fbpx

Magyarország építészeti aranykora és a híres építész

Tudta-e, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum timpanonjának szoborcsoportja, valamint a főhomlokzat oszlopfői nem kőből, hanem horganylemezből készültek? Így kívánta az épület megalkotója, a 250 éve született Pollack Mihály. Az évforduló alkalmából Pollack-emlékkiállítás nyílt a múzeumban, melynek kapcsán Debreczeni-Droppán Béla történész-főmuzeológussal, a kiállítás kurátorával beszélgettünk.

Debreczeni-Droppán Béla
Debreczeni-Droppán Béla

Mennyi ideig készült erre a kiállításra?

Jó ideje foglalkozom a múzeum épületével. Szóba került Bak Andrea kolléganőmmel beszélgetve, hogy jó lenne egy kiállítással emlékezni Pollack Mihályra születésének 250. évfordulóján. Az aktív tervezőmunka néhány hónapot vett csak igénybe, azért sem többet, mert már régebben ismertem Pollack munkásságát és behatóbban kutattam a múzeumpalota történetét. Az egész életműre rávilágító anyagot 2005-ben a Budapest Történeti Múzeumban lehetett látni, így mi nem törekedtünk egy nagy életműkiállításra, hanem a kerek évforduló kapcsán a laikus közönség figyelmét szeretnénk ráirányítani az ő nagyszerű munkásságára, személyiségére. Ez azért is szükséges, mert bármennyire jegyzi őt a szakma, bármennyire is az egyik legnagyobb magyar építészünk, nincs sajnos benne a közgondolkodásban. Ybl Miklós például jóval inkább, mert egyrészt jelentősen több klasszicista épülete maradt fenn, másrészt elmondható, hogy sokat segített a néhány évvel ezelőtti Ybl-emlékév, a tévéműsorok, a kiállítások, a könyvek, albumok és házain az új emléktáblák.

Épületeinek csak a negyede maradt fenn

 

Pollack Mihály Than Mór festményén
Pollack Mihály Than Mór festményén
Forrrás: Wikipedia

Pollack Ybl mestere volt.

Igen, és erre Ybl büszke is volt. Nagyon szép megnyilvánulása volt ennek, hogy mestere tahitótfalusi síremlékét is ő tervezte. De még egyszer hangsúlyozom: az építész, a művészettörténész szakma a legfelsőbb polcon tartja Pollack személyét, munkásságát, azonban elsősorban nem nekik készült ez a kiállítás. Ezért a sok vizuális és interaktív elem, amelyekkel fel szeretnénk hívni a nagyközönség figyelmét például Pollack legfontosabb, illetve ma még meglévő épületeire. Vagy éppen azokra felhívni a figyelmet, amelyek sajnos már nem állnak, de a korszakban nagyon jelentősek voltak. Leginkább említésre méltó ezek közül az elpusztult (első) Pesti Vígadó. Az életmű egyik legáldozatosabb és legszakavatottabb kutatója, Zádor Anna mintegy 200 teljesen vagy részben Pollack által tervezett alkotásról tud. Közöttük van például a Sárospataki Református Könyvtár híres könyvtárterme, ám e kétszáznak csak egynegyede maradt fenn, illetve, ami még megvan, az is nagyobb részt átalakítva látható. Ha az Ybl-párhuzamról volt szó, akkor megjegyzem, hogy ezzel szemben az Ybl- épületek jelentős része ma is áll, – ikonikus főúri paloták itt a Palotanegyedben is –, csaknem mindegyik úgy, ahogy Ybl megtervezte őket.

Honnan ez a különbség? Számított, hogy Ybl mintegy 40 évvel, majdnem két emberöltővel fiatalabb volt?

Nyilván sokat számított. Bár Pollacknak nagyszerű lehetőségei adódtak, amikor az addig jelentősen elmaradott Magyarországra jött, Yblnek még ennél is több jutott, hiszen a munkáinak hangsúlyos vagy nagyobbik része 1867, a kiegyezés utáni időszakhoz, azaz ahhoz a nagy gazdasági fellendüléshez kötődik, amikor megszámlálhatatlanul sok épület, bérpalota épült Budapesten. Fontos azonban megjegyezni, hogy noha sokkal több volt a megbízás, de már sokkal több volt a kvalitásos tervező építészmérnök is. Visszatérve Pollackhoz: az 1810-es évektől tulajdonképpen ő lett Pest vezető építésze, és kimondottan sokan kérték fel, hogy tervezze és építse meg házukat, palotájukat, így roppant meghatározóvá vált a főváros számára az ő építészete. Amit pedig nem ő tervezett, azt nagyrészt az ő szakvéleménye alapján engedélyezte vagy utasította el az a Szépészeti Bizottmány, amelyhez akkor beérkeztek a tervek.

Otthonra talált a magyar fővárosban

Vajon miért választotta Pollack Pestet? Bécsben született, az apja, Joseph Pollack ott rangos építészként működött, a fivére, Leopoldo Pollach pedig már befutott építész volt Milánóban.

Igen, építőmesteri tanulmányai – szó szerint pallérozódása –, az inas évek után, immár mesterlevéllel a zsebében elkezdhette volna a pályáját a szülővárosában, vagy maradhatott volna Itáliában. Valószínű, hogy józanul szemlélte a jövőjét, látta, hogy Itáliában és Bécsben telítődött a piac. Azok a körülmények nem kínáltak olyan gyors felemelkedést, mint amit Pesten várhatott. A pályája e kezdeti szakaszáról, az 1790-es évekről nem sok az információnk.  Zádor Anna (1904 – 1995), Pollack kiváló monográfusa, aki máig a legtöbbet tudta róla, ő sem látta, miért nem maradt Itáliában. A kutatás azt valószínűsíti, és én is ezt tartom a leghihetőbbnek, hogy Hild János lehetett az, aki idehívta vagy írhatott neki arról, hogy Pest a lehetőségek városának ígérkezik. Mária Terézia alatt bővül a budai Várpalota, az egyetem Nagyszombatból Budára kerül, valami az addiginál ütemesebben elindul a fejlődés a 18. század utolsó harmadában Pest-Budán. Azt lehetett látni, hogy a magyarok újra Budán akarják a fővárosukat kiépíteni, és Pestet fejleszteni. Építész alig volt, s olyan kiképzett, tanult építész pedig, amilyen Pollack Mihály, olyan végképp kevés. Tehát okkal feltételezhető, hogy a Pollack-családdal kimutathatóan kapcsolatban álló Hild János bíztatására érkezhetett meg Pestre 1798-ban. Krausz János építőmestere lett, akit a pesti evangélikus templom (Deák tér) építésével bíztak meg. Amikor nem sokkal később Krausz váratlanul meghalt, Pollack számára lehetőség adódott, hogy átegye a céhet, csakhogy ehhez a céhes szabályok szerint nőül kellett volna vennie Krausz özvegyét.  Pollack azonban szerelmi házasságra vágyott, megegyezett az özveggyel, és megszerezte az engedélyt ahhoz, hogy ő folytathassa Krausz munkáját.  Elnyerte a megbízást is az evangélikus egyháztól, így ez az első jelentős, jegyzett munkája. Ezzel mindjárt nagy ismertséget szerzett. Még akkor is, ha végül nem teljesen az ő elképzelései szerint épült meg a ma is álló templom.

Részlet a kiállításból
Részlet a kiállításból

De az építtetők elégedettek voltak. Ezért fordulópont, illetve egy új kezdet ez a pesti építészetben és Pollack munkásságában.

Pollack otthonra talált fővárosunkban: 1802-ben pesti polgárságot szerzett, szakmai, sőt társadalmi körökben megismerkedett mindenkivel, aki számít. József nádor, aki Pest szépítését különösen a szívén viselte, 1808-ban létrehozta a már említett Szépészeti Bizottmányt, amelynek első elnöke Hild János volt. Az ő halála után, 1811-től Pollack töltötte be a posztot. Elismertségét jelzi, hogy József nádor megbízására ő kivitelezte a Pesti Német Színházat, amely 1847-ben aztán sajnos egy tűzben elpusztult.

A Nemzeti Múzeum timpanonjának kőnek ható szobrai horganyból készültek

A Nemzeti Múzeum kőnek ható szobrai a timpanonon
A Nemzeti Múzeum kőnek ható szobrai a timpanonon

Sok mindent tervez, alakít, de szíve-vágya az 1847-re elkészült Magyar Nemzeti Múzeum felépítése.

Egy múzeumépület szükségességéről már 1807 óta szó esik, az első tervet Hild János készítette a pesti Ferences-templom mögötti telekre. Az nem valósult meg, főként a hely alkalmatlansága miatt. Néhány évvel ezután már Pollack is készített egy tervet a Nemzeti Múzeum épületéhez, ami azonban szintén nem valósult meg és fenn sem maradt. Az új terület gróf Batthyány József esztergomi érsek „országúti” telke, – a múzeum és a kert együttesen ma is teljesen lefedi a hajdani telket. A nádor Pollacknak 1836-ban adott megbízást a tervek elkészítésére és az építkezés vezetésére. A munkálatok 1837 nyarán el is kezdődtek, de az 1838-as nagy pesti árvíz megnehezítette valamennyire az építkezést. József nádor „vigyázó szemét” mindvégig rajta tartotta az egyre dráguló építkezésen, hiszen az árvízben tönkrement anyagokat nem lehet az 1836-os árakon pótolni, a munkabéreket is meg kellett emelni és a rendelkezésre álló összeg pedig igencsak korlátozott volt.

Pollack rengeteget próbálkozott, hogy a főhomlokzat díszítésének tervei mégis megvalósulhassanak. 1841-42-ben tett ezirányú javaslatait a timpanon díszítésén kívül azonban József nádor – anyagi okok miatt – nem támogatta. Azt sem, hogy 1843-ban (támogatás reményében) az országgyűlés elé terjessze az ügyet. Így a főhomlokzat oszlopcsarnokában kialakított szoborfülkék üresek maradtak.

