Különleges fesztivál a Pannonhalmi Főapátságban – Ismerjen meg egy csodálatos kertet

Pannonhalmán a bencés gimnáziumban azt szeretnénk, ha minden tudományban, a természettudományban és a bölcsészettudományban is, de ugyanígy a sportban, a zenében, a közösségi életben és az egyéni Istenkeresésben is egyaránt elmélyülnének a növendékeink – mondta a tudás.hu-nak Dejcsics Konrád atya, aki az idén már 21. alkalommal megrendezendő Arcus Temporum fesztivál igazgatója is. A Pannonhalmi Főapátságban csaknem harminc zenei, irodalmi, képzőművészeti és spirituális programmal várják az érdeklődőket.

Majdnem magától értetődőnek tetszik, hogy a több mint ezeréves Pannonhalmi Főapátság prémium fesztiváljának hívószava ezúttal a kert. Pannonhalma községet és a Főapátságot egyaránt zöld oázis veszi körül. Miért emelték ki mégis ezt a szót?.

Több okból választottuk a kert témáját. Az első: hogyha az ablakainkon kinézünk, vagy a terasztól letekintünk, mindenfelé dús, zöld környezetet látunk. Ehhez kapcsolódik, hogy a bencés monostorokhoz az alapításuk óta, tehát a kezdetektől hozzátartozik a kert.

Már a legelső szerzetesek, keleten és nyugaton is, zöldségeskerteket telepítettek a monostorok mellé, és mindig úgy tekintették a monostort, mint olyan helyet, ahol dacolnak a környezettel, a pusztasággal, illetve a bűnbeesés következményével, a paradicsomból való kiűzetéssel.

A hívő ember arra törekszik, hogy az, ami őt körülveszi, olyan legyen, ahol megküzd a bennünket körülvevő világ elemeivel és megidézi az elveszített ártatlanságot. Főképp, hogy életben tartsa a reményt: az elromlott viszonyok helyreállíthatók.

A második ok az, hogy a 21. századból 25 esztendő telt el, és ha valami, akkor ennek az időszaknak talán a legnagyobb kihívása, miként bánik az emberiség a környezetével.

Erre akartunk reflektálni, különösen azért, mert Ferenc pápát nagyon erősen foglalkoztatta a környezetvédelem, a klímaválság, 2015-ös Laudatio si’ című enciklikája épp ezeket a kérdéseket ölelte fel.

A harmadik ok, hogy a bencések a 19. század első felében tudatosan építettek egy arborétumot Pannonhalma mellett, amely egyszerre volt a tanítás eszköze, egyszersmind az ő személyes csendjük, visszahúzódásuk és a spirituális gondolat átélésének a helye.

És azt látjuk, ez az arborétum egyrészt magán viseli a kultúrának, a szerzetes közösség mindennapjainak a változásait, másrészt ki van téve a klímaváltozás hatásainak, érdemes erre is jobban odafigyelni.

A fesztivál négy lába

Az Arcus Temporum vagyis időívek kifejezés a hagyományt és a modernitást köti össze, hogy építik fel a programot?

A fesztivál alapvetően négy lábon vagy négy pilléren áll: zene, képzőművészet, irodalom és spiritualitás. A művészeti vezetőkkel megegyeztünk, ezt a négy lábat egyfajta összművészeti programként kezeljük, nem járható az az út, hogy aki a spirituális eseményekért felelős, megtervezi a spirituális programokat, az öt koncertért felelős pedig a koncerteket szervezi meg.

Össze kell illeszteni őket, megbeszélni, hogy idézi meg egyik a másikat, valahogy így alakult ki, ami majd látható és hallható. Felix Mendelssohn és Jörg Widman zenéje rendkívül közel áll a kert gondolathoz, könnyedségével és az érzelmességével. Rakovszky Zsuzsa versei eleve tematizálják a környezetet, a kertet.

A fesztiválon megjelenő képzőművészeti program pedig eleve a kert inspirációjára jött létre: az Ösvények és átjárók című kortárs kiállítás Szikra Renáta kurátorságával a kert témáját járja körül kortárs alkotók és a pannonhalmi hagyomány párbeszédében.

