Ott van szinte minden sarkon, mindenki betartja a jelzéseit, az életünk része száz éve, de mégse tudjuk az eredetét. Ez a városok életének irányítója, a közlekedés egyik ura, a közlekedési lámpa. Ismerjük meg százéves hazai történetét.
Az 1920-as években Budapest forgalma kezdett teljesen kaotikussá válni. Ugyan ezek a folyamatok az ország más városaiban is megjelenhettek, de egyértelműen Budapesten kulmináltak. Miről volt szó? A forgalom növekedett, és egyre több olyan szereplője volt a közlekedésnek, ahol a járművet gépi erővel mozgatták.
A budapestieknek az első „sokk” a villamos volt, ami előtt már nem ló vagy más igavonó állat volt. Ha belegondolunk, ez egy jelentős változás, hiszen a ló sem akart semminek nekimenni, azaz, ha tudta, magától elkerülte az előtte lévő akadályt, még akkor is, ha a hajtó esetleg nem figyelt. A villamosnál a vezetőn kívüli plusz szempár nem volt, hogy „magától” észlelje az akadályt. Igaz, a villamos legalább kötött pályán közlekedett, azaz, ahol sin volt, ott a többi közlekedő számíthatott arra, hogy villamos jöhet.
Forrás: Fortepan, Urbán gyűjtemény
A budapesti közlekedésben azonban 1892 végén megjelent az automobil. A következő három évtizedben a számuk ugyan nem volt jelentős, de folyamatosan növekedett. Az 1920-as évek közepétől már „zavaróan sok” autó száguldozott, akár 20 vagy 30 kilométer/órás sebességgel.
Villanyrendőrnek nevezték
A gépjáróművek (eredetileg ez volt a hivatalos megnevezés) közlekedését 1909-ben már Budapesten a rendőrség szabályozta, majd 1910-ben egységes országos szabályozás következett. Az első általános Kresz 1930-ban jelent meg, erről már írtunk korábban.
Azonban 100 éve egy olyan berendezést is üzembe helyeztek Magyarországon, amely a városi közlekedés jelképe lett, mégpedig a közlekedési lámpa. A szerkezet nem volt új, az első közlekedési lámpát, még egész más formában 1868-ban Londonban próbálták ki, természetesen még nem elektromos működtetéssel. Az első elektromos forgalomirányító lámpa 1912-ben jelent meg az USA-ban, nem sokkal később, szintén az Egyesült Államokban használni kezdték az időzítővel ellátott lámpákat is.
Nálunk az első forgalomirányító lámpát 1926. december 23-án állították forgalomba (előbb, mint Prágában vagy Barcelonában), persze első alkalommal inkább látványosságnak tűnt, a gyalogosok nem is vették nagyon figyelembe.
A lámpát, ami még nem oszlopon kapott helyet, hanem az EMKE kereszteződés (a mai Blaha Lujza tér) fölé kábelen volt befüggesztve, egy lelógó rúddal a kereszteződés közepén egy kis dobogón álló rendőr kapcsolta, ezért is lett a közkeletű elnevezése, hogy villanyrendőr. Az EMKE lámpája után 1927-ben a Nagykörút más kereszteződéseiben is üzembe helyezték a következőket, majd az 1920-as évek végétől kezdtek elszaporodni Budapesten a lámpák.
A manuális állítás hosszú ideig maradt gyakorlat Magyarországon, akkor is, amikor 1939-től megjelentek az oszlopra szerelt, azaz nem befüggesztett szerkezetek. Ekkor is ott állt egy rendőr, ha nem is az útkereszteződés közepén, hanem az egyik lámpánál a sarkon, és kézzel kapcsolta a piros és a zöld fényeket.
Azonban volt ezekkel az oszlopra szerelt lámpákkal egy kis gond. Nehezebben voltak láthatók, mint a magasba szerelt régebbiek, mert lencséjük az alacsony helyzethez nem volt megfelelő, közelről nézve torzította a színeket, amit a rendőrség is elismert.
A megoldás az volt, hogy más lencséket szereltek a lámpákba. A vezetők arra is panaszkodtak, hogy – ellentétben a belógatott lámpákkal – ezeket sokszor eltakarja egy-egy jármű.
A II. világháború alatt, ahogy közeledett a front, 1944-ben a közlekedési lámpákat kikapcsolták, és az ostromot egy sem élte túl a fővárosban. Ennek ellenére a világháború után már viszonylag korán, 1945. szeptember 22-én ismét üzembe helyezték – egy, az előző nap, szeptember 21-én tartott ünnepélyes átadó után – az első közlekedési lámpát az Oktogonon. Ezt nem sokkal később egy szovjet őrnagy lekapcsoltatta, mert a Vörös Hadsereg sofőrjei nem ismerték a lámpás forgalomirányítást. A közlekedési lámpákat ezért csak 1946. február 26-án helyezték ismét üzembe.
A zöldhullámot már a negyvenes években is kipróbálták
Az 1960-as években még mindig a manuális állítású lámpákat használták itthon. Azért, hogy a kapcsolást végző rendőr jobban átlássa a forgalmat, a nagyobb csomópontokban kis oszlopokra helyezett fülkéket építettek, amelyek a budapesti kereszteződések meghatározó elemei lettek.
Ezeket a kis alkotmányokat nemcsak Budapesten szerelték fel, de vidéken is. Ma egy ilyen látható Miskolc belvárosában is, amit 2024-ben állítottak fel. A fém fülke nem eredeti, hanem a régi pontos mása, de emiatt a közeli villamosmegállót is Villanyrendőrnek hívják.
