Apránként a gyógyászatba is beszivárog a génszerkesztés

A NASA TESS, Spitzer missziója egy Neptunuszhoz hasonló nagyságú bolygót fedezett fel
2020-06-26
KSH: csökkent a természetes fogyás az év első öt hónapjában
2020-06-27

Apránként a gyógyászatba is beszivárog a génszerkesztés

Nagyon úgy fest, hogy három örökletes vérszegénységben szenvedő beteget is sikerült meggyógyítani a legmodernebb génszerkesztési eljárással. A jelenleg is futó teszt eredményeit a hónap elején mutatták be az Európai Hematológiai Társaság online konferenciáján. Bár a génszerkesztés egy nagyon izgalmas és ígéretes új eszköz lehet az orvostudomány kezében, használata ugyanakkor komoly kérdéseket is felvet.

Az elmúlt másfél évben két nagy biotechnológiai cég, a CRISPR Therapeutics és a Vertex összefogásával elindítottak egy tesztet, melyben három ritka, örökletes betegséggel élő személyt kíséreltek meg meggyógyítani egy új módszer segítségével. A három beteg közül kettő úgynevezett béta thalassemiában, míg a harmadik sarlósejtes vérszegénységben szenved. Mindkét betegség a vörösvértestekben található hemoglobin nevű fehérje egy-egy génjének örökletes mutációjára vezethető vissza, amitől a betegben nem keletkezik működőképes hemoglobin. A hemoglobin felelős a vérben az oxigén megkötéséért és szállításáért, így súlyos esetben ezek a betegek – megfelelően működő hemoglobin hiányában – életük végéig rendszeres vérátömlesztésre szorulnak.

Az életmentő génhiba

Megfigyelték ugyanakkor, hogy egyes emberek hordozzák ugyan ezeket a hibás géneket, mégsem mutatják a vérszegénység tüneteit. Megállapították, hogy ezekben az emberekben a szervezet magzati hemoglobint gyárt, aminek termelődése normális esetben felnőttkorra „kikapcsol”. Ez az egészséges magzati hemoglobin képes kompenzálni a felnőttkori hemoglobin kiesését. Ennek oka egy másik génben keresendő: ennek a génnek lenne a feladata leállítani felnőttkorban a magzati hemoglobin termelését, hogy onnantól már csak a felnőttkori hemoglobin működhessen.

Sarlósejtes vérszegénység mikroszkópos képe

Ez a felfedezés inspirálta a két biotechnológiai cég kutatóit arra, hogy új módszert dolgozzanak ki az említett betegségek kezelésére. A módszer lényege, hogy betegek csontvelőjéből mintát vesznek (a csontvelőben termelődnek a vörösvérsejtek), majd ezekben a mintákban egy CRISPR nevű génszerkesztéses eljárással inaktiválják a magzati hemoglobintermelés leállításáért felelős gént. Magyarul ráveszik a betegekből nyert csontvelősejteket, hogy újra termelni kezdjék a magzati egészséges hemoglobint. Vagyis egy génhibát hoznak létre, ami viszont a betegeknek életmentő.

Ezután a betegek kemoterápiában részesülnek, hogy a maradék, hibás hemoglobint termelő csontvelőt elpusztítsák. Végül a génszerkesztésen átesett, egészséges vörösvérsejteket képző csontvelőt visszaültetik a betegekbe. Az új csontvelőnek köszönhetően a vérszegénység megszűnik és a betegeknek nincs szüksége további vérátömlesztésekre. Ez igaz a három konkrét páciensre is, akik a kezelés óta valóban funkcionálisan gyógyultnak tekinthetőek.

Mi az a CRISPR? A CRISPR (ejtsd: kriszpör) – becsületes nevén CRISPR-Cas rendszer – egy alig több mint tíz éve kifejlesztett génszerkesztési eljárás. Az eredetileg bizonyos baktériumok „immunrendszereként” szolgáló fehérje-rendszerből kifejlesztett módszer sokkal pontosabb, olcsóbb és egyszerűbb génszerkesztést tesz lehetővé, mint a korábban használt eljárások. A sajtóban sokszor génollóként is hívott szabadalmat 2012-ben adták be a Berkeley egyetem kutatói és azóta robbanásszerűen terjedt el a különböző molekuláris biológiai laborokban világszerte. Jelen pillanatban is rengeteg CRISPR-alapú génterápia fejlesztésén dolgoznak világszerte különféle örökletes betegségek, például a cisztás fibrózis vagy a vérzékenység legyőzésének érdekében.

Bár a módszer nagyon ígéretes, megvannak a maga árnyoldalai is, amik legalábbis óvatos optimizmusra intenek mind ezzel a konkrét terápiával, mind általában a génszerkesztéssel kapcsolatban. Először is a kemoterápia, amelyen a páciensek átestek, igen komoly mellékhatásokkal jár, akár meddőséget is okozhat. De ha el is tekintünk a kemoterápia mellékhatásaitól, a módszer még mindig rettentően komplikált és körülményes. A Stanford bioetikusa, Mildred Cho egy korábbi interjúban úgy fogalmazott:

A génterápia nem olyan, mint bevenni egy gyógyszert. Sokkal jobban hasonlít, egy szervátültetéshez.

Ezért a génterápia – jelen formájában legalábbis – általában csak a legsúlyosabban érintett betegek esetén merül fel alternatívaként. Bár jelenleg CRISPR alapon működő génterápia még nincs a piacon, valószínűsíthető, hogy ebben az esetben sem lesz ez máshogy.

Vörös vértestek – a hemoglobin szállítói

A terápia gátjai

A másik komoly aggály, hogy bár a génszerkesztésen átesett csontvelősejtek normálisan és biztonságosan működnek, egyelőre nem lehet biztosan tudni, hogy később nem merülnek-e fel problémák. Ugyanis a legrégebben kezelt páciens is mindössze 15 hónapja esett át a terápián. Ezért biztos, hogy a kezelés egyelőre nem fog széleskörűen elterjedni, bár már két újabb beteget is kezeltek a módszerrel az első bejelentés óta.

A génterápia széleskörű elterjedésének – legalábbis a gyógyászatban – további gátjai is vannak. Ezek közül az egyik legfontosabb talán az, hogy ez a módszer pillanatnyilag rettentően költséges. Bár a CRISPR módszerre általában úgy tekintenek, mint a lehető legjobb, legpontosabb és legolcsóbb génszerkesztési eljárásra, egy-egy génterápiás módszer kifejlesztésének ára még mindig sokszorosa lehet egy hagyományos gyógyszer fejlesztési költségének – ami általában szintén nem két fillér.

Bár nem CRISPR-alapú, remek példa lehet a közelmúltban egy Zente nevű kisfiú kapcsán itthon is nagy figyelmet kapó Zolgensma nevű génterápiás készítmény, amit az úgynevezett spinális muszkuláris atrófia (SMA) – köznapibb nevén gerincvelői eredetű izomsorvadás – kezelésére fejlesztett ki az amerikai Novartis gyógyszercég. A világ jelenleg legdrágább gyógyszerének ára jelenleg nagyjából 2 millió amerikai dollár (kb. 620 millió forint).

Ugyan nem minden génterápia lesz feltétlenül ennyire drága, de sok embernek már a hagyományos gyógyszerek kifizetése sem magától értetődő. Ezért félő, hogy a várhatóan még drágább – ugyanakkor egyes remények szerint hosszútávon megbízhatóbb, kevesebb mellékhatással járó és személyre szabottabb – génterápiás eljárások csak a kiváltságosok számára lesznek hozzáférhetők. Persze elképzelhető, hogy néhány állam (vagy akár alapítvány) átvállalja a kezelés egy részének, vagy egészének költségeit, de akkor rögtön adja magát a sokakban felmerülő kérdés: miért költsön pénzt egy állam kevés, ritka betegségben szenvedő ember kezeléseire az általában amúgy is szűkös egészségügyi keretből?

Ki dönti el, hogy meddig mehetünk el?

Mások ugyanakkor épp a széleskörű elterjedés ellen emelnek szót. Általában azzal még kevesen szállnak vitába, hogy génterápiával gyógyítsunk jelenleg még gyógyíthatatlan, sokszor halálos kimenetelű, vagy a betegek életminőségét jelentősen rontó betegségeket. Ugyanakkor sokan felteszik a kérdést, hogy vajon hol a határ betegség és nem-betegség között? Ha képesek vagyunk egy, az átlagosnál rosszabbul működő vörösvérsejt megjavítására, miért ne javíthatnánk fel egy várhatóan az átlagosnál alacsonyabb IQ-val rendelkező embrió idegsejtjeit?

DNS darabok

Ezek – és a fejlesztés alatt álló terápiák többsége is – általában nem örökölhető genetikai módosításokat jelentenek, így nem adódnak át a kezeltek gyermekeinek, de ennek semmilyen elméleti akadálya nincs. Magyarul csak a fejlesztők szándékán és a szabályozásokon múlik, hogy nem hozunk-e létre ilyen módosításokat. Ez pedig gyakorlatilag az emberi evolúció mesterséges irányítását jelenti, ami már sokaknál kiveri a biztosítékot. Van jogunk ilyen beavatkozásokra? Ki dönti el, hogy meddig mehetünk el?

Ezekre a problémákra és kérdésekre jelenleg nincsenek kész megoldások és válaszok, de semmiképp nem fogunk tudni elmenni mellettük a génterápiák egyre szélesebb körű elterjedésének korában. Érdemes lesz odafigyelni, mert várhatóan heves viták tanúi lehetünk a következő években a témával kapcsolatban!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close