Minden, amihez Moholy-Nagy László hozzányúlt, arannyá vált a kezében

Átadták a Tisza-Túr tározót
2022-10-27
Rendhagyó kiállítással ünnepli 20 éves együttműködését a MOME és a Mercedes-Benz
2022-10-28
Show all

Minden, amihez Moholy-Nagy László hozzányúlt, arannyá vált a kezében

Ifj. Botár Olivérnek adták át tegnap a MOME Moholy-Nagy László-díját. A díjjal az egyetem olyan személyiségek munkáját kívánja elismerni, akiknek emberi és alkotói léte szorosan kapcsolódik az egyetemhez, vagy az egyetem által képviselt értékekhez. A díjazott a Moholy-Nagy László életmű és a közép-európai modernizmus egyik legismertebb nemzetközi kutatója, aki az elmúlt évtizedekben páratlanul sokat tett azért, hogy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem névadójának munkásságát, annak komplexitását és hatását a kortárs kultúrára világszerte megismerjék és megértsék – közölte az egyetem. A professzorral Budapesten beszélgettünk.

Ifj. Botár Olivér

Ifj. Botár Olivér
Foto: Karen Asher

Nincs még egy magyar művész, akinek a befolyása nemzetközi viszonylatban összevethető lenne Moholy-Nagy Lászlóéval – véli. Festőművész, fényképész, szobrász, formatervező, filmrendező, grafikus munkássága egyszerre jeleníti meg a szabálytalant és a szabályszerűt.

– Olyan ember volt, akit nem szocializáltak a hagyományos művészeti világba. Nem járt egyik szakmai főiskolára sem, nem tanult pedagógiai módszertant, mégis őt választotta a Bauhaus tanárának Walter Gropius. De ne szaladjunk ennyire előre, idézzük föl ennek az életútnak az elejét. Bácsborsódon született (1895), apja elhagyta a családot, ezután a Moholon élő nagybácsi, dr. Nagy Gusztáv istápolta a famíliát, majd együtt Szegedre költöztek. Moholy az ottani Állami Főgimnáziumban érettségizett, 16 éves korában már verselt, egyik tanára protezsálta a Dél-Magyarország című laphoz, egy-két zsengéje meg is jelent. A jogi tanulmányait már Budapesten folytatta, de sosem kívánt a nagybácsi nyomába lépni. Költő akart lenni. Az ideálja Ady Endre volt. Miközben a jogot tanulta, eljárt a híres irodalomtörténész-esztéta, Négyesy László professzor szemináriumaira. Ott megismerkedett Hevesy Ivánnal, aki a keresztapja lett.

Szegedtől a Bauhaus-ig

Ez hogy történhetett?

– Moholy Weisz László néven született, kisfiúként zsidó felekezeti iskolába járt. Részben a benne élő erős Ady-kép miatt akart kikeresztelkedni: mivel a költő református volt, ő is az akart lenni. Így történt, hogy a katolikus Hevesy lett a keresztapja.

Kitört az első világháború.

– Moholyt besorozták, a fronton és lábadozás közben – többször megsebesült – elkezdett rajzolgatni, ezeket a frontképeslapokat hazaküldte. Jelentős részüket később a neves műgyűjtő Vörösváry Ákos szerezte meg. Hevesy 1917-ben megalapította a Jelenkor című művészeti folyóiratot, Moholy részt vett a szerkesztésében, sőt, budai lakásuk volt a szerkesztőség és kiadóhivatal. A MA, Kassák Lajos lapjának köre és a Jelenkor szerzői hasonló, szociális indíttatású és baloldali szellemű témákat tártak fel – ezzel a törekvéssel Moholy is szimpatizált. A magyar avandgárd virágzott, eleven kapcsolatot tartott a mintának számító berlini új művészettel.

Moholy-Nagy László

Moholy-Nagy László
Forrás: Wikpedia

A leszerelése után kinyilvánította, hogy festő akar lenni.

– Beiratkozott a Nyolcak egyik kiválósága, Berény Róbert magániskolájába, ahol valamennyire megtanulhatott rajzolni. Az 1919-es Tanácsköztársaság mellett számos művész exponálta magát. 1919. március 25-i aktivista manifesztumukon neve Mohoj Nagy Lászlóként szerepel, de – úgy tudjuk -, jelentős és hivatalos szerepet nem vállalt. A kommün bukása után tehát nyugodtan visszatérhetett Szegedre, nem tartott Horthy ellenforradalmáraitól. Egy kiállításon a portréit mutatta be, Gergely Sándor szobrász és felesége, Milkó Erzsébet műveinek társaságában.

Sok, a forradalomért kiállt művész Bécsbe, illetve Berlinbe emigrált. Moholy pedig követte őket.

