Sokan ma is titokzatos, varázslatos dolognak tartják a hipnózist. Olyan „akciónak”, amelyre csak mágusok, varázslók képesek. Kevesen tudnak arról, hogy a hipnózist gyógyításra is fel lehet használni, és az erre képesített szakemberek eredményesen használják is mentális betegségek, pszichés és életvezetési gondok terápiájában. A székesfehérvári Szent György Kórházban is dolgozó Dr. Kökényes Marianna pszichiáterrel beszélgetve, ezúttal nem a lélek mélyére, hanem a hipnózis jelenségének és felhasználásának mélyére igyekeztünk eljutni.
Bárkit lehet hipnotizálni? Akkor is, ha nem akarja az illető?
Most a gyógyító hipnózisról beszélünk, nem a showműsorokról. Sok mindent lehet, de olyan embernél, aki nem akarja, nem alkalmazunk hipnózist. Itt ugyanúgy kell a beteg beleegyezése, mint bármilyen más kezelésnél, beavatkozásnál, műtétnél, vagy csak a gyógyszer-szedésnél is.
Tulajdonképpen mi a hipnózis? Tudatállapot-változás? Fiziológiás változás? Idegrendszeri változás?
Mindegyik. A hipnózis elnevezés a görög hypnos (alvás) szóból ered, mert régen azt gondolták, hogy ez valami álomszerű, alváshoz közeli állapot. De hát a modern vizsgáló eljárásokkal, mint a CT, MRI, PetCT, amelyekkel már akár sejtszintű változásokat is lehet detektálni, megállapították, hogy a szervezet fiziológiásan is és mentálisan is reagál a hipnózisra. A szakszerű megfogalmazás szerint:
A hipnózis egy olyan módosult tudatállapot, amely a szubjektív élmény-mintázatok időleges megváltozását hozza létre, ami elkülöníthető a normál, éber tudatállapottól. Bár a változás során is a szubjektív élmény az elsődleges, ugyanakkor viselkedésbeli, fiziológiai és biológiai változások is létrejönnek.
Hipnotikus állapotok
Még ma is sokan úgy gondolják, hogy a hipnotizálás egyfajta varázslás.
Lehet, hogy meglepő, de azt kell mondanom, a hipnózis tulajdonképpen nagyon hétköznapi jelenség.
Igazából nincs olyan ember, aki az élete során ne lett volna már hipnotikus állapotban.
Csak nyilván a hétköznapokban nem nevezzük annak.
Amikor erősen hatnak ránk beszéddel, képekkel, zenével, bármilyen mentális úton, és az intenzív figyelem beszűkült állapotot hoz létre bennünk, az maga a hipnózis.
Például, mint amikor nézünk egy izgalmas filmet és annyira belefeledkezünk, hogy már nem is tudunk magunkról, szinte eggyé válunk a történéssel?
Pontosan.
Hipnózisban vagyok, amikor valaminek teljesen a részévé válok. A figyelem tárgya és az én eggyé válik. Ugyanígy hathat egy jó könyv, egy színházi előadás vagy egy koncert is. Amikor megszűnik körülöttem a világ, szólnak hozzám, nem hallom meg.
Ez az állapot például az élsportolóknál nagyon gyakori.
Annyira koncentrálnak, mondjuk egy versenyen, hogy eggyé válnak a feladatukkal, transz állapotba kerülnek.
Ezek szerint öntudatlanul is kerülhet valaki ilyen állapotba. Ha pedig valaki más dolgozik azon, hogy én hipnotikus állapotba kerüljek, az összefügg a szuggesztióval?
Természetesen, hiszen a hipnózisban szuggesztiókat használunk. Szavakkal, hangsúlyokkal érjük el, hogy a páciens módosult tudatállapotba kerüljön. És minden ember kisebb-nagyobb mértékben szuggesztibilis, vagyis alkalmas arra, hogy hipnotizálják. Még a legracionálisabb alkat is.
Vannak, akik azt állítják, őket nem lehet hipnotizálni, mert nincs bennük annyi bizalom, hogy rábízzák a tudatukat egy másik személyre.
Nem csupán a bizalomról van itt szó, hanem azon keresztül a kontroll elengedéséről. A kontrollt valóban át kell engedni a kezelőnek. Mert a terápiában a kontroll mindig a terapeuta kezében van. Itt van a laikusok nagy tévedése. Ez nem úgy megy, hogy: feküdj le, hunyd be a szemed, és hipp-hopp, máris ott vagy a gyerekkorodban, mondd el, mit látsz! Nincs olyan, hogy bejövök a rendelőbe, varázsvessző, aztán más emberként megyek ki. A kezelés egy felépített terápiás folyamat. Meg kell ismerni egymást, el kell nyerni a bizalmat, a páciensnek meg kell tapasztalnia, hogy ez nem jár semmilyen rossz következménnyel, negatívummal, ebből neki csak előnye származik.
