A bántalmazás nemcsak egyéni probléma, hanem mélyen beágyazódik a társadalmi normákba és működésmódokba. Ez talán a fő gondolata Komáromi Sándor Bántalmazó kultúra – Kiútmodellek túlélőknek című művének. Könyvében azt mutatja be, hogy sokszor észre sem vesszük azokat a viselkedéseket, amelyek valójában ártóak, mert „megszoktuk” őket.
Különösen aktuális, ahogy Komáromi Sándor Bántalmazó Kultúra című könyvét kezdi:
A történelemben ritkán adódik olyan pillanat, amikor egy egész generáció kollektíven felismeri, hogy nem csak a saját életével van dolga, hanem azzal az örökséggel is, amelyet észrevétlenül hordoz. Az ilyen pillanatok nem feltétlenül zajos forradalmakkal kezdődnek (és nem feltétlenül torkollnak szélsőséges csatározásokba), hanem kellemetlen kérdésekkel. Azzal, hogy a fiatalabb nemzedék kimondja, ami eddig normálisnak számított, az valójában sérült, torz, vagy hazugságra épült. Ezek a szembenézések soha nem járnak azonnali megnyugvással.
Komáromi szerint a történelem minden példája azt mutatja, hogy a gyógyulás a kimondással kezdődik, a hallgatás nem véd meg semmitől. Amíg nem bontjuk elemeire a bántalmazó kultúra velünk marad.
Komáromi szerint a bántalmazó kultúra ott kezdődik, ahol:
- a hatalmi különbségeket természetesnek vesszük (például családban, munkahelyen),
- az áldozatot hibáztatjuk („miért nem lépett ki?”),
- a bántalmazó viselkedést mentegetjük vagy relativizáljuk,
- és ahol a konfliktuskezelés helyett elnyomás vagy félelem jelenik meg.
A könyv egyik fontos gondolata, hogy ezek a minták generációról generációra öröklődhetnek, ha nem ismerjük fel őket tudatosan. Emiatt hangsúlyozza az önreflexió, az oktatás és a nyílt párbeszéd szerepét.
Nem csak problémákat sorol fel, hanem arra is ösztönöz, hogy
- felismerjük a saját viselkedésünkben is ezeket a mintákat,
- felelősséget vállaljunk a változásért,
- és támogatóbb, biztonságosabb közeget alakítsunk ki magunk körül.
Komáromi Sándor egy olyan szemléletet képvisel, amely segít „láthatóvá tenni a láthatatlant” – vagyis azokat a mindennapi működéseket, amelyek hosszú távon károsak lehetnek, mégis elfogadottnak tűnnek.
Ez a könyv fontos és elgondolkodtató olvasmány mindazok számára, akik szeretnék jobban megérteni, hogyan alakul ki és marad fenn a bántalmazás a társadalomban – nemcsak egyéni, hanem rendszerszinten is. Komáromi Sándor közérthetően, mégis mélyen elemzi a „bántalmazó kultúra” jelenségét, bemutatva, hogy a mindennapi normák, beidegződések és hatalmi viszonyok hogyan járulnak hozzá az áldozatok elhallgattatásához és a bántalmazás normalizálásához.
A könyv külön erőssége, hogy nemcsak problémákat tár fel, hanem gondolkodásra ösztönöz, és segít felismerni azokat a mintákat, amelyek sokszor láthatatlanul vannak jelen az életünkben. Hasznos lehet szakembereknek, de laikus olvasóknak is, akik nyitottak a társadalmi kérdések mélyebb megértésére.
Bár sokan írtak már a bántalmazásról (fizikai, verbális, nárcisztikus), Komáromi megközelítése azért újszerű, mert a rendszerszintű bántalmazást vizsgálja.
A lényeg nem csupán az, hogy „van egy gonosz ember, aki bánt valakit”, hanem az, hogy léteznek olyan kultúrák és közösségi szabályok, amelyek:
- Észrevétlenül legitimizálják az agressziót.
- Elnémítják az áldozatokat.
- Normálisnak” állítják be a kontrollt és a manipulációt.
A könyv és az előadásai nemcsak a diagnózisról szólnak, hanem a határhúzásról, a felismerésről és a gyógyulásról is.
Komáromi Sándor írásai azért hiánypótlóak, mert segítik az olvasót abban, hogy ne érezze magát hibásnak, ha egy mérgező közegben találja magát. Segít felismerni, hogy a probléma sokszor nem bennünk van, hanem abban a „levegőben”, amit a közösségünkben beszívunk.
Komáromi Sándor 28 éve drámatanár és hat éve mentálhigiénés szakemberként is dolgozik. Szakterülete a a konfliktuskezelés, az iskolai bántalmazás és a kötelességépítés.
Komáromi Sándor: Bántalmazó kultúra – Corvina
