Csak a Szabadság-hegyi vízforrásokból ötvenezer liter édesvíz folyik el naponta

Javulhatna a gyógyszerek hatékonysága
2023-12-05
Április 1-jétől indul a kézi visszaváltás az önként csatlakozó kis üzletekben
2023-12-05
Show all

Csak a Szabadság-hegyi vízforrásokból ötvenezer liter édesvíz folyik el naponta

Kevésbé megbecsült nemzeti kincsünk a forrásvíz – nyilatkozta a Tudás.hu-nak Bittsánszky Ádám, vízgazdálkodási kutató. Mint mondja, jelenleg Budapesten a Szabadság-hegyből a vízforrásokból 50 000-100 000 liter hideg édesvíz folyik el naponta a csatornába felhasználás nélkül. Ezek az értékes vizek, nemzeti kincseink, kis odafigyeléssel ivóvíz minőségűek is lehetnének.

Víz nélkül nincs élet. A közhelyes megállapítás mégiscsak tényszerű, hiszen évezredes tapasztalatokon alapul. Régóta tisztában van ezzel a ténnyel Bittsánszky Ádám vízgazdálkodási kutató is.

A tudós immár két évtizede kutatja a vízforrásokat, ezen belül mintegy hat éve tudományos módszerekkel vizsgálja a hazai forrásvizeket. Kutatásainak homlokterében a Budai vár Mátyás király-kori – koraújkori – 1485-re kiépült, gravitációs elvű, a közlekedőedények elvén működő forrásvíz ellátó rendszere és Visegrád Királyi Palotájának szintén gravitációs elvű forrásvíz ellátó rendszere áll.

Bittsánszky Ádám mesélt a Tudás.hu-nak a vízforrások jelentőségéről, közösségteremtő erejéről, és arról, hogyan hasznosíthatnánk a jelenleg kevésbé megbecsült forrásvizeinket.

A tiszta víz a föld országainak az egyik legfontosabb természeti erőforrása. Az éltető víz az emberek számára gyakran láthatatlan, a föld gyomrában helyezkedik el. Miben mások a forrásvizek, mint a felszíni vizeink?

A forrásvizek elfeledett természeti kincseink közé tartoznak. Felhasználási lehetőségeik szinte teljesen a feledés homályába vesztek, annak ellenére, hogy az 1900-as évek elején még a települések életében nagyon fontos szerepet töltöttek be.

A forrásvizek jelentős részben tudják – tudnák – biztosítani kezdetben kis vízfolyásaink – csermelyeink, majd patakjaink – vízellátását ugyanúgy, mint a régi időkben.

A források a felszíni vizektől abban is különböznek, hogy többnyire a lakott településektől magasabban fakadnak.

A régi időkben a települések lakói gondozták a vízforrásokat. A források, azok megjelenési helyei, vízművei, a forrásfoglalások jó karban tartása, folyamatos tisztítása közösségi érdek volt, hiszen csak így lehetett biztosítani a források állandó vízadó képességét, a folyamatosan megfelelő vízhozamot, és így a vízforrásoktól alacsonyabban fekvő települések vízellátásának biztosítását.

A forrásvizek a felszín alatti és a felszíni vizek határán helyezkednek el. Amikor a föld alatt, egy forrásfoglalásként megnevezett „létesítményben” megjelennek, még felszín alatti vizekről beszélhetünk, de mikor többnyire egy csővezetéken keresztül a felszínen hozzánk érkezik a hideg forrásvíz, már felszíni vízről van szó.

A forrásvizek a legtisztább vizeink közé számítanak, ha környezetüket nem érinti a városiasodás okozta szennyeződés. Felbecsülhetetlen értéküket az is jelzi, hogy a Római Birodalom híres vízvezetékei is mind tiszta forrásvizet szállítottak a városokba, ugyanis ezek voltak a legbiztonságosabb tiszta ivóvizek.

