Egy torontói tündérmese szomorú vége és mai utóélete

A kastélyok gyakran építtetőik romantikus hajlamainak, de hatalmi gőgjüknek, túlzó ambícióiknak is a szimbólumai, még ha a késői utókor sokszor csodálattal is járja be a pompás épületek díszes termeit. Ez jellemző a legnagyobb kanadai város, a modern felhőkarcolóiról ismert Torontó középkorinak ható különleges kastélyára, a Casa Loma-ra, mely ma a hatalmas CN Torony után a város második leglátogatottabb nevezetessége.

Hogy kerül egy középkori kastély Torontóba?

Természetesen nem a középkor maradványa, hanem csupán a múlt század elejének regényes lenyomata. Spanyol neve magyarra lefordítva dombházat jelent, s valóban egy emelkedőn terül el, ahonnan rálátni a felhőkarcolókkal teli belvárosra és az Ontario tóra, de igazából azt demonstrálja, hogy építtetője a semmiből meggazdagodva ért a csúcsra. Többször jártam már Torontóban, most ide is elvetődtem.

Az persze már a történet vége, hogy a csúcsról szinte törvényszerű a zuhanás, ahogy ez Sir Henry Pellatt-tal is megtörtént, aki a csodakastélyt elvesztve, hajdani gazdagságához képest elég szegényen halt meg, s a luxus látványán ma átlagemberek tömegei élvezkednek.

Aki az elektromos áramon meggazdagodott és Niagarán az első erőművet építtette

De hogyan is kezdődött Kanada legnagyobb, 98 szobás, a normann várak, valamint a francia és skót romantikus kastélyok hangulatát idéző magánrezidenciájának története?

Henry Pellatt kétségtelenül jó családból származott, előkelő iskolába járt és érettségi ajándékként európai útra mehetett, ahol beleszeretett a régi kastélyokba.

Ekkor azonban még inkább az atlétika érdekelte és az ország egyik legjobb futója lett, sőt 20 évesen az USA bajnokát is legyőzte saját távján. Ezután azonban az üzleti élet felé fordult és először egyszerű írnokként kezdett dolgozni apja brókercégénél.

Miután kitanulta a szakmát és megszerezte a tőzsdei tagsághoz szükséges engedélyeket, apja 1883-ban teljes jogú partnerré fogadta, és közös céget alapítottak.

Kétségtelenül jó érzéke volt az üzleti ügyekhez, ugyanis hatalmas mennyiségű részvényt vásárolt egy olyan vállalatban, amit a Kanadába áramló bevándorlási hullám nagyon felfuttatott. Innen jött Pellatt első komolyabb, több millió dolláros vagyona.

Még nagyobb húzása volt, hogy korán felismerte az elektromos áramban rejlő lehetőségeket. 1883-ban megalapította a torontói villanyvilágítási vállalatot.

Cége elnyerte a teljes város közvilágítási szerződését, így közel 30 évig abszolút monopóliuma volt Toronto áramellátásában. A következő lépése az volt, hogy megépíttette az első vízenergia-termelő állomást a Niagara-vízesésnél, amivel közvetlenül tudta ellátni energiával Torontót és a helyi elektromos vasúthálózatot.

Ehhez jöttek még befektetései a kanadai ezüst és aranybányákba, valamint a kontinensnyi országot átszelő vasútvonalakba. Karrierje csúcsán 21 nagyvállalat elnöke volt és óriási vagyon ura.

A vagyon mellé Pellatt még katonai rangot is szerzett, egy lövészezred parancsnoka lett, s emiatt lovagi címet is kapott.

Minden megvolt hát nagyratörő álmai megvalósításához s a még 1903-ban megvásárolt telkeken 1911-ben nekikezdett a Casa Loma felépítéséhez.

Először a már korábban a közelben felhúzott, istállókkal és üvegházakkal ellátott vadászházba költöztek nejével és innen nézték a három évig tartó építkezést, ami akkori áron körülbelül 3,5 millió kanadai dollárba került (ez tavalyi áron 22 milliárd forintnak felel meg), és 299 munkásnak három évébe telt, mire elkészült.

Régi luxus és modern technika

Az első világháború kitörése miatt az építkezést leállították.

A 6011 négyzetméter alapterületű neogótikus stílusban épült, de valójában rendkívül eklektikus, romantikus hangulatú épületben egy neoklasszicista díszítésekkel borított mahagóni lift (az ország első magánházban épített felvonója), egy ökör megsütésére is alkalmas kemence, két orgona, egy központi porszívórendszer, saját telefonközpont és több titkos járat is volt, valamint terveztek egy alagsori úszómedencét és ugyanott bowlingpályákat, de ezeket végül nem fejezték be, ahogy a harmadik emelet nagy részét sem.

Ennek ellenére feleségével 2013-tól tíz évig itt éltek, de a háborút követő gazdasági válságban Pellatt hatalmas vagyona elenyészett, a birtok fenntartása pedig csődbe vitte, amihez az is hozzájárult, hogy Toronto városa a Casa Loma ingatlanadóját nagyon megemelte. Pellatt ezért először kénytelen volt egy ötnapos árverésen egy csomó drága műkincset és bútort szinte fillérekért elárverezni, majd 1923-ban mit volt mit tenni, a házaspár kiköltözött a kastélyból, a hatóság pedig adóhátralék miatt lefoglalta.

