Elérhetetlen áruk fóruma – Nyugati árucikkek a szocialista Magyarországon

Koncertekkel emlékeznek meg Cziffra György születésnapjáról Budapesten
2022-11-03
A magyar tudomány ünnepe – Freund Tamás: a tudomány ünnepe a valóság ünnepe
2022-11-04
Show all

Elérhetetlen áruk fóruma – Nyugati árucikkek a szocialista Magyarországon

Beugrunk a Budapesti Nemzetközi Vásárra, megnézünk, megkóstolunk mindent, hiszen ott debütál az összes nyugati különlegesség. Aztán felfrissülünk egy amerikai üdítő mellett a presszóban, miután megtankoltuk a kocsit olasz szuperbenzinnel és beillatosítottuk magunkat francia parfümmel. De várjunk csak, hol és melyik években is járunk?

Vásárok

A ma délelőtti napsütésben már nyitás előtt tömött sorok várakoztak a Budapesti Ipari Vásár főbejáratánál. (…) Kötött ruhát, kínai dísztárgyat, könyvet, karkötőt vesznek a legtöbben. Egy házassági évfordulóját ünneplő fiatalember mindenáron rá akarta beszélni a francia pavilon rendezőjét, hogy adják el neki Christian Dior kétliteres, mutatóba hozott kölnis üvegét.

hozta címoldalán az Esti Hírlap 1959 tavaszán. Olvasható a Heti Fortepan blogon.

A Budapesti Nemzetközi Vásár főbejárata a Városligetben 1967-ben.

A Budapesti Nemzetközi Vásár főbejárata a Városligetben 1967-ben. Fotó: Fortepan / Magyar Hírek folyóirat

Az ipari, későbbi nevén nemzetközi vásár főként a magyar és a „baráti” országokból érkezett termékekről szólt, de kulcsszerepe volt abban is, hogy a magyar vásárlók nyugati árucikkekhez jussanak. Egyrészt a vásárban felbukkantak amúgy hiánycikknek számító dolgok, másrészt fontos találkozások helyszíne is lehetett a Városliget, majd 1974-től a kőbányai vásárváros.

Tülekedés a Coca-Cola standjánál a BNV-n.

Tülekedés a Coca-Cola standjánál a BNV-n. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Coca-Cola stand

Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Nyugati partnerekkel a szocialista gazdaságban kizárólag a külkereskedelmi vállalatokon keresztül lehetett kereskedni, a gyártók közvetlenül nem forgalmazhatták a termékeiket. Azt pedig, hogy milyen külföldi cikkeket forgalmaztak itthon, nagyban befolyásolta, hogy ezek a külkereskedelmi vállalatok a nyugati portékáért cserébe rá tudtak-e sózni valamit a hazai termékek közül a nyugatiakra.

 

A Metalimpex-Konsumex székház a Ajtósi Dürer sor és a Hungária körút kereszteződésénél.

A Metalimpex-Konsumex székház a Ajtósi Dürer sor és a Hungária körút kereszteződésénél. Fotó: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény

A TESCO (Technical and Scientific Cooperation) Nemzetközi Együttműködési Iroda diákszállója a Nagy Lajos király útja 202-204. alatt (ma szálloda).

A TESCO (Technical and Scientific Cooperation) Nemzetközi Együttműködési Iroda diákszállója a Nagy Lajos király útja 202-204. alatt (ma szálloda). Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Az említett külker cégek, a híres „impexek” (Metalipex, Hungarotex, Konsumex, TESCO) mellett voltak olyan társaságok is, mint például az Interag, amelyek nem üzleteket kötöttek, hanem közvetítőként segítették, hogy – mondjuk a BNV-n – kiszemelt nyugati cég megtalálja az utat a megfelelő külker vállalat felé.

Érdeklődők a BNV Albertirsai úti vásárterületén 1973-ban.

Érdeklődők a BNV Albertirsai úti vásárterületén 1973-ban. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A vásáron a könnyűipari és a francia pavilon volt örökké zsúfolt, de más néznivaló is akadt. Az olaszok Alfa Romeóval és Olivetti írógépekkel érkeztek, a svédek Volvóval, az USA 1971-ben egy errefelé addig sosem látott hatalmas vízágyat hozott beépített lámpával és színes tévével (bár ez bagatell volt az Apollo 10 kozmoszt megjárt parancsnoki kabinjához képest, amit 1970-ben tettek ki a Városligeti-tó mellé).

