Jócskán megszaporodtak idén nyáron a magyarországi medveészlelések. A Tudás.hu olvasói számára utánajártunk, hogy milyen folyamatok húzódnak a háttérben és mit (ne) tegyünk, ha mi is szembe találjuk magunkat egy medvével.
Ha szeretnénk megérteni, miért vált gyakorivá mostanában a medveészlelések száma, érdemes néhányat hátrébb lépni és távolabbról szemlélni a helyzetet. A medve ugyanis csak egy példa a sok közül – mutat rá Prof. Dr. Heltai Miklós, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgatója.
A ragadozók a változáshoz jól tudnak alkalmazkodni
Az állatvilág úgy működik, hogy ha van egy rendszer, ami szépen apránként stabilizálódik, akkor a sokféle környezetben, sokféle táplálékon megélni képes generalista fajok jól tudnak ahhoz alkalmazkodni. Ha megnézzük, az európai élőhelyeken az elmúlt 30-40 évben kialakult egy nagyjából egységes szerkezet. A vizes élőhelyek többségének lecsapolása, vagy a szántóföldként is használható gyepek művelésbe vonása a 20. század utolsó harmadára befejeződött. Az élőhelyek fő arányai (mezőgazdasági területek, füves élőhelyek stb.) Magyarországon sem változnak jelentősen. Több évtizedes, lassú folyamatban növekszik például az erdőterületek aránya, vagy éppen a nádasok nagysága, és kismértékben csökken a szántóföldeké. Sok faj képes ehhez a viszonylag hosszú ideje egységes, vagy éppen lassan változó szerkezethez alkalmazkodni. Ilyen az örvös galamb, ilyenek a lúdfélék, a ragadozó fajok közül a sakál, a farkas és ilyen a medve is
magyarázza a kutató.
Az elmúlt időszakban tehát tapasztalható Európában egyfajta visszavadulás: néhány faj, amelyről korábban azt hitték, visszaszorulóban van vagy akár el is tűnhet, trendfordulót mutatott és elkezdett növekedni. Ez viszont a fajoknak csak egy kis részére igaz.
Sokan nem szokták észrevenni azt, hogy ez nem feltétlenül jó folyamat, vagy nem csak pozitív megítélése, hatása van. Ebből a néhány fajból ugyanis szépen apránként nagyon sok egyed lesz, könnyen tömegessé válnak. A szűktűrésű, specialista fajok pedig eleve nem, vagy csak nagyon nehezen, lassan képesek alkalmazkodni, és megmaradásukat bizony a tömegessé váló fajok is korlátozhatják.
Gondoljunk csak bele egy olyan szűktűrésű prédafaj esetébe, amely nem tud alkalmazkodni az ember által kialakított élőhelyi szerkezethez és minőséghez, miközben a ragadozója ugyanott tömegessé válik. Erre példa a vadászható fajok közül a fogoly. A fogoly számára a mezőgazdasági élőhelyszerkezet nem megfelelő, nincs megfelelő mennyiségű és minőségű tápláléka, fészkelőhelye, különösen télen búvóhelye, míg potenciális ragadozói szinte mind tömegessé váló faj, mint mondjuk a róka. Az élőhelyek fajkészletének ilyen változása ugyanúgy a homogenozáció, azaz a biológiai diverzitás csökkenése felé hat, mint a gazdálkodói hatások az élőhelyeken.
Az egri mackó már a környéken születhetett
Egyes esetekben természetesen örülünk az állomány és/vagy az elterjedési terület növekedésnek. Ám ahogy arra a szakértő rávilágít, ha mindez egy olyan konfliktusos fajjal történik meg, mint amilyen a medve is, az azonnal nehézségeket okozhat.
A nagyragadozók terjedésével kapcsolatban is nagyon ellentmondásos a társadalom és az egyének hozzáállása. Egyfelől sokan adakoznak a nagyragadozók védelmével kapcsolatos programokra, de azért amikor a kert végébe bekacsint a medve, akkor egy dolog hangzik el, hogy vigyék el innen. Sokan tehát pusztán csak rezervátum-szemlélettel szeretik az állatokat: szeretem én, csak ne nálam legyen.
