Hogy került fel a Nemzetközi Űrállomás az űrbe és mit csinálnak rajta? – csillagászt kérdeztünk

A rovat támogatója:

2000-ben két orosz és egy amerikai űrhajóssal a fedélzetén csatlakozott a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS) a Szojuz-TM–32 űrhajó – azóta lakott folyamatosan az űrállomás (ISS). Nem sokkal később, 2001. április 28-án Dennis Tito, az első űrturista 20 millió dollár befizetése után elindult az űrállomásra. Minderről Horvai Ferenc űrkutató-csillagásszal, a Nagy Károly Csillagászati Alapítvány elnökével beszélgettünk, aki a Magyar Űrkutatási Irodához kötődő pályafutása során végig követte az űrállomás kiépítését, a magyar kísérleteket. Ő tervezte a Millenárison lévő Huniverzum látogatóközpont számos installációját és teljes űrállomás-termét is.

Sokáig sci-fi-be illő elképzelésnek tűnhetett egy űrállomás állandó emberi jelenléttel. Hogyan valósult meg mégis ez az elképzelés?

A történet gyökerei az 1980-as évekig nyúlnak vissza. 1984-ben jelentette be Ronald Reagan amerikai elnök, hogy az Egyesült Államok a közeljövőben űrállomás építésébe kezd. 1986-ban a szovjetek a Szaljut űrállomásokat leváltva elindították a Mir űrállomás központi modulját – a szó orosz jelentése „béke”, vagy „világ”. Közben Japán és Európa is szeretett volna saját űrállomást. Később a Mir űrállomás sikere után a szovjetek szerették volna megépíteni a Mir–2-őt, amit űrrepülőgéppel látogattak volna meg. Végül ezek a törekvések oda vezettek, hogy az űrállomással rendelkező és erre aspiráló nemzetek közösen hozták létre a Nemzetközi Űrállomást (International Space Station, ISS).  Az első, orosz modult 1998-ban indították a bajkonuri űrrepülőtérről. Az elkészült Nemzetközi Űrállomás ma egy amerikai, európai és japán részből, illetve egy orosz szegmensből áll. Az űreszköz ezen részei egy, a NASA által indított összekötőmodul, a Unity segítségével csatlakoznak egymáshoz. 2000 novembere, azaz alig több mint 25 éve folyamatosan lakott az űrállomás. Előtte voltak ugyan látogató személyzetek, akik szerelési feladatokat végeztek, ott töltöttek egy-két hetet, de azt, hogy az űrállomás folyamatosan lakott, csak 25 éve mondhatjuk. Az ISS-hez köthetjük a kereskedelmi űrutazás kezdetét is. Dennis Tito kaliforniai multimilliomos mérnök 2001. április 28-án vált a világ első űrturistájává, amikor a Szojuz TM–32 küldetés keretében elindult a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). 20 millió dollárt fizetett az oroszoknak az utazásért, ami nyolc napig tartott.

A Pampers pelenkákat is az űrállomásnak köszönhetjük

Az űrállomás nagyon messze van a Földtől és igen magasak a költségei. Ennek ellenére mégis kutatásokat végeznek rajta. Miért?

Az űrállomáson a súlytalanság állapotában olyan gyógyszereket, anyagokat és ötvözeteket lehet előállítani, amit itt a Földön nem. Az űrhajósok orvosbiológiai, egészségügyi kutatásokat, anyagtudományi vizsgálatokat végeznek. A Földön található természettudományos laboratóriumok majdnem mindegyikének megvan a megfelelője az űrállomáson is. A magyarok főként az űrhajósokat érő sugárzás mérésébe kapcsolódtak be. Az eddigi több mint 40 magyar kísérlet közül ez a legismertebb, hiszen a sugárzásmérő és dozimetriai rendszer kulcsfontosságú elemei magyar szakemberek munkáját dicsérik.

A teflonról azt mondják, hogy az űrkutatás során fejlesztették ki és később a mindennapokban is hasznosították. Az űrállomás esetében is vannak olyan eredmények, amik leszivároghatnak majd a hétköznapokba?

A teflont már jóval az űrkorszak előtt kifejlesztették. Az a városi legenda, hogy ezt az űrkutatás során dolgozták volna ki, olyan mélyen rögzült, mint a tépőzár űrbeli fejlesztésének meséje. Ugyanakkor a válasz egyértelműen igen. Évente több mint száz azoknak a földi eszközöknek a száma, amelynek a kifejlesztésére nem kerülhetett volna sor, ha nem dolgoznak emberek a világűrben. A különböző, Földön használt orvosdiagnosztikai eszközök egy igen jelentős részét eredetileg űrhajósok számára fejlesztették. A NASA űrsisakok plexijének és más űreszközök védelmére fejlesztett ki például egy karcálló bevonatot, amely ellenáll a karcolásoknak. Ezt a technológiát ma már a hétköznapi szemüveglencsék többségénél alkalmazzák. A NASA űrsiklókon végzett növénytermesztési kísérleteiben fénykibocsátó diódák alkalmazásával végzett kezdeti kísérletek után egy kézi, nagy intenzitású LED-eszközt fejlesztettek ki, amely más kezelési lehetőségek kimerülése után tumorok kezelésére használható. A ma Libero és Pampers néven forgalmazott nagy nedvszívó képességű pelenkák elődjét eredetileg az űrséták alatti alkalmával történő vizelés megoldására találták ki. De a memóriahabot is eredetileg az űrhajók üléseinek becsapódásvédelmére fejlesztették ki, hogy elnyelje az energiát és kényelmesebb legyen az asztronauták számára. Ma már matracokban, párnákban és lónyergekben is használják. A Photoshop-ot és a hasonló képszerkesztési módszereket is az űrkutatásnak köszönhetjük.