Az Apollo 10 kabinhoz kígyózó sor a BNV-n, az Amerikai Egyesült Államok pavilonjánál 1970-ben.

Az Apollo 10 kabinhoz kígyózó sor a BNV-n, az Amerikai Egyesült Államok pavilonjánál 1970-ben. Fotó: Fortepan / Nagy Gyula

 

Benzin

Az olajkályhák, illetve az autók és motorok számának növekedése miatt az ÁFOR a ’60-as években már nem bírta az iramot. Sosem volt elég benzin a – gyakran elromló – kutakban, az idegenforgalomhoz pedig végképp nem illeszkedett a szerviz színvonala. Ennek az a nyugatnémet úr is a megmondhatója, aki a Gellért Szállóban lakott és

autójával felkereste a Budafoki úti kocsimosó-állomást; itt azzal fogadták, hogy hagyja ott a kocsiját, 8-10 óra múlva érte jöhet. Taxi a közelben nincs, a külföldi gyalog mehetett a Budafoki út végéről a szállodájába.

Shell benzinkút 1973-ban Veszprémben, a Pápai út mellett.

Shell benzinkút 1973-ban Veszprémben, a Pápai út mellett. Fotó: Fortepan / Uvaterv

Így került végül képbe néhány nyugati cég. Ők új piacot láttak az üzletben, a hazai külkeresek pedig büszkén nyilatkoztak a kölcsönös előnyökről: a Shellnek például részben munkaruhával, Csepel tartálykocsival tudtunk fizetni az árucikkeiért és a szolgáltatásaiért. A Shell első, 1966-ban felavatott szervizállomása a budapesti Mészáros utcában csak valutát fogadott el, de a további kutakon már forinttal lehetett fizetni.

Az első újranyitott Shell-kút a budapesti Mészáros utcában a Zsolt utca torkolatánál.

Az első újranyitott Shell-kút a budapesti Mészáros utcában a Zsolt utca torkolatánál.

 

Forró téma volt. Az újságok nem győzték szájbarágni, hogy a Shell adalékokkal feljavított „olajipari készítményei” valóban drágábbak, de a benzin akkor is ugyanúgy Százhalombattán készül, pont ugyanannyiért tankolhatunk belőle, mint az ÁFOR-nál és szó sincs róla, hogy az idegen nyelveket is beszélő személyzetet dollárban fizetnék. A Shell egyébként nem megjelent, inkább visszatért a magyar piacra, a Fortepan is őriz néhány velük kapcsolatos felvételt a háború előtti évekből.

Az ÁFOR az évtized végén a milánói AGIP-pal közösen is épített kocsimosós, presszós kutakat. Az elsőt Hegyeshalomnál, majd 1971-ben Balatonvilágosnál felavatták Magyarország akkori legnagyobb töltőállomását a hatlábú kutya zászlaja alatt. Legmenőbb árucikkük a 100 oktános Supercortemaggiore benzin volt.

AGIP/ÁFOR kút a Baross téren, a Keleti pályaudvar indulási oldalánál 1983-ban.

AGIP/ÁFOR kút a Baross téren, a Keleti pályaudvar indulási oldalánál 1983-ban. Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr AGIP benzinkút

1970-ben az Ajtósi Dürer soron, Budapesten.

1970-ben az Ajtósi Dürer soron, Budapesten. Fotó: Fortepan / Uvaterv

Parfüm

1970 húsvétján, a locsolkodásra készülve óriási parfümteszt eredményeit közölte a Népszabadság. Nehéz dolguk volt, mert az üzletekben 60 féle kölnit és parfümöt is lehetett kapni, az értékelésbe még vegyészmérnököt is bevontak. Nem hallgatták el, hogy a hazai ipar lomhán követte a divat változását, kevés a sima, diszkrét illat, szórófejjel ellátott, meg kézitáskában hordható kisméretű flakonokat pedig nálunk nem is gyártottak.

Illatszer bolt a Teréz körút 17.

Illatszer bolt a Teréz körút 17. (Lenin körút 71.) alatt 1954-ben. Fotó: Fortepan / Uvaterv

Nem csoda, hogy sokan külföldi illatszerekre áhítoztak. A tesztelők ezek közül csak francia és szovjet márkákat ismertettek, mivel

ezeknek az országoknak vannak hagyományaik a parfümgyártásban, illetve márkás készítményeik világszínvonalúak. A szovjet parfümökről meg kell azonban jegyeznünk, hogy sajátos, nagy illatanyag-tartalmuk miatt hazánkban nem nagyon elterjedtek. De – például – a kiváló Vörös Moszkva tiszta alkohollal kétszeresére hígítva, azonos értékű bármelyik márkás francia parfümmel.

