Az áram teljesen átalakította a városokat és ehhez magyar találmányok is kellettek

Ma elképzelhetetlen az életünk az elektromosság nélkül, ha körbe nézünk a háztartásunkban, szinte mindent áram működtet. A XX. században Magyarországon komoly program volt, hogy a villanyáramot minden településre elvezessék, hiszen az elektromosság elsőként a városokban volt elérhető, és a városi életet változtatta meg előbb. Nézzük meg, hogyan és miképp!

Ma szinte minden olyan tevékenységünket, berendezésünket, amelyhez energia kell, árammal (is) tudjuk működtetni. Van ugyan egy szubkulturális irányzat, egy fantasy műfaj, amely egy olyan világot képzel el, ahol nincs vagy nagyon korlátozott benne az elektromosság, ez a steampunk, ahol a gőz hatalma meghatározó maradt, de a mi világunk valójában nem tud áram nélkül létezni.

Modern életünk jó része valójában áram nélkül is megvalósítható lenne, na nem a benzinmotorral működő hajszárítóra kell gondolni, hanem azokra a dolgokra, szolgáltatásokra, amelyek már az elektromosság előtt léteztek. Egy város életében ilyen volt a vezetékes víz, a csatornázás, a közvilágítás, igaz gázzal vagy olajlámpával, a tömegközlekedés – lóvontatta eszközökkel –, ahogy a lakásokat is lehetett világítani és fűteni elektromos áram nélkül, de természetesen a vizet is sok helyen ma sem árammal melegítik.

A legtöbb modernizáció a városokból indult, ezért elsőként azt nézzük meg, hogyan változtatta meg az elektromosság a városokat, a városi, később a vidéki életet.

Valójában két olyan alapvető dolog volt, amely az elektromosság elterjedése előtt egészen más dimenzióban létezett, az egyik a közlekedés, a másik a hírközlés.

Távíró, rádió, telefon

Ugyan azt gondoljuk, hogy világunk az információs forradalom korában él, valójában az információáramlás igazi forradalma a XIX. században következett be.

A XIX. század első éveiben már léteztek modern értelemben vett nagyvárosok, ahol sok tíz- vagy akár százezren éltek, kereskedelmi és ipari központok, kulturális vagy oktatási centrumok, egyben vallási és kormányzati székhelyek. Bécs, Berlin, London, Párizs vagy New York ilyen város volt.

Azonban egy dolog nem igazán változott a korábbiakhoz képest, az információ a városok között vagy a városon belül, akár két épület között csak a leggyorsabb közlekedő eszköz sebességével tudott terjedni, azaz valakinek, valamivel fizikailag oda kellett szállítani az információt. Ha ez a távolság nem volt nagy, szinte azonnali, fél vagy egy órán belül elért a címzettekhez.

De például London és Párizs között? Vagy Párizs és Bécs vagy akár a még messzebb lévő Pest között?

Azonban a XIX. század elején egy új találmány terjedt el, mégpedig egy másik, forradalmi eszközzel, a vasúttal párhuzamosan, ez pedig az elektromos szikrával működő szikratávíró volt.

A Samuel Morse megalkotta készülék hihetetlen gyorsan elterjedt, és gyakorlatilag azonnali hírszolgáltatást jelentett a városok között, akár az óceánon keresztül, hiszen az óceánok alatti távírókábelek ezt a kérdést is megoldották.

Azt, hogy a kommunikáció gyakorlatilag azonnal elterjedjen, két további találmány tette lehetővé, az egyik a telefon, a másik a rádió. A telefon döbbenetes lehetett az 1880-as évek embereinek, hiszen ez volt az első, hogy távoli emberekkel a nappaliban állva beszélhettek.

A telefon elterjedéséhez egyébiránt egy magyar embernek is köze volt, ugyanis – Thomas Alva Edison 1911-es állítása szerint – a telefonközpontot Puskás Tivadar javasolta elsőként.

Budapesten – a világon elsőként, és valójában egyediként – 1893-tól egy teljesen új találmány is terjesztette a híreket, ez a telefonhírmondó volt.

A telefonhírmondó a rádió elődjének tekinthető, hiszen – a telefonvonalakra építve – hír- és műsorszolgáltatást kínált, negyedszázaddal a rádió megjelenése előtt. A rádió (amelyet ugyan Marconinak tulajdonítanak, de valójában Nicola Tesla találta fel) viszont a világon mindenütt elterjedt.