Legértékesebb forrásvizeink a karsztvíz–források, amelyek több esetben akár ötszáz évvel ezelőtti csapadékból származnak – igaz keverednek valamelyest a jelenlegi csapadékvizekkel, rétegvizekkel is –, vagyis egyfajta kapcsolatot létesíthetünk általuk a régi történelmi időkkel.

A forrásvizek általában nagyon tiszta ivóvizek. Hőfokuk télen 11 °C nyáron 14 °C fok, tehát a nyári melegekben kiválóan alkalmasak lehetnének – településekre vezetésük által – a közterületek hűtésére, zöld területe fenntartására, növelésére.

Mi a jelentősége ezeknek a vízforrásoknak?

A forrásvíz többször szerepel a Bibliában, és a népi, néprajzi tudáskincs is számtalan módon kapcsolódik hozzá. A tiszta hideg forrásvizek dicsérete már a görög-római és más népek mitológiáiban is megtalálható, különböző történetek kötődnek hozzájuk, majd a reneszánsz korban is nagy szerepet kapnak.

A forrásvizek a történelmi kertekben többnyire szökőkutakat, csobogókat láttak el vízzel. Ezeknek a pompás szökőkutaknak a díszítése általában a forrásvizekhez kapcsolódó jeleneteket, történeteket ábrázolt. Erre számos példát láthatunk például Olaszországban is.

A forrásvizek nagyon különböznek más vizektől abban, hogy sokkal közelebb állnak a természethez: a hegyek mélyéből fakadnak, egyfajta folyamatos megújulást, mozgást, életet és tisztaságot képviselnek.

Folyamatos változásuk révén a forrásvizek kapcsolatot teremtenek a múlttal és a jövővel is. Csobogásuk az embert, illetve a környező élővilágot, a környezetükben élő flórát és faunát éltető erővel és nyugalommal tölti el. Környezetükben rendszerint különleges növény- és állatvilág jelenik meg.

A forrásvizek településekre vezetése, klímavédelmi és környezetfejlesztési célokra való felhasználásuk után természetes befogadójukba a folyókba vezethetők vissza, tovább éltetve környezetüket.

Hol találhatók a legtisztább forrásvizek Magyarországon?

Hegyeink és dombjaink középmagasságában fakadnak ezek a források. A legtisztább forrásaink ott – például hegységeinkben – találhatóak, ahol a források feletti vízgyűjtő területek leginkább mentesek az emberi beavatkozásoktól, településektől, így például az állattartó telepektől.

Forrásvizeink a környezetünk kincsei, bárki hozzájuk férhet, illetve a források gondozása esetében hozzáférhetők lennének ezek a tiszta és hideg vizek. A források meglátogatása egyben rekreációs program is, a tiszta ivóvíz minőségű forrásvizek többnyire erdőkben fakadnak, így a forrásokból való vízvétel emberei kapcsolatot is jelent az erdővel,

az erdőkben való időtöltés pedig nyugtató jellege miatt egészséges, nyugtató hatással van az emberi szervezetre.

Milyen szerepe volt a forrásvizes kutaknak a történelmi időkben?

A forrásvizeknek kiemelt tisztelete volt Magyarországon, már a honfoglalás utáni korai időkben is. Példa erre Szent László király Dekrétumai Első Könyvének 22. fejezetében a pogány módra áldozók büntetését taglaló része, ahol említésre kerülnek a forrásvizek: „Aki pogány módra kutak mellett áldoz, avagy fának és forrásnak és kőnek ajándokot ajánl, akárki legyen, egy ökörrel bünhödjék érte.”

A rendelkezés alapján arra is lehet következtetni, hogy a honfoglaló pogány magyar hiedelemvilágban is fontos szerepe volt a forrásvizeknek. A forrásvizek tisztelete a későbbi időkben is megnyilvánult abban is, hogy a vízforrások mellé gyakran építettek templomokat.