Politikusok, hitszónokok, influenszerek
Régen híres nagy mágusok működtek, hipnotizáló műsoraikkal járták az országokat. Borzongva félt tőlük és csodálta őket a világ. Mi az a képesség, amivel egy „nem orvos” is tud ilyen erősen befolyásolni valakit?
Ez a képesség a szuggesztivitás. Ilyenek a diktátorok is, akik rendkívüli meggyőző erővel rendelkeznek, s az emberek tudatállapota az erős érzelmi bevonódásra spontán megváltozik. De sok olyan személyiség van ma is, akár színész, zenész, vagy politikus, hitszónok, prédikátor, szektavezér, influenszer, aki szavakkal, gesztusokkal, fellépéssel hatni tud az emberekre, akik aztán gondolkodás nélkül követik őt.
De ez a hatás még csak valakinek a véleményét vagy az érzelmeit változtatja meg, de az illető nem kerül egy másik tudatállapotba.
De bizony kerül. Gyakori, hogy a „követő” tudata beszűkül és csak ettől a meggyőző személyiségtől fogad el mindent igazságnak. Ráadásul ezek a személyiségek nem egy emberre hatnak, hanem tömegekre, és egészen más, amikor valaki csak egy ember tudatát befolyásolja, mint, amikor nagyon sok emberét, és azok egymásra is hatnak, abba már a tömegszuggesztió, tömeghipnózis, tömeghisztéria jelensége is belejön és felerősítik a hatást.
A pszichiáter mindig tudja előre, hogy milyen állapotba kerül az, akit hipnotizál?
A folyamat alatt ez pontosan követhető.
Mindig a cél a fontos
Mi tekinthető eredményes hipnózisnak? Ha régi események, helyzetek, összefüggések jönnek elő ilyenkor? Esetleg addig ki nem kimondott, eltitkolt vágyak, érzések és konfliktusok?
A gyógyító hipnózisnál, mint minden terápiás eszköznél megvan a terápiás cél, amit el akarnak érni. Ha az önismeret elmélyítése az elsődleges, akkor az a cél, hogy minél több olyan dolog jöjjön elő önmagamról és kerüljön a tudatosságba, amit vagy elnyomtam, vagy nem ismertem, vagy elfelejtettem.
És ha a cél valami konkrét bajnak az orvoslása?
Akkor is attól függ, hogy tünetet kezelünk, okokat tárunk fel, esetleg valamilyen transzgenerációs ismétlődés miatt korai gyerekkori, családi emlékekkel dolgozunk. Mindig a terápiás cél határozza meg, hogy meddig és milyen irányba megyünk. Természetesen nem kell mindenkit a gyerekkoráig elvinni. Ha mondjuk, valakinek alvásproblémája van, miért foglalkozzunk azzal, hogy mi volt a csecsemőkorában?
Az alvásproblémát is lehet hipnózissal gyógyítani?
Igen. Nagyon pozitív tapasztalatok vannak erre.
A hipnózis keretében mi az, ami javítani tud a páciens állapotán?
Ki kell deríteni, hogy mondjuk, szorongás okozza-e az alvásproblémát, vagy egy rossz élmény, visszatérő rémálom, esetleg a munkahelyi vagy egyéb stressz az életében. A szuggesztív állapotban, a beszűkült és erősen erre fókuszáló tudatban a feltárás könnyebbé válik, hiszen éber állapotban nem biztos, hogy mindent el tudna mondani.
Leépülnek a gátak
A hipnotikus állapotban mindez hogyan jön elő?
Úgy, hogy ilyenkor a védelmi gátlások leépülnek, megváltozik a tér- idő élmény. Az úgynevezett Self, az önvaló elérhetővé válik, ehhez kell persze a bizalom, mivel az illető átadja a kontrollt. És akkor a tudattalanból tudatossá válnak olyan észlelések, amiknek hasznát vesszük, hogy leépítsük, kiküszöböljük a fájdalmainkat, félelmeinket.
Hogyan lehet megtanulni a hipnotizálást?
Az egyetemen ezt nem tanítják. Önképzés kérdése, hogy akarja-e valaki, mint pszichoterápiás módszert megtanulni és felhasználni a gyógyításban. Magyarországon, hogy ha egy orvos pszichiáter szakvizsgát tesz, az a munkája, hogy pontosan felismerje a mentális betegségeket, jól tudja diagnosztizálni és a megfelelő gyógyszeres kezeléssel gyógyítani őket.
És a pszichoterápiás módszerek?
