar siker előtt három héttel a Holdradar kísérletet az amerikai tudósok is elvégezték, természetesen a magyar kutatóknál jóval bonyolultabb, drágább felszereléssel, mérhetetlenül jobb körülmények között.

A Holdradar berendezés egyik legfontosabb elemének, a coulométer másolata a Műszaki Tanulmánytár gyűjteményében (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

A cég a II. világháború után nagyon nehéz helyzetben volt. Bay és több más mérnök az 1940-es évek végén nyugatra menekült. A legendás vezető, Aschner Lipót a II. világháború alatti megpróbáltatások után Svájcban gyógykezeltette magát. A mauthauseni koncentrációs táborból ugyanis, ahonnan 100 ezer svájci frankos vérdíjjal váltotta ki a vállalat, már súlyos betegen került haza. Ugyan 1947-ben szovjet garanciával visszatért és a cég vezérigazgatója lett, de súlyosbodó betegsége következtében 1952-ben elhunyt. Bay Zoltán Bródy Imre számára is mentességet szerzett, de ő nem akarta elhagyni családját, így velük együtt a bajorországi mühldorfi lágerbe szállították, ahol az embertelen körülmények hatására a feljegyzések szerint 1944 december 20-án bélgyulladásban hunyt el. Ma is az ottani tömegsírban nyugszik.

A cég a szocializmus alatt egyre inkább a KGST piacokra szállított, bár a nyugati export sem maradt el, és az 1980-as évek végén helyi cégeken keresztül már az Egyesült Államokban és más nyugati országokban is jelen volt.

Tungsram elektroncsövek egy Orion rádióban (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

Az 1984-óta hivatalosan is a Tungsram Rt. nevet viselő vállalatot a rendszerváltás környékén privatizálták. Fő tulajdonos az amerikai General Electric lett, amely egyébként már a II. világháború előtt is az egyik tulajdonosa volt a cégnek. Innentől kezdve a Tungsram egészen 2018-ig amerikai leányvállalatként működött tovább, amikor is az anyacég az európai, közel-keleti, afrikai és törökországi világítástechnikai üzletág, valamint a globális autólámpa-ágazat eladása mellett döntött. A vevők végül is a magyar cég korábbi német vezetői lettek, akik 2018-tól már önálló magyar vállalatként működtetik a Tungsramot.

A mai cég központja most is ugyanott, a Váci úton van, ahova 1901-ben költöztek. A 95 százalékban exportra termelő vállalat új jelmondata „Örökségünk az innováció”.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük