Évtizedeken át megszokhattuk, hogy Magyarországra jön az olaj, van a töltőállomásokon üzemanyag. Szerencsére ellátási kockázat egyelőre továbbra sincsen, csak éppen a Magyarországot elérő két vezeték, az orosz eredetű Barátság és a horvát indulású Adria körül áll a bál.
Ritka összetett helyzetbe került Magyarország az üzemanyagpiacon.
Bár szerencsére kisebb, rövid ideig tartó benzinrohamokat, töltőállomás-leürüléseket leszámítva évtizedek óta nem volt nagyobb probléma a magyar autósok üzemanyagellátásával, március közepén most mégis azt érezhetjük, hogy túl sok minden jött össze.
A legtöbbet mostanában Iránról hallunk, a perzsa állam elsősorban Izraellel és az Egyesült Államokkal került konfliktusba, de azért másokkal is konfrontálódott, le van zárva a Hormuzi-szoros, nem jut ki a térségből a kőolaj, illetve a feldolgozott termék. Ez nagyon nem jó, jól meg is emelkedtek a világpiaci olajárak.
Sok minden összejött
Tetézi a nemzetközi válságot, a globális eredetű bajt, hogy
Magyarországra most nehezen jut el az olaj.
Az Oroszországból induló, majd Belaruszon és Ukrajnán keresztül Magyarországra és Szlovákiába kőolajat szállító Barátság-vezeték (vagy ahogyan szintén gyakran halljuk, a Druzsba) nem működik, most nem hoz orosz olajat.
A magyar gyanú szerint valójában nincs technikai akadálya a szállításnak, de Ukrajna így bünteti meg Magyarországot, a szándékos szabotázzsal amolyan olajblokád alá vonta hazánkat.
Van ugyan egy másik vezeték is, ez pedig az Adria (ennek is van másik neve, ez a Janaf), ez Horvátországból, a tenger felől tud olajat szállítani. Csakhogy Budapest nemcsak Kijevvel, de Zágrábbal is összeszólalkozott, részben azzal vádoljuk a horvátokat, hogy háborús nyerészkedést folytat, vagyis kihasználja Magyarország szorult helyzetét és túl drága szállítási díjat követel, de azt is felrójuk neki, hogy Horvátország nem hajlandó orosz olajat hozni nekünk és valójában nem is megbízható ez a vezeték.
Ha ennyi probléma nem lenne elég, a százhalombattai Dunai Finomító, az egyetlen ilyen hazai üzem, vagyis ahol a hazai üzemanyagok készülnek, egy korábbi tűzeset miatt csak 60 százalék körüli kapacitással termel.
És mindennek tetejébe a kormány védett árat, vagyis ársapkát vezetett be a magyar piacra, ami soha nem jelent jót, mert
ha mesterséges hatósági ár van egy piacon, akkor valamiért be kellett avatkozni a normál folyamatokba.
Hogy állunk az ukránokkal?
A magyar Mol Nyrt. két szárazföldi finomítója, a már említett hazai, vagyis százhalombattai és a pozsonyi alapvetően orosz olajjal működik, évente 12 millió tonna olajra van szükségük. Van hazai olajtermelés, mindig jön valamennyi olaj az Adria-vezetéken is, de az elmúlt években legalább 9 millió tonna ezen a csövön érkezett.
A vezetékkel az utóbbi időben sok baj volt, hiszen háborús övezeten át jön, hol az ukránok lövik az orosz szakaszt, hol az oroszok az ukrán szakaszt, de az elmúlt négy évben azért többé-kevésbé működött a szállítás.
Most azonban több mint egy hónapja nem jön rajta az olaj. Vélhetően az ukránok nem iparodnak eléggé, hogy megjavítsák és újra jöjjön az olaj, pedig az nekik is érdekük lenne, hiszen a szállításért tranzitbevételt számolnak fel, az orosz olajból feldolgozott termékek (például a dízel) részben vissza is került az ukrán fogyasztókhoz.
Háborús kommunikáció
Csak éppen annyira eldurvult a magyar-ukrán kommunikáció, hogy szinte reménytelenné vált az értelmes párbeszéd. Magyarország szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hazudik a vezeték állapotáról, Magyarország ezért vizsgálókat szeretne küldeni Ukrajnába. Ameddig pedig nem megy a vezeték, Magyarország blokkolná az Ukrajnának járó pénzeket, sőt, nemrégiben egy ukrán pénzszállító autót is megállított és lefoglalt.
Ukrajna sem késett a válaszlépésekkel, a helyzet egszen odáig fajult, hogy a szomszédunk már nem ajánlja az állampolgárainak, hogy Magyarországra látogassanak, Volodimir Zelenszkij pedig konkrétan arról beszélt, hogy annak, aki akadályozza Ukrajna támogatását, annak a címét, majd megadja a katonáinak.
Vagyis valóban brutálisan eldurvult a viszony, és persze mi felháborodhatunk azon, hogy mennyit segítettünk uniós forrással, humanitárius segítségnyújtással Kijevnek, de annyira rossz a viszony, hogy mintha most esély sem lenne a konszolidációra.
A Janaf problémái
Ehhez képest a másik vezetéknél jobb a helyzet, hiszen ott jön olaj, csak nem feltétlenül az, amit mi szeretnénk. A magyar álláspont szerint a szankciók kristálytisztán fogalmaznak. Magyarország és Szlovákia továbbra is vehet orosz földgázt, illetve olajat, akár csővezetéken is. Ha pedig a vezeték nem üzemképes, akkor egyéb csatornákon pótolható.
Magyarul, ha a Barátságon nincs szállítás, akkor az Adrián is lehetne felhozni orosz olajat. Igen ám, de a horvátoknak sérelmeik vannak és most úgy érzik, hogy megbüntethetik a magyarokat.
A fő sérelem az, hogy a boldog békeidőkben mi mindig orosz olajat veszünk a Barátságon, és nem használjuk ki az ő vezetéküket. Mint mondják, emiatt drága a vezetékük, mert nem jön át rajta érdemi mennyiség, de igenis nagyon jól működő vezetékről van szó, ahol nagyon sok tengeri olajat szívesen leszállítanának nekünk.
A magyar álláspont szerint ellátásbiztonsági helyzet miatt a két vezeték jobb, mint az egy, vagy főleg jobb, mint az egy sem.
A Mol emiatt továbbra is azt mondja, hogy ő nem szeretne csak a Janafra hagyatkozni, mert a vezeték még nem bizonyított, vagyis nem mutatta meg, hogy a Mol éves igényeit és képes kielégíteni, ezért tesztelni kéne, de Budapest annyira kiakadt a horvátokra (és az ukránokra), hogy az EU illetékes hivatalainál is bepanaszolta a szomszédokat.
Van benzin, van dízel
Magyarországon jelenleg van üzemanyag. A Mol fel tudja dolgozni a magyar kitermelésű olajat, voltak saját készletei (olajból is termékből is), illetve az állam is besegített a stratégiai tartalékok felszabadításával.
De a helyzet tényleg nagyon súlyos. A tartalékoknak valami súlyosellátási zavar idején kellett volna előbújniuk, nem akkor amikor csak egy kicsit magas az ár.
Az állam persze a választások előtt nem szeretne magas inflációt, magas benzinárat, magas dízelárat, ez mind tiszta. Ugyanakkor nagyon úgy néz ki, hogy a felek kifejezetten a durva kommunikációban, az üzengetésben hisznek. Biztos van, amikor a keménység kifizetődő, de egyelőre a vezetékek problémája nincs megoldva, viszont min a horvát, mind az ukrán viszony annyira elmérgesedett, hogy nem is körvonalazódik semmilyen megoldás.
A frontokon enyhülésnek kellene bekövetkeznie, mert a stratégiai tartalékaink apadnak, legalább egy, de inkább két tranzitországgal javítani kellene a viszonyon.
