Elindul a mélytengeri bányászat – óriás profit, ökológiai károkkal

BioNTech-vezér: az oltások már jövő nyárra sokkal jobb helyzetet teremthetnek
2020-11-16
A kortárs művekre a járvány alatt is kiemelkedő a kereslet
2020-11-17
Show all

Elindul a mélytengeri bányászat – óriás profit, ökológiai károkkal

A szárazföldi nyersanyagkészletek lassú kimerülésével, illetve a szükséges technológia kifejlesztésével egyre kivitelezhetőbbé válik a tenger alatti bányászat. A bányászrobotok ma már akár több kilométer mélységben is képesek kitermelni a tengerfenék nyersanyagkészletét, csakhogy ezzel gyakorlatilag biztosan kiirtják a helyi élővilágot. Az ökológiai szempontok azonban – úgy tűnik – ismét a profit mögé szorulnak.

A Smithsonian Intézet és a Conservation International környezetvédő szervezet kutatói a fekete korallok három új faját fedezték föl az északi Csendes-óceán mélyén, 670 méterrel a felszín alatt. A fekete korallok általában a világ legtovább élő élőlényei között vannak, és a legtöbb fajuk a mélytengerek fenekén tenyészik, tökéletes sötétségben. Az egyik feketekorall-egyedről bebizonyították, hogy 4270 éves, s e matuzsálemi kor részben a szinte tökéletesen állandó körülményeket biztosító mélytengeri élőhelyüknek köszönhető.

A most felfedezett fajok azonban talán már nem sokáig élvezhetik a változatosságot, hiszen élőhelyüknek közelében a bányászati cégek már megkezdték a próbafúrásokat, és hamarosan az üzemszerű tengeri bányászatot is tervezik beindítani, amint minden szükséges engedély, illetve technikai feltétel adottá válik. Könnyen elképzelhető, hogy e korallok, alig néhány évvel a felfedezésük után, végleg eltűnnek a föld színéről (pontosabban a tenger fenekéről).

A robotok minden élőlényt legyalulnak, megbolygatnak

A korallok szerencsétlensége, hogy az északi Csendes-óceán olyan régiójában (az úgynevezett elsődleges kérgi zónában – Prime Crust Zone) élnek, amely magas ásványianyag-tartalma miatt a tengeri bányászati cégek elsődleges célpontja az egész bolygón. Itt a tengerfenéken a legkeresettebb, így legértékesebb fémek alkotnak vastag fekete kérget, amelyeket példátlanul magas koncentrációban lehet(ne) kitermelni. Mangán, vas, kobalt, réz, nikkel, platina és más fémek várják a modern kori aranyásókat.

Csak egy bökkenő van: ugyanúgy, ahogy ez a szárazföldi nyílt színi kitermelések esetén is jellemző, a tengeri bányászat sem egyeztethető össze az élővilág megóvásával. A robotikus bányászati berendezések, a tenger fenekét felkotró, felporszívózó monstrumok legyalulnak, megbolygatnak mindent, és a gyakran mérgező nehézfémtartalmú ásványokat pedig egészen nagy területen szórják szét, megölve azt is, amit esetleg nem tapostak agyon.

Egy tengerfenéken munkálkodó bányagép

Egy tengerfenéken munkálkodó bányagép

A korallokat felfedező egyik biológus, Daniel Wagner elmondta, hogy ezek csak a bányászat közvetlen hatásai. A hosszabb távon értvényesülő hatások között a felkavart üledékfelhők sötétítő hatását említhetjük a sekélyebb vizekben, amelyek miatt az élőlények nem jutnak majd hozzá az életben maradásukhoz szükséges fényhez (a közvetlen mérgezésen túl). Emellett a gépek zajszennyezést is okoznak, ami az erre érzékeny állatok eltűnéséhez vezet, így az ökoszisztémában betöltött szerepük ellátatlan marad.

A biológusok, környezetvédők persze mindenféle haladás ellen tiltakoznak – érvelnek a bányatársaságok lobbistái –, és nem veszik azokat az előnyöket figyelembe, amelyeket a tenger alatt felfedezett, és rövidesen kiaknázhatóvá váló ásványkincsek kínálnak. Mert nyilván vannak ilyen előnyök, de azok inkább gazdasági, kevésbé ökológiai jellegűek. Magyarul döbbenetesen nagy pénzek pihennek a tenger fenekén, és csak arra várnak, hogy a legszemfülesebb vállalatok odamenjenek, és felszivattyúzzák őket.

