Mi lehet a közös pont Albrecht Dürer, Rembrandt van Rijn és Francisco Goya életművében? Első hallásra talán még az avatott művészettörténészek is elbizonytalanodhatnak a kérdés hallatán, pedig válasz egyszerű: a három közismert mester amellett, hogy tehetséges festőművész volt, a művészi grafika világában is jeleskedett.
Változatos grafikai technikákkal, aprólékosan kidolgozott képeket készítettek – virtuóz fametszeteik, részletgazdag rézmetszeteik a mai napig elkápráztatják a művészetkedvelőket. Grafikai lapjaikból született meg hosszú évszázadok alatt a későbbi korok egyik unikális műfaja, a könyvjegyek (ex librisek) varázslatos világa. A napjainkban gyűjtők által őrzött ex librisek történetének megismeréséhez a reneszánsz mesterekig, és Gutenberg nyomdájáig kell visszautazni.
Tragikus sorsokról őszinte vonalakkal
Albrecht Dürer (1471-1528) német reneszánsz művész grafikáit nagy figyelemmel és gondossággal készítette, fametszetei és rézmetszetei káprázatos technikai virtuozitásról tanúskodnak. A részletek míves kidolgozásának és a mesteri kompozícióknak köszönhetően a reneszánsz alkotó nagy tiszteletnek örvend ma is. Dürer meseszép lapjai – amelyekhez hasonlók a régi korok mestereinek műhelyében addig csak vázlat gyanánt születtek – nála már önálló műalkotásként szerepeltek. A mester munkásságának köszönhetően az 1500-as években a művészi grafika a festészettel egyenrangúvá vált.
Rembrandt van Rijn (1606-1669) a „holland aranykor” kiemelkedő festőművésze barokk szellemiségben alkotott. Rembrandt számos műfajban remekelt, érzelmes portrét, lebilincselő tájképet, a bibliai és mitológiai témákat, valamint változatos önarcképeket egyaránt szép számban festett. A barokk korszak ellentmondásos világképének tükrében megkomponált fény-árnyékviszonyok drámai hatást kölcsönöztek a képeinek.
Rembrandt grafikai lapjain könyörtelenül, őszintén és meghatóan ábrázolta az emberi lélek sokféleségét, az élet sorskérdéseit, számos portréja tanúskodik érzékenységéről és önmegfigyelő képességéről. A legkülönfélébb érzelmeket karcolta rézlemezbe, találó önarcképei mindössze 4-5 centiméteres remekművek, az ex librisek (könyvjegyek) korai előképeinek tekinthetők.
Francisco Goya (1746-1828) spanyol festőművész grafikai munkássága Rembrandt drámai önarcképeihez hasonlóan jórészt az érzelmek világát tárja a szemlélő elé.
Goya jelentősebb művészeti sorozata az 1799-ben készült „Los Caprichos” (A különcök) címet viseli. A sorozat 80 rézmetszetből áll, amelyek a társadalom és az emberi természet sötét oldalát, az erkölcstelenséget, a társadalmi visszásságokat – köztük a hatalommal való visszaélést – mutatják be. Goya művészetének alapelemei a groteszk és az irónia, a grafikus kemény társadalomkritikát fogalmazott meg a korabeli Spanyolország számos rétegével szemben.
Francisco Goya grafikai életművének kétségtelenül legismertebb darabjai az „El sueño de la razón produce monstruos” (Az értelem alszik, előjönnek a szörnyek) című sorozat. A fekete-fehér rézmetszetek a fantázia és a rémálmok világába adnak betekintést, a szürrealizmus előképei. A spanyol művész grafikái sötét, drámai hangulatot sugároznak, őszintén tolmácsolják Goya gondolatait a korabeli világról.
Baráti társaságok alakultak a könyvtárakban
Gutenberg János német feltaláló munkásságának köszönhetően Európában a könyvnyomtatás elterjedése az olvasók szélesebb körének hozta elérhető közelségbe a könyveket. A 15. századig a kontinensen csupán a katolikus egyház kiváltsága volt a tudományos ismeretek „birtoklása”, ám Gutenberg János 1450-es években kifejlesztette technológiája megteremtette a modern könyvnyomtatás alapjait.
A Gutenberg-féle újítás lényege az volt, hogy a betűket mozgatható formában készítette el. A nyomdászok egy ólomból vagy ónötvözetből készült matricára öntötték a betűket és jelképeket. Ezekből a matricákból állították össze a szavakat, a sorokat, és az egész lapot, amit a nyomtatógépbe helyeztek. Így a keservesen lassú, kézzel rótt kódexeket felváltotta a sokszorosított könyvek korszaka, a nyomdászok ugyanis már gépekkel, akár több száz példányban is kinyomtatták ugyanazt a kötetet.
A Gutenberg-féle nyomtatási technológia jelentős hatást gyakorolt az oktatásra és a kultúrára, az olvasás és az írás megismertetése a tömegekkel hozzájárult az információk elterjedéséhez és a tudás demokratizálásához. Gutenberg technológiájával hamarosan elkészült a „nép számára” a Bibliának a Vulgata nevű példánya, ez óriási hatást gyakorolt a vallás, a kultúra és az irodalom terén.
Később, a 18. és 19. században Európában egyre nagyobb szerepet játszottak a könyvek, majd megszülettek az első könyvtárak. A könyvek elterjedése, az olvasás és a tudás iránti érdeklődés fokozódott, és egyre több embert vonzott a tudomány és a szépirodalom világa.
