Mióta vannak plüss mackók? – Hogyan lett a veszélyes medvéből aranyos játékállat?

Játék babák, játék állatok szinte mindig is voltak, de hogy lett éppen egy nagy, veszélyes állatból a legnagyobb „sztár”, a plüssmedve?

A XX. századi európai emberek alig találkoztak medvével, talán csak az állatkertben. Az elmúlt évtizedekben megfordult a dolog, egyre több helyen találhatjuk magunkat szembe medvékkel, már Magyarországon is rendszeresen látnak elkóborló példányokat a szabadban.

A szakemberek sokféle hasznos tanáccsal látják el az embereket, hogyan lehet elkerülni őket, és mit kell tenni, ha valaki egy erdőben vagy akár egy település utcáján szembe találkozik egy vagy több mackóval.

A cél a medvetámadás elkerülése, mert az eleven medvét tisztelni kell, hiszen hatalmas, erős vadállat. Ezzel szemben szinte mindenkinek volt egy, de inkább több, kedves, aranyos, kisebb-nagyobb plüssmackója.

Az első medvék

Németországban egy gyermekparalízis miatt részlegesen lebénult varrónő, Margarete Steiff alkotta meg a plüssmackót, aki egy igen élénk fantáziájú vállalkozó volt.

Citera-oktatással kereste meg a pénzt az első varrógépére, amivel női ruhákat, maradékból pedig játék állatokat, például elefántot készített.

Az első medvét az unokaöccse, Richard Steiff tervezte meg. Ez még a beszédes PB55 nevet, valójában termékkódot viselte, azaz egy 55 centiméteres, plüss (P) mozgatható (B, beweglich) végtagú terméket takart. Az első kísérlet nem járt sikerrel, 1903-ban a New Yorkban kiállított mackók nem keltették fel az érdeklődést.

Nem sokkal később azonban a lipcsei tavaszi vásáron egy amerikai kereskedő már 3000 „Bear 55 PB”-t vásárolt fel, és ez a szállítmány az USA-ban már népszerű lett. Az 1904-es St Louis-i világkiállításon aranyérmet nyert a termék, és nem mellesleg 12 000 példány kelt el.

A Margarete Steiff GmBH 1907-ig már egymillió medvét gyártott le, a védjegyüket, a „Knopf im Ohr”-t, azaz a „gomb a fülben”-t (a macik fülében e felirattal gomb található) 1905-ben jegyezték be.

Szinte egy időben a Steiff féle mackóval, New Yorkban egy orosz-zsidó származású édességboltos, Morris Michtom jelent meg egy hasonló mackóval.

Michtom feleségével készített plüssfigurákat, a medve ötletét egy politikai karikatúra adta, amely 1902. november 16-án jelent meg a The Washington Postban.

Theodore Roosevelt elnök és a medve

Az Egyesült Államok 26. elnöke, Theodore Roosevelt – aki elsőként az USA elnökei közül professzionálisan használta fel a sajtót – 1902-ben medvevadászaton vett részt a Mississippi mentén, s bár kifejezetten medvét kívánt lőni, sehogy sem sikerült. Erre az egyik embere, aki valahol elfogott egy medvebocsot, a szerencsétlen mackót kikötötte egy fához, hogy jobb híján azt lője le az elnök, aki ezt teátrálisan elutasította.

A jelenetet Clifford Berryman egy igen hatásos politikai karikatúrán meg is jelentette a Washington Post 1902. november 16-i számában, ahol a kismackó nagy fülű, nagy szemű ártatlan kisállatként szerepel a képen.

Az már nem közölték az olvasókkal, hogy ugyan az elnök nem lőtte le a bocsot, egy másik vadász késsel megölte. A rajz ettől függetlenül Pulitzer díjat kapott.

Morris Mitchom is látta az újságot, és ennek hatására plüssmackókat készített, amiből egyet elküldött az elnöknek, egyet kirakott az édességboltja kirakatába, és az elnök beceneve után elnevezte Teddy bear-nek.

