Az Orbán nevű ágyúszörnyeteggel vették be Konstantinápolyt a muszlim seregek

Rangos design díjjal ismerték el a magyar ultrahangos kullancsriasztót
2021-06-08
Meteorológus: egyre gyakoribbak és pusztítóbbak az óceáni hőhullámok
2021-06-09

Az Orbán nevű ágyúszörnyeteggel vették be Konstantinápolyt a muszlim seregek

Az ágyúk megjelenése a történelem során megváltoztatta a hadviselés módját. Nemcsak a szárazföldi csatákat, hanem a várak, erődök építési módját, ugyanis az ágyú nemcsak az ostromlókat, de az ostromlottakat is új módszerek kidolgozására sarkallta.

A középkori várak középpontjában általában a több emelet magas lakótorony állt, amelyet magas falak és kecses, karcsú tornyok szegélyeztek. A korabeli hadseregek ellen ezek az építmények megfelelőek voltak, hiszen ha az ostromlók nem tudták rohammal vagy csellel bevenni a várat, akkor hosszú ostromra kellett számítani.

Magas fal, kiugró kerek torony, a középkori várak sajátja (Fotó: Pixabay)

A magyar embereknek a várostromot nem kell bemutatni, hiszen az Egri Csillagokban, akár a könyvben, akár a filmben, mindenki megismerhette az ostromlók és ostromlottak legtöbb eszközét. Az ostromlók aknát áshattak a fal alá, roham esetén hosszú létrákon próbálhattak feljutni a várfalra, vagy használhattak speciális ostromgépeket is.

A puskapor megváltoztatta a várépítést

Ezek a puskapor alkalmazása előtt jobbára mechanikai eszközök voltak. Az egyik ilyen masina, az ostromtorony, ami olyan fa alkotmány volt, amelyet ott a helyszínen, védve a várbeliektől, a fallal egy magasra építettek, majd ezeket a hatalmas fa alkotmányokat odavonszolták a falakhoz, és innen próbálták elfoglalni annak egy részét.

A katapulttal kövekkel lőtték a várfalat, annak reményében, hogy egy szakaszon leomlik, és akkor meg lehet indítani a rohamot. Az is előfordult, hogy a katapulttal dögöket, betegségben elhullott állatokat lőttek be a falon belülre, a nagy pestisjárvány is egy ilyen ostrom eredményeképp tört ki a XIV. században. Az is megtörtént, hogy égő anyagot katapultáltak be, ezzel próbálva felgyújtani a benti épületeket.

A faltörő kos, ahogy a neve is mutatja, arra szolgált, hogy a falat, de inkább a vár kapuját megpróbálják betörni.

Ha ezek egyike sem vezetett eredményre, maradt a kiéheztetés, persze az is előfordult, hogy az ostromlók fogytak ki előbb a készletekből vagy az időből.

Azonban a XIV. században megjelent Európában egy új találmány, amely 200 év alatt a várépítészetet teljesen átalakította. Ez pedig az ágyú volt. Az ágyút Kínában már a XI. századtól használták, mind csatákban, mind ostromoknál, de igazi komoly pályafutást Európában ért el.  

Nagy Lajos már ágyúkkal vette be Zadart

Ezt a félelmetes, akkor még inkább hangos, ijesztő, mint valóban veszélyes fegyvert Európában elsőként az arabok használták. Már 1323-ból van adat arról, hogy ágyút vetettek be Ibériában. Nem sokkal később pedig Nagy Lajos magyar király Zára (Zadar) 1346-os ostromakor használt ágyúkat.

Az ágyúk természetesen megjelentek a várostromoknál is, hiszen ez jó eszköz volt a falak lerombolására, rések törésére. Az egyik leghíresebb falromboló ágyú Konstantinápoly 1453-as bevételekor használt hatalmas, 8 méter hosszú alkalmatosság volt, amely fél tonnánál is nehezebb bazaltlövedékeket tudott kilőni. Ezt a szörnyeteget egy magyar ágyúmester, név szerint Orbán öntötte a török szultánnak, innen is a neve, Orbán-ágyú.

A 8 méteres ágyúszörny, az Orbán ágyú (fotó: Wikipedia)

A korabeli, középkori várak magas falai, tornyai nem igazán állták a tüzérségi tüzet, könnyű volt azokat lerombolni.

