A nagyhatalmú császár, hadvezér, majd száműzött államférfi sztorija még a mai napig is képes megosztani a franciákat. Van, aki azt az embert látja benne, akinek az idején Franciaország a legerősebb volt, más azt, akinek a bukását köszönheti. Ahogy egész életét, úgy éppen 200 éve bekövetkezett halálát is máig legendák övezik.
Éppen 200 éve, 1821. május 5-én hunyt el Bonaparte Napóleon hadvezér, politikus, olykor császár. Ritka kerek évforduló, amelynek kapcsán nem fogunk részletes történelemórát tartani, inkább csak pár érdekességet szeretnénk felvillantani a hadvezér életéből.
Mit tud Napóleonról? Hogy kistermetű, hiú ember volt? Esetleg azt, hogy Szent Ilona szigetén halt meg mert megmérgezték? Vagy, hogy kiváló hadvezér volt, aki hatalmas hadisikereket ért el? Talán meglepő, de szinte mindegyik róla elterjedt legenda csak félig igaz.
Európa ura és a bukás
Azt ígértük, hogy nem tartunk történelemórát, de azért egy kicsit mégis írjuk le Napóleon történetét. A korzikai születésű Bonaparte Napóleon sikeres katona volt, aki gyorsan lépdelt felfelé a ranglétrán, és amikor valami ramazuri támadt Franciaországban (1769-es születése révén már felnőttként élte meg a francia forradalmat) mindig megpróbált a hatalom közelébe férkőzni.
Volt egy évtized, amikor hadseregével szinte a teljes szárazföldi Európát elfoglalta, mindenkit legyőzött, vagy legalábbis szövetséget kötött vele, csak aztán az 1812-es orosz invázióba beletört a bicskája (két évszázaddal később Adolf Hitler éppen ezt a történetet ismételte meg).
Volt Franciaország konzulja, majd kétszer császárként uralkodott, előbb 1804 és 1814 között, akkor Elba szigetére száműzték, de visszatért, és 1815-ben újabb száz napra visszavette a hatalmat. Végül 1815. június 18-án a waterlooi csata zárta le a pályaívet, ott végső vereséget szenvedett, a britek ekkor a távoli Szent Ilona szigetére száműzték, ahol 1821. május 5-én elhunyt.
Az egy évtizedig tartó emlékezetes hadisikerek megítéléséhez azért két negatív adat, a nagy orosz hadjáratára 500 ezer francia katonával indult, de csak 20 ezren tértek haza. Illetve bár Napóleon ideje alatt Franciaország soha nem látott hatalomra tett szert, de a megsemmisítő vereség után két évszázadra visszaszorította Franciaországot a nagyhatalmas közül, a középhatalmak közé.
És akkor álljon itt öt érdekesség,
- a korabeli karaktergyilkosság,
- harca az egyházzal,
- a sziget, ahol élt,
- a mérgezése, vagy nem mérgezése,
- illetve egy mesés gazdagodás, vagyis a Rothschildok felemelkedése, ami áttételesen neki köszönhető.
A korabeli karaktergyilkosság
A Bonaparte Napóleonról fennmaradt milliónyi emlék és legenda között talán a legismertebb az, hogy az uralkodó rendkívül alacsony volt. Nos, ez egyáltalán nem igaz, 168 centiméteres magassága nem volt kirívó a korban. Ám ez volt az utolsó, még fotográfia előtti időszak és a rettegett hadvezért képen nem lehetett látni, viszont minden lehetséges módon szerették volna az ellenfelei, főleg a britek nevetségessé tenni, így terjedt el az is, hogy nagyon kistermetű.
A korabeli brit sajtó, a később legendásan „ocsmány” brit bulvársajtó jegyeit hordozta már magán, a karikatúrákon egy nagyon kicsi, dölyfös figurát mutogattak (személyiségjegyeiben persze sokat azért nem tévedtek), akit rendre női nevekkel illettek, így ragadt rá Nagy-Britanniában a Bonnie, vagy Boney becenév.