– Megismerkedett a dadaistákkal, a biocentrizmussal és nem utolsó sorban első feleségével, Lucia Schulz-cal. A már Berlinben lévő magyar barátai, elsősorban Nemes-Lampérth révén kapcsolódott a Gurlitt Galériához, ahol egyebek között illusztrációit, díszletterveit állította ki. Később Moholy lett a MA berlini tudósítója, és ez sok ajtót kinyitott előtte. Berlin volt az 1920-as években a nyugati világ művészeti központja, fűzzük hozzá: Moszkvával együtt. Lucia ismert berlini kiadóknak dolgozott, jól ismerte az alternatív világot, a házasságkötésükig például radikális kommunákban lakott. Moholy Luciától tanult meg kifejezően írni. 1922 nyarára, tehát 100 évvel ezelőtt, elkészült az egész életét átszövő esztétikai rendszere.

Ideológiák örvényében

Ön annus mirabilisnek nevezi ezt és az 1922-23-as évet.

– Berlinben Luciával és még Pestről ismert volt joghallgató kollégájával, a művészettörténésszé lett Kemény Alfréddal kidolgoztak egy páratlan, életre szóló reformpedagógiai es művészeti programot, aminek alapján cikksorozatot indítottak – ezt az időszakot hívom én csodálatos éveknek. A felismerésük az volt, hogy a rohanó technológiai fejlődés megállíthatatlan, az embereket kell megtanítani, hogyan lehet ilyen körülmények között boldogan, harmonikusan, kiegyensúlyozottan élni. Az orosz El Liszickij az új találmányokat az új emberi társadalom szolgálatába kívánta állítani, ebben Moholyval teljesen egymásra találtak. Az áttetszőség, az átláthatóság lett ezután Moholy festészetének jelszava. De konstrukciókat is alkotott, az egyik korai munkája több elemből állt, a tulajdonosa úgy rendezhette át, ahogy éppen akarta. Ez is teljesen új, nagyszerű gondolat volt.

1925-ben jelent meg az első könyve, Festészet, fényképészet, film címmel

– Már 1927-ben kiadták másodszor is, és még sokszor… Valójában ugyanezt a könyvet írta élete végéig.  Mindig átdolgozta és az ötleteket folyton fejlesztette. Nem szabad engedni, hogy a technológia eluralkodjon rajtunk. De a technológiát nem lehet megállítani, az a természet szerves része, akár az emberiség. Állatfajta vagyunk, a természet szerves része, ergo a technológiánk is a természet szerves része. A természet viszont nem mindig jó, hiszen a természet részeként mi sem vagyunk mindig jók, a folyamatokat kell megértenünk. Ez a megközelítés a biocentrizmusból ered. A felesége és Kállai Ernő révén ismerkedett meg a biocentrizmussal, különösképpen Francé Rezső (Raoul Francé) osztrák-morva, Magyarországon nevelkedett, Németországban nagy karriert befutott biológus-botanikus-filozófus gondolatvilágával. Ez az elgondolás az újabb évtizedekben is érvényesül, a természeti technológiákat utánozzák a legmagasabb szinten a formatervezők, a mérnökök. Moholy biocentrikusan gondolkozott, és nagyon érdekelték az érzékszerveink. A világot ezeken keresztül tapasztaljuk. Minden élőlénynek mások az érzékszervei. Mindegyik érzékszerv készlet másképpen fogja fel a világot, ehhez képest kell művészetet csinálni, például vakoknak, siketeknek vagy más sérülteknek is. Őket úgy kell művészetre tanítani, számukra olyan művészetet csinálni, amit élvezhetnek. A hagyományos szépművészet hierarchiájának Moholy szerint vége. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet festeni, ő is élete végéig festett, méghozzá nagyon szépen, de a festészet nem a művészet csúcsa. Mindegyik médium egyenlő fontossággal bírhat, legyen az fényképészet, a szobrászat, film – vélte.

Moholy-Nagy: Vörös kereszt, fehér léggömbökkel, (1921)

Moholy-Nagy: Vörös kereszt, fehér léggömbökkel, (1921)
Forrás: Wikimedia commons

1923-ban Walter Gropius őt kérte fel Johannes Itten helyére a weimari Bauhaus oktatói közé.

– Itten svájci festőművész és kiváló művészetpedagógus volt. Ám rabul ejtette a misztikus neo-zoroasztriánus vallás és életfilozófia, amit a hallgatóknak is át akart adni. Ebből lett elege Gropiusnak, és választotta – nem csekély kockázatot vállalva – Moholy-Nagyot. A kollégák nem örültek, tudták, hogy sem képző-, sem iparművészeti főiskolát nem végzett, művésznek is csak öt éve mondta magát. Jól beszélt viszont németül, hiszen még Szegeden a gimnáziumban megnyert egy tanulmányi versenyt, igaz, erős magyar akcentussal kommunikált. Így is zseniális tanár lett belőle. Elkezdte a Bauhaus köteteket Gropiusszal együtt szerkeszteni, és meg is tervezte őket. Nagyszerű grafikus tervező volt. Minden, amihez hozzányúlt, arannyá vált a kezében. A nácizmus előretörésével a Bauhaus, Gropius és így Moholy is elhagyta Weimart. London után Chicagóban kötöttek ki. A Gropius vezette Új Bauhaus kint elbukott, viszont Moholy létrehozta a saját iskoláját a School – később Institute – of Design-t és az rendkívül sikeres lett. Sajnos 1945-ben leukémiát diagnosztizáltak nála, s 1946-ban, 51 éves korában elhunyt.