A reneszánsz olasz gondolkodók nagyon sokat foglalkoztak, hogyan lehetne olyan várakat építeni, amelyek jobban kihasználják az új eszköz adta lehetőségeket, hiszen azt nemcsak az ostromlók, de a védők is bevetették. Az itáliai városállamok számára ez nagyon fontos volt, a belső háborúk miatt a fallal kerített települések védelme kiemelt jelentőséggel rendelkezett, ezért nem is a tökéletesen védhető várat, hanem a tökéletesen védhető várost kívánták megépíteni.

A probléma leegyszerűsítve a következő volt: Hogy lehet úgy kialakítani a falakat és a bástyákat, hogy azok minden pontját lehessen ágyútűzzel védeni?

Az nyilvánvaló volt, hogy a falaknak vastagabbnak kell lenniük, olyannak, amely képes elnyelni az ágyútüzet. Erre a kő-föld keveréke volt ideális, ráadásul az így épült védműveknek nem is kell olyan magasnak lenniük, hiszen a magas falakat könnyebb eltalálni, viszont sokkal nehezebb megépíteni a megfelelő vastagságban.

A füles bástya működésének bemutatása az egri Dobó István vármúzeumban (Fotó: Wikipedia)

A falak magasságának csökkentése mellet a valódi megoldás a várak alakjának drasztikus átalakítása volt. Eltűntek a magas tornyok, a kerek és a négyszögletes bástyák, amelyeknek komoly holtterük volt. A falat ostromló ellenséget ugyanis a megfelelően elhelyezett ágyúkkal oldalról le lehetett söpörni a falról, de ha a kerek vagy szögletes bástya azon részén tevékenykedtek, ahová az ágyúk „nem láttak el”, akkor ott nem lehetett őket lőni.

A fülesbástya volt a védők ellenszere

Erre a problémára alkották meg a holttér mentes bástyákat, amelyek alakja jellemzően ötszögű, azaz a végük csúcsos. Az ilyen vár falának minden részét be lehet lőni oldalról belső ágyúval, azaz le lehet söpörni a rohamozó ellenséget.

Itáliában komoly tudomány épült erre a rendszerre, és a török kor alatt hazánkba is számos olasz hadmérnök érkezett, akik egész várakat vagy várak egyes részeit építették át az új módszer szerint.

Sőt idővel a rendszert tovább is fejlesztették, a bástyák tövei kis vállakat, füleket kaptak, innen a „fülesbástya” név is. E rendszer szerint az első erőd Itáliában Aquilában épült meg az 1530-as években, és Magyarországon is viszonylag korán megjelent, Győr erődítésénél 1564-ben már használták.

Hogy is működött a füles vagy más néven olasz bástya?

Egyrészt tömör, kő-föld építmény volt, nem volt magasabb a várfalnál, de abból kiugrott. A belsejében járatok voltak, a kazamaták, ezek vezettek az ágyúállásokig, amelyek a fülek tövében, oldalra néztek. A bástyák olyan távol voltak egymástól, hogy a két szomszédos falát az ágyúk még elérjék, így minden pontját tudták fedezni, és védeni tudták egymást. Mivel az ágyuk a fülek takarásában kaptak helyet, az ostromlók csak igen kis szögből tudták lőni ezeket az állásokat, így viszonylag védettek voltak.

A rendszert a XVI-XVII. században továbbfejlesztették, a védelmi rendszer kifalazott árkokat, földhányásokat kapott, azaz úgy alakították ki a várfalak előtti terepet, hogy az ostromlók minél hosszabb ideig kénytelenek legyenek fedezék nélküli, jól belőhető és a gyors mozgást lehetetlenné tevő terepen megközelíteni a falakat.

A világban számos helyen építették át e szerint a várakat, sőt egész városokat is terveztek e metódus szerint. Erre a legjobb példa az itáliai Palmanova, de ezen elvek alapján épült meg 1573 és 1580 között Érsekújvár hatszögletű, füles bástyákkal felépített új vára is.

Palmanova városa Itáliában (Forrás: Wikipedia)

Ezek az erődrendszerek a XVIII.-XIX. században is használatban voltak, egészen a modern kori háborúkig épültek ilyen elvek alapján erődök Európában. A Habsburg birodalom legerősebb, gyakorlatilag bevehetetlen erőssége a XIX. században is hasonló elvek mentén épült meg. Ez az erődrendszer Komárom volt, nem véletlen, hogy Klapka tábornok és seregei sikerrel álltak ellen a császári ostromnak a Szabadságharc alatt.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close