Az ámbra az illatszer- és parfümgyártás egyik legkülönösebb és legértékesebb alapanyaga. Az ámbra valójában a nagy ámbráscet, a bálna emésztőrendszerében keletkező szilárd, viaszos, gyúlékony anyag. Az egyik legkülönlegesebb és legértékesebb anyag, amelyet valaha az illatszerek világában használtak.
Mi az ámbra és hogyan keletkezik?
Tudósok feltételezése szerint ez a sűrű, szürke-fekete massza az ámbráscet bélrendszerében képződik, valószínűleg a cet által nagy mennyiségben fogyasztott óriás tintahalak és polipok csőreinek megemészthetetlen maradványai köré épülve. Annak érdekében, hogy a megemészthetetlen dolgok, ne okozzanak kárt benne. E
Az állat bélrendszerében ez az anyag évek alatt megkeményedik, megvédi a bélfalat a hegyes csőröktől, majd végül, valószínűleg hánnyadékként vagy székletként, távozik. A frissen „kiválasztott” ámbra puha, sötét színű, kellemetlen szagú, gyakorlatilag értéktelen.
Az óceánban sodrodva aztán az ámbra éveket, évtizedeket érik, a só, a napfény és a tengervíz hatására fokozatosan átalakul. Ez egy igazi csoda. Az ámbra keménnyé, viaszossá és világossá (szürke, fehér vagy fekete csíkos) válik. Ezzel együtt a bűzös szag eltűnik, és helyébe egy utánozhatatlanul komplex illat lép: egy édes, földes, algás, pézsmás és meleg, tengeri jegyeket hordozó, hosszan tartó aroma.
Minél tovább sodródik a tengeren és minél fehérebb lesz, annál értékesebb.
Az ámbra grammja többet ért régen, mint az arany és a luxusparfümök legféltettebb összetevője volt.
Története és felfedezése
Az ámbra története évezredekre nyúlik vissza. Már az ókori civilizációk is ismerték és nagyra becsülték, főként a Közel-Keleten.
A középkorban az arab kereskedők voltak azok, akik igazán felfedezték az ámbrát. Égették füstölőként, afrodiziákumként és gyógyszerként is használták.
Egy időben úgy gondolták, hogy az óceán mélyén fakadó forrásokból származó megkövesedett hab.
Az, hogy a tengerpartra mosódva találták meg, rendkívül misztikussá tette. Nem tudták, honnan ered, és ez is hozzájárult a rendkívüli árához. Az európaiak a középkorban úgy hitték, a sárkányok nyála, vagy madarak fészkeiből származik.
A rejtély csak a bálnavadászat 18. és 19. századi fellendülésével oldódott meg, amikor a vadászok alkalmanként az állatok belekben találták meg az ámbrát. Ez a felfedezés a cetet, mint a forrást, egyértelműsítette.
Parfümipari használat
A parfümgyártásban az ámbra nem csupán az illata miatt értékes, hanem kiváló fixáló, stabilizáló tulajdonsága miatt is. A komplex illatjegyek mellett az ámbra segít lelassítani az illékonyabb jegyek elpárolgását, ezáltal biztosítja a parfüm rendkívül hosszan tartó hatását a bőrön.
Egy olyan parfüm, amely igazi ámbrát tartalmaz képes napokig megmaradnia bőrőn.
Az ámbra illata a parfümökben a „meleg” és „érzéki” illatcsaládba, az orientális vagy fás kategóriába tartozik.
Mesterséges előállítás: az ambroxán
Mivel az ámbráscet ma már védett állat, és a természetes ámbra begyűjtése ritka, munkaigényes, és jogilag erősen korlátozott (sok országban teljesen tiltott), a parfümipar nagy része áttért a mesterséges alternatívákra.
A természetes ámbra legfontosabb illatmolekulája az amrein, amely a tengerben eltöltött idő alatt oxidálódik, és ebből keletkezik a sokkal kellemesebb illatú ambroxán. A legtöbb parfümben ma már ezt használják
A legmagasabb minőségű parfümökben az ambroxán az egyik legfontosabb, hosszan tartó alapjegy, amely tiszta, pézsmás, édes, fás és bőrös érzetet kölcsönöz az illatnak.
