Együtt létezés egy közösséggel: ez a néptánc

Hajdúszoboszlón épül a világ egyik legmodernebb betoncserépgyára
2021-05-11
Ősi cápa által rákevés közben elkapott tintahal fosszíliájára bukkantak Németországban
2021-05-12
Show all

Együtt létezés egy közösséggel: ez a néptánc

Ritkán adódik a kulturális szféra valamelyik ágában rövid időn belül annyi jeles évforduló, mint most, amikor 100 éves lenne Rábai Miklós, a Magyar Állami Népi Együttes alapító vezetője, és 90 éves a szikrázó szellemű Novák Ferenc, Tata, koreográfus, polihisztor.  De emellett negyedszázada, 1995-ben nyílt a Fonó Budai Zeneház, s 20 esztendeje hívták életre a Hagyományok Házát (HH), amelynek társintézménye a 70 éve létrehozott Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE). Mihályi Gáborral, a társulat vezetőjével a néptáncművészetről múltjáról és jelenéről beszélgettünk.

Ha valaki megállítaná az után, mondja meg kérem, mi a néptánc, mit válaszolna?

Először meglepődnék, majd azt válaszolnám, hogy a világ egyik legcsodálatosabb dolga. Önkifejeződés, ismerkedés a hagyományokkal. A néptánc mindenféleképp együttlétezés valamilyen közösséggel, ilyenformán identitásunk megerősítése. Számomra a színpad varázsát is jelenti.

Általában úgy véljük, hogy a zene öröktől fogva velünk van. Talán a mozgás is?

Azt mondják a tánctörténészek, hogy az éneklésből és a tárgyak ritmikus ütögetéséből kifejlődött zeneszerűséghez a tánc mindjárt hozzákapcsolódott. Eleinte spirituális célokból, s én is azt hiszem, hogy kezdetben az istenekkel való kommunikáció eszköze lehetett. Ismerünk görög vázarajzokat, etruszk és római mozaikokat, tanúságuk szerint a tánc egyszer csak kezdi elveszíteni rituális jellegét és kezd a szórakozás formájaként népszerűvé válni. A reneszánszban a szerelem, a férfi és nő kapcsolat alakulásának egyik legszebb és legkönnyebb módja volt. Az újkortól egyértelműen a szórakozás/szórakoztatás dominált, illetve a társadalmi érintkezés iskolájának egyik alapjaként működött.

Így született a verbunkos, a csárdás és a palotás

Ahogy a népdalokban megkülönböztetjük a régi és új stílust, a táncban ugyanígy két, nagy réteg létezik?

Sőt, a régies stílus is több szegmensre tagolódik, a nagy európai művészeti korszakokhoz kapcsolódóan. Az antikvitásban, a görög-római korban kör és lánc táncok alakultak ki, a mi paraszti gyakorlatukban elsősorban a női körtáncok még ezek emlékét hordozzák. A reneszánsz idején a lánc felszabadul, a táncosok különállóan, vagy a párjukkal járják. Egymás megérintése a tánc során a barokkban teljesedik ki. Pieter Brueghel németalföldi életképein flamand parasztokat látunk olyan forgatós táncmozdulatokba merevedve, ahogy az erdélyi magyaroknál, vagy a Sáros megyei szlovákoknál a zenei és tánchagyományban fennmaradtak. Elérkezünk a romantika évtizedeihez, a nagy nemzeti nekibuzdulások periódusához, amelyek felkeltették az igényt, hogy az elnémetesedett polgárság kultúrája találjon vissza a saját gyökereihez, így született az új stílusban fogant verbunkos és csárdás.

A palotás a népies műdallal állítható párhuzamba?

Igen, de az is a korszakhoz kötődik, amikor színre léptek a táncmesterek, akik a mulatságokra táncsorozatokat állítottak össze, amiket sokkal könnyebb volt meghatározott rendben táncolni, mint improvizálni. A táncszakma Rózsavölgyi Márk zeneszerző-hegedűművészt tartja az egyik leghíresebb mesternek. A zenéje megőrződött, a lépések nem, hiszen nem volt még sem táncjel-írás, sem video, de sejthető az emlékezésekből, hogy milyen is lehetett a körmagyar, más szóval palotás. Az írók, költők munkáiból vannak valamelyes ismereteink, Berzsenyi Dániel azt mondja:

Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel /A népek lelkét s nemzetek ízleteit.

A paraszti kultúra a 20. század elejétől sorvadásnak indult. A falusi és kisvárosi embereket a két háború között a Kalot és a Kalász mozgalom igyekezett hagyományőrzésre késztetni.