A szakorvosnál nem elvárás a pszichoterápia. Ha valakit érdekel és motívált, akkor beiratkozik valamilyen pszichoterápiás posztgraduális képzésre, azon belül kiválasztja, hogy mi érdekli, azt végig csinálja, ami újabb két-három év, és ez már saját zsebből megy, senki nem finanszírozza.
Ez az orvos érdeklődésétől, pénzétől és szabadidejétől függ. És akkor abból vizsgát tehet. És ha vizsgázott a módszerspecifikus helyen, például egy hipnózis-kiképző központban, akkor a címe: hipnoterapeuta. Most már van arra lehetőség – és ez a legmagasabb ilyen irányú képzettség ma Magyarországon -, hogy ebből is szakvizsgát tegyen. Tehát pszichoterapeuta szakorvos lesz, ami azt jelenti, hogy valamilyen célirányos pszichoterápiás módszert nem csak elsajátított, hanem abból szakvizsgát is tett. Egyébként abból a szempontból is kár, hogy a hipnózis alapjait nem tanítják egyetemen, mert tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy minden betegség beszűkült tudatállapottal jár. És meg lehetne tanulni, hogyan lehet szuggesztiókkal a beszűkült betegtudatot jó irányba befolyásolni. Mert amikor elmegyek orvoshoz, de ugyanígy, ha mondjuk, jósnőhöz, vagy látóhoz megyek, akkor fokozottan érzékeny állapotban vagyok. És amit ott mondanak, nem jó hangsúllyal, nem jó kontextusban, esetleg tévesen, annak az én biológiai és mentális folyamataimra nagyon rossz hatása lehet.
Van valami törvényi előírás arról, hogy ma Magyarországon kik végezhetnek hipnotizálást?
Igen, gyógyítást csak az ilyen irányú képzettséggel rendelkező személy végezhet – de ezt senki nem tartatja be. A valódi pszichoterapeutáknak és klinikai szakpszichológusoknak nagy szívfájdalmuk – és próbáltak már sokszor ez ellen lépéseket tenni-, hogy sokan tanulás és valódi tudás nélkül hirdetik magukat terapeutaként, ajánlanak pszichoterápiát, vagy hipnózist. A cél az lenne, hogy senki ne téveszthesse meg az embereket. A fáradozások azonban mindeddig eredménytelenek. Mivel nincs, aki betartassa, nincs ellenőrzés, így szankció sincs. Tehát, Erzsi néni a szomszéd piacról is kiírhatja magáról, hogy hipnózist végez.
Nem veszélytelen
A hipnózisnak lehetnek veszélyei?
Hozzá nem értőknél igen. A hipnózisnak is van indikációja és kontraindikációja. Korábban nem tapasztalt mentális betegségek is előjöhetnek, fellobbanhatnak, ha nincs előzetes kivizsgálás, esetleges pszichiátriai diagnózis, és nincs egy terápiás folyamat, ami a célig végig kísér. Nekem, amikor a kezelési folyamatba „vonom” a beteget -, vagy bárki más tudással és felelősséggel bíró terapeuta -, fel kell mérnem, hogy az illető az adott állapotában mennyire terhelhető. Tehát, ha a hipnózisban épp túlterhelődne, vagy nem megfelelő irányba menne a folyamat, módom van beavatkozni. Azért van a folyamatos kommunikáció, hogy ha úgy látom, hogy ez most sok neki, erre még nincs felkészülve, akkor a szuggesztiókkal más irányba vezetem az összeomlás elkerülésére.
Mostanában már pszichológusok is hirdetik, hogy hipnózist végeznek.
Minden orvos és pszichológus megszerezheti ezt a képzettséget. Nincsenek kizárva ebből. De valljuk be, közöttük is vannak, akik csak így hirdetik magukat, de nem áll mögöttük ellenőrzött szaktudás. Találkoztam már olyan pszichológussal is, például, aki eljött hozzám terápiába, majd azt mondta: hát, ez olyan könnyű, ezt én is tudom…. Vannak, akik úgy gondolják, az egész csak egy szuggesztív beszélgetés. De az csak egy része. A gyógyító hipnózis egy konzekvens építkezés, tudom, hogy melyik mondatot miért mondom, és annak mi lesz a következménye, ő pedig nem tudja.
Az is baj, hogy az emberek nagyon hiszékenyek és könnyű őket befolyásolni, nem néznek utána annak, hogy kihez fordulnak. Ahogy bedőlnek a jósoknak, látóknak, médiumoknak, különféle egyéb sarlatánoknak is.
Testi betegségek esetén, mi, páciensek, ha tehetjük, igyekszünk nagyon megválogatni az orvosainkat, de a lelkünket, a mentális működésünket akárkire rábízzuk?
Gyakran igen! Pedig egy rossz szó életed végéig elkísér, míg a testi seb már régen begyógyult.
A kezelő is kimerül
A mai modern pszichoterápiában a hipnózis napi gyakorlat?