Folyamatosan kérdezett

Ma lehetetlen a 20. századdal úgy foglalkozni, hogy az ő neve ne szerepelne kitüntetett helyen. Értették az ő radikális ötleteit?

– Nem sokan. Manapság is nehezen értik meg. Az volt a jellemző rá, hogy folyamatosan kérdezett. Miért vetítjük a filmeket egy lapos, négyszögletes fehér felületre. Mert ez a gondolkodásmód színházból származik. Miért ne vetítenénk íves vászonra, gömbökre, egy teremben akár 16 vászonra? Miért nem csinálunk olyan filmet, amiben a történet különböző formákban, több helyen történik egyszerre. Miért utánozza a fotó a grafikát? Miért nem aknázzuk ki a fényképezőgép technikai képességét? Teljesen újszerűen állt mindenhez. 

Úgy tartotta, hogy ideje a hagyományos művész és média hierarchiát eltörölni.

– A művészetben használni kell a legfrissebb technikákat, mert csak a művész, a művészet képes ezeket humanizálni. Francé és Moholy úgy vélte, hogy harmonikusan kell élnie az emberiségnek a nem emberi természeten belül. Nem lehet csak úgy szennyezni a környezetet. Ha valamit csinálunk, annak a végpontjára is kell gondolni. Nemcsak az fontos, hogy egy ilyen fantasztikus eszközt gyártsunk, mint a mobil telefon, hanem az is nagyon fontos, hogy mi lesz ezzel, hogyha elavulttá válik?  Mik lesznek a különböző mérgező anyagokkal? Ezeket csak úgy eldobjuk egy nagy halomba, ahogy ezt is eddig csináltuk? Az, hogy a környezetre kell gondolnunk, ma igen releváns gondolat. Ezért is örülök, hogy Moholy-Nagy Lászlóról nevezték el a Magyar Iparművészeti Egyetemet.

Árulja el, miért kezdett el Moholyval foglalkozni?
– Bonyolult történet. Én a magyar avantgárddal kezdtem foglalkozni, ennek során fedeztem fel őt. Addig én is úgy láttam, mint mások, hogy egy technika-rajongó konstruktivista, aki szép képeket festett. Amikor a PHD-mat terveztem, a magyarok szerepéről akartam írni a nemzetközi konstruktivizmus létrejöttében, Berlinben az 1920-as évek elején. Közben felkeltette az érdeklődésemet Kállai Ernő bioromantika fogalma. Tudtam, hogy Kállai és Moholy bensőséges barátok voltak az 1920-as évek elején. Kállai is lángész volt, ő a ’20-as évek végére már nem tartotta a technika iránti rajongást jó ötletnek, mert nem vette figyelembe az élet árnyékos oldalát. Visszakanyarodtam Moholy-Nagyhoz, rájöttem, hogy sok szövege Francé biocentrista nyelvezetét használja. Támadtak emiatt az 1990-es években a kollégák, részben képtelenségnek tartották, egyrészt, másrészt a biocentrizmus nem volt feltérképezve, még a szellemtörténeten belül sem. És igaz, hogy egyes nemzetszocialisták is biocentrikusan gondolkoztak. De anarchisták, marxisták, egyszerűen csak baloldaliak között is voltak olyan biocentristák, mint az avantgárd Moholy vagy Liszickij vagy Hannes Meyer. Ez vakságot teremtett a művészettörténeten belül.  Én voltam az a személy, aki tudott magyarul, németül, franciául, angolul, és kívülről jöttem Európába vissza, hiszen én Torontóban születtem és nevelkedtem. Úgy látszik, hogy csak én tudtam, csak én akartam ezt látni.

A világ egyik legismertebb Moholy-Nagy-kutatója, a művészettörténész és kurátor, Ifj. Botár Olivér (Oliver A. I. Botar). A University of Manitoba, School of Art professzora és igazgatóhelyettese.  1956-ban Magyarországról kivándorolt szülők gyermekeként Torontóban született, ma is ott él.  Botár kurátorként jegyzi a tavaly Kanadában bemutatott Bauhaus (Canada) 101 című átfogó kiállítást, emellett számos könyv, többek között a magyar nyelven is megjelent Természet és technika – Az újraértelmezett Moholy-Nagy (1916-1923) című kötet szerzője is. Kutatásai során újraértelmezte Moholy-Nagy munkásságát, az addig elsősorban technológia és innovációorientált alkotóként számontartott művészről feltárva többek között azt is, hogy eszmeiségének meghatározó eleme volt a biocentrizmus, a környezeti és a természeti tudatosság.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.