Ezek csúcsosodtak ki a Gyöngyösbokréta mozgalomban, amelynek az a Paulini Béla volt az egyik alapítója, aki Harsányi Zsolttal együtt írta Kodály Zoltán Háry János című daljátékának librettóját. A Gyöngyösbokréta valóban a néptánc, a népzene, a viselet, a játékok és a szokások megőrzésére, ezek színpadi bemutatására összpontosított. Jóval később ezért lehetett a városi hagyományápolás egyik mintája. A mozgalmat, illetve a hátterében álló szervezetet 1947-ben megszüntették.

Az Ecseri lakodalmast Rákosiék politikai megbízásából hozták létre

A hagyomány tudatos feltérképezését bölcsészek, tanárok kezdték. Megteremtették az amatőr világot, kutattak, gyűjtöttek, folyamatosan gazdagították az ismeretanyagot, hogy csak Pesorvár Ernőt és testvérét, Ferencet vagy Martin Györgyöt említsem. Munkásságuk eredményeit a Hagyományok Háza őrzi.

Szinte természetesen alakult így, csak 1948-ban jött létre az első hivatásos társulat, a Néphadsereg, majd Honvéd Együttes. 1950-ben kapott megbízást Rábai Miklós a Magyar Állami Népi Együttes megalapítására.

Rábai Miklós Forrás: Állami Népi Együttes

Rábai Miklós Forrás: Állami Népi Együttes

Példaként állt az akkori politikai vezetők előtt a Mojszejev Együttes. Rájöttek, hogy a boldog és vidám paraszt színpadi képe nagymértékben segíti elkendőzni a falusi valóságot, az erőltetett szövetkezetesítést, a padláslesöprést, a szegénységet. Legelső alkalommal, 1951. április 4-én a MÁNE az Operaházban a Mojszejevékkel együtt lépett fel. Ekkor mutatták be a hosszú évekig emblematikus műsort, az Ecseri lakodalmast. A közös szereplés politikai aktus volt, nem feltételezhetjük, hogy ne lett volna egész estére való programjuk, hiszen május 14-én a Városi Színházban (ma Erkel) az Ecseri mellé teljes anyagot vittek színre. Ideológiai presszió volt az alkotókon, ahogy művészet más ágainak képviselőin, emlékezzünk a Sztálin születésnapjára írt ragyogó költeményekre… Bizonyos elvárásoknak a táncosok is igyekeztek megfelelni, azt azonban nem állíthatjuk, hogy minden műsorszám ideológiával lett volna átitatva. Némelyik talán kicsit sematikusan, felszínesebben jelent meg. De a mélységet nem kérhetjük számon, hiszen a kutatás, gyűjtés, elemzés csak ezután intézményesült. Egy tanulmányban olvastam: Rábai elismerte, hogy az első műsorát hályogkovács módjára készítette. Csak abból főzhettek, ami rendelkezésükre állt, ennek ellenére például az Ecseri lakodalmas szerintem a magyar tánctörténet egyik veretes alkotása, ma is megállja a helyét.

Hét évtized alatt az együttes igen sokat változott.

Történetünk ars poétika szempontjából három nagy korszakra bontható. Az első, a 100 éve született legendás alapító, Rábai Miklóshoz kötődik.  A nyolcvanas években, amikor Magyarországon elkezdett a táncház mozgalom szellemisége teret nyerni, Timár Sándort nevezték ki a MÁNE élére. Ő megteremtette a maga világát, a hagyományokhoz közelebbi létezést, az organikus térformákat, a paraszti mozdulatokhoz jobban hasonlító színpadi megjelenést. Azt gondolom, hogy a harmadik etapot pedig az én munkásságom jellemzi, amely táplálkozik minden előzményből, de hiszem, hogy mégis szuverén, új alkotói világ.

Forrás: Állami Népi Együttes

Forrás: Állami Népi Együttes

Időnként fellobban a vita, táncszínház, vagy autentikus néptánc…

Ez ma teljesen értelmetlen és sehová nem vezető vita. Minden, ami a színpadon történik, az színház. Csak az a kérdés, hogy az alkotó mennyire akarja egy darab színháziasságát erősíteni. Megelégszik azzal, hogy él a mű a színház kellékei, dramaturgia, világítás, stb., egyszóval a látvány nélkül is. Én olyan darabot is létre hoztam, amiben a tradíció, a néptánc és a népzene primer módon kerül a közönség elé. És vannak olyan táncszínházi, a kortárs felé hajló előadásaim, amelyekben stilizáltabban, rejtettebben, valamilyen mai üzenetet hordozva jelenik meg a hagyomány. De akármelyikről van szó, egyik sem más, mint színház.

A Magyar Táncművészeti Főiskolán, ma Egyetemen 1972 óta folyik néptánc oktatás.

A tanulási folyamat fontos állomása az egyetem, de a táncosok előtte gyerekként amatőr együttesekben nevelődtek. A zseniális pedagógusok tényleg anyanyelvi szinten tanítják meg a táncokat.

