Ha a magyar központú olajmulti megveheti a szerb NIS többségét, az valóban javít a regionális helyzetén. A befektetők ezért is, de a kitermelési lehetőségekről érkező pozitív hírek miatt is nagyon rákaptak a Mol részvényeire.
A Mol Nyrt. részvényei az idei évben már 26 százalékkal drágultak.
Mindez sokkal erősebb teljesítmény, mint amit mostanában megszokhattunk, hiszen, ha 10 év átlagos emelkedését nézzük, akkor a Mol évi 8 százalékot drágult, azt is mondhatjuk, hogy 2026-ban három évnyi drágulást hozott össze a papír másfél hónap alatt.
Mindezt ráadásul egy olyan időszakban, amikor az olajipar a legrosszabbul teljesítő szektorok között ragadt világszerte.
Ha a nyersanyagok áremelkedését nézzük, akkor az arany, az ezüst, a palládium, a platina és még sok más alapanyag 70-140 százalékos áremelkedésen van túl, az ismert nemzetközi olajjegyzések, vagyis a Brent és a WTI egy éves távlatban viszont mínuszosak.
Fontos bejelentések a Mol-nál
Természetesen érthető, hogy a Mol el tudott rugaszkodni az iparági trendektől, mert több nagyon fontos és pozitív bejelentést is tudott tenni az elmúlt időszakban.
Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy a Mol Nyrt. szándéknyilatkozatot írt alá a szerb NIS többségének megvételéről.
De pozitívum volt az is, hogy a Mol belép a líbiai piacra, vagy akár az is, hogy tavaly is nagyon sikeres volt a Mol belföldi kőolajkitermelése és újabb koncessziók várhatók.
Ezek a hírek eltérő okokból voltak nagyon pozitívak.
A szerb NIS többségének megszerzése azt ígéri, hogy a magyar Mol még nagyobb regionális játékos lesz. Hiszen eddig ő volt a magyar (Mol), a szlovák (Slovnaft) és a horvát (INA) olajcég irányítója, ha ehhez bejön egy negyedik ország, vagyis Szerbia (NIS), akkor még jobban tud a csoport a térségben optimalizálni.
Hiszen a Mol mind a négy országban, a városok neve szerint Százhalombattán, Pozsonyban, Rijekában és Pancsovában is rendelkezik majd finomítóval, amelyek egymás között is tudnak abban optimalizálni, hogy a Mol-csoport ezen országokon is bőven túlmutató töltőállomás-hálózatát ellássák benzinnel és dízellel.
Ezekről a termékekről beszélünk a legtöbbet, bár egy jó finomító ezen kívül is több tucat terméket gyárt, csak a kerozint, vagy a műanyagipar alapanyagokat nem látja annyit a lakosság, mert azokat nem a töltőállomásokon forgalmazzák.
Az olajmérleg
A finomítás (downstream) és a benzinkutak (retail) mellett egy jelentős olajipari cég harmadik fontos területe mindig a kutatás-termelés, vagyis az upstream. Az említett jó hírekben az a közös, hogy mindegyik javíthatja a Mol-csoport olajkitermelését, vagy ahogy a szakma mondja, az olajmérlegét.
A hírekben sokat olvashatunk arról, hogy milyen akadozások, vagy viták vannak a Mol-csoport olajbeszerzései körül, amelyek vagy a Barátság, vagy a Janaf kőolajvezetékeken érik el a finomítókat (legalábbis Százhalombattát és Pozsonyt). Ugyanakkor a Mol-csoportnak nagyon jelentős saját kitermelése is van.
A cél az, hogy ez a kitermelés legalább napi 90 ezer hordós szinten maradjon, ami szép nagy szám, de ha hozzátesszük, hogy a világ naponta 100 millió hordót termel és fogyaszt, akkor azért azt is látjuk, hogy a Mol világpiaci részesedése nincs 1 ezrelék sem.
Igen ám, de a 90 ezer hordós termelés fenntartása is folyamatos munkát igényel, mert a felkutatott mezők kitermelése csökken, majd kiapad, mindig újabb és újabb területeket érdemes kutatni, jogokat szerezni.
