Ma 73 éves a NATO – hosszú idő után most van rá szükség igazán

Egyedülálló digitális aláírást fejlesztettek a Benker magyar fejlesztői
2022-04-03
Török kori éremleleteket bemutató kiállítás nyílt Szolnokon
2022-04-04
Show all

Ma 73 éves a NATO – hosszú idő után most van rá szükség igazán

A ma épp 73 éve megszületett NATO – azaz a nyugati országok katonai szervezete – sokszor feltűnik a hírekben az ukrán-orosz háborúról szóló elemzésekben, tudósításokban. De mi is ez a szervezet? Hogyan jött létre és miért? Ezt mutatjuk be az alábbiakban.

A NATO védelmi szervezet, amelyet 1949. április 4-én hoztak létre, valóban a szovjet/orosz terjeszkedés ellen. Azonban a NATO nem egy gonosz önálló hatalmi gépezet, amely – egyes értelmezések szerint – hódít, uralma alá hajt országokat és fenyeget másokat. A NATO ugyanis elvileg 30 szabad, demokratikus berendezkedésű ország védelmi együttműködése, ahol a döntéseket a 30 tagország konszenzusával hozzák meg.

A Berlini blokád a hidegháború egyik nyitánya és a NATO életre hívója

A NATO jelképe Forrás: Wikipedia

A II. világháború végén nagyon gyorsan kiderült, hogy a szovjet Vörös Hadsereg megszállása alá került országokban – legyenek azok a győztes vagy a vesztes országok között – a demokratikus berendezkedés lehetőségét nagyon gyorsan elnyomták, és mindenütt kommunista kormány került hatalomra. Ugyanúgy a legyőzött német területeken vagy Magyarországon, mint az elvileg a győztes hatalmak közé tartozó Lengyelországban.

Az első törés a nyugati szövetségesek és a szovjetek között gyorsan meg is történt. Már 1946-ban Churchill vasfüggönyről beszélt, majd 1948-ban kialakult a Berlin válság, amikor is a négyhatalmi megszállás alatt lévő város nyugati (angol, francia amerikai) igazgatás alatti részét 1948-1949-ben hónapokra elvágták a külvilágtól.(A blokáddal a szovjetek ki akarták kényszeríteni akaratuk érvényesítését a nyugati hatalmak szektoraiban is, egyszersmind meg akarták akadályozni a nyugati hatalmak által a szovjetek beleegyezése nélkül kibocsátott német márka forgalomba kerülését a szovjet megszállási zónában.) A blokád alatt a lakosság legalapvetőbb ellátását is levegőből egy jól megszervezett légihíddal kellett ellátni, akkor, amikor a szállítógépek kapacitása még csak néhány tonna volt.

A szovjet fenyegetés ott volt tehát Európa szabad fele felett, amely legyengülve, akkor még szinte éhezve, iparilag, katonailag részben megsemmisülve nem igen tudott volna ellenállni, ha a szovjet katonák megindulnak.

Az egyetlen olyan hatalom ekkor, amely a szovjet fenyegetéssel szemben állt, az az Egyesült Államok volt, amely jelentős katonai erőt tartott Európában.

A szovjet fenyegetés ellen ezért az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Izland, Kanada, Luxemburg, Norvégia, Olaszország és Portugália 1949-ben létre hozta az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét, azaz a North Atlantic Treaty Organisation-t, aminek kezdőbetűiből áll össze a NATO rövidítés. A NATO hivatalos nyelve az angol és a francia. A szervezetet franciául Organisation du Traité de l’Atlantique Nord -nak hívják, aminek rövidítése az OTAN, ami ugye a NATO tükörképe.

A NATO földrajzi kiterjedése ma Forrás: Wikipedia, Addicted04

Az alapításkor Portugália „kakukktojás” volt, ugyanis nem vett részt a II. világháborúban, de nem is ez volt az, amivel leginkább különbözött a többi tagországtól, ugyanis Portugália 1974-ig nem volt demokrácia. Az országot ekkor António de Oliveira Salazar diktátor irányította, egypártrendszer volt, és működött ugyan egy jelentéktelen parlament, de a „választásokon” nem indulhatott az ellenzék. A hatalmi berendezkedés nagyjából az olasz fasiszta államot másolta, tehát a lehető legmesszebb állt a demokráciától.

