Európa-szerte figyelem kíséri nagy folyónk, a Duna ökológiai egészségének helyreállítását, ami megnyithatja a halak és más vadon élő vízi állatok vándorlási útvonalait, és amely másutt is példa lehet a folyók revitalizálására az egész kontinensen. Az uniós források segítségével zajló munkában magyar kutatók is részt vesznek.
Európa második leghosszabb folyója, mely tíz országon és négy fővároson folyik át, a természet és az emberek számára is létfontosságú artéria. Az évtizedeken át tartó emberi beavatkozások sora azonban jelentősen megterhelte a folyót. A gátak és a víztározók megszakították a vízfolyást, emiatt a természetes lefolyást igénylő halfajok veszélybe kerültek, a partmenti vizes élőhelyeket pedig lecsapolták, a sokfelől beömlő szennyezés végül rontja a víz minőségét.
Mindezek eredményeként a halállomány csökken, az ökoszisztémák károsodnak, és a partmenti közösségek egyre nagyobb árvíz-, máskor pedig aszályveszélynek vannak kitéve. Az éghajlatváltozás tovább súlyosbítja ezeket a hatásokat, tovább csökkentve a biológiai sokféleséget és a víz minőségét.
Nehéz feladat a folyó helyreállítása
Egy olyan hatalmas és sok országot érintő folyó helyreállítása, mint a Duna, nem kis feladat. A feladatok és a prioritások pedig szakaszonként és országonként változnak.
Az Európai Unió által támogatott DANUBElifelines projekt ezért a folyó vízgyűjtő területének egészéről verbuválta a szakértőket az egészségesebb Duna érdekében.
A kutatók a teljes rendszer mentén nyolc demonstrációs területre koncentrálnak – Németországtól és Ausztriától Szlovénián, Szlovákián és Magyarországon át egészen Romániáig és Bulgáriáig. A munka során a kutatók eltávolítják a feleslegessé vált akadályokat, újra összekötik a mellékágakat és a kisebb folyóágakat, feljavítják az élőhelyeket, hogy a folyó több teret kapjon természetes működéshez. Tevékenységük hozzájárul az EU „Állítsuk helyre óceánjainkat és vizeinket” nevű programjához, amelynek célja a vízi ökoszisztémák védelme és helyreállítása 2030-ig.
A 2025 májusában indult négyéves együttműködés különösen a vándorló halakra és a folyami ökológiai folyosókra összpontosít, megnyitva az elzárt vándorlási útvonalakat és helyreállítva a legfontosabb élőhelyeket.
A partnerség egyetemeket, kutatóintézeteket, nem kormányzati szervezeteket és politikai szervezeteket, köztük a World Wildlife Fund (WWF) és a Wetlands International szervezeteket fogja össze.
Szabad mozgás a halaknak
A DANUBElifelines kutatói a projekt során a halak mozgásmintáit tanulmányozzák, értékelik a természetes élőhelyek minőségét és a helyi érdekelt felekkel együtt megoldásokon dolgoznak. A folyó egy szakaszán például a kutatócsoport kisebb akadályok eltávolítását vagy módosítását teszteli, hogy a halak ismét szabadon mozoghassanak az ívási és táplálkozási területek között.
A projektet a Bécsi Természeti Erőforrások és Élettudományok Egyetem Hidrobiológiai és Vízi Ökoszisztéma-gazdálkodási Intézete koordinálja és határozottan támogatja a tudományos feltérképezést és modellezést a helyreállítás irányításában, ahogyan ezt teszi a kutatás egyik résztvevője a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Hal- és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportja is.
A kutatás egyik fő szempontja, hogy a halak feljussanak a folyó felső szakaszára, majd ívás után biztonságosan visszajussanak az alsó szakaszokra.
A kihívások a folyó mentén is eltérőek, de a DANUBElifelines célja olyan megoldások kidolgozása, amelyek a Duna-vidéken túl is alkalmazhatók. A Duna vízgyűjtő területén kipróbált módszerek más európai folyók helyreállítási erőfeszítéseit is támogathatják, így a jövőbeli projektek a meglévő ismeretekre épülhetnek, ahelyett, hogy a nulláról kellene indulniuk. Ehhez fontos a közös adatkezelés is.
Közösen a feszültségek oldásáért
Mivel a Duna számos határt keresztez, a sikeres helyreállítás a koordinációtól, a közös céloktól és a helyi támogatástól is függ. Az érdekelt feleknek tehát hajlandónak kell lenniük a közös célok elérése érdekében cselekedni. Ez azt jelenti, hogy olyan kompromisszumos megoldásokat kell találni, amelyek mindenki igényeit figyelembe veszik. Ez a Duna esetében különösen fontos, ahol a Bősi vízlépcső nyomán évtizedes feszültségek alakultak ki például Magyarország és Szlovákia között.
Ezt szem előtt tartva a DANUBElifelines csapata szorosan együttműködik a helyi hatóságokkal, a nemzeti parkok vezetőivel, a halászati közösségekkel, a gazdákkal és a regionális szervezetekkel. Ennek érdekében a csapat workshopokat szervez, hogy bemutassa az eredményeket és megvitassa a helyreállítási lehetőségeket.
A WWF kulcsszerepet játszik a tudomány, a természetvédelmi gyakorlat és politika összekapcsolásában, míg a projekt szorosan együttműködik a Duna Védelméért Nemzetközi Bizottsággal (ICPDR) is, amely koordinálja az EU vízügyi jogszabályainak végrehajtását a folyó medencéjében.
A projekt vezetői ugyanakkor elismerik, hogy egyensúlyt kell teremteni az ökológiai helyreállítás céljai és a folyó jelenlegi másirányú felhasználása, például a hajózás, a vízenergia-termelés és a mezőgazdaság között.
Ez azonban nem csökkenti a kutatók optimizmusát. A környezeti és éghajlati válságok ugyanis szorosan összefüggenek egymással és csakis integrált megközelítésekkel lehet megoldani őket. Az eddig elért eredmények ígéretesek.
A Duna vízgyűjtő területének ökológiai helyreállítása megmutatja, hogy a tudomány, a politika és a közösségek közös fellépésével hogyan lehet megkezdeni a generációk során felhalmozódott feszültségeket és károkat helyrehozni, miközben olyan ökoszisztémákat hoznak létre, amelyek ellenállóbbak a jövőbeli károkkal szemben.