A fesztivál utolsó napján a Képzőművészeti és a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak a performansza az édenkert, a paradicsom fogalmát próbálja körbejárni. A spirituális programokban pedig rácsodálkoztunk arra, hogy a csend, a kert és az épített környezet, a monostor és a bazilika, a belső és a külső milyen intenzíven lép egymással párbeszédbe.

Az Arcus Temporum három napja arra is lehetőséget ad, hogy azokra a részekre is beléphessünk, ahová az év többi részében nem. Hogyan lehetséges?

Különleges vezetéseken van mód bejárni ezeket a területeket. Hortobágyi T. Cirill főapát Az én kertem címmel vezeti be az érdeklődőket a monostor kerengőjének belső, máskor nem látogatható kertjébe. Saly Noémi helytörténész társaságában természetesen lemennek az arborétumba és körbejárják a bazilikát is.

Azt gondolom, hogy a kertről és a templomról egymás összefüggésében beszélni, az Cirill főapát úr tevékenységének fő hangsúlya: a szerzetesközösség, az imádság és a kert benne, mint biológusban, teljesen összetartozik.

Várhegyi Asztrik főapát úr – úgy emlékszem – úgy mutatta be Cirill főapátot utódjaként, mint igazi 21. századi embert, tudományhoz vonzódó, termékeny gondolkodót. Pannonhalmán az oktatás milyen szellemben folyik? 

Pannonhalma az egyik utolsó „valódi” gimnázium abban az értelemben, hogy nem akarjuk a gyerekeket nagyon korán választás elé állítani. Azt szeretnénk, ha minden tudományban, a természettudományban és a bölcsészettudományban is, de ugyanígy a sportban, a zenében, a közösségi életben és az egyéni Istenkeresésben is egyaránt elmélyülnének a növendékeink.

Tehát olyan integrált nevelést vagy képzést próbálunk felkínálni számukra, ahol minél tovább igen széles spektrummal találkoznak.

Célunk, hogy – mondjuk – olyan orvosok legyenek, akik kiemelkedően jók történelemből, vagy irodalomból. Vagy olyan bölcsészek, akik teljesen otthon vannak a természettudományokban is, maguk is tanultak zenét, foglalkoztak művészetekkel.

A bencés gimnáziumok erőssége, alapja a közösség. Alap, hogy ezeken az irányokon valósulhat meg a képzés, mert ez a 330 diák, rendezett, stabil, biztonságot adó közösségben élhet. Számunkra legfontosabb az, hogyha belépnek ebbe a közösségbe, ez hordozza őket, és minden egyéni tehetségüket kifejleszthetik, ahogy a Szent Benedek-i szerzeteshagyományban gyökerezik.

Az önismeret útja

Amikor belép ide egy fiatal, hogyan lesz sajátjává a tradíció?

Ez releváns kérdés. A bencések évezredes meggyőződése: „jöjj és ismerd meg.”. Persze, segítünk a megismerésben. Amikor az új diákok megérkeznek, az első két hónapban zajlik az úgynevezett bencés modul, amikor a bencés élet és a bencés történelem egy-egy aspektusát dolgozzák fel a szaktárgyi órák is. Értsék meg a fiúk, hogy mi ez a hely.

Tudjuk, hogy Pannonhalmának óriási a kínálata, de ezt nem lehet senkire ráerőltetni, fokozatosan kell belenőni. Az első eredmény, ha látjuk, hogy a gyerekek otthon érzik magukat. Mi pedig azt vesszük észre, hogy úgy tekintenek erre a monostorra, mint a sajátjukra. Ez a legnagyobb dolog, amit el lehet érni: a mi házunk az egyszer csak az ő házuk is lesz.

Megvan a természetes emberi érés folyamata, ahogyan a kiskamaszokból fiatal felnőttek lesznek, ahogy az érdeklődésük folyamatosan tágul.

Mi folyamatosan odatesszük nekik a lehetőségeket, de meggyőződésünk, hogy a legizgalmasabb a közösség felfedezése mellett az önismeret útja, amelyen persze nem csak önmagukkal ismerkednek, hanem kihívásokat is és elvárásokat is támasztanak maguk iránt.

