Azerbajdzsán és Örményország gyűlölete nem újkeletű, ugyanakkor az, hogy az örményeket sem az oroszok, sem a nyugatiak nem képesek megvédeni, egy valóban szörnyű újdonság. Hegyi-Karabahban hamarosan nem marad örmény, mindez azeri tálalásban csak a revansa annak, hogy három évtizede fordított menekülés játszódott le.
Azt már megszokhattuk, hogy Azerbajdzsán és Örményország gyakran összetűznek a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah ügyében.
Ez egy olyan térség, amely hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartozott, de szinte kizárólag örmények lakták. És bár közvetlenül nem volt szomszédos Örményországgal, a helyi örmények meg tudták védeni az azeri hatóságoktól. Sőt, saját pénznemet vezettek be és örmény pénzügyi segítséggel többé-kevésbé önálló „országot” működtettek.
Természetesen azt lehetetlen tisztázni, hogy ki volt itt előbb, mert abban sincs egyezség, hogy az itt élő népek közül ki kinek az őse.
Tény, hogy a nagy Szovjetunióban Hegyi-Karabah és egy másik vitatott terület, Nahicseván az azeri tagköztársasághoz tartozott. Hegyi-Karabahban a lakosság többsége azonban határozottan örmény volt, Nahicsevánban inkább csak fele-fele volt az arány.
Utóbbi ma úgy azeri terület, hogy exklávé, vagyis közvetlenül nem kapcsolódik az anyaországhoz. Olyan, mint Oroszországnak Kalinyingrád.
1992-1994-ben aztán Örményország sikeresen segítette a Hegyi-Karabahban az önállósodási törekvéseket, vagyis örmény tálalásban megvédte az ottani örményeket, azeri tálalásban Azerbajdzsán 20 százalékát elfoglalták.
Mindkét országban, vagyis a muszlim Azerbajdzsánban és a keresztény Örményországban is gyakorlatilag a sátán szinonimája a másik nép, és teljesen egyértelműen azt gondolják, hogy csakis nekik van igazuk. Magyarországon ennek szomorú példája volt a „baltás gyilkos” esete, aki azeri katonakánt egy közös továbbképzésen lemészárolt egy örményt, majd hazatérve, a gyilkos nemzeti hős lett.
Az azeriek ezt sohasem fogadták el
Azerbajdzsán ezt a status quót sohasem fogadta el és ahogy gazdagodott, egyre inkább katonai sikereket ért el.
Ám olyanra nem nagyon volt eddig példa, hogy az azeriek kíméletlenül lemészárolják még a térségben békefenntartói szerepet vállaló orosz katonákat is. Hiába, Oroszország most máshová koncentrálja az erőit, de így is meglepő volt, hogy a Dél-Kaukázusban ekkora presztízsveszteséget szenvedjen el.
A helyzet annyiban még pikánsabb, hogy az azeriek a nagy testvér törökök segítségével érték el hadi sikereiket, míg Örményország egy másik, még sokkal nagyobb NATO-taggal, vagyis az Egyesült Államokkal tartott közös hadgyakorlatot.
Úgy, hogy eközben Oroszország szövetségese volt eddig. Örményország második legnagyobb városában, Gjumriban van egy hatalmas orosz katonai bázis. Ráadásul mivel itt nagyon közel van Oroszországhoz a NATO (egészen pontosan Törökország), Oroszországnak van itt egy nagy katonai repülőtere is. Ez az Erebuni Repülőtér közvetlenül a főváros, Jereván mellett-
A témában nemrégiben a Válasz Online Kovács Bálint és Rácz András szakértőkkel közölt egy nagyon érdekes beszélgetést.
A Laçıni folyosó
Na de nézzük meg, hogy mi is az a Laçıni-folyosó! Bár szerencsére a következő analógia erősen sántít, mert mi magyarok békében élünk a szomszédainkkal, de képzeljük el azt, hogy Örményország Magyarország és a Hegyi-Karabah Székelyföld.
Vagyis az anyaországtól messze szinte teljesen tiszta etnikai leosztásban élnek magyarok, úgy, hogy a két terület között erősen román (azeri) többségű területek találhatók.
Örményország esetében az állandó örmény-azeri fegyveres konfliktusok nehezítik a helyzetet, mert újabban Hegyi-Karabahból tízezrével menekülnek, menekülnének el az örmények, akik egyetlen szárazföldi útvonalon juthattak át eddig sértetlenül a biztonságos Örményországba. Ez volt az oroszok védte Laçıni folyosó. Az örmények, ha nem akartak a gyorsan előrenyomuló, és nem éppen békés azeriek fennhatósága alatt élni, itt tudtak átmenni az óhazába.
Csakhogy ezt a folyosót tavaly magukat környezetvédőnek mondó azeri aktivisták (vélhetően civil ruhás, de katonai múlttal rendelkező emberek) foglalták el, és megakadályozzák az áthaladást.
Erről a Gondola.hu írt le részleteket.
Kölcsönös vádak
Örményország ekkor azzal vádolta meg Azerbajdzsánt, hogy az álcivilek az etnikai tisztogatást segítik, hiszen blokád alá kerültek az örmények. Azerbajdzsán pedig természetesen tagadja ezt, valami olyasmit játszik el, mint az orosz-ukrán háború előtt Oroszország, amely azt jelezte visszatérően, hogy neki semmi köze nincs a donyecki, vagy luhanszki szakadárok mellett harcoló „zöld ruhás és feltűnően képzett harcosokhoz”.
A Nyugat eközben rendre felszólította a feleket, hogy biztosítsák a civilek számára a Laçıni-folyosón való szabad áthaladást.
