Javában zajlik a 2022. évi népszámlálás, így aktuális a kérdés: mióta törekszik a magyar állam arra, hogy ilyen módon is ismereteket szerezzen lakossága viszonyairól. Mindez persze nem magyar sajátosság.
A Központi Statisztikai Hivatal honlapja számos érdekességet tartalmaz a népszámlálások történetéről is. Az első, valóban népszámlálás jellegű felmérést nagyon régen, Kr. e. 2238-ban Kínában tartották, míg az első, kifejezetten statisztikai célú népszámlálás 1665-ben Kanadában, nevezetesen Québecben volt, Európában pedig 1749-ben, a svéd fennhatóság alá tartozó Finnország területén.
Forrás: Wikipedia
Az első hazai népszámlálást II. József rendelte el
Az ilyen típusú népszámlálás egyértelműen a modern államokhoz kötődik, így nem meglepő, hogy a felvilágosodás koráig tudunk visszatekinteni. II. József magyar királyt, aki édesanyja, Mária Terézia hosszú uralkodását követően 1780-ban foglalta el a magyar trónt, ma talán megosztó személyiségként jellemeznék.
Forrás: Wikpedia
Törekvései, amelyben ötvöződtek az erőteljes állami, sőt birodalmi centralizáció és a modernizáció elemei, Magyarországon finoman fogalmazva sem szereztek támogatást széles körben.
Az azonban minden mástól függetlenül tény, hogy az 1784 és 1787 között végrehajtott első valódi magyarországi népszámlálás a vitatott megítélésű uralkodónak köszönhető.
Természetesen az uralkodók már korábban is készítettek összeírásokat (conscriptiones), de azok célcsoportja határozottan az adózó, vagy besoroztatható népesség volt, tehát adózási és katonai célok domináltak, elsősorban a felnőtt férfi népességre koncentrálva. Az adófizető háztartások számát célozták meg a 15. századtól fennmaradt ún. dicalis összeírások, a dézsmajegyzékek a tized és a kilenced mennyiségére fókuszáltak, míg az urbáriumok az úrbéresek (földhöz kötött jobbágyok) szolgáltatásaira.
Országos összeírás Magyarországon 1715-ben, majd 1720-ban és 1728-ban is készült, de később is sor került ilyenekre. E ponton emelnénk ki az 1828. évit, amelynek teljes anyagát pár héttel ezelőtt tette hozzáférhetővé a netes felületeken a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára.
Az 1828. évi országos összeírás 12 688 település adatait foglalja magába, teljes képanyaga a Valenciai Műszaki Egyetem által kifejlesztett algoritmus révén érhető el, de a levéltár önkénteseket is bevont a munkálatokba. https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/adatbazis/az-1828-evi-orszagos-osszeiras
1828-ban majd 3 millió családfőt számláltak az akkori országban
A felmérés nagyságát mutatja, hogy az 196 724 oldalból áll, és 1828-ból az összes adófizetéssel terhelt háztartás tulajdonosának, családfőjének az adatait tartalmazza. Így 2 845 595 személynév érhető el az adatbázisban Magyarország, Horvátország és Szlavónia területének egészéről. Egyébként az 1715. és 1720. évi összeírás is elérhető online a Levéltárnak köszönhetően.
Forrás: berekboszormeny.hu
A modern népszámlálás azonban túlmutat az összeírások céljain, így az 1784-ben kezdődő is. Azt kifejezetten az annak végrehajtására életre hívott, a vármegyei és egyházi közigazgatástól nem függő szervezet koordinálta, de ami ennél fontosabb, hogy a hazai népesség minden rétegére kiterjedt Magyarország teljes területén. Az adatokat pedig egységes szempontrendszer mentén dolgozták fel. Vagyis nem csupán a népesség száma bírt jelentőséggel, hanem a társadalom szerkezete is. Túlmutatott tehát az adóztatható és/vagy besorozható népesség iránti érdeklődésen.
Egyénenkénti adatfelvétellel a nem, a családi állapot, a foglalkozás, és a társadalmi helyzet is érdeklődésre tartott számot, adatsorok születtek az egy háztartásban élőkről, bár olyan modern elemek, mint az iskolázottság, a vagyoni háttér vagy az anyanyelv még nem bukkantak fel itt. A végrehajtás úgy nézett ki, hogy az illetékes törvényhatóság (vármegye, szabad királyi város) kirendelt egy polgári biztost és egy katonai összeírót, akik a helyi egyházi személyek segítségével házanként számolták meg a lakosságot nyomtatott ívek segítségével. Minden háznál önálló kérdőívet kellett kitölteni.
A mostani a 16. ilyen statisztikai mustra hazánkban
Ami a rendi államot felváltó polgári államot illeti: az Osztrák–Magyar Monarchia sem mulasztotta el számba venni népességét, sőt, rendszerváltások ide vagy oda, ezek újra és újra megismétlődtek. Nevezetesen 1867 óta 15 alkalommal került sor eddig népszámlálásra Magyarországon, legutoljára 2011-ben, tehát bő tíz esztendővel ezelőtt.
Jelezni kell azonban, hogy 2011 után lebonyolítottak egy úgynevezett mikrocenzust, vagyis kis népszámlálást is: így nevezik a két teljes körű népszámlálás között végrehajtott összeírást. Erre Magyarországon „félidőben”, 2016-ban került sor.
A Monarchia első népszámlálása 1869-ben volt, ez például magába foglalta a lakások számbavételét is. 1880-ban már az 1871-ben életre hívott Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal szervezte meg a népszámlálást.
1920-ban speciális szempontok is érvényesültek, hiszen a trianoni béke évében fontos volt az első világháborús veszteségek felmérése is, ráadásul nem volt teljeskörű, hiszen az ország déli területeinek egy része még idegen ellenőrzés alatt állt. Viszont ekkor fordult elő először, jelezve a modern idők beköszöntét, hogy nők is voltak a számlálóbiztosok soraiban.
A második világháborút követően ismét fontos volt a háborús veszteségek felmérése, 1949-ben így a népszámlálás erre is figyelmet fordított. Hogy a lakosság kevésbé legyen bizalmatlan, a számlálóbiztosoknak titoktartási esküt kellett tenniük.
Forrás: Wikipedia
A rendszerváltás évében, 1990-ben az átmeneti időszak sajátosságai is befolyásolták a népszámlálást. A lakosságban erős volt a bizonytalanság, az adatszolgáltatási készség nem volt erős, de az őszi önkormányzati választások is elvonták a figyelmet a népszámlálástól minden településen.
A 2011. évi pedig az első olyan népszámlálás volt, amit Magyarország az Európai Unió tagjaként bonyolított le, így uniós jogszabályok szerint zajlott, ami a különböző országok adatainak összehasonlíthatóságát szolgálta.