A forrásvíz és templom együttélése napjainkban is megfigyelhető, több magyarországi templom mellett található forrásvizet adó forrás, például Mátraverebély-Szentkúton és Örvényesen. A kutatásaim egyik tárgyát képező budapesti Városkút-forrás és a Béla király-kút-forrás közelében található az Istenhegyi Szent László-templom, amelynek oltárképén az a jelenet látható, amikor Szent László király vizet fakaszt a sziklából.

Milyen különleges események kötődtek egy-egy forráshoz, kúthoz?

Több forráshoz, forrásvízhez betegségekből történő csodás gyógyulások kapcsolódnak. A forrásvizek és az azokkal működő szökőkutak mondhatni közösségteremtő erővel is rendelkeznek, szinte mágnesként vonzzák magukhoz hosszabb – rövidebb időre a közelben megfordulókat.

A forrásvizet adó forrás a mesékben, mondákban és a történetírás által feljegyzett történetekben is számos jelentős esemény helyszíne. Ezeket az eseményeket gyakran ábrázolják a forrásvízzel „működő” szökőkutak díszítésében, felidézve ezzel is a szökőkutat csodálók számára a megjelenített eseményt.

Meséinkben olyan szökőkutak is szerepelnek, melyek bort adnak a köréjük gyűlőknek. Borral folyó kutak híre történelmi feljegyzésekben is fennmaradt, ismeretes, hogy nagyobb ünnepek alkalmával borral működő szökőkút állt számos királyi udvarban, így Mátyás király udvarában is.

A vízhez köthető optikai elemek, és maga a forrásvíz, mint a művészeti alkotás része is megjelent a szökőkutakban. Ezeknek a szökőkutaknak a díszítésében látható jelenetek egyben a forrásvíz díszes, ünnepélyes bemutatását is jelentették.

Amennyiben egy kút többé már nem forrásvízzel működik, a szökőkúton látható művészi alkotás értelmezhetetlenné, üressé, árvává válik. A hideg forrásvíz ad életet a díszes szökőkútnak, a forrásvíznek van díszes szökőkútja, de egyben a forrásvizet ünneplő műalkotásnak is ez a víz ad értelmet és célt – mindezt tudták a régi korok művészei.

A szökőkutakat úgy készítették el, hogy a forrásvíz visszatükrözze a fényeket a szökőkúton elhelyezkedő szoborcsoportra, amely ettől megelevenedik, szinte életre kel. A látogatót ez az optikai hatás elgondolkodtatja, majd a folyamatosan élő, megújuló hideg forrásvíz csobogása és a forrásvízből áradó hűvös hőérzet, a szökőkút további szemlélésére, a szökőkútnál töltött hosszabb időtöltésre is készteti.

Magyarországon az ilyen, hideg forrásvízzel működő szökőkutak mára megszűntek.

Néhol egy-két pici csobogóból folyik forrásvíz vagy termálvíz, de ezeket nem lehet összevetni az Olaszországban vagy más európai országokban máig megtalálható, forrásvízzel működő szökőkutakkal, melyek ma is betöltik közösségszervező szerepüket.

Mely forrásokból táplálták a Budai vár és a Visegrádi Királyi Palota történeti kertjeiben a kutakat?

A Budai Vár történeti kertjeit a Városkút-forrás, Béla király-kút-forrás és az Ágnes-forrás látta el forrásvízzel. Ezek a forrásvizek napjainkban is megvannak, ezt sikerült igazolni a hat éve tartó folyamatos műszeres vizsgálataimmal. A források ugyanúgy vizet adnak, mint közel 540 évvel ezelőtt.

A Visegrádi Királyi Palota Mátyás király kori történeti kertjeit a Mátyás-forrás és a Telgárthy-forrás látták el tiszta vízzel. A reneszánsz kertekbe a forrás és patakvizeket a Perzsa és Római Birodalom óta ismert gravitációs elven és a közlekedőedények elvén vezették.