Sorban állnak a mélytengeri „aranyásók”

Jelentkezőből pedig nincsen hiány. A UK Seabed Resources cég (amely a főként repülőgépeiről ismert Lockheed Martin leányvállalata), egyike azon kevés társaságnak, amelyek eddig lehetőséget kaptak a kormányoktól arra, hogy próbakitermeléseket végezzenek a tengerfenéken. A közeljövőben azonban e cégek száma megsokszorozódhat. A UK Seabed Resources néhány hete arra szólította fel a Nemzetközi Tengerfenék-hatóságot (az ENSZ 167 tagú tagszervezetét, amely a világtengerek aljzatának koordinált hasznosításával foglalkozik), hogy sok évnyi halogatás után végre fektesse le a tenger alatti bányászat nemzetközi szabályait, hogy élesben is megkezdődhessen az ipari léptékű termelés.

A Tengerfenék-hatóság (ISA) azonban a koronavírus-járványra hivatkozva idén valószínűleg már nem fogadja el a szabályozástervezetet. A környezetvédők ez alkalommal annyira nem bánják a bürokrácia malmainak lassú őrölését. A kutatók is folyamatosan a mélytengeri bányászat moratóriumának elrendelését követelik, legalább addig, míg idejük lesz jobban tanulmányozni a kijelölt tengeri területek (egyelőre létező) élővilágát.

De mivel érvelnek a bányatársaságok lobbistái? Legfőbb érvük, hogy a modern technológiák – közöttük olyan, környezetbarátnak tekintett iparágak is, mint az elektromos járműgyártás, vagy a megújuló energiahordozók kiaknázása – megsokszorozták a ritka fémek iránti keresletet világszerte. Ezek szárazföldi forrásai egyrészt végesek, de sok más baj is van velük. Az akkumulátorokban, mobiltelefonokban használt kobalt bányászata például rettentően környezetromboló hatásúráadásul túlnyomórészt olyan államokban folyik, amelyek kevésbé törődnek az ökológiai és emberi jogi szempontokkal. Gyermekmunkások, a gyilkos munkakörülményektől megnyomorodó és elpusztuló emberek, illetve a meddővé váló környezet kísérik e bányák működését.

Egy másik, a geopolitikára érzékeny politikusok fülének kedvesen hangzó érv az, hogy a nemzetközi vizek tengerfenekének kiaknázásával meg lehetne kerülni Kínát, amely több, a modern technológia számára létszükségletet jelentő ásványkincsben domináns helyzetet élvez a világban, és egyértelműen világuralmi terveket dédelget. Ehhez az érvhez hozzátartozik, hogy a Lockheed nagyon rosszul járt a Kína és a USA közötti kereskedelmi háború miatt, előbbi ugyanis szankciókat vetett ki a cégre, amiért annak rakétáiból Tajvan is vásárolhatott.

Az ISA eddig összesen 21 társaságnak adott koncessziós jogokat, hogy kutatófúrásokat végezzenek a tengerfenéken, aminek révén felmérhetik a kitermelhető készletek nagyságát, illetve tesztelhetik a technológiájukat. Az UK Seabed Resources mellett van kínai állami cég (Minmetals), kanadai, belga startup, és sokan mások. Rajtuk kívül azonban egész iparág várakozik arra, hogy végre szabaddá váljon a pálya. Ők – és befektetőik – egyértelműen arra számítanak, hogy a technológiai igények messze nagyobb súllyal esnek majd latba a politikai döntések meghozatalakor, mint a mélytengeri ökoszisztéma érdekei.

Az ígéretes fémrögök a tengerfenéken hevernek

A legtöbb szereplő arra számít, hogy a jogi környezet jövőre létrejön, és indulhat a munka. A gyakorlatban a mélytengeri bányászat sokkal inkább gyűjtögetés lesz, semmint klasszikus bányászat, ahol a föld alá kell ásni a kincsekért. A megcélzott tengeri régiók aljzatán ugyanis rögökben áll a szinte kristálytiszta fém. E nodulusoknak nevezett rögök évmilliók alatt alakultak ki, miközben lassan valamilyen kristályosodási mag köré kiváltak a tengervízből a fémionok, és páratlanul homogén, nagy koncentrációjú fémtömböket hoztak létre.

fémrögök a tengerfenéken

fémrögök a tengerfenéken

A nodulusok átlagosan krumpliméretűek, és a UK Seabed Resources kutatásai szerint a Csendes-óceán Hawaii és Mexikó között elterülő térségében, az úgynevezett Clarion-Clipperton-zónában legalább 21 milliárd heverhet belőlük a fenéken. Ezeket tehát nem kell kiásni, a legtöbb gép vagy felszívja őket, vagy nagy mennyiségű üledéket szűr át, és elválasztja a nagyobb fémrögöket. A cég eddig már 66 ezer négyzetkilométernyi területet fésült át a Csendes-óceánban fémlelőhelyek után kutatva, és az ígéretes térségeken 235 négyzetkilométert nagy részletességgel fel is térképeztek.

A várakozásaik szerint az ipari kitermelés 2023-ban indulhat meg. A mélytengeri ökoszisztémának tehát még van három jó éve.

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?