Azt látom, hogy a legtöbb gyerek vagy fiatal esetében ez szerves folyamat.

Most az egyik diákunk matematikából országos első lett, kémiából harmadik, fizikából negyedik, az atomfizika versenyt ugyancsak megnyerte, a CAN-SAT csapatversenyen csapattársaival technikai fődíjat nyertek, de közben ministrál, szabadidejében a diáktársaival a kémia szertárban raktak rendet. Szilágyi Barnabásról van szó.

Olyan fiú, aki teljesen felfedezte azt, hogy mit jelent Pannonhalma, a saját energiáját a közösség szolgálatára is szentelte, felfedezett mindent, ami őt itt építette, még növelni is tudta.

Nemzetközi hírű tudósok kerültek ki innen, Jedlik Ányostól Sir Radda Györgyig. A magyar származású brit biokémikus professzorról nemrég igen méltóképpen emlékeztek meg.

Ez roppant fontos esemény volt számunkra.

Radda György 1954-ben érettségizett Pannonhalmán, az öccse is itt tanult, roppant kemény időkben. Az édesapjuk a bencés közösség jogtanácsosa volt, és 1956-ban azt kérte, hogy a fiai hagyják el Magyarországot az ő forradalomban betöltött szerepe miatt. Radda György Oxfordba került, ahol megalkotta a mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálatot, az MRI-t. Szimbolikus történet: kérte, hogy a temetésén a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója olvassa fel azt az imát magyarul és angolul, amit az ő idejükben, még az 1950-es években is, a tanítás előtt mindig elmondtak.

Ez a mai napig a bencés diákok imádságának egyik fordulata: „műveidben munkatársaid lehessünk.” Az egész életének vezérfonala ez volt, ami számára azt jelentette: az emberek, a gyógyítás szolgálatába állni, felfedezni valami újat. Az MRI nélkül ma nincs gyógyítás.

Az Oxfordi Egyetem rektora, Irene Tracy, Radda egyik tanítványa, Hortobágyi T. Cirill főapát, Ann és Jonathan Radda, Sir George gyermekei júniusban díjat alapítottak a tudós emlékére. A díj célja, hogy évről évre elismerje a természettudományok területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákokat.

A fesztivál a pár nappal a tanév kezdete előtt zajlik, jönnek-e a diákok segíteni?

Kell egy bizonyos életkor ahhoz, hogy valaki az Arcust úgy isten igazából érteni tudja.

A 11.-esek, tehát a 16 évnél idősebb diákok már visszajönnek önkénteskedni. Pannonhalma kultúrájának nagyon fontos elemeit, mint a Pannonhalmi Szemlét, a Bencés Kiadót, a fesztiválon kívüli eseményeket az évek alatt megpróbáljuk bevinni a diákok életébe.

Irodalom órán cikkeket olvasnak a Pannonhalmi Szemléből, a pannonhalmi írórezidencián vendégeskedő aktuális alkotó órákat tart a gimnáziumban. A kiemelkedő zenészek rendszeresen járnak Pannonhalmára.

Ami itt, a monostorban van és a világgal való párbeszédben megvalósul, az hat a gyerekekre is, és egyszer csak nekik is összeáll a kép.

Az idei fesztiválon lesz egy beszélgetés a Pannonhalmi Szemle szerkesztőivel, és én annyira büszke vagyok, hogy a tavaly érettségizett osztályom diákjai 12.-es korukban megvásárolták a Szemlét, mert az volt a meggyőződésük, hogy az embernek, legalább egy folyóiratot folyamatosan olvasnia kell, és ők úgy döntöttek, hogy ez a Pannonhalmi Szemle lesz az.

Ezt szabadon határozták el és nem azért, mert a szerkesztője voltam, hanem mert megismerkedtek vele.

A könyvtár sajnos most kimarad

A fesztivál idén is egy kortárs és egy klasszikus zeneszerzőt állít egymás mellé. A művészeti vezetők, Simon Izabella és férje, Várjon Dénes zongoraművész az Arcus öt hangversenyének műsorát Felix Mendelssohn Bartholdy és Jörg Widmann műveiből állították össze. Hivatalból nyilván mindenhol feltűnik majd, de lesz-e olyan koncert, amin biztosan ott akar lenni?