A NIS megvétele hozhatja Szerbiát, mert Szerbiában jelenleg ennek a cégnek van kizárólagos koncessziós joga, míg az említett a líbiai piacra lépés egy új országban hozhat később olajkitermelést, vagy a magyar koncessziók segíthetnek a belföldi kitermelést fenntartani.
Líbiai rajt
Líbia kockázatos ország, nincs is egységes irányítása, központi hatalma, vagyis fogalmazzunk úgy, hogy van egy nyugati (nagyobb területet uraló) központi kormányzat és egy keleti szakadár kormányzat. Sajnos az olajpiac már ilyen, hogy az újabb lelőhelyek gyakran találhatók nehéz terepen, vagy gyakran vannak geopolitikailag kockázatos országokban.
A Mol-csoport annyiban Líbiában is óvatos, hogy nem is egyedül ment be a piacra, hanem a spanyol Repsol és a török Turkish Petroleum társaságában egy konzorcium részeként.
A Líbia Nemzeti Olajtársasága (NOC) által meghirdetett területek közül ez a konzorcium az O7 elnevezésű tengeri blokkra pályázott és itt nyert is,
A jog egy 10 300 km² tengeri területre szól, ahol a vízmélység meghaladja az 1500 métert. Ha valóban sikerülne olajat találni, és megkezdődhetne a kitermelés, ez már a kilencedik ország lenne, ahol a Mol termel, az eddigiek Magyarország, Horvátország, Azerbajdzsán, Irak, Kazahsztán, Oroszország, Pakisztán és Egyiptom.
Belföldi termelés
A magyar kormánynak, de persze a Molnak is nagyon fontos a hazai olajkitermelés is. Hiszen itt nincs függés a külföldtől, nincsenek drága tranzitdíjak, veszekedések. Éppen ezért komoly kormányzati kérés, ha tetszik, nyomás is van, hogy minél nagyobb legyen a hazai kitermelés és – bár fontos hangsúlyozni, hogy ez nemcsak a Mol teljesítménye – tavaly valóban rekordot is döntött a hazai kőolaj-kitermelés. 2025-ben mintegy 1,17 millió tonna kőolajat hoztak felszínre.
Azóta azt is tudjuk, hogy az Energiaügyi Minisztérium újabb hazai területekre hirdet szénhidrogén bányászati koncessziókat, azt persze előre pontosan nem lehet tudni, hogy az új helyszínek, vagyis Baracska, Bácsalmás, Békéscsaba, Kisköre, Nagylengyel-nyugat, Tiszacsege és Tiszalök majd milyen lelőhelyeknek bizonyulnak.
Nagy trendek árnyékában
A Mol tehát sikereket ér el, de kár lenne tagadni, hogy az olajipar egyáltalán nem áll könnyű év előtt.
A világ legnagyobb olajtartalékaival és exportpotenciáljával rendelkező országok közül többen, így Oroszország, Venezuela és Irán háborúk, belső viszályok és szankcióik gyűrűjében él.
És bár lehet, hogy az Egyesült Államok, mint nyugodt, újabban exportra is képes erő, ennek látszólag haszonélvezője, de Washington egyáltalán nem így gondolkodik.
Az USA szeretne még több olajtartalék felett valamilyen kitermelési jogot, primátust élvezni, és Donald Trump ezt nem is rejtette véka alá, amikor rajtaütött Venezuelán.
Mindezek után meglepő lehet, hogy amikor ennyi a geopolitikai kockázat, vagyis ilyen nehéz a kínálati oldal helyzete, miért nem drágább az olaj. Hiszen lehet, hogy minden autós nagyon drágának érzi a benzin árát, de valójában a magyar üzemanyagárak emelkedése sem érte el az elmúlt években az infláció szintjét, a világpiaci olajárak stagnálásáról nem is szólva.
A magyarázat részben a világgazdaság lanyha teljesítménye, részben az elektromos autók terjedése lehet, de abban biztosak lehetünk, hogy az olajipar nemcsak a közlekedésben, de például a petrolkémiában, a műanyaggyártásban és még nagyon sok ágazatban biztosan velünk marad.
Ha pedig ebben a piaci szegmensben van egy regionálisan is erős magyar központú cég, az nemcsak a részvényeseknek, de az adófizetőknek és az ország egészének jó hír.