 

De hogy micsoda luxust építettek addig be, ma is megcsodálhatjuk. A legdíszesebbnek tartott, hivatalos alkalmakra tartogatott Tölgyfa szobát például faragott fa panelek borítják, amelyek elkészítéséhez három kézművesnek három évre volt szüksége.

A gazdagon díszített gipszmennyezetet olasz kézművesek készítették, és a mennyezetbe épített világítás emeli ki a szépségét. A szoba berendezési tárgyai között szerepel egy három méter magas, XVI. Lajos stílusú, aranyozott hatású, faragott lámpaállvány 24 izzóval. A díszes ebédlőben száz fős vendégségeket tartottak, s az itteni mennyezet süllyesztett világítása az első volt Kanadában.

A télikert is számos ebédnek volt a színhelye, ahogy a nagyteremben voltak a bálok, s egy 12 méter magas ablakmélyedésében itt áll egy wurlitzer orgona áll.

A kandalló egy 17. századi régi angol házból származik, amit akkor bontottak le, amikor a kastélyt építették, de sok egyéb berendezési tárgyat is régi angliai udvarházakból hozattak.

Bár a szobaberendezések a régmúltat idézték, Pellatt a legmodernebb technikát építette be az olasz márvánnyal borított fürdőszobába. A szaniterek fehér porelánból készültek, a zuhanyfülke pedig hat, testre és fejre irányuló zuhanysugárral rendelkezett, amelyeket külön csaptelepek szabályoztak.

A harmadik emeleten helyezkedtek el a hat napon át dolgoztatott cselédlányok szobái, akik az egymás fölötti egyszerűbb szobákban laktak, s ezeket egy csigalépcső kötötte össze.

Ottjártamkor a szobákban a népszerű angol sorozat, a kastély fénykorával egyidőben játszódott Downton Abbey szereplőinek ruháival felöltöztetett próbababák álltak, mintegy közelebb hozva a látogatóknak az akkori hangulatot.

A szomorú vég

A tornyokba is felmásztam, s az egyik alsó részének falain korhű graffitiket láthattam.

Ezek a család 1924-es kiköltözése után keletkeztek, amikor a kastély két évig elhagyatottan állt. Ugyancsak izgalmas a Casa Loma és a szomszéd utcában álló hajdani vadászház közötti, öt és fél méter mélyen húzódó 250 méteres alagút, melyet Sir Henry a saját „metrójának” nevezett”.

Azért ásatta, mert a két ingatlanját kettévágó utat nem tudta mentesíttetni a forgalomtól. Ezen szállították a virágokat például a télikertbe a túloldalon lévő üvegházakból. A második világháború alatt itt M állomás néven tengeralattjáró felderítő berendezések és katonai hírszerző és felderítő eszközök fejlesztése zajlott nagy titokban.

A nagy fogadótermet és báltermet ma egy széles lépcső köti össze a félemelettel és az első emelettel. Ezt csak 1925-ben építették be, amikor a kastélyból szállodát csináltak. Ugyan már Sir Henry is tervezett ide egy nagy márvány lépcsőházat, de az az első világháború alatt, a Skóciából Kanadába vezető úton elveszett.

A Casa Lomát ugyanis két évvel a Pellatt család kiköltözése után 1926-29 között szállodaként működtették, esténként pedig táncos mulatságok színhelye volt. Különösen az alkoholtilalom idején vált nevezetessé. Még 1916-ban ugyanis Ontarioban alkoholtilalmat vezettek be, 1920-től pedig egész Amerikában. Az Ontario-i alkoholtilalomnak ugyan a szálloda megnyitásával egyidőben vége lett, de az USA-ban ezt csak 1933-ban oldották fel. Az amerikaiak pedig csőstül jártak át ide a nem túl messzi határ túloldaláról legálisan italozni.

A harmincas években a kastély ismét kallódásnak indult, amíg a tartomány kormányzója 1937-ben meg nem nyitotta a nyilvánosság előtt. A filmforgatások helyszíneként (itt forgatták például a Chicago-t) is gyakran szolgáló látványosság működtetése azonban nem volt mentes a viszályoktól, jelenleg a város tulajdonában álló épületet egy magántársaság kezeli.

A Tündérmese Pellattéknak mindenesetre szomorú véget ért. Alig néhány hónappal kiköltözésük után az izgalmakban felőrölt egészségű feleség, Lady Mary szívrohamban meghalt, férje pedig ugyan másodszor is megnősült, de új felesége halála után teljesen egyedül maradt, hitelezői folyamatosan üldözték, és megmaradt kisebb ingatlanjait is elveszítette. Utolsó éveiben egykori sofőrje jóvoltából annak külvárosi házában szinte nincstelenként élt. Halálakor, 1939-ben mindössze 185 dollárja maradt.

Temetésére ennek dacára Torontó történetének legnagyobb katonai tiszteletadásával került sor, több ezer ember állt sorfalat a fagyos utcákon, hogy végső búcsút vegyen a hajdani mágnástól.