Márpedig az elmúlt hónapokban Diósjenőnél, Mátrakeresztesnél és Egerben is láttak hazánkban medvéket, utóbbi helyen még bocsot is.
Bár az az általános nézet, hogy hazánkban a barna medve nem szaporodik és ezek az egyedek Szlovákiából sétálnak át hozzánk, Prof. Dr. Heltai Miklós úgy véli, egy bocsával kóborló anya nem igazán tesz meg akkora távolságot, hogy Szlovákiától egészen Egerig bírja szusszal. A nagyobb távok megtétele elsősorban a fiatal hímekre jellemző. A szakember tehát elképzelhetőnek tartja, hogy az Egerben látott bocs már a környéken születhetett, az utódokkal foglalkozó nőivarú egyedeknek ugyanis mindig kisebb a mozgáskörzete.
Fontos észben tartani, hogy a terjedéssel együtt növekszik a medvével való találkozás valószínűsége, súlyosabb esetben pedig a medvetámadások száma is.
Giulia Bombierinak és kollégáinak a Scientific Reportsban közölt ezzel kapcsolatos kutatási eredményei szerint 2000 és 2015 között a világon összesen 664 ilyen eset történt, melyek közül 291 Európához, 183 Észak-Amerikához, 190 pedig Oroszországhoz, Iránhoz és Törökországhoz volt köthető. Az európai adatok tanulsága szerint 131 támadás történt Romániában, 54 Szlovákiában, 28 Svédországban, 17 pedig Finnországban.
A medve nem játékmaci
A medvével való fenti találkozások közül 568 emberi sérüléssel, 95 pedig az érintett halálával végződött. Az elemzés szerint 279 támadás különféle szabadidős tevékenységek közben esett meg, amikor az érintettek túráztak, bogyókat és gombát gyűjtöttek, kempingeztek, horgásztak vagy kocogtak. Érdekesség, hogy 137 esetben a támadást bocsokat kísérő nőstény okozta.
Mint azonban arra a MATE szakértője is figyelmeztet, a támadások zöme elkerülhető lenne, ha az ember kellően higgadt tudna maradni.
Volt például olyan eset, hogy a medve lecsapott a nyájra, a gazda pedig nem gondolkodott, hanem egész egyszerűen ment és ösztönösen védte, ami rá volt bízva. Egyszer egy szarvasbefogásnál én is jártam így. Kevesen voltunk, nagyon sokat dolgoztunk és sehogy sem akart összejönni, hogy befogjunk néhány egyedet. Egyszer aztán, a nagy nehezen összejött sikeres befogás közben, az egyik szarvastehén – 80-100 kiló tiszta izom – elkezdett megszökni. Odaszaladtam hozzá, hogy majd megfogom a két fülénél fogva és lebirkózom… Lehetett volna nagyobb baj, csakhogy az nem medve volt, hanem csak egy szarvas.
A konfliktus kerülése tehát az első és legfontosabb szabály. Tartsuk észben, hogy ha erdőben járunk, mindig maradjunk a kijelölt turistautakon, kerüljük a sűrű bozótost és beszélgessünk, vagy valahogyan csapjunk zajt. Ha a medve észrevesz minket, ne nézzünk a szemébe, ne fordítsunk neki hátat, ne tegyünk hirtelen mozdulatokat, ne akarjunk szelfizni vele, és ne próbáljunk elfutni, mert sokkal gyorsabb nálunk. Igyekezzünk inkább higgadtan, halkan, feltűnés nélkül hátrálni.
Ha túrázni indulunk, ne vigyünk magunkkal halkonzervet, vagy erős illatú élelmiszereket, sátrazáskor pedig az élelmet egy sátortól távol eső fára akasszuk fel. Ha pedig erdő közvetlen közelében lakunk, a kukát csak a szemétszállítás napján tegyük ki az útra.
Jól jegyezzük meg, hogy nincs igazán olyan, hogy ragadozókkal való együttélés, csak együtt létezés van. Ez az angol ’coexist’ kifejezésben nem különül el, a magyar nyelv viszont egy picivel árnyaltabb. Ehhez viszont az kell, hogy az érintettek féljenek egymástól és ne keressék egymás társaságát. A medve sem, és az ember sem.
Nyitókép: Barna medve a bocsával. Forrás: pixnio. com