A vezeték nélküli adattovábbítás a távolsági kommunikációt is megváltoztatta, de a mindennapi életünket is, hiszen megjelent az 1920-as években a rádió, mint műsorszóró, szórakoztató eszköz, valamint erre építve nem sokkal később a televízió is.

A villamos a városokat is átalakította

A kommunikáció természetesen fontos, de a városok számára az elektromos áram egy más területen is jelentős változást hozott, nevezetesen a közlekedésben, ugyanis az 1880-as évek végétől megjelent, és elterjedt egy teljesen új közlekedési eszköz, a villamos. (A troli is ekkor jelent meg, de jelentősége messze elmarad a villamos mögött.)

A villamos alapvetően jelentett mást, mint az addigi tömegközlekedés, amely addig a lovakra épült, ugyanis a városokban a gőzvontatás a tűzveszély miatt alig, csak nagyon korlátozottan terjedt el.

A villamoshálózatok kiépülésével a városok szerkezete is átalakult, hiszen a villamos viszonylag messzi területeket kapcsolt össze, gyorsabb és olcsóbb volt, mint a lóvasút, és lényege, hogy nem kell hozzá ló. Igaz, kezdetben a villamosok nem voltak sokkal nagyobbak, mint a lóvasúti kocsik, azonban a méretek lassan növekedésnek indultak, és viszonylag hosszú útvonalon is kényelmesen tudták szállítani az utasokat.

A villamos elsőként Németországban jelent meg, igaz ott a külvárosokat kívánták bekapcsolni a közlekedésbe, az első belvárosi villamos hálózat Európában épp nálunk, Budapesten épült ki.

A villamosok már nagyon sok embert tudtak elszállítani, s így a városok területe is növekedhetett, hiszen elérhetővé váltak a messzibb, akár kertvárosi városrészek is.

A villamos nemcsak könnyebbé, hanem tisztábbá is tette a felszíni kötött pályás városi közlekedést, azaz nem kellett folyamatosan takarítani a lócitromot (ami a XIX. század végi nagyvárosok egyik legfontosabb gondja volt), de alapvető változást hozott a földalatti is. Londonban már 1863-ban volt metró, de gőzvontatással működött.

A világ első elektromos árammal működő földalatti vasútja 1896-ban indult el (igaz kényszerből vezetett a föld alatt, mert Budapest vezetése nem engedte a felszíni vasutat az Andrássy úton), és ez kijelölte az utat a földalatti gyorsvasúti városi közlekedés előtt.

És lőn világosság

Az áram megjelenése más területen is átalakította az életet, első körben természetesen a városokban.

Az áramot ugyan leginkább az Egyesült Államok keleti partján kezdték használni az emberek, köszönhetően annak, hogy Thomas Alva Edison cége megalkotta a villanykörtét, amely a korábbi gázvilágítást tudta kiváltani.

Azonban az Edison-féle áramrendszerrel volt egy kis probléma, az egyenáram nem igazán volt szállítható, ahhoz viszonylag sűrűn – a városokon belül is – kellett erőmű. Nicola Tesla, Edison nagy vetélytársa nem véletlenül a magas feszültségen jobban szállítható váltóáramú rendszerek mellett tette le a voksát.

Az, hogy a váltakozó áram szállítható legyen, azért ahhoz is kellett egy fejlesztés, egy olyan berendezés, amely a váltakozó áram feszültségét fel tudta emelni vagy a felhasználóhoz közel le tudta csökkenteni. Ezt a berendezést, transzformátort 1885-ben alkotta meg a Ganz és Társa Elektrotechnikai Osztályán három mérnök, Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz és Déri Miksa, azaz a váltakozó áram szállítható lett.

A városokban megjelent ekkor az elektromos világítás, s egyre több közintézmény is villanyvilágítást kapott.

A városi lakásokban is egyre általánosabb lett a villamos energia, amelynek elterjedését az is segítette, hogy a felhasznált energiát mérni lehetett a Bláthy Ottó Titusz által megalkotott villanyórával. A háztartásokban a XX. században a világítás mellett egyre több és több elektromos háztartási gép állt működésbe, a porszívó, a padlókefélőgép, azután elsősorban a világ fejlettebb részein, és előbb a gazdagabbaknál, rádió, vasaló, hűtőgép, mosógép (amely az egyik legnehezebb háztartási munkát tette könnyebbé), televízió, majd a további konyhai eszközök.

Ma, ha nincs áram, nincs villany, nem tudjuk tölteni a telefont, sok helyen nincs fűtés, melegvíz, nincs internet, azaz számos olyan dolog, amelyet természetesnek veszünk, és a mindennapi életünk alapját jelenti.