A kis „méregpukkancsnak” beállított hadvezérrel szemben egyszer aztán volt egy nagy találata is a brit bulvárnak. Történt ugyanis, hogy Napóleon 1796-ben feleségül vette Joséphine de Beauharnais-t, aminek az volt az érdekessége, hogy Joséphine lánya, Hortense pedig hozzáment Napóleon öccséhez, Louis-hoz (ki ne ismerné a mondást, „nézd meg az anyját, vedd el a lányát”).
Igen ám, de Napóleon hadvezérként folyton távol volt, Joséphine pedig otthon nem tartóztatta meg magát. Napóleon értesült a félrelépésről és részletes levélben kérte számon a feleségét. Ám a postást elfogták, a britek megszerezték a levelet és a korabeli brit sajtó óriási sikerélménye volt, hogy nevetségessé tehette, megalázhatta a francia hadvezért.
A papok bebörtönzése
Na de mielőtt nagyon megsajnálnánk ezt a megcsalt, kicsúfolt férfit, Napóleon tényleg nem volt könnyű eset. Római katolikus volt, márpedig akkor még teljesen elképzelhetetlen volt a válás a katolikus egyház keretein belül. Napóleon azonban azt gondolta, hogy neki mindent szabad.
Valóban elvette Mária Lujza osztrák főhercegnőt, akitől született is egy fia, Napóleon Ferenc József Károly 1815-ben két hétig még uralkodott is, biztos okos fiú volt, de azért ekkor még csak 4 éves volt. Na de vissza a menyegzőhöz! Szóval a papok és püspökök egy része nem akarta a jelenlétével szentesíteni a szabálytalan egyházi esküvőt, Napóleon erre hadat üzent az egész egyháznak, a távollétükkel protestálókat börtönbe vetette, de még a pápát is elfogta. Nem csak pillanatnyi fellángolás volt ez a részéről, mert VII. Piusz pápát, öt évig fogságban tartották.
Az már külön személyes tragédia, hogy a feleségét az élete utolsó hat évében nem láthatta, mert Mária Lujza nem volt vele a száműzetésben.
A sziget
Említettük, hogy Napóleon 200 évvel ezelőtti halálozása Szent Ilona (angolul St. Helena) szigetén történt, de azt talán kevesebben tudják, hogy hol járunk. Száműzetésre valóban alkalmas helyen, mert tényleg a világ végén van a sziget, mindentől rettentő távol, Afrika (Angola) és Dél-Amerika (Brazília) között egy mindössze 112 négyzetkilométeres szigeten.
Hogy ez mekkora? Milyen szigeteket ismer jobban? Ha magyar összehasonlítási alapokat keresünk, a Szent Ilona a Csepel-szigetnek csak a fele, a Szentendrei szigetnél viszont kétszer nagyobb.
Van egy reptere, úgy 5000 lakosa, brit fennhatóságú terület és még Angolától is majdnem 2000 kilométerre van, pedig még az a legközelebbi kontinentális talapzat. Három érdekessége van ma a helynek,
- a Napóleon-emlékhelyek, amire próbálnának a helyiek valami turizmust építeni,
- itt él a világ legidősebb állata, Jonathan, az 1832-es születésű óriásteknős, aki már életében felkerült a helyi pénzre,
- illetve egy nagyon kínos ügy, a telepről kiderült, hogy „pedofil-paradicsom” volt egy időben, hiába, ide nem ért el annyira a brit hatóságok keze, de aztán akkora felháborodás lett, hogy végül London csak felállított egy nyomozócsapatot.
A mérgezés
Napóleon hat évet töltött a szigeten. A „korzikai rém” egész életében büszke volt származására és szerette a korzikai nyelvet, itt is volt egy hazai „társalkodója”.
