fbpx

Az okostelefonok 5-6 év után válnak használhatatlanná, de a csere ettől függetlenül kétévente ajánlatos

Mikor vegyünk új mobilt? Az okostelefonok cseréjére vonatkozó kérdés pofon egyszerűségű. A hozzá illő két válasz is: akkor vegyünk, amikor muszáj, illetve akkor, ha lejár a hűségidő.

Magyarországon messze több mint tízmillió aktív mobiltelefon-előfizetés van, ezek egészen elenyésző hányadához nem tartozik mobilnet, tehát nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, hogy a mintegy 9,7 millió magyar állampolgárnak (sokaknak több mobil előfizetése is van) lehet(ne) okostelefonja, vagyis mindenki a saját tapasztalatából tudja az alábbiakat. De hátha mégsem…

Mikor muszáj új telefont venni? Amikor tönkrement – mitől is?

Mitől megy tönkre az okostelefon? Nos, a két leggyakoribb tönkremeneteli mód a leejtés általi képernyőtörés, és a durva kezelés miatt a mobil töltőcsatlakozójának eltörése. Megemlítjük még a vízbeesést, és a farzseb-kockázatot: a meggörbülést.

A képernyőtörés ellen két módon lehet küzdeni: vesz az ember egy ún. szilikontokot (2500 – 6000 Ft) és-vagy kemény képernyővédő fóliát (2500 – 6000 Ft.)

A szilikontok rugalmas, és leejtéskor jótékonyan csillapítja az ütődéseket, kivéve, ha a telefon pontosan hassal (képernyővel) ráesik valami kemény, kiálló domborzati elemre. Ez ellen egyébként a kemény (nem műanyagfólia) képernyővédő sem véd meg teljesen – mindenesetre még egy (kettő) réteg van a képernyő és a tereptárgy között (a ragasztót is beszámítva). De ilyen behatástól a mintegy két éve kijött találmány, a tokból a leejtés hatására még a levegőben előugró rugók sem védenek – ha a domborzati elem magasabb, mint a rugók.

A tokból kipattanó rugók megvédhetik a készüléket a durva ütődéstől

A tokból kipattanó rugók megvédhetik a készüléket a durva ütődéstől

A súlyos képernyőtörés azonnali telefon-vásárlást von maga után, mert ettől a telefon gazdasági értelemben totálkárossá válik: a javítás, egy komplett új képernyő, annyiba kerül, amennyiért új telefont lehet kapni (majdnem).

De nemcsak totális törés van. Valamiért az ember a villamoson, metrón több nő kezében lát repedt képernyőjű készüléket, mint férfiéban. Ha nem túl sűrű a „mintázat”, és a cserepek nem állnak (nagyon) ki, érdemes ezt az állapotot egy kemény képernyővédő fóliával konzerválni – már csak azért is, hogy a mégiscsak kissé kiálló élek ne gyalulják le a használó ujjbegyeit.

Megjegyezzük, hogy a szilikontok pont annyival vastagítja meg a telefont, hogy ha maga készülék lenne ennyivel „kövérebb” a többinél, akkor kevesebben vásárolnák. A vékonysággal a gyártók inkább egymással, mint a vásárlók kegyeiért versenyeznek, ráadásul, minél vékonyabb a telefon, annál kisebb az akkumulátorkapacitás – és annál könnyebben csúszik ki az ember kezéből a pucér eszköz. Ez ellen pedig már több típusnál maga a gyártó mellékel a dobozba egy olcsó, átlátszó tokocskát – a kör bezárult.

A tápcsatlakozóval kapcsolatban legyünk hálásak az EU-nak, hogy anno kikényszerítette a szabványos dugókat, aminek következtében akárhol vehetünk akár töltőt, akár kábelt.

A micro-USB és az USB-C csatlakozók (ezek ma a leggyakoribbak) élettartamára az alkatrészgyártók 10000 csatlakoztatási ciklust garantálnak.

Ezt nyilván gépi ki-be huzogatással mérték, nem feszegetéssel, a drótnál való kirántással, földön fekvő töltés közbeni rátaposással, házigörény-rágcsálással, stb. Napi 3 rá- és lecsatlakozással a 10000-ret csaknem három év alatt érnénk el, ennyit azért nem szoktak bírni a telefonok, márpedig, ha a telefon töltőcsatlakozója kitörik a telefonból, az majdnem akkora baj, mint a képernyőtörés.

Rizsben szárítható a vízbe esett mobil

Vízbe esés alkalmával a telefon (vagy bármely akkumulátoros kézikészülék) a legtöbbször zárlat miatt azonnal, véglegesen tönkremegy. Vannak típusok, amelyeknek a teljes belsejét víztaszító lakkal vonják be, azok esetleg kibírnak annyi időt, ameddig a tulaj kihalássza. A praktikus trükk: szárítsuk ki a bajbajutottat hajszárítóval 15 cm távolságról, kézben tartva (nehogy 80 fokra melegítve ettől menjen tönkre), legalább 5 percig.

Az igényesebbek berakhatják a telefont egy kiló rizsbe egy napra (tok nélkül, ha kivehető az akku, akkor szétszedve, de az akkuval együtt): a rizs száraz, a telefon nedves, a nedvet a rizs mintegy „kiszívja”.

Kiszárítás után kiderül, hogy a „legtöbbször” eset, vagy a rettenetes nagy mázli következett-e be.