A békét őrző erő

Mit is tartalmazott, mit tartalmaz az a szerződés, amit ekkor aláírtak? Összesen 14, viszonylag rövid cikkelyt, illetve egy rövid bevezetőt, amely így hangzik, és amely a magyar jogrendszer része is lett, hiszen tartalmazza a NATO-ról szóló 1999 évi I. törvény:

E szerződésben részt vevő Felek, újból hitet téve az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljai és elvei mellett és megerősítve abbeli óhajukat, hogy minden néppel és kormánnyal békében éljenek; elhatározva, hogy megőrzik a szabadságot, népeiknek a demokrácia, az egyéni szabadság és a jog uralma elvein alapuló közös örökségét és civilizációját; eltökélve, hogy egyesítik az együttes védelmük, valamint a béke és biztonság fenntartására irányuló erőfeszítéseket; megegyeztek a jelen Észak-atlanti Szerződésben:

Az első cikkben kinyilvánítják, hogy a békére törekszenek, a másodikban a szabad gazdasági kapcsolatok mellett foglalnak állást, a harmadik szól arról, hogy a tagok fejlesztik saját védelmi képességeiket, a negyedik a tanácskozásokról szól, ha egy tagállam fenyegetve érzi magát.

A „híres” ötödik cikk ezt mondja ki:

A Felek megegyeznek abban, hogy egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek és ennél fogva megegyeznek abban, hogy ha ilyen támadás bekövetkezik, mindegyikük az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikke által elismert jogos egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolva, támogatni fogja az ekként megtámadott Felet vagy Feleket azzal, hogy egyénileg és a többi Féllel egyetértésben azonnal megteszi azokat a intézkedéseket – ideértve a fegyveres erőalkalmazását is -, amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart. Minden ilyen fegyveres támadást és ennek következtében foganatosított minden intézkedést azonnal a Biztonsági Tanács tudomására kell hozni. Ezek az intézkedések véget érnek, ha a Biztonsági Tanács meghozta a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására és fenntartására szükséges rendszabályokat.

A döntéshozó testület az Észak Atlanti Tanács egyik ülése 2010-ben
Forrás: Wikimedia commons

Fontos kitétel volt, hogy a védelmi együttműködés Észak-Amerikára és Európára korlátozódik, és csak védelemre terjed ki, ha egy országot megtámadnak. Ekkor még sok tagországnak voltak gyarmatai Európán kívül, amelyekre, és az ott vívott háborúkra nem vonatkozott. Ezért is maradt távol a NATO az 1956-os izraeli-francia-angol háborútól, amelyet a három szövetséges Egyiptom ellen vívott, a franciák gyarmati háborúiból, vagy ezért is maradt például angol – argentin konfliktus a Falkland háború, annak ellenére, hogy Argentína volt a támadó fél.

A 6. cikk – amelyet később módosítottak – azonban kissé bővíti azt a területet, amire kiterjed a védelem, ugyanis ekkor belekerültek Európán kívüli területek, így a Franciaország uralta Algéria, amit tengeren túli megyének tekintett, és Törökország felvétele után értelemszerűen Törökország Ázsiában lévő része, valamint az Atlanti óceán Ráktértőtől északra található területe.

A cikkely második fele az Európában állomásozó, ekkor még megszálló szövetséges erők megtámadására terjed ki, ez tulajdonképp Németország nyugati felét jelentette, amely nem volt a NATO tagja ekkor, és még saját fegyveres ereje sem volt, ott angol, francia és amerikai erők állomásoztak.

A nyugatnémet csatlakozás a Varsói Szerződéshez vezetett

A további cikkelyek a bővítésről, a döntéshozatalról és a jóváhagyás menetéről és a hivatalos nyelvről szólnak. A 10. cikk szerint a felek egyhangú döntéssel meghívhatnak más államokat. A szerződést eredetileg 10 év elteltével felülvizsgálják, és 20 év elteltével bárki szabadon ki is léphet.

A NATO azóta több körben bővült. Elsőként, 1952-ben Görögország és Törökország csatlakozott, majd 1955-ben az újra felfegyverzett Nyugat-Németország.

Nyugat- Németország csatlakozása 1955-ben
Forás: Wikipedia, Bundesarchiv

Nyugat-Németország felvétele komoly szovjet ellenlépést váltott ki, ennek nyomán jött létre a Varsói Szerződés. Addig, azaz 1955-ig ugyanis a szovjet befolyás alá tartozó országok valójában nem álltak hivatalosan, formálisan egymással szövetségi rendszerben, sőt érvényben volt a Szovjetuniónak a háború alatt az Egyesült Királysággal és Franciaországgal kötött segítségnyújtási szerződése, amit csak ekkor mondtak fel.

A nyugatnémet NATO tagságra válaszul jött létre a Varsói Szerződés, azaz a kommunista országok szervezete, amely azonban arra is jó indokot adott például, hogy Magyarországon továbbra is szovjet csapatok állomásozzanak. A háború után Ausztria keleti felét szovjet csapatok szállták meg, és e kontingens ellátásának biztosítására hivatkozva maradtak a szovjet katonák Magyarországon a békeszerződés aláírása után is, amelynek létjogosultsága elvileg megszűnt akkor, amikor Ausztria 1955-ben örök semlegességet fogadott, és a szovjet csapatok távoztak onnan. Azonban a Varsói Szerződés ezt is „megoldotta”.