Halála nagy talány volt, amely sokáig olyan érdekességnek számított, mint a „ki ölte meg Kennedyt?” és a „létezik-e a Loch Ness-i szörny?” Napóleon esete is vitatott, de ma már inkább azt tartják valószínűnek, hogy valójában nem mérgezték meg.
Mindenesetre mivel Napóleon korábban egyszer már hazatért egy száműzetésből (igaz akkor csak Elbáról tért meg a nagy szigetlakó), mindvégig volt egy legenda, hogy Napóleon megint a visszatérését tervezi, emiatt terjedhetett el, hogy ellenfelei ezt akarták meggátolni és megmérgezték.
Egy svéd méregszakértő, Sten Forshufvud mindenesetre ki is mutatta a holttest hajából, hogy rendkívül magas az arzéntartalma. Érvek és ellenérvek pattogtak, milyen püffedt volt az arca halála előtt, mekkora volt a hasa, mi utalt rákra, mi mérgezésre. Sten Forshufvud azzal érvelt, hogy megdönthetetlen bizonyítékai vannak, és csak azért nem veszik át az elméletét a francia történészek, mert ő történetesen nem francia.
Mára a tudósok azért mégis inkább azt gondolják, hogy természetes úton halt meg, és a magas arzéntartalomnak csak az volt az oka, hogy Napóleon az élete sokat foglalatoskodott korabeli, arzéntartalmú vegyi anyagokkal, például pecsétekkel, levelekkel, festékekkel.
Napóleon és a Rothschildok
Végül egy érdekesség. Amikor Napóleon elveszítette a waterlooi csatát, nemcsak legyőzőit, de egy dúsgazdag uzsorás családot is rendkívül boldoggá tett.
Raimondo Montecuccoli óta tudjuk, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. A régóta tartó napóleoni háborúkhoz minden uralkodónak rengeteg pénzre volt szüksége, amit sokszor uzsorásoktól szedtek össze.
Egy frankfurti bankárdinasztia, a Mayer Amschel Rothschild irányította Rothschildok és az őket támogató Frigyes hesseni herceg (aki maga is uzsorakamattal kölcsönzött pénzt a szegényebb uralkodóknak) ekkor hálózták be Európát. Szó szerint, mert az öt Rothschild-gyerek közül ifjabb Mayer Amschel Berlinben, Nathan Londonban, Jakob Párizsban, Salomon Mayer Bécsben, Karl Mayer pedig Nápolyban bankárkodott.
Rothschildék a háborúk idején nagy elánnal vetették bele magukat a harcoló felek finanszírozásába. A legenda szerint Rothschildék egy dupla fenekű hintóban száguldozták végig az európai uralkodókat és pénzt és az értékpapírokat szállítottak, illetve hajtották be a kintlévőségeket.
A nagy trükk
A dinasztialapító Mayer Amschel Rothschild 1812-ben meghalt, így már nem élt, amikor, fia Nathan, a család egyik legsikeresebb trükkjét megvalósította és a legnagyobbat szakította.
A háború a végső ütközethez közelített, még nem volt internet, távirat, vagy telefon, de mindenki várta a híreket a waterlooi csatamezőről. Rothschildnak saját „hírügynöksége” volt, vagyis ő kapta meg a leggyorsabban a brit győzelemről szóló hírt.
Ám nagy csalafintán ő mégsem vásárolni kezdett, hanem a londoni tőzsdén kötvényeket adott. Mindenki azt hitte, hogy a biztosan jólértesült Nathan Rothschild már tudja, hogy a britek vesztettek, hatalmas pánik tört ki, fillérekért (vagy pennykért) szabadultak az értékes kötvényektől.
Amikor aztán már mindenki eladásra kínálta az értékpapírjait, Rothschild gyorsan visszaszállt a vevői oldalon és elkezdett hihetetlen léptékben vásárolni, 24 óra alatt mintegy 40 százalékot fialt a pénze. A kereskedés végére aztán befutott a hivatalos brit futár, így mindenki megtudhatta a győzelem hírét.