A kiváló Vörös Moszkva tiszta alkohollal kétszeresére hígítva, azonos értékű bármelyik márkás francia parfümmel.

Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A BNV-n mindenki a Lancôme, a Dior, a Givenchy újdonságaira volt kíváncsi, ez utóbbinak mintha kitüntetett helye lett volna, talán mert a párizsi céget a magyar származású Madame Vago képviselte. A Konsumexnek köszönhetően mindenesetre a ’60-as évektől rendszeresen szállítottak Magyarországra. A nagyon kellemes, igen divatos illatú és tetszetős csomagolású Givenchy áráért azonban akár tíz üveggel is kaphattunk „a francia Givenchyhez hasonló, divatos illatú, nagyon kellemes” szovjet Téli erdőből. És szerencsére a csomagolása ennek is tetszetős volt.

Az 1974-ben debütált japán moncsicsi baba nagy karriert futott be az 1980-as években Magyarországon is.

Az 1974-ben debütált japán moncsicsi baba nagy karriert futott be az 1980-as években Magyarországon is. Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Kóla

Kóla

Fotó: Fortepan

Teljesen kikészít. (…) Már képeslapokat látok tőle. (…) Az apámék hozták. Hoztak Londonból egy egész üveggel. (…) Őrület. Ez oltári.

hangzik el a Coca-Coláról a Megáll az idő hatvanas évek elején játszódó házibuli-jelenetében. 1967-ben azután a Budapesti Likőripari Vállalat palackozási szerződést kötött az amerikai társasággal. A bűnös ital, az imperialista szimbólum világkarrierje megállíthatatlan volt, Bulgáriában például nálunk jóval korábban megkezdték már a gyártását.

A bűnös ital, az imperialista szimbólum világkarrierje megállíthatatlan volt.

Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A közönséget szépen felkészítették a lapok, kiszámolták például, hogy egy pesti duplának hat üveg Coca-Cola élénkítő alapanyaga felel meg. Az Élet és Tudományban egy szeszipari technológus magyarázta el, hogy a híresztelés ellenére a nehezen meghatározható ízű ital alkoholmentes, és nyugodtan fogyaszthatják fiatalkorúak, gépkocsivezetők, sportolók is.

Horváth István belügyminiszter és Ladvánszky Károly belügyminiszter-helyettes úttörőket fogadnak – és Coca-Colával kínálnak – a Belügyminisztériumban, 1982-ben.

Horváth István belügyminiszter és Ladvánszky Károly belügyminiszter-helyettes úttörőket fogadnak – és Coca-Colával kínálnak – a Belügyminisztériumban, 1982-ben. Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Magyar Coca-Colát 1968. június 1-jén vittek ki először a pincérek Budapesten és a Balaton partján. A gyártás megkezdésekor közölték, hogy az italt 3 forintos árban hozzák forgalomba. A boltokba azonban az első években alig szállítottak, a vendéglátóhelyeken meg ennek a dupláját is elkérték egy üvegért:

a Hungáriában öt forint harminc fillér. A rezsi ugyebár. Es öt forint harminc fejében le is ülhet a vendég, s amíg az italra várakozik, be is fonhatja a csipketerítőcske rojtjait. Akinek azonban ennyi jó kevés és még egy karika citromot is kér, az ennek fejében, újabb egy forint tíz fillért fizethet. A citromot, külföldön a legócskább helyeken is ingyen adják! Az öt forint negyvenes kalkulációba azonban nem fér. De hat negyven egy coléért… Nem sok ez egy kicsit?

méltatlankodott a Magyar Nemzet újságírója 1968 nyarán. Az érdeklődés ennek dacára is töretlen volt: pár éven belül új palackozót kellett nyitni, és akkor jött még csak a literes változat piacra dobása…

Az Utasellátó mozgó elárusító helye a budapesti Nyugati pályaudvaron 1971-ben.

Az Utasellátó mozgó elárusító helye a budapesti Nyugati pályaudvaron 1971-ben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A Pepsi Cola Companyvel két évvel később szerződött a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat, 1970-től árusították a magyar gyártású, Badacsonyban palackozott Pepsi Colát. Később több városban is épült palackozójuk, és országszerte megjelentek a hatalmas Pepsi-logóval ellátott hűtőpultok is, mert az amerikai cég szerint a Pepsi 8 fokra hűtve a legfinomabb. 1982-ben újabb ital jelent meg a polcokon, a gyömbéres Canada Dry, méghozzá eleinte Aranygyömbér néven. A sárvári gyártás megindítása után már eredeti nevén szerepelt.