Miskolcon egyébiránt 1949-ben helyezték üzembe az első villanyrendőrt a Széchenyi utca és a Kazinczy/Szemere utca kereszteződésében, majd 1962-ben építették meg a magasra emelt fém irányítófülkét.
Forrás: Fortepan/Török Kálmán
Az egyes lámpák jelzéseinek az összehangolására már korán megjelent az igény, az első zöldhullámot 1943-ban a Szent István körúton próbálták meg kialakítani. Annak ellenére, hogy az automata lámpák már ismertek voltak, sőt Berlinben már olyan lámpák is voltak az 1930-as években, amelyek a forgalmat is figyelték az úttestbe épített jelzőrendszerrel, itthon nem nagyon terjedtek el. Az automata lámpák Budapesten csak 1965-től jelentek meg, igaz 1963-ban már – 20 év után – ismét próbálkoztak zöldhullám kialakításával.
Nagyon sokáig nem volt külön gyalogos és közúti jelzőlámpa, bár a lámpák a gyalogosok közlekedési kultúráját is megváltoztatta, hiszen jelzések rájuk is vonatkoztak. A gyalogosokat ráadásul az első közlekedési lámpa üzembe helyezésétől kezdve bírságolták is, ha nem megfelelő módon, azaz nem a lámpa rendelkezéseit követve haladtak át az úton.
Természetesen az első időben még csak figyelmeztettek, a türelmi idő letelte után már akár 500 000 korona is lehetett a bírság, ami az akkori inflációt és a korona értékromlását figyelembe véve is jelentős összeg volt.
Forrás: Fortepan/Magyar Rendőr
A külön gyalogosoknak szóló lámpákat 1964-től kezdték bevezetni, az első prototípusok 1964 nyarán készültek el, amelyeket Budapesten az akkori „Lottó” áruháznál a Rákóczi úton szerelték fel. Ezen kívül még olyan helyeken helyezték ki próbaként, ahol a közúti forgalomban eleve zöldhullámmal kísérleteztek. A korai, első lámpák nem a hagyományos kétosztatú, piros álló, zöld gyalogló emberke megoldást követték, ebben is volt sárga, egy sárga álló alak.
Az automata lámpairányítás csak a hatvanas évektől jelent meg
Az emberkék alakja országonként eltérő, van, ahol az alak határozottan nő, van, ahol két ember szerepel a lámpában, de híres a volt NDK-ban használt kalapos lámpaemberke is.
(A bevezetéskor kísérleteket végeztek arra is, hogy a közlekedési lámpákat a színtévesztők számára is jobban érzékelhetővé tegyék, úgy, hogy az eltérő jelzések eltérő alakú ábrán jelenjenek meg.) Az első állandó gyalogosoknak szánt lámpákat 1964 novemberében helyezték ki a Blaha Lujza térnél, valamint a Dohány utcánál a Nagykörúton.
Az automata lámpairányító rendszerek Magyarországon az 1960-as évek végén kezdtek megjelenni, és bár ekkor még viszonylag kevés lámpa volt itthon, az 1970-es években a számuk jelentősen megnövekedett. 1976-ban 200 csomópontban volt jelzőlámpa, amit összesen 128 vezérlőberendezés kezelt, és összesen 6487 fénypontot vezérlet. Ebben benne volt az összes fényjelzés, és ekkor még a mainál sokkal több helyen volt olyan villogó sárga lámpa, ami a gyalogos keresztezésre hívta fel az autósok figyelmét.
Itthon az első olyan közlekedési lámpa, amelyet a forgalmi helyzet automatikusan befolyásolt, 1971-ben a Kerepesi út, Albertirsai út és a Pongrác út találkozásánál alakították ki. A lámpa alapesetben az órakapcsoló szerint váltott, de ha az adott időszakban nem volt az ellenkező irányból áthaladást kérő jármű, a lámpa egy újabb periódus idejére változatlan irányban mutatott szabad jelzést. Ugyancsak itt szereltek fel elsőként olyan nyomógombot, amivel a gyalogos jelezhette átkelési igényét, és csak akkor váltott a gyalogosok számára zöldre a lámpa, ha a gombot megnyomták. Egy évtizeddel később kezdtek megjelenni a gyengénlátók közlekedését segítő hangjelzést adó berendezések is.
Forrás: Fortepan/Hlatky Katalin-Főkert
A közlekedési lámpák története azonban nem ért véget, Németországban mesterséges intelligenciával vezérelt lámpákat próbáltak ki, amely kísérlet azonban nem aratott osztatlan sikert, mert az autósok úgy érezték, túl sokáig váratja őket a lámpa.
Az Egyesült Államokban már az önvezető autókhoz optimalizált közlekedési lámpákat is terveznek, ahol egy negyedik fehér fényű lámpa is helyet kapna a lámpacsoportban, ami az önvezető és a hagyományos autók áthaladását segítené. Az elképzelés az, ha minden irányból olyan önvezető autó érkezik egy kereszteződésbe, amely egymással és a közlekedésirányítással is kommunikál, akkor ezeket az autókat használja fel a rendszer a forgalomirányításra. A fehér fénnyel jelzik az emberi sofőröknek, hogy a központi vezérlésre kötött önvezető autót kell követniük a kereszteződésben, ezzel jelentősen csökkentve a lámpánál töltött időt.
Azt, hogy milyen lesz a jövő „villanyrendőre” nem lehet tudni, minden esetre a technológia még messze nem idejétmúlt, és hosszú évtizedekig fogja minden közlekedő megtanulni, hogy a piros az állj, a zöld a mehet jelzés.