Annak ellenére, hogy Portugália diktatúraként már 1949-től tag volt, Spanyolország csak 1982-ben, a demokrácia ottani helyreállítása után csatlakozott a szövetséghez.

Időközben egy alapító tag ki is lépett a NATO katonai szervezetéből, bár a politikaiból nem. Ez pedig nem volt más, mint Franciaország, amely 1966-ban kivonta magát a katonai együttműködésből, még hozzá azért, mert De Gaulle tábornok, Franciaország elnöke önálló francia katonai politikát kívánt folytatni, és így kívánta fenntartani országa hatalmi státuszát a nagyhatalmak között. Emiatt a NATO addigi párizsi központját Brüsszelbe kellett átköltöztetni. A franciák csak 2009-ben tértek vissza teljes jogú tagként.

A NATO szerepét 1990-1991-ben sokan megkérdőjelezték, amikor szétesett a szovjet blokk, és úgy tűnt, végleg véget ér a hidegháború. Azonban a következő évek bebizonyították, hogy a történelem „nem ért véget”, az agresszió, a háború velünk maradt. Az első iraki, majd a fellángoló délszláv háború bebizonyította, hogy hadseregekre, katonai erőre szükség van.

Másrészt a frissen felszabadult közép-európai államok szemében a NATO nem is csak katonai tömb volt, hanem a szabadság, a demokrácia záloga, ezért is csatlakozott 1999-ben Csehország, Magyarország és Lengyelország is a szövetséghez. Magyarország úgy, hogy ekkor szárazföldi kapcsolata egyetlen másik NATO országgal sem volt, ez csak öt évvel később jött létre, amikor is 2004-ben Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia is csatlakozott. Őket követte 2009-ben Albánia és Horvátország, majd 2017-ben Montenegró és 2020-ban Észak-Macedónia. Ekkor már jól látszottak az Oroszország és a Nyugat közötti törések. A három balti állam folyamatosan tartott attól, hogy önálló, kis országokként könnyen ismét orosz befolyás alá kerülnek.

A 2014-es események, a Krím orosz megszállása, végül a kelet-ukrajnai háború tovább növelte a bizonytalanságot, így nem csoda, hogy ma két olyan ország is van, amely az elmúlt években kifejezetten az orosz agresszió miatt kérte a felvételét. Grúzia, amelytől 2008-ban egy hatnapos háborúban Oroszország elcsatolta Kelet Abháziát, és Ukrajna, amely 2014-től fogva szenved az orosz agressziótól.

A NATO zászlaja  Forrás: Wikipedia

A nyugat-európai országok közül nem tag Svédország, Finnország és Írország, amelyek eddig nem is tervezték a belépésüket, de semmilyen jogi akadálya nem lenne a csatlakozásuknak, azt nemzetközi szerződések nem korlátozzák. Két ország van, amely viszont nemzetközi szerződésben jelentette ki, hogy nem csatlakozik semmilyen katonai szervezethez: Svájc és Ausztria, bár mindkettőt NATO országok veszik körül.

Rajtuk, és a korábban említett Grúzián és Ukrajnán kívül még Bosznia-Hercegovina szeretne NATO tag lenni.

A NATO elsősorban védelmi szervezet, amely a demokratikus alapelveket valló országok szövetsége. Nem az a célja, hogy hódítson. A NATO nem szól bele a tagországok belpolitikájába, sehol, ahol belső konfliktusok voltak, sem akkor, amikor Franciaország a saját gyarmataival harcolt, sem akkor, amikor Görögországban katonai junta vette át a hatalmat. Nem vonultak be idegen országba, nem döntötték meg a rendszert (ellentétben a Varsói Szerződéssel, amely ezt többször is megtette.)

A NATO legnagyobb katonai művelete a Balkánon, a délszláv háborúkban volt. A szervezet a háborúban szembenállók szétválasztását, a lakosság védelmét 1994-től egészen 2001-ig több misszióval is biztosítani kívánta. Azonban a Jugoszlávia elleni 1999-es akció minden korábbitól eltért.

Ekkor a Szlobodan Milosevics vezette Jugoszláviától, azon belül is Szerbiától elszakadni kívánó, 90 százalékban albánok lakta Koszovó ellen Milosevics katonai erőt vetett be. A népirtást elkerülendő, a minél gyorsabb békekötés érdekében a NATO légi hadjáratot indított, és így kényszerítette ki a megállapodást, hogy Koszovóba ENSZ békefenntartók érkezhessenek. (Szlobodan Milosevicset 2001-ben Belgrádban népírtásért és más bűnökért letartóztatták és Hágában nemzetközi bíróság elé állították, de az eljárás lezárulta előtt elhunyt.)

Sok állam számára lett vonzó a tagság – ami természetesen önkéntes – azért, mert a NATO nem csak a világ valóban legerősebb katonai szövetségének védelmét jelenti egy esetleges agresszorral szemben, hanem egyben elköteleződés a nyugati, szabad, demokratikus elvek mellett.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.