Kapcsolatban élni érzelmi hullámvasút. A megcsalás nem csupán egy tett – sokszor egyetlen cselekedet mögött a bizalom apró darabokra törik, és az érintett fél számára hosszú, nehéz út kezdődik a feldolgozás felé. A bántalmazás minden formája, legyen az fizikai vagy lelki, még mélyebb sebeket ejt. Emellett ott vannak a mozaikcsaládok – ezek a modern családi formák, ahol nemcsak párkapcsolati dinamika, hanem gyerekek identitása, határai és szerepei is folyamatosan alakulnak. Fekete Ildikó Judit szakpszichológus segít válaszokat keresni, aki 20 éves krízistanácsadói munkatapasztalattal rendelkezik párkapcsolati és egyéni pszichológiai problémák területén.
Miért olyan nehéz egy jó párkapcsolatot működtetni?
Nem lenne nehéz.
Csak szeretni kell egymást és figyelni egymásra. Ezzel vannak nehézségek.
A figyelem sokszor félrecsúszik. Nagyon sokszor marad az „Én” és a „Te” a „Mi” helyett.
A legapróbb nehézségeknél is szembe fordulnak egymással a párok és egymást hibáztatják.
A hibást keresik, de az igazság az, hogy senki nem hibás vagy mindenki az. Nem erre kell fókuszálni, hanem arra, hogyan oldjuk meg együtt a kialakult helyzetet! Azt a helyzetet, amit valószínűleg ketten alakítottunk ki. Ez csapatjáték, rendkívül fontos az együttműködés.
Mi a legalapvetőbb probléma, miért nem „csak” szeretik egymást a párok?
A munkám során azt látom, hogy a párok egoharcot vívnak, versengenek egymással és valahogy elvész a kedvesség a kapcsolatból.
A szerelem fontosabb kell, hogy legyen az egónknál.
A kedvesség, illetve a kellemes, meghitt, békés hangulat a hosszú távon jól működő kapcsolat titka.
Ennek van megtartó ereje, hiszen ha ilyen helyre érkezünk haza a zajos hétköznapok után, akkor szívesen tesszük ezt a nap végén és alig várjuk, hogy otthon legyünk a párunkkal.
Az otthon az nem egy utca, házszám, hanem egy érzés, hogy jó itt lenni, mert itt szeretnek és elfogadnak.
A kedvességet mozaikszóként is használom, ahol a kapcsolatot építő és működtető tulajdonságok szerepelnek úgy, mint a Kíváncsiság, Elfogadás, Derű, Változásra való képesség, Együttműködés, Szeretet.
Az a baj, hogy azt keressük, hogy miért nehéz egy kapcsolatot jól működtetni, keressük a kifogásokat és a visszaigazolást, hogy „ugye milyen nehéz ezt jól csinálni”, miközben szerintem, ha szeretjük egymást, akkor ez nem olyan nehéz. Ugyanakkor az is tény, hogy akadnak olyan problémák, amelyek nagy kihívást jelentenek.
Mit tehetünk például akkor, ha a párunk félrelép? Ez minden esetben válóok? Milyen jelekre figyeljünk oda, ha nem akarjuk, hogy kihasználjanak minket?
A hűtlenség nem feltétlenül válóok. Ha megtörtént, akkor érdemes átbeszélnünk, hogy mi vezetett idáig. Azok a párok, akik képesek erről jól beszélgetni, gyakran meg tudják menteni a kapcsolatukat, sőt az akár erősödhet is egy megcsalás után. Nyilván ha a hűtlenség rendszeres, akkor el kell gondolkozni, hogy a megfelelő kapcsolatban vagyunk-e.
Ám egyszer alkalomnál azt gondolom, hogy mint hiba egyszer belefér, de csak ha tanulunk belőle és vállaljuk a felelősséget, mind a két oldalon.
Lehet, hogy ezzel nem leszek népszerű, de szerintem mind a két fél kell ahhoz, hogy a hűtlenség megtörténjen.
Általában nem egyik napról a másikra jut idáig egy kapcsolat, a kikacsintás egy folyamat végeredménye. Valami hiányzik a kapcsolatból, eltávolodnak egymástól a párok, és ha ezt nem beszélik meg egymással, akkor a távolság napról napra nő, amíg egyszer csak már akkora lesz, hogy be tud lépni a harmadik.
Bármelyik oldalon! Ha érzelmileg el vagyunk hanyagolva, akkor egy kívülről jövő kedves szó, egy kicsit több figyelem máris odafordítja a figyelmünket a felbukkanó lehetőség felé.
Szükségünk van a visszaigazolásra, hogy még mindig szerethetőek, értékesek, vonzóak vagyunk.
Nagyon nehéz úgy nemet mondani egy falat kenyérre, hogy közben éhezünk. Fontos, hogy vegyük észre, ha távolodunk, beszéljünk erről a párunkkal és próbáljuk a kapcsolaton belül megoldani a szükségleteinket érzelmi szempontból is!
Mit tehetünk, ha a félrelépés újra és újra megtörténik?
