Életének 93. évében, szerdán elhunyt Verő József Széchenyi-díjas geofizikus kutató professzor, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja – tudatta az MTA az MTI-vel.
Verő József Széchenyi-díjas geofizikus kutató professzor, egyetemi tanár 1933-ban született Sopronban. Édesapja Verő József kohómérnök, akadémikus. 1975-ben lett a földtudomány (geofizika) doktora, 1995-ben az Akadémia levelező-, 2001-ben rendes tagja. Szakterületén belül elsősorban a geomágneses tér változásaival, a geomágneses pulzációkkal foglalkozott.
1957-től dolgozott az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetben, kutató professzorként 2005-ben onnan ment nyugdíjba. Oktatott a Miskolci Egyetemen, illetve jogelődjénél, 1991-2003 között pedig a Nyugat-magyarországi Egyetem Fizika Intézetének professzora
– áll a közleményben.
Kutatói pályája kezdetén részt vett a nagycenki Geofizikai Obszervatórium (a mai HUN-REN FI Széchenyi István Geofizikai Obszervatórium) létrehozásában, az ott végzett mérések feldolgozási módszerének kialakításában.
Hosszabb ideig foglalkozott a Föld belső szerkezetének vizsgálatára alkalmas magnetotellurikus mérések számítástechnikai problémáival, a mérések szervezésével, sok hazai és külföldi mérőexpedícióban vett részt, s az irányításával készült programcsomagot külföldi intézmények is átvették.
Az elsők között mutatta ki a geomágneses pulzációknak a bolygóközi tér egyes fizikai paramétereivel való kapcsolatát, bizonyítva evvel, hogy az ezeket a jeleket létrehozó hullámoknak a forrását a földi magnetoszférán kívül kell keresnünk.
A bolygóközi mágnestér térerőssége és a pulzációk periódusa közötti kapcsolatnak általa meghatározott alakját sokan idézték és alkalmazták. Több alkalommal szervezett nemzetközi együttműködést észak-déli állomásláncok létrehozására, amelyeknek segítségével sikerült a földi mágnestérben terjedő magnetohidrodinamikus hullámok, a mágnestér erővonalai mentén kialakuló rezonanciák számos tulajdonságát tisztáznia.
Az 1999. augusztus 11-ei napfogyatkozás hatását csoportjával első alkalommal sikerült kimutatni a geomágneses pulzációkban. Összesen mintegy 230 tanulmánya jelent meg, társszerzői között német, angol, finn, indiai, norvég, ausztrál, vietnami, orosz, bulgár, osztrák, japán szakemberek voltak. Foglalkozott a geomágnesség régészeti alkalmazásával, több dunántúli és ausztriai vasolvasztó telep feltárásában vett részt.
Verő József indulása óta szerkesztője, 1996-től 2008-ig főszerkesztője volt az Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica című folyóiratnak. Titkára volt az MTA Geofizikai Tudományos Bizottságának. Előadást tartott Japánban, Németországban, Angliában, Ausztriában, a Szovjetunióban.
Tevékenyen vett részt a Nemzetközi Geomágneses és Aeronómiai Asszociáció (IAGA) munkájában. Munkásságát számos díjjal ismerték el, a többi között 1962-ben és 1980-ban Akadémiai díjat kapott, 2003-ban a Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével, 2004-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. Ugyanebben az évben Sopron város díszpolgára lett, és megkapta az Akadémiai Kiadó nívódíját is.
Tagja volt többek között a Magyar Geofizikusok Egyesületének, a Magyar Asztronautikai Társaságnak, a Soproni Tudós Társaságnak, a Kitaibel Pál Természettudományi Asztaltársaságnak és a Professzorok Batthyány Körének.