Fakadnak még ezek a források? Mi történik jelenleg a vizükkel?

Napjainkban közel 540 év után is fakadnak ezek a források, és bő vízhozammal rendelkeznek, a történelmünk nehéz megpróbáltatásai miatt azonban a feledés homályába vesztek. A Budapesten fakadó Városkút forrás, a Béla király forrás és az Ágnes forrás esetében biztosan tudjuk, hogy jelenleg ezek a forrásvizek – az 1950-60-as évek gyakorlata szerint – a csatornába vannak vezetve.

Visegrádon a Királyi Palota felett fakadó Mátyás-forrás nagy mennyiségű, értékes ivóvize a hegyoldalban, a palota kert oldalában folyik el, majd elszikkad a hegyoldalban.

A Telgárthy-forrás értékes tiszta vize az Apátkúti-patakba folyik be, és ezután a Dunát táplálja, vize nem kerül felhasználásra.

Hogyan lehetne hasznosítani ezeket a forrásokat napjainkban?

A Városkút-forrás, a Béla király-kút-forrás és az Ágnes-forrás hideg vizeivel kiválóan lehetne hűteni közterületeinket a nyári forróság alatt, sőt a szökőkutak vize pedig a légszennyezettséget is csökkentené.

Jelenleg Budapesten a Szabadság-hegyből ezekből a vízforrásokból 50.000-100.000 liter hideg édesvíz folyik el naponta a csatornába felhasználás nélkül. Ezek az értékes vizek, nemzeti kincseink, kis odafigyeléssel ivóvíz minőségűek is lehetnének.

A Városkút-forrás nitrát határértéke 15 egységgel haladja csak meg az ivóvíz minőség határértéket – a régi szabvány szerint jelenleg is ivóvíznek minősülő forrásvízről van szó – nagyon jó minőségű karsztvíz.

Érdekesség, hogy József nádor a hagyomány szerint, csak a Városkút-forrás vizét itta, ezért a forrást egy időben Nádor-forrásnak is nevezték.

A Városkút-forrás, a Béla király forrás és az Ágnes-forrás vize arra is alkalmas, hogy a gravitációs erő segítségével hideg vizeiket ismét a Budai várba vezessük.

A Várnegyed és a vár területén a történelmi hagyományok, a régészeti adatok és az írott emlékek tanúsága szerint több szökőkutat és csobogót, medencét és haltartót is elláttak élő, folyamatosan folyó, tiszta, hideg ivóvízzel. Többcélú felhasználásuk után pedig a Budai Vár kertjeit ma is öntözhetnék a szinte ingyen beszerezhető forrásvizek.

Visegrád esetében a Királyi Palotába lehetne vezetni a jelenleg hegyoldalban elterülő, illetve patakba elfolyó forrásvizeket, ahol ezek a tiszta, ivóvíz minőségű jelentős vízhozamú források a Palota napjainkra már rekonstruált három reneszánsz kori szökőkútját és csobogóját elláthatnák hideg, folyamatosan megújuló forrásvízzel.

Ez az ésszerű forrásvíz felhasználás egyfelől megidézhetné Mátyás király reneszánsz királyi udvarának dicsőségét, korhű miliőjét, másfelől pedig ezek a forrásvizek tudnák hűteni Visegrád közterületeit a nyári forró kánikulák idején, és alkalmasak a zöld területek öntözésére is.

A forrásvíz maga az élet, – a folyamatos megújulás és pozitív életszemlélet üzenete. Úgy vélem, a régi korok emberei jobban ismerték környezetük vizeit, azok tulajdonságait, jobban szerették, tisztelték a vizeket. Azt gondolom, ezt a kapcsolatot kellene újra megtalálnunk, mert talán ez is egy természetközelibb, szeretetet közvetítő, békésebb közösségi élethez vezethetne.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.