Voltaképpen nem is nagyon volt érthető, hogy az azeriek miért nem bontottak pezsgőt a lakosság távozása miatt, de olyannyira elmérgesedett a helyzet, hogy a békefenntartást végző, viszont elég gyengén felfegyverzett orosz katonákat is megtámadták. Ilyet korábban senki nem mert volna meglépni a Dél-Kaukázusban. Természetesen az sem segített, hogy Hegyi-Karabahban nincsenek jelen más nemzetközi békefenntartók.
A legújabb dráma
A mostani, a legújabb konfliktus szeptember 19-én kezdődött, ahogyan azt már a térségben megszokhattuk, Azerbajdzsán „terrorellenes” fellépéssel indokolta, hogy miért rontott rá megint a térségre.
Mindez azért volt nagyon különös, mert éppen szeptember 11. és 20. között zajlott a közös örmény–amerikai hadgyakorlat. A katonák hadgyakorlatoztak, de közben a közeli térség 150 ezres örmény lakosságának jelentős része, mintegy 50 ezer ember már próbált elmenekülni.
Az, hogy őket az oroszok csak ímmel-ámmal tudták megvédeni, mindenképpen azt jelenti, hogy Moszkva veszít a befolyásából a térségben, a missziója kudarcit vallott. Pedig korábban ilyen nem volt, ha Grúziából kivált Dé-Oszétia, vagy Abbázia, azt az oroszok megvédték a grúz visszafoglalási kísérletekből.
Ez természetesen az örmények hovatartozását is nagyban megváltoztathatja, Nikol Pasinján örmény miniszterelnök ma már hibának tartja, hogy az oroszokban bízott, a felesége pedig Kijevbe utazott, hogy részt vegyen az örmény humanitárius segélyek átadásában, Jereván korábban oroszfüggése miatt nem támogatta Ukrajnát.
Etnikai tisztulás
Az etnikai térkép nagyon bonyolult errefelé, bár a mindenféle háború és dráma után sajnos kezd „tisztulni”. Az oroszok a történelemben rendre azzal próbálkoztak, hogy az etnikai feszültségek fenntartásával erősítseéka központi hatalmat (oszd meg és uralkodj).
Csakhogy miután 2020-ban volt egy nagy háború, a 44 napos háború, és az az azeriek totális győzelmével végződött, már csak idő kérdése volt a maradék örmény előzése.
Azerbajdzsán a szénhidrogén–bevételei miatt sokat tudott fegyverkezésre költeni, Örményország pedig fokozatosan gyengült, vélhetően külső erős segítségével.1999. október 27-én négy örmény fegyveres berontott a jereváni parlamentbe és lemészárolta a teljes örmény politikai elitet, a miniszterelnököt, a parlament elnökét, az ország korábbi (kommunista) első emberét, a parlament alelnökeit, valamint négy képviselőt.
Máig nem tisztázott, hogy ezek az emberek hogy jutottak be, ki adott nekik belépőt, hogy vihettek be fegyvereket.
Eddig volt csoda az örmény uralom
Azt is lehet mondani, hogy voltaképpen az is csoda, hogy 2020-ig az örmények megszállás alatt tartottak 20 százalékot egy nagyobb országból, Azerbajdzsán amúgy akkora, mint Magyarország, 86,8 ezer négyzetkilométer, 10 millió ember. Örményország viszont csak 29,7 ezer négyzetkilométer és csak 3 millió fő.
Más kérdés, hogy örmény amúgy 6-8 millió is van a világban, Örményország nagyjából tiszta etnikumú állama mellett elsősorban Oroszországban, az Egyesült Államokban és Franciaországban.
A nagyobb állam, amíg készülődött az 1992-1994-ben elszenvedett vereség revansára, sok török drónt és izraeli fegyvert vett, az örményeknek kevesebb pénze volt erre.
A geográfia is az azerieket segítette, hiszen ahogy Izraelt arab államok veszik körül, úgy a keresztény Örményországot is elsősorban Azerbajdzsán és Törökország, vagyis két nagy muszlim ország, illetve Grúzia.
Végérvényesen veszíthetnek az örmények Karabahban
Hegyi-Karabahban gyakorlatilag most úgy tűnik, hogy végérvényesen vesztettek az örmények, már csak a fővárosban, Sztyepanakertben maradtak örmények. Korábban a kies, hegyi vidéket remek erődrendszerrel tudták védeni az örmények, ám a modern hadviselés, vagyis elsősorban a drónok igénybevétele miatt az azeriek nagyon sikeresek lehettek.
Ami most zajlik az biztosan egy humanitárius válság, biztosat nem lehet tudni az áldozatok számáról, de a területet alighanem most sikeresen fogják megtisztítani az ott lakó etnikumtól.
Aki el tudott menni, az általában felgyújtja a házát, sok a felperzselt falu.
Az örmények szerint a területen tömegmészárlások is zajlanak. Az azeri fél ezt természetesen tagadja, legfeljebb azt ismeri el, hogy a háborúnak vannak áldozatai.
A brit The Guardian azt írja, hogy természetesen szörnyű az, ahogyan egy nép, annak kulturális örökségével együtt eltűnik egy térségből, de a cikk azért azt is leszögezi, hogy 1992-1994-ben ugyanez játszódott le „pepitában”, vagyis akkor az azerieknek kellett tömegesen menekülnie.
A 3 milliós Örményországnak, különösen az 1 milliós fővárosnak, Jerevánnak vélhetően 100-140 ezer menekültről kell majd gondoskodnia. Csak remélni lehet, hogy ezek az emberek megérkeznek, hiszen az azt jelenti, hogy a legrosszabbat elkerülték, a Laçıni folyosón élve átjutottak.