Ismétlődő hűtlenség esetén tényleg át kell gondolni, hogy érdemes-e folytatni az adott kapcsolatot, hiszen erre senki nem szívesen rendezkedik be.
Másrészt olyan bizalomvesztéshez vezet, ami akadályozza, hogy a kapcsolat jól működjön.
Érdemes szétválasztani, hogy a többszöri alkalom miből fakad. Ha abból, hogy a korábbi esetek nem lettek jól átbeszélve, akkor érdemes azzal kezdeni.
Nyilván, ha egy átbeszélés, megbocsájtás, megértés, újrakezdés után ismét ezzel találkozunk, akkor el kell gondolkoznunk a kapcsolatunk minőségén. Ebben pedig nyugodtan kérjünk segítséget.
Érdemes megpróbálni a könyvem, Út a kedves(ség)hez alapján átbeszélni az adott helyzetet, s ha ez nem válik be, a párterápia nagyon sok probléma megoldásában támogathat.
Felnőtteknél gyakran előfordul, hogy már saját gyerekkel érkeznek a párkapcsolatba. Ez milyen problémákat okozhat?
Mozaikcsalád esetén szerintem az a jó alap, ha mind a két félnek van már gyermeke, mert könnyebben megértik a gyermekneveléssel, illetve a másik szülővel kapcsolatos reakciókat.
Ha csak az egyik félnek van gyermeke, akkor többet kell erről beszélgetni a párunkkal.
Itt a kulcs az elfogadás.
Ha olyan párt választok, akinek már van gyermeke, akkor tudatosítanom kell magamban, hogy nemcsak a páromat választottam, hanem a gyermekét, gyermekeit is.
Őket is el kell fogadnom, hogy ne legyen ebből később konfliktus.
A gyermek egy szülő számára a legfontosabb, sokszor saját maga elé kell helyeznie őt. Ezt nehezen élheti meg az a fél, akinek nincs gyermeke.
Fontos azt is számításba venni, hogy a gyermeknek ideális esetben 2 szülője van. Emiatt válás után, szülőtársként a közös utód összeköti őket, együtt kell működniük. Ez is nehéz lehet abban az esetben, ahol csak az egyik félnek van gyermeke.
Hogyan lehet ezeket a problémákat megoldani, megelőzni?
A megoldás vagy a prevenció abban rejlik, hogy a jelenlegi párunkat be kell avatni a gyermekkel kapcsolatos dolgokba, a kulcs a folyamatos kommunikáció.
Máskülönben előfordulhat, hogy az expartnerrel folytatott beszélgetések, egyeztetések féltékenységhez vezetnek, mert az új pár azt éli meg, hogy a két szülő még mindig élő, aktív kapcsolatban van. És ez így is van, de ami fontos, hogy ez a gyermek érdekében történik.
Úgy tudjuk oldani a féltékenységet, ha az új párunk is tisztában van azzal, ami a gyerek körül történik, a kommunikációnk nyílt, őszinte.
Nagyon sok nő él át párkapcsolaton belüli bántalmazást. Ismerkedéskor, a kapcsolat korai szakaszában melyek azok a jelek, amelyekre érdemes figyelnünk? Melyek a legnagyobb hiedelmek, félreértések a témában?
Ez egy olyan téma, amiről egy egész könyvet lehetne írni, és amire röviden nagyon nehéz válaszolni. Próbálok valami olyat kiemelni, ami megadhatja a kezdő lökést az ezzel kapcsolatos munkához.
A választásaink legtöbbször tudatalattiak. Ezért magas szintű önismeret szükséges ahhoz, hogy elkerüljük a bántalmazó kapcsolatokat.
Önismeret alatt egyaránt értem a saját dinamikánk és a családi mintáink megismerését.
Meg kell értenünk, hogy mi alapján választunk. Ha ezekre rálátunk, akkor van lehetőségünk dönteni, hogy változtatunk-e ezen a jövőben.
Tudni érdemes, hogy a bántalmazó kapcsolatnál már a választásnál elcsúszik a dolog. Vannak olyan emberek, akik nem tudnak egészségesen működni egy kapcsolatban, és a viselkedésük fájdalmat okoz, akár lelki, akár testi szinten.
Ez egy játszma, aminek mindig ugyanaz a vége.
A legnagyobb csapda, hogy azt hiszi a bántalmazott fél, hogy majd lesz változás. Sajnos nem lesz.
A bántalmazó fél sokszor manipulatív és beiktat jó hangulatú, szép napokat is.
A bántalmazott fél pedig ebbe kapaszkodik, hiszen azt gondolja, hogy alapvetően egy jó emberrel van együtt. De aki bántja a „szerelmét” egyszer, az bántani fogja még egyszer.
A nagy kérdés ilyenkor az, hogy tényleg erre vágyom? Erre van szükségem? Jó ez nekem? Miért választok így?
Ha erősödik az önismeretünk, megtanuljuk tisztelni, szeretni önmagunkat, akkor nem lesz vonzó az a partner, aki erőszakos, manipulatív és bántalmazó. Ezzel együtt ha valaki bántalmazó kapcsolatban él, kérjen szakembertől segítséget! Ebből egyedül nagyon nehéz kimászni.