Izgalmasnak találom a harmadik műsort, a Mély csönd lengi be című kamarakoncertet. Várom a negyedik, az este tízkor kezdődő éjszakai koncertet, „Fönn lenn tág éj” címmel hangzik el. Azt éreztük, hogy a természet közeliséghez, nem csak az tartozik, hogy kimegyünk a fák közé, hanem az is, hogy kimerészkedünk a szokásos időkeretekből. Mendelssohnhoz az éjszaka nagyon hozzátartozik, ráadásul a Boldogasszony-kápolna a helyszín, ami igen intim, finom hely.

A nyitó koncertet is nagyon várom, a nyolcadik meg a tízedik vonósszimfónia miatt. De őszintén szólva: várom mindegyiket.

Idén is, és valószínűleg a jövőben egy helyszínről le kell mondani. Mint fesztiváljárót, furdal a lelkiismeret a könyvtár miatt. Az ottani hangversenyeken mindig zsúfolásig megtelt az a csodálatos terem. Vajon nem a közönség vihette be a kenyérbogár fertőzést?

Talán a bogarakat nem mi vittük, de a párát és a hőmérsékletet bizony a publikum is növelte, tavaly már nem is rendeztünk koncertet a könyvtárban. A nagy terem akusztikája és atmoszférája fantasztikus, de mostanában az augusztus végi napokban (is) túl nagy a forróság. Szembe kellett azzal néznünk, hogy a könyvtár hosszú távú biztonsága azt kívánja, hogy nyáron ott ne szervezzünk koncerteket, ami az Arcusnak komoly érvágás.

Ugyanakkor azt is roppant hálásan látom, hogy az Arcus Baráti Kör tagjai, illetőleg a visszatérő vendégeink hihetetlenül elkötelezettek a könyvtár megóvása mellett.

Több adományt, támogatást kapunk, azért, hogy ezt a könyvmentő munkát folytathassuk.

Nem kárpótlás, ám egyfajta intelem és a jövőbe mutat, nem lehet a klímavédelemről gondolkodni lemondások, a saját életünk megszokott kereteinek megváltoztatása nélkül.

Úgy fogom fel, azzal, hogy az Arcus visszavonul a könyvtárból, arra is felelősségteljes példát mutat, hogy minden nem megy, és amikor ezt belátjuk, akkor egyszerűen élni kell az önkorlátozással.

A fesztivál három napján túl egész évben van munkája? Ráadásul szeptemberben új osztály várja a gimnáziumban. 

Elárulom, hogy az évet a munkatársaim úgy mérik: az Arcus előtt, az Arcuson dolgozunk és az Arcus után… Rendkívül tehetséges munkatársaim vannak. Erdődy Orsolya a fesztivál zenei főtanácsadója és Sarkadi Mónika, a fesztivál menedzsere nagyon komoly munkát végez.

Gyakorlatilag egész évben, folyamatosan dolgozunk az Arcus megvalósulásán, a művészeti vezetőkkel együtt. Évente mintegy 80 más eseményt is létrehozunk, hat orgona koncertet, két-három nagyböjti koncertet, a munkatársaim szervezik a jazz esteket a nyáron, hat időszaki kiállítást szervezünk a diákok számára.

Az én kulturális munkámnak talán az a legfontosabb mozzanata, hogy fenntartható pannonhalmi kultúrát működtessünk. Ami akkor teljesül be, ha nem csak a rendezvényeket tekintve beszélünk fenntarthatóságról, hanem a saját kollégáink, meg a munkákba bekapcsolódó barátaink, az önkéntesek is azt érzik, hogy nem kiszipolyozza őket ez a munka, hanem meríteni tudnak belőle az életük számára.

Ha Pannonhalma sokak számára a béke és az inspiráció helye, akkor úgy kell munkálkodnunk, hogy a munkatársaink, a szerzetes közösségünk és a diákjaink számára is ilyen hely legyen. És fordítva, a hozzánk látogató vendégek számára, csak akkor tud ilyenné válni, hogyha mi, akik ott élünk, a hétköznapjainkat is ekképp alakítjuk.