Szimulálták a Szaturnuszt az űrállomáson

2025 nyarának egyik szenzációja volt, hogy Kapu Tibor az űrállomásra utazott. Volt olyasmi, amit előtte nem kutatott senki odafenn?

Van egy olyan kísérlet, ami számomra, mint csillagász számára fantasztikusan érdekes, teljesen egyedülálló. Soha nem volt még ilyen az űrben, senkinek nem jutott az eszébe korábban. Ehhez kellett a magyar lelemény. Egy csillagászati, fizikai kísérletet hoztak létre az űrállomáson: a Szaturnusz bolygót szimulálták. Egy olyan eszközt hoztak létre, ami köré vízgömböt lehet helyezni, és hogyha megforgatják ezt a vízgömböt, akkor úgy viselkedik, mint egy óriásbolygó. Ezt a Földön nem lehet megcsinálni. Kiszámolni itt is tudjuk, de az egész bolygót globálisan modellezni nem vagyunk képesek, hiszen a víz itt vízszintesen van a földi gravitáció miatt, viszont a súlytalanság körülményei között a víz gömb alakot vesz fel. Ez a csillagászati kísérlet teljesen lenyűgözte fent az űrállomáson a legénységet. A bolygót amúgy azért volt szükséges kicsiben „megalkotni”, mivel a Szaturnusz légkörében a képen látható jelenség magyarázatát korábban nem találták itt a Földön. Most már erre is van rálátásunk.

Fél évvel a magyar űrrepülés után hol tart most a vizsgálatok kiértékelése?

Volt olyan műszer, ami csak nemrég érkezett vissza az űrből, mert Kapu Tibor nem tudta visszahozni az összeset. Emiatt a kiértékelés még folyamatban van. Több kísérlet eredményéről azonban már beszámoltak szakcikkekben a kutatók, de még messze nem az összesről.

Mi az űrállomás jövője? Mi fog történni az ISS-el?

A jövőben az Egyesült Államok azt tervezi, hogy alacsony Föld körüli pályán végzett tevékenységeit kereskedelmi tulajdonban lévő eszközökre helyezi át. A Nemzetközi Űrállomás Program lezárultával, 2030-2032 táján az állomást ellenőrzött módon eltávolítják a Föld körüli pályáról, hogy elkerüljék a Föld lakott területeit. Ez a tervek szerint a Csendes-óceán egy lakatlan részén, a Nemo pontnál lesz. Ez minden lakott helytől a legtávolabb található, mélysége meghaladja a 4000 métert, éppen ezért tökéletes űrszeméttemetőnek. Az előzetes vizsgálatok szerint azonban egy új vagy módosított űrhajóra lesz szükség az ISS pályáról való leválasztásához. A NASA együttműködik az amerikai iparral, és folytatja a terveket egy űrhajó (U.S. Deorbit Vehicle) beszerzésére, amely végrehajtja majd az űrállomás végső, biztonságos pályáról való leválasztását és megsemmisítését.

Lesz-e újabb űrállomás az ISS után?

A NASA az ehhez hasonló tevékenységeit át fogja adni a magánszférának, A NASA a Holdra és a Marsra irányuló emberes küldetésekre fog összpontosítani.

Mi az USA jelenlegi prioritása az űrkutatással kapcsolatban? Az ukrajnai háború, illetve Trump elnök új tudománypolitikája is változásokat hozott. Milyen tervek vannak a jövővel kapcsolatosan?

Jelenleg az emberes holdraszállás élvez prioritást az Egyesült Államok számára. Az elsődleges cél, hogy megelőzzék az első kínai holdraszállást, hogy így demonstrálhassák Amerika vezető szerepét az űrkutatásban. Kína 2029-ben vagy 2030-ban szeretne űrhajósokat küldeni a Holdra, az ehhez szükséges űreszközöket már tesztelik.

Az USA emberes holdprogramjához még nem adott minden eszköz, így az embereket a felszínre juttató holdkomp fejlesztése hatalmas késésben van.

Mégis, a következő nagy ugrásra hamarosan sor kerül: várhatóan áprilisban ismét emberek utaznak a Holdig, ezúttal három amerikai és egy kanadai űrhajós. Igaz, nem szállnak le, csak megkerülik azt. Így is olyan messzire jutnak el a Földtől, ahol még ember nem járt azelőtt.