Ezt a problémát is ismeri mindenki: az 5-6 hüvelykes okostelefont nincs hova tenni, a legközelebb a farzseb van, ahonnan vagy kiesik, vagy ráülünk. Ezt egy ideig bírja a telefon, aztán elgörbül: ha a képernyő és-vagy az üveg hátlap nem törik el, csak elválik kicsit a váztól, akkor a SIM-kártya – memóriakártya-fiókocska szorul bele, vagy bizonytalanná válik az érintkezés, ami változatos, de rendkívül idegesítő tünetekkel jár: beszélgetések, videók megszakadnak, fájlok rongálódnak, eltűnnek, ilyesmi.

Görbülésre nincs orvosság, ha észrevesszük, de működik a telefon, örüljünk, vigyázzunk rá ezután – semmiképpen se egyengessük, az ronthat a helyzeten, elszakad az alaplapon egy vezeték, vagy leválik egy csatlakozó valamelyik érintkezője, ami azonnali halál.

Megismételjük: a szilikontok leeséskor és a görbülés ellen is véd. Vízbeeséskor, és durva töltőre dugdosás ellen nem.

Lejárt a hűségidő

Az idősebbek igazolhatják, hogy a fogalom (szolgáltatás?) több mint 20 éves. Már az ezredforduló előtt olcsóbban kapta meg az ember az előfizetéses mobiltelefont, ha vállalta, hogy két évig nem változtat. Nem kevés számolással és utánjárással kideríthetjük, hogy legjobb esetben is nullszaldós a „kedvezmény”: legföljebb ugyanannyit, de általában többet fizetünk ki előfizetési díjban, mint amennyivel kevesebbért kaptuk meg a telefont.

Mostanában még durvábban látszik: ugyanaz a csomag (beszélgetés, SMS, mobilnet) havonta több ezer forinttal drágább hűségidős telefonnal, mint anélkül.

Ezért elég sokan nem is élnek a hűségidővel, illetve az idő előtti váltás korlátozásaival. (A hűségidős szerződésben a vásárló vállalja, hogy ha a lejárat előtt vesz új készüléket, a kedvezményt, mint kölcsönt, a hátralévő rész kamataival együtt (!!) ki kell fizetnie. Tessék csak végigolvasni egyszer.)

Mindezek ellenére a többség kb. kétévente vált telefon. Ezalatt az adott készüléknek legalább négy utódja jelenik meg: a gyártók maximum fél évenként új típusokkal rukkolnak elő, de egyre gyakoribb, a három hónapos termékváltás – egy kategórián belül.

Ennek nem a gyártók velük született gonoszsága az oka, hanem – végső soron – a versenypiac.

A teljes hardveriparban egyrészt eleve elég kicsi az árrés, másrészt az az elvárás, hogy csökkenjenek az árak. Sok (nem pont telefon-, de szórakoztatóelektronikai) gyártó ment konkrétan tönkre növekvő értékesítési darabszámok mellett csökkenő árbevétel miatt. Hiába vették a terméket, mint a cukrot, nem maradt pénz a továbbfejlesztésre. Nos, ezért kell minden negyed-, félévben új, még (viszonylag) magas nyereségű típusokat kihozni. A trend alól csak a legnagyobb gyártók – Apple, Samsung, LG, Huawei –, és ők is csak egyes „prémium” termékeikkel tudnak kibújni.

A kétévenkénti készülékváltás következménye az az elég általános jelenség, hogy az embereknek megvan az összes addigi telefonja az eredeti dobozában a szekrényben. Mert már közepesen gondos kezelés mellett sem amortizálódik le a telefon két év alatt. Sokan mesélgetik, hogy 15-20 éves „butatelefonjaik” még kifogástalanul működnek. (Az okostelefon 14 éves: 2006 végén jelentették be az Apple iPhone-t.)

13, 8 és 5 éves okostelefonok a szerző készletéből (a jobboldali használatban van…)

13, 8 és 5 éves okostelefonok a szerző készletéből (a jobboldali használatban van…)

Meddig él egy telefon?

Nos, tapasztalat szerint, ha a fenti gyakori, vagy egyéb, ritkább, durva behatás nem éri, a telefonok folyamatos használat mellett 5-6 év alatt válnak használhatatlanná, vagy válik a használatuk – szoftveres okok miatt életszerűtlenül kényelmetlenné. Biztonsági okokból a hasznos alkalmazásokat muszáj frissíteni, azok meg nem futnak jól az öreg típusokon, ha egyáltalán futnak rajtuk. A haszontalanok (mondjuk ki: a játékok…) meg pláne verzióról verzióra követelőzőbbé válnak, mintegy kikényszerítve az új készülék vásárlását.

De egyébként is: az okostelefon a legfontosabb eszközünkké vált. Vannak országok (Afrikában…), ahol a mobilszolgáltató banki funkciókat is ellát, mert a havi számlával együtt lehet vásárlásokat fizetni. A „fintech” szó a fejlett országokban a hagyományos bankoknál rugalmasabb, vagy épp kényelmesebb pénzügyi szolgáltatást nyújtó vállalkozásokat jelöli, az egyik legismertebb a bankkártyáinkat összefogó, és külföldön olcsóbban használhatóvá tevő Revolut. Szóval, a telefon tényleg a pénztárcánk lett – ezért a megbízhatósága fontos.

Nem ördögtől való dolog ezért egy póttelefont fenntartani, és mivel fizetünk vele, tehát nem lehet rosszabb, mint az „igazi”. Egyébként, ha a telefon bankkártya, nos, azt is kétévente cserélik…

Végkövetkeztetésünk tehát az, hogy egy adott telefon két évig él. Utána határozottan foglalkozzunk a csere gondolatával.

További hírek