Állami Népi Együttes Tánckánon Forrás: Állami Népi Együttes

Állami Népi Együttes Tánckánon Forrás: Állami Népi Együttes

Egy forgatásba csöppentem, egyszer csak ennyi hangzott el: másfél perc kalotaszegi. A táncosok önállóan improvizálták a jelenetet.

Az én táncosaim nemcsak azt tudják, hogy milyen a kalotaszegi, széki vagy szatmári, hanem azt is, melyik falu vagy melyik neves hagyományőrző táncát reprodukálják. De ez csak másolás volna! Ők annyira ismerik ezeket, hogy képesek a saját egyéniségükre formálni.

Meglepően jól énekelnek is.

Fájdalmam, hogy az 1980-as évek közepén a művészeti vezetők nem nagyon tudtak mit kezdeni az énekkarral. 1985-ben a világhírű kórust leválasztották, Állami Énekkar, majd Nemzeti Énekkar lett. Ahogy a világlátásom szélesedett, elképzelhetetlennek tartottam, hogy Kodály országában a magyar népdalok csupán mulató énekként jelenjenek meg a színpadunkon. Arra már nem volt lehetőségem, hogy egy kórust állítsak a Magyar Állami Nép Együttes mellé. Talán nem is baj. Hosszú évek szisztematikus munkájával elértem, hogy a képzés nyomán létrejött egy világraszóló tánckar, amely a Szent Efrém Férfikarral Liszt Ferenc Laudate Dominum című darabját.

A táncház mozgalom létrejötte történelmi jelentőséggel bírt

Normál időben a Budai Vigadóban, a Hagyományok Háza (HH) aulájában minden csütörtökön táncház van.

Csoóri Sándor azt mondta, hogy két történelmi dolog történt a néptánccal. Az egyik, hogy fölkerült a színpadra az említett Gyöngyösbokréta mozgalom révén. A másik az, hogy lekerült onnan, mert létrejött a táncház mozgalom. Egy igen számottevő érdeklődési kör szórakozásának fontos elemévé tudott válni a néptánc. Egy percig sem kétséges: ennek a közösségnek aktív részeseként kell léteznünk.

HH Táncház Forrás: Állami Népi Együttes

HH Táncház Forrás: Állami Népi Együttes

A Hagyományok Háza 20 éves. Létrejötte óta az intézmény keretében dolgozik az együttes.

Ez a konstrukció nagy biztonságot ad egyebek között financiális téren, távol tart bennünket a politikai áramlatoktól. De legalább ilyen fontos, hogy a HH szellemi bázis, amire támaszkodva léphetünk újra és újra előre. A ház minden részlegére jellemző, hogy megélhető hagyományőrzés folyik a változó világhoz igazítva, az érdeklődők számára befogadható módon.

A Budai Fonó Zeneház is ünnepel, 25 éves. Milyen a két intézmény kapcsolata?

Harmonikus. Segítjük egymást, mint ahogy egy idősebb és egy fiatalabb ember összeáll hasonló ügyek megoldásának érdekében. Ugyanaz a gondolkodásmód, változatos koncertek, értékes felvételek, remek tanárok, sok esetben ugyanazok. Ott is van táncház, itt is – a közönség pedig választhat, rusztikus környezetben vagy a látványosan felújított Budai Vigadóban kíván táncolni.

Hogy vészelték át a járványt?

Borzasztó nehezen. Majd’ egy éve alig tudtunk dolgozni, ha épp nekifogtunk, becsapott a vírus. Próbálkoztunk online gyakorlatokkal, tánctanulással, feladatokat találtunk ki. Ezek legfeljebb a fizikai karbantartást szolgálták, de lélekben nagyon megviselt bennünket az elmúlt időszak. Mára az együttes javarésze megkapta az oltást és 10 napja elindult a házban az élet. Remélem, ezt az évet testünkben-lelkünkben hamar kiheverjük, gyors felépülés lesz. Az ünnepi évadunknak már rég el kellett volna kezdődnie. Készültünk érdekes videókkal, ezeket most sorban levetítjük. A mostani forgatás is az ünnepi tervek eleme, élőben sajnos nem tudtuk megvalósítani. A tánc és a magyar költészet gyöngyszemei társulnak egymáshoz, a táncok egy része autentikus, a stilizáltabb, dramatizált jelenetek József Attila, Weöres Sándor verseihez kapcsolódnak. Ha a színháztermet végre megtöltheti a publikum, késve ugyan, érdekes és sokrétű programot mutatunk be. Az a tervem, hogy az évadot nem zárom le az idén, hanem 2022. május 15-ig folytatjuk az jubilálást. Ha kívánhatnék valamit, azt szeretném, hogy legyen erőnk végigmenni azon az úton, amin együtt elindultunk, ne veszítsünk a kreativitásunkból, alkotókedvünkből és előadó képességünkből. Nagyon várom, hogy felcsattanjon a taps, akkor fogom igazán érezni, magunk mögött hagytuk ezt a keserves évet.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.