Egyre többen kezdték szenvedéllyel gyűjteni a könyveket, majd létrehozták az első magánkönyvtárakat. Ők voltak azok a bibliofilek, amik rendszeresen látogatták a könyvkereskedéseket és antikváriumokat. A könyvnyomtatás elterjedésével csökkent a könyvek ára, megvásárlásuk lényegesen könnyebbé vált a szélesebb tömegek számára.
Számos könyvtár alakult Európában, amelyek nyilvánosan vagy magánkézben működtek. A komolyabb könyvtárakban a könyvek gyűjtése és megőrzése mellett szellemi közösségek formálódtak, az emberek beszélgethettek, vitatkozhattak, megoszthatták egymással gondolataikat. A könyvgyűjtés és az olvasás szokása így elterjedt a középosztályban és a polgári rétegekben.
A könyvbarátok Ex librisei
Az ex libris latin kifejezés korabeli jelentése „valakinek a könyvei”. Az eredeti, latin nyelvű szöveg: Ex libris X.Y., azaz X.Y. könyveiből – ezért illették később a kis grafikákat ezzel a névvel. Magyarul ezt a grafikai műfajt a könyvjegy szó jelöli. Az ex librisek kisebb méretű grafikák, amelyek a könyvek tulajdonosainak azonosítására szolgálnak, egy-egy grafikai megoldás általában kis méretű nyomat.
A könyvbarátokban emberemlékezet óta élt a vágy, hogy valamilyen módon megjelöljék a birtokukban lévő könyveket, könyvállományuk értékes darabjait. Régen a kézzel írott kódexekbe belefestették saját címerüket, vagy monogramjukat. A könyvnyomtatás feltalálása alapvető változást hozott a könyvtulajdonosok gyakorlatában is, hamarosan sokszorosító eljárással készült díszes lapokat kezdtek ragasztani a könyvtáblák belső oldalára.
A díszes lapok, az „ex libris” grafikák ma már jószerével csak gyűjtők megrendelésére készülnek. A különleges képecskék többféle technikával készülhetnek, a klasszikus fametszet, rézmetszet és a litográfia (kőnyomat) mellé az idők folyamán felsorakozott számos speciális eljárás. A linómetszetek, a kollázsok, a szitanyomatok, majd a huszadik század végétől a számítógépes eljárásokkal készült grafikák elfogadottá, közkedveltté váltak a gyűjtők körében.
Az ex librisek többnyire személyes jellegűek – a tulajdonos címere és monogramja mellett a portréjával -, a leggyakrabban a könyvbarát érdeklődési köréhez kapcsolódó motívumok szerepelnek egy-egy lapon. A virtuóz grafikák közkedveltek a könyvtulajdonosok és gyűjtők körében, sokan rendelnek ex libris grafikákat a saját könyveikhez. Az ex librisek ugyanakkor nemcsak a tulajdonos azonosítására szolgálnak, hanem egyfajta művészeti formaként is érvényesek, gazdagítják és személyessé teszik a könyvek világát.
Értékes lapokat cserélnek a gyűjtők
A kisgrafikák kimagasló művészi értéke arra indította az embereket, hogy a meseszép lapokat megőrizzék, mások ex libriseit megszerezzék vagy akár cseréljenek. Számos európai országban az ex libris gyűjtők már a 19. század végén egyesületekbe tömörültek, Magyarországon kezdetben a műgyűjtők ismerték fel a kisgrafikák értékét, a Szent György Céh tagjai közül többen gyűjteni kezdték a lapokat. A két világháború között Budapesten a Magyar Ex Libris Gyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete, Debrecenben az Ajtósi Dürer Céh tömörítette a kisgrafika barátait.
1959. április 25-én megalakult a Kisgrafika Barátok Köre (K.B.K.), mely 1966 óta tagja az exlibris-barát egyesületek nemzetközi szövetségének (Federation Internationale des Soites D Amateurus D Ex libris). A magyar gyűjtők évről évre részt vesznek a FISAE találkozóin.
A Kisgrafika Barátok Köre jelenleg 58 taggal büszkélkedhet, Budapest mellett Ajkán és Szegeden van csoportjuk. A K.B.K. művészi igényességgel készült folyóirata, a KISGRAFIKA több mint fél évszázados múltra tekint vissza. A periodika sokszínű tartalmával, számos szebbnél szebb kisgrafikai illusztrációval tájékoztatja olvasóit a magyar és nemzetközi kisgrafikai életről, a jelentősebb művészekről és a kiállításokról.
A kisgrafikagyűjtés révén a műfaj kedvelői gyűjteményük gyarapítása közben fejlesztik esztétikai érzéküket, megismerik a grafikai műfajokat, azok technikai eljárásait, a stílusokat, művelődéstörténeti vonatkozásait. A kisgrafika gyűjtése a műgyűjtés egyik ága – művészi értékű tárgyak gyűjtése -, nem a darabok mennyisége, hanem a gyűjtemény magas művészi színvonala a lényeges.
A műfaj iránt érdeklődők a kisgrafikákhoz kétféle módon juthatnak. Az antikváriumokban gyakran kaphatók ex librisek is, ezeket a gyűjtők megvásárolhatják. Az ex libris gyűjtés másik, hagyományos módja a csere. A saját lapokat elsősorban művészektől rendelik meg a gyűjtők, majd ezekből a grafikákból cserélnek más tulajdonosokkal. A csere alapja a hasonló művészi érték, ezért célszerű, hogy a kezdő gyűjtő segítséget kérjen a Kisgrafika Barátok Körének tagjaitól.
