Vajon elterjedhetnek-e az új fizetési megoldások? A fő probléma ugyanis az, hogy ezek hiába nagyon praktikusak és olcsók, a magyar fogyasztóknak a kártyahasználat is gyors volt és ingyenes, mivel lehet őket majd megnyerni?
2024. szeptember 1-től elindult az azonnali fizetési rendszer legújabb fejlesztése, az úgynevezett qvik szolgáltatások.
Ezek a modern fizetési megoldások tényleg nagyon jók, hiszen egyszerűek, ingyenesek a fogyasztóknak, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az elfogadóhelyeknek is gyorsak és olcsók, vagyis igen kedvezőek,
és ha nagyon őszinték vagyunk, voltaképpen
a nagy amerikai kártyatársaságoknak állítanak alternatívát.
Ugyanakkor ma még kevesen ismerik őket, elég furcsa kifejezéseket kell megtanulnunk, ott van a QR-kód, a deeplink, az NFC, de akinek még ez is jól megy, megtanulhatja még a qvik-et is.
Hogy utóbbi mit jelent? Vélhetően egy szójáték, vagyis az angol quick azaz gyors és a magyar kuvik madár vicces ötvözete.
Miről van szó?
A rendszerben négyféle fizetési módot különböztetünk meg, ezek a qvik-QR, a qvik-NFC (érintéses fizetés), a qvik-link (mélyhivatkozás alapú fizetés) és a qvik-kérelem, ígérjük, hogy mindegyiket megpróbáljuk megmagyarázni, de előbb pár szót arról, hogy miként is jutottunk el ide, hogyan nyílt meg az út a fejlesztések előtt.
A kulcs maga az azonnali fizetési rendszer (AFR), ezt a fogalmat ma már jó eséllyel mindenki ismeri, 2020. március 2-tól 10 millió forintig, azóta már 20 millió forintig a magyar lakossági utalások azonnal, vagyis pár másodperc alatt teljesülnek. Ennek nagy előnyei voltak és vannak, képzeljünk el egy gyors segítséget a pénz nélkül maradt táborozó gyereknek, vagy egy használtautó megvásárlásának azonnali rendezését, de azért fokozott kockázatok is jelentkeztek, például, ha félrement valami, vagy meggondolatlanul utaltunk egy csalónak, kevés idő marad a korrekcióra.
Aztán jöttek az AFR további fejlesztései, ezek pedig már az előbb felsorolt négy lehetőség, vagyis idén április 1-től elindult a fizetési kérelem. Ez az a megoldás, amikor valaki felszólíthatja a partnerét, hogy fizessen, bekérheti a szolgáltatása ellenértékét, ez amúgy lehet egy közüzemi szolgáltató is, aki kéri a villany, a gáz, a víz árát, de az a haver is, aki kifizette meccsnézés után az összes sört, aztán elosztaná a cechet.
Természetesen az ügyfél dönt, ő okézza le a kérelmet, de ez egy nagyon praktikus fejlesztés volt. Most pedig, szeptember 1-től elindult a legújabb csomag, vagyis összefoglaló néven az egységes adatbeviteli megoldások, ebben van a maradék három újdonság.
Három modern fogalom
A fejlesztés úgy indult, hogy az MNB elkészített egy háttérszabványt, amely alapján a három új érintésmentes fizetés, vagyis a QR-kódos, az NFC (near field communication) és a deeplinkes (mélyhivatkozás) megvalósítás elindult.
Talán a QR-kód a legismertebb, ma már bőszen mutogatjuk a koncertek előtt a belépőn, de akár a vasúton is az online megvásárolt jegyen a telefonunkon.
A QR-kód valójában egy internetes link, ahogyan a többiek is.
Ezek olyan metódusok, amelyekben egy jel gazdát cserél, átadódik, így az NFC, amely pár centiről gyors és biztonságos adatcserét tesz lehetővé, vagy a deeplink, ami egy aloldara vezet, és ott olyan egyedi azonosítókat mutat, amelyek a fizetés minden részletét tartalmazzák.
Ezek hárman együtt minden létező fizetési helyzetben használhatók, ott is, ahol van pénztár, de ott is, ahol csak online történik a fizetés, a lényeg, hogy jeleket tudnak küldeni egymásnak a felek.
A szabály pedig az, hogy szeptember 1-től minden banki alkalmazásnak tudnia kell már olvasni ezeket a fejlett, egyszerű, új fizetési megoldásokat.
Az MNB, a leányvállalata, a Giro és az elfogadóhelyi szolgáltatást fejlesztő bankok (OTP, Raiffeisen), vagyis akik nemcsak az ügyfél-, de az elfogadói oldalon is szolgáltatnak, abban bíznak, hogy amennyiben minden egyes magánszemély tud már így fizetni, akkor érdemes lehet erre fejleszteni.
Az elterjedés feltételei
Ugyanis ahhoz, hogy ezek a modern szolgáltatások elterjedjenek, kell igény, vagyis a fogyasztóknak majd meg kell ismerni ezeket, kell rá kiszolgáló technológia és kellenek üzleti modellek, vagyis érje is meg a résztvevőknek ezt kialakítani.
Szeptember 1-től azért azt senki ne várja, hogy másnap lépten-nyomon ezzel fog találkozni. Nem, de a magyar cégeknek legalább az esélye meglesz, hogy ne fizessenek annyit a nagy kártyatársaságoknak az elfogadóhelyek használata után,hanem amennyiben nekifutnak a fejlesztésnek, akkor olcsóbban tudnak majd fizetéseket fogadni.
Az ilyen fizetések ugyanis a bankkártyák versenytársai lehetnek. Nem mintha a bankkártyával bármi baj lenne, remek, nagyon elterjedt technológia, a fogyasztóknak ráadásul ingyenes is, viszont az eