Azok a vállalatok lesznek a túlélők, amelyek most a hatékonyság és a termelékenység növelésére helyezik a hangsúlyt – mondta a Tudás.hu-nak Sávos András. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) elnöke megjegyezte: az egy főre jutó pénzügyi jövedelem úgy lesz nagyobb, ha a valós hozzáadott érték, a tudás szintje nő, illetve a vállalkozó szemlélet jellemzi a gazdaság szereplőit. Ehhez nem utolsó sorban szakmaibb és intenzívebb kommunikációra is szükség van szerinte a kormány és az üzleti világ között.
A magyar gazdaság sok szállal kötődik Németországhoz. Milyen kockázatokat jelenthet a gazdaságra az ott kialakult politikai válság?
Nagy közvetlen hatása a gazdaságra a németországi előrehozott választásoknak nincs, hiszen a vállalatok üzleti alapon hozzák meg a döntéseiket. Nyilván a cégek működését pozitívan befolyásolja, ha a politikusok beszélnek egymással, és ha kevesebb a ‒ néha világnézeti jellegű ‒ nézeteltérés a kormányok között, mint ahogy azt az elmúlt időszakban a német és a magyar vezetés között tapasztaltuk.
A gazdaság szereplői azonban alapvetően stratégiai üzleti megfontolások alapján cselekednek, és viszonylag immunisak a rövidtávú politikai fejleményekkel szemben.
A radikális erők előretörését az üzleti életben mennyire tartják aggasztónak?
Meg kell várni, hogy mi lesz az előre hozott választások eredménye.
Azt nyilván látjuk, hogy erősödik az AfD, de programjának inkább a politikai jellegű vonatkozásai ismertek. Várhatóan a választások után sem lesz beleszólása a szövetségi politikába, ezért túl nagy közvetlen hatása a német-magyar gazdasági kapcsolatokra továbbra sem lesz.
A német gazdaság mostanában nem remekel. Milyen kiutat lát ebből a helyzetből, mikor robban be újra Európa gazdasági motorja?
Jó döntésekre van szükség mind a politika, mind a gazdaság területén, olyan döntésekre, amelyek a versenyképességet támogatják.
Németországban az energiaárak óriásit nőttek, ez semmiképpen nem segítette a gazdaságot, az energiaintenzív ágazatokat, így a vegyipart és az autóipart is alaposan megrengette.
Új megközelítésekre lesz szükség számos területen, át kell gondolni bizonyos dolgokat: az autóipar például Németországnak „az erőssége volt”, a robbanómotorok területén birtokolt versenyelőnyéről talán nem kellett volna lemondania az országnak. Az elektromobilitásnak biztosan van jövője, de még kérdés, hogy milyen mértékben lesz fogadókészség a technológiára, és még sorolhatnám.
A nukleáris energiáról sem volt ugye ésszerű lemondani?
Németország mára a nukleáris energiára nagy mértékben támaszkodó szomszédos Franciaországtól is vásárol áramot, így feltehető a kérdés, hogy akkor most valójában lemondott-e a nukleáris energiáról.
Hogyan értékeli a jelenlegi német-magyar gazdasági kapcsolatokat? Mi foglalkoztatja a cégeket?
A német cégek nagy többsége jól érzi magát Magyarországon, a német-magyar gazdasági kapcsolatok kiválóak, ahogy mindig is voltak.
Vannak persze olyan vállalatok is, amelyek kritikusabban állnak az itteni gazdaságpolitikai fejleményekhez, a kormány bizonyos elképzeléseihez.
Minden fél viszont abban érdekelt, hogy az együttműködés jó legyen, ez egy nagy érték.
A jövő évre tervezett gazdaságélénkítő lépéseket hogyan értékelik?
Az általunk képviselt vállalatok oldaláról nézve, a cégvezetők számára jelenleg nem a lakhatás vagy az építőipar teljesítménye a legégetőbb probléma, hanem elsősorban a piacokon tapasztalt keresletvisszaesés.
Emellett, ahogyan a már bemutatott felmérésben is vázoltuk, strukturális kérdések is gondot okoznak: a meredeken emelkedő bérköltségek és a munkaerőpiac feszessége. Elég csak arra gondolni, hogy a bérdinamika 2019-hez képest több mint 60 százalék volt.
Másrészt az utóbbi években súlyos munkaerőhiány jellemezte a gazdaságot, ezért a cégek a gyenge gazdasági környezetben sem építenek le létszámot, inkább kivárnak, „égetik a bért” abban bízva, hogy majd fellendülés, azaz több munka lesz.
A cégek strukturális problémáira milyen megoldást lát?
Véleményem szerint azok a vállalatok lesznek a túlélők, amelyek most a hatékonyság és a termelékenység növelésére helyezik a hangsúlyt, az energiákat ezen célok köré kell csoportosítani.
A kormány a kkv-k megerősítésén dolgozik. A beszállítói kör helyzetbe hozása a német cégeknek is érdeke, nem?
Fontos egy átgondolt és hatékony támogatási rendszer, de meggyőződésem, hogy
egy cégnek akkor lehet valós segítséget adni, ha van saját jó stratégiája. Ellenkező esetben, főleg, ha a kereslet csökken, fölösleges kapacitások épülnek ki.
A kereslet ösztönzésére számos intézkedést jelentettek be. Ezek nem segítenek?
Magyarországnak és Németországnak is az ipar a motorja, ezért én alapvetően iparban gondolkodom. Ezen a területen keresletet élénkíteni Magyarországról gyakorlatilag nem lehet, hiszen a külpiacok felvevőkészsége a döntő.
Az ország nemzetközi beágyazottsága olyan szintű, hogy nem függetleníthetjük magunkat a célországoktól, ráadásul az sem előny, hogy a beszállítási értéklánc alacsonyabb szintjén foglalunk helyet.
A világpiacokról nem jönnek jó hírek, Kína óriási ütemben menetel, az USA korlátokat állít fel, az EU gazdasága lemaradt. Milyen megoldást lát a cégeknek ebben a helyzetben?
A világgazdasági környezet valóban nem túl kedvező. De nem abban látom a megoldást, hogy Kína vagy Amerika táján keressük a válaszokat, miként tudnánk többet termelni és kivinni.
Az a kérdés, hogy itt Európában, Németországban hogyan alakítjuk át a struktúrákat, van-e elég tudásunk ahhoz, hogy jobb környezetet teremtsünk magunknak.
Magyarország gazdasága nagymértékben az autóiparra támaszkodik. Diverzifikáció vagy specializáció ‒ melyik a jó irány most?
Ha az autóipar elmúlt 30 évi pályáját nézzük, nem volt rossz döntés rá építeni. Ennek ellenére a diverzifikációt, a több lábon állást tartom a jobb iránynak. Ha ugyanis egy területen problémák vannak, akkor az egy diverzifikáltabb gazdaságban kevésbé gyűrűzik be más ágazatokba és a sérülékenység is csökken.
A felmérésük szerint a vállalatvezetők a gazdaságpolitika terén romlást látnak. Mik a kritikus pontok, hogyan lehetne itt javulást elérni?
Szakmaibbá és intenzívebbé kellene tenni a kommunikációt, illetve a párbeszédet a kormány és a gazdaság szereplői között, a DUIHK-ot is beleértve. Ebben nagyon fontos, hogy
a párbeszéd ne formális jellegű, hanem valós és konstruktív legyen.
A felmérésük bemutatásakor előadásában azt mondta, hogy a „vágyott szint” eléréséhez más irányba kellene menni. Merre lenne ez?
Sokkal többet kellene „keresnie az országnak”, tehát az a kérdés, hogyan lesz nagyobb az egy főre jutó jövedelem, a valós hozzáadott érték.
Hogy lesz nagyobb?
Erre nincs egyszerű recept. Az biztos: a magasabb hozzáadott értékkel a tudás, a „know how” itt marad az országban, s mindez megtestesül szabadalmakban, kapcsolatépítésben, a világgazdasági beágyazottságban, azaz feljebb kerülünk az értékláncban. Nagy szükség van ezen felül arra is, hogy erősödjön a vállalkozói szellem, mert ez a fejlődés alapja.
Mindenki tegye tehát a dolgát a legjobb tudása szerint és napról-napra legyen egy fokkal jobb abban, amit csinál?
A kormány nagy felelőssége, hogy milyen klímát teremt a gazdaságban, ki tud-e fejlődni a vállalkozói gondolkodásmód. A tudást, a know how-t tudatosan kell a középpontba helyezni.
Nézzünk egy sikeres példát: a kevesebb, mint 1,5 milliós Észtországban, amely volt szovjet tagköztársaságként még mélyebbről indult, mint mi, tíz darab unikornis céggel, azaz startupból egymilliárd dolláros biznisszé vált vállalattal büszkélkedhet. Magyarországon tudomásom szerint egy ilyen céget jegyeznek.
Nálunk hol van a vállalkozó szellem, az innovációra való éhség, a tudás előtérbe helyezése? Németország és Svájc azért is tart ott, ahol tart, mert kis cégek ezrei egymással versengve dolgoztak, dolgoznak azon, hogy innovációval vegyenek részt a nagyvállalatokkal alkotott együttműködés rendszerében.
Magyarország, az itteni cégek hogyan törhetnek ki a mostani helyzetből?
Ha jól akarunk élni, akkor több jövedelmet kell produkálni, ezt pedig akkor érhetjük el, ha vállalkozni merünk, ha a tudásunkat szélesítjük.