Több városban is épült palackozójuk, és országszerte megjelentek a hatalmas Pepsi-logóval ellátott hűtőpultok is.

Fotó: Fortepan / Mona / Rubinstein Sándor

Pepsi bár a budapesti Üllői úton 1971-ben.

Pepsi bár a budapesti Üllői úton 1971-ben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A Palota Szálló étterme Várpalotán, a Szabadság téren 1974-ben.

A Palota Szálló étterme Várpalotán, a Szabadság téren 1974-ben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Ital, cigi, száguldás

Skót whisky kóstóló hirdetése a budapesti Palace Hotel előtt a Rákóczi úton 1971-ben.

Skót whisky kóstóló hirdetése a budapesti Palace Hotel előtt a Rákóczi úton 1971-ben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A BNV-ről tudósító cikkek szerint a finomságok, az illatszerek, a cigaretták nagy része, a Napoléon és Courvoisier konyakok, a Cinzano, a Black&White skót whisky már a boltokban is elérhetők, ott azonban ritkán hallottak ezekről a cikkekről, különösen a kisebb településeken. Megjelenése idején volt aki Coca-Colát is csak a BNV-n láthatott. A kemény valutáért árusító Konzumturist üzletekben persze a turisták – és a budapesti látogatásán nagyértékű herendi porcelánkészletre vadászó iráni sah – mellett néhány szerencsés magyar állampolgár is vásárolhatott belőlük. Épp az impexekben dolgozók gondolhattak ilyesmire, akik egy-egy kiküldetés során napidíjat kaptak.

Utastourist ajándéküzlet a budapesti Keleti pályaudvar indulási csarnokában (Lotz-terem).

Utastourist ajándéküzlet a budapesti Keleti pályaudvar indulási csarnokában (Lotz-terem). Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A Hungaroringen már (és még) magától értetődő volt, hogy gigantikus nyugati cigireklámok alatt zajlik a verseny, hiszen az első futam idején már 1986-ot írtunk. 1936-ban rendeztek már Grand Prix-t a Népligetben, a következő magyar nagydíjra tehát 50 évet kellett várnia a közönségnek. Az első szocialista Forma-1-es futam az év, a nyár eseménye volt – Ayrton Senna panaszkodott is a nagy hőségre –, bedugultak az utak, miután a versenyre kétszázezren látogattak ki. De mit számított a dugó, amikor a rendezvény „a világ fővárosává emelte Mogyoródot az autósport barátainak szemében. (…) …a több száz éves kis falut, amelynek lakói talán még a tatárjárás idején sem láttak annyi embert, mint péntektől vasárnapig.”

Ayrton Senna, a Lotus-Honda csapat versenyzője a Formula-1 második magyar nagydíjon Mogyoródon, 1987-ben.

Ayrton Senna, a Lotus-Honda csapat versenyzője a Formula-1 második magyar nagydíjon Mogyoródon, 1987-ben. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A rajongók már évek óta lázban égtek. Egy ideig úgy tűnt, hogy a pálya ismét a Népligetben kanyaroghat, a lapokban kimeríthetetlen téma volt a szabályok, a versenyzők bemutatása, de bekapcsolódtak a nyelvészek is, akik szerint az esemény nevének helyes fordítása egyes-Formula lett volna, nem pedig az értelmetlen Forma-1. Aztán eljött 1986. augusztus 10. és légiparádéval, Victor Vasarely tervezte leintő zászlóval, arcpirítóan drága büfével, Lázár Györggyel és Losonczi Pállal, porsivatag-parkolóval, és a Marlboro színeibe öltöztetett rajtrácslányokkal – akiktől az alaposan megváltozott társadalmi normák miatt épp mostanában köszön el végleg a rendezvény – nagy sikerrel lezajlott a futam.

Rajtrácslányok a Formula-1 első magyar nagydíjon 1986-ban.

Rajtrácslányok a Formula-1 első magyar nagydíjon 1986-ban. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A cikkhez Borvendég Zsuzsanna: Az „impexek” kora (Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2017) című könyvét és korabeli napi- és hetilapok cikkeit használtuk fel, amelyeket az Arcanum adatbázisai segítségével szemléztünk.

Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg.

 

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.