Egészen a mostani Pollack-kiállításig, amikor is az eredeti Pollack-terv alapján, abból kinagyítva elkészíttettük a szobrok 1:1-es makettjeit, amelyek immár a tervezett helyükön láthatóak, sőt esti megvilágításban is megcsodálhatóak.

Ezek hiteles képet adnak arról, hogy milyen szobrokat tervezett ide Pollack?

Igen, a kiállításon tanulmányozható a portikusz tervrajza a kb. kétszeres életnagyságú allegorikus figurákkal. Továbbá Pollacknak megvannak azok a levelei is, amelyekben leírja, hogy milyen alakokat tervez a fülkékbe elhelyezni. Istenek és múzsák szobrait, hiszen, ahogy az elnevezésben rejlik, a múzeum – muszeion – a múzsák csarnoka. A tollrajzokat kinagyítottuk, szuper felvételek készültek! Ezeket fel lehetett olyan léptékben nagyítani, hogy most 1:1-es méretben jelzésképp láthatóak legyenek (milyenek is lehettek volna). 175 év telt el úgy, hogy a fülkék üresek voltak, a makett egyfajta gesztus, főhajtás volt a részünkről Pollack szelleme előtt. Számára általában nagyon fontos volt, hogy az épületeit méltóképpen dekorálhassa. A régi Pesti Vigadónál még kívül és belül is egyaránt gazdagon bánhatott a díszítéssel. A szekszárdi megyeházánál viszont üresen maradt a timpanon, mert nyilván akkor és ott is elfogyott a pénz. A Nemzeti Múzeum timpanonjának a tervei azonban megvalósultak, központi alakja Pannónia megszemélyesítője, oldalán a Tudomány és a Művészet allegóriáival. Érdekessége, hogy a látszat ellenére nem kőből van, hanem tartós fémötvözetből, horganyból. Ha sóskúti mészkőből faragják, ahogy a tervben volt, rég szétmállott volna ennyi év és az időjárás viszontagságai miatt. Raffaello Monti milánói szobrász munkája a szoborcsoport, az öntvény a bécsi Forster műhelyben készült. Az oszlopfők ugyancsak horganyból vannak. A fémet lefestették, hogy esztétikailag egységet mutasson az épülettel.

A kitöltött szoborfülkék
A kitöltött szoborfülkék

Vajon bántotta-e, hogy az első Országházat nem építhette meg?

– 1840 körül, valószínűleg József nádor kérésére elkészített néhány tervvázlatot, de nem volt kapacitása ezzel behatóan foglalkozni, a későbbi pályázaton sem indult. Teljes idejét és energiáját a Nemzeti Múzeumnak szentelte. A Josephinumra, az árvaházra (Üllői út 76.) vonatkozó megbízást ugyan elfogadta, de csak építész fiával együtt tudta vállalni, akire a munka javarésze hárult.

Az évforduló alkalmából a tahitótfalui sírnál is tartottak megemlékezést. Tahiban nyaralót épített a családnak Pollack. Magyarul nyilván nem vagy alig és rosszul tudott, de magyar polgárnak tartotta magát.

Igen, itt talált otthonra, hazára és alkotó tehetségét Magyarország javára kamatoztatta. A Tahi nyaraló eredetileg egy présház volt, amit aztán kibővített és utolsó éveiben itt élt. A kis villa – úgy tudom – most magántulajdonban van. A sírt szépen rendben tartja (nem régen felújította) a Nemzeti Örökség Intézete. A síremlék duplán értékes, hiszen, mint említettem, a nagyszerű tanítvány, Ybl Miklós tervezte. Ez tehát rendben van, de úgy gondolom kötelességünk lenne Pollack még meglévő épületeit is rendbehozni. Hogy a jó példákkal kezdjem: a dégi Festetics-kastély nem oly régen kívül-belül gyönyörűen megújult, a szekszárdi Megyeházát ugyancsak néhány éve renoválták. Ugyanakkor Budapesten, a Kossuth Lajos és Szép utca sarkán már elég méltatlan állapotban van a Horváth-ház, amelyben a híres Landerer és Heckenast nyomda működött, és ahol az 1848-as kormányülések folytak, s mely házban Vörösmartytól Bajzán át Jókai Mórig számos híresség lakott. Sürgető lenne, hogy a város egyik ékességévé váljon! Úgy tudom döntés már született a felújítására. Ugyancsak a Szép utcában, a Reáltanoda utcai sarkon lévő Almásy-palota szintén az újjászületésére vár. Azt a szégyent nem kellene megérni, hogy a továbbiakban valamelyik Pollack kezenyomát viselő épületet lebontsák. Sajnos az utóbbi húsz-harminc évben ez is előfordult. Egy nagyformátumó építész kultusza előtt talán azzal tiszteleghetünk a leginkább, ha fennmaradt épületeit méltóképpen megbecsüljük, folyamatosan karban tartjuk vagy renováljuk, ha ez szükséges már. Így maradhat az utókor számára élő és kézzel tapintható Pollack Mihály gazdag öröksége is!

További hírek