Nem napi gyakorlat, több dolog miatt. Egyrészt az emberek annyira nem ismerik, másrészt kevés a képzett szakember, aki csinálja. Harmadrészt ez nagyon időigényes valami, mondjuk, a rendelőintézeti szakellátásban ilyesmire nincsen idő. Magánrendelésen a terápiás ülés rendszerint egy órás. És ha éppen benne vagyunk a hipnózisban, és a páciens fontos képeket hoz elő a mélytudatából, én reflektálok, tovább viszem, és pont akkor lejár az idő, akkor természetesen nem fogom hirtelen kizökkenteni és megállítani, hogy menjen Isten hírével. Hanem azt a folyamatot tovább kell vinni és le kell zárni, tehát még hosszabb az ülés.
Másrészt ez minimum 8-10 alkalom. Ráadásul ez olyan terápia, amelyben a terapeuta fizikálisan is, mentálisan is részt vesz, hiszen egymásra kell hangolódni.
Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a hipnózis során, ha jól csinálja, a terapeuta is bizonyos mértékig szuggesztív állapotba kerül. Ez nagyon fárasztó. Én például, a magánpraxisomban napi egy-két hipnózisnál nem vállalok többet. A többi időmben a hagyományos orvosi tevékenység folyik.
Hasonló szuggesztióval hatnak a reklámok is.
Igen. Ma már sok helyen tudományosan kifejlesztett eszközökkel, a pszichére hatva próbálják befolyásolni az embereket. Szuggesztív direkt utasításokat, vagy elrejtett tartalmakat közölnek úgy, hogy az befolyásolja az észlelésedet, a figyelmedet, a képzeletedet, a fantáziádat, a benned zajló belső beszédet, az emlékezetedet, az élményeidet, és a magasabb rendű gondolkodási folyamatokat, a tér-idő- érzékelésedet, a testképedet, az önkontrollodat, és a tudatállapotodat.
Képek és szavak
És ma már gyakran felvillanó képekkel dolgoznak.
Ahogy a hipnózisban is képekkel dolgozunk. Tehát belső képek jönnek fel. Az ősi agyunk ugyanis képekben gondolkodik. A modern agy, ami nem olyan régen fejlődött ki, – ha most az emberiség evolúcióját nézzük, – a legutolsó fejlődési folyamatban a szürke kéreg, amely egy vékony 3-4 cm-es réteg az agyunk körül, az, ami a tudatos gondolkodásért felelős, és az összes többi, képekben gondolkodik. A hipnózis alatt is képek jelennek meg, és ezeknek a képeknek mentén kommunikálunk, és érünk el valamilyen terápiás hatást. Mindig egy belső képi folyamatra alapozva, a képi és a verbális kommunikáció váltakozik, így a hipnózis során mindegyik agyféltekét használjuk. Azt is bebizonyították, hogy a hipnózis a közvélekedéssel szemben inkább az éber állapothoz, mint az alváshoz van közel. Ezért is tud az illető közben kommunikálni. Ugyanúgy, ahogy most beszélgetünk. Amikor a képeket csinálja az agy, akkor lemegy egy hipnotikus állapotba, amikor beszél, visszajön.
Tehát ez a jobb és a bal félteke közötti állandó mozgás és információcsere. Van egy olyan ága is a hipnózisnak, amit aktív-éber hipnózisnak hívunk, amikor a hipnózis valamilyen fizikai aktivitás, mozgás, például szobabiciklizés közben történik.
Ez például erős depresszió, vagy egyéb olyan betegségek esetén nagyon hatásos, amikor alacsony az energiaszint, a motiváció, az élni akarás, tehát valamilyen aktivitást is bele kell vinni a szuggesztióba.
Azt mondta az imént, hogy a showműsorokban felbukkanó varázslók mutatványai gyakran hamisak, nem felelnek meg a valódi hipnotizálásnak. Miért?
Mert azt akarják bizonyítani, hogy hipnózis hatása alatt az ember olyasmit is megtesz, amit egyébként nem tenne meg. Nos, ez nem igaz.
Ha valaki hipnotikus állapotban azt a felszólítást kapja, hogy vegye a kezébe az asztalon heverő kést és ölje meg a szomszédját, csak akkor teszi meg, ha ezt éberen is képes lenne megtenni. Ilyet egy gyilkos tud megtenni. Az átlagember csak azt teszi meg, amit a saját morális értékrendje megenged.
Tehát, ami az én erkölcsi hozzáállásom a világhoz, ami az én személyiségemhez tartozó, azt megteszem, de azzal ellentétes utasítást nem fogadok el. Minden egyéb, így a nagy varázslók, mágusok mutatványai is, amik például régi filmeken láthatók – valójában szemfényvesztés.