A mackó annyira népszerű lett, hogy Morris Mitchom fel is hagyott az édességüzlettel, és inkább játékgyáros lett, ő alapította 1907-ben az Ideal Novelty and Toy Company-t (azt a céget, amely sokkal később a Rubik kockát is világsikerre vitte.)

A plüssmackó tehát 1903-1904-től indult hódító útjára. Amerikában az összes plüssmackót Teddy-bearnek kezdték nevezni, valahogy érhető módon ez a név népszerűbb lett, mint a „Bear 55 PB”, bár a német mackók iránt is nagy volt a kereslet. Természetesen Roosevelt elnök is felhasználta a macit újraválasztási kampányában, még hozzá sikerrel.

A mackókról már az 1900-as évek elején mesék, dalok születtek, ami természetesen tovább fokozta a keresletet a mackók iránt.

A Titanic elsüllyedése után a Steiff cég 665 darab fekete szőrű – ezek voltak az első fekete színű plüssmedvék – adott ki, mintegy „gyászajándéknak”.

Azonban talán a leghíresebb mackó nem az USA-ban „született”. Egy angol író, Alan Alexander Milne 1921-ben az akkor egy éves fiának, Christopher Robin Milne-nek vett egy angol gyártmányú – Angliában a The J. K. Farnell & Co kezdte meg a plüssmackók gyártását – plüssmackót, majd ez adta az ötletet A. A Milne-nek a Micimackó történetek megírásához 1926-ban.

Magyarországon már 1913-ban írtak a lapok plüss mackókról, például Eörsi Tóth Julia, és ugyanebben az évben már lehetett találkozni „Knopf im Ohr” babák hirdetésével magyar újságokban.

Mivel e védjegy a német gyár mackóinak jellegzetessége, valószínű, hogy itt is mackóról volt szó, bár a hirdetések erről nem szólnak.

A háború után 1922-ben, az első komolyabb infláció idején a legolcsóbb plüssmedve 6500-7000 koronába került, míg – ahogy az Uj Nemzedék című lap 1922. december 23-án írta – a „rendesebb medve, amire már rá lehet ülni, 15-20.000 koronába kerül.” (A mai értéket azért nehéz meghatározni, mert a kor inflációja hatalmas volt, az 1922-es koronát 4,6-al, míg az 1923-ast már 0,46-al kell szorozni, hogy a mai értékét megkapjuk, tehát az 1922 végi árak inkább az 1923-as értékhez közelítettek.) https://artortenet.hu/magyar-penzertekindex-arak-es-devizak-alapjan-1754-tol/

Egyébiránt nem csak itthon volt drága a mackó, 1923-ban az Aradon megjelenő Erdélyi Hírlap már arról cikkezett, hogy Erdélyben a „Knopf im Ohr” játékmackók nagyon drágák. Csehszlovákiában 1929-ben egy 36 centis plüssmackó például 29 koronába került, drágább volt a 40 centiméteres alvó babánál, vagy az ugyanekkora beszélő babánál, sőt a világítós modellautóknál is.

A leghíresebb magyar plüssmaci, a TV maci 1963-ban jelent meg a képernyőn, és hamar mindenki kedvence lett, sőt a plüssfigurát Farkas Bertalan is magával vitte 1980-ban a világűrbe.

Természetesen a plüssmedvéknek is van világpiaca, ahol az árak egyre emelkednek. Egy XX. század eleji Steiff termékért 1994-ben egy Christie’s-s árverésen 143 ezer dollárt adtak. Egy fekete „Titanic” maciért 2000-ben 136 000 dollárt kértek, majd a XXI század elején a Louis Vuitton gyártott egyedi macit, amelynek az ára 2,1 millió dollár volt, amit Jessie Kim gyűjtő vásárolt meg a koreai Teddy Bear Museum részére. Egy „alap” Louis Vuitton maci ára egyébként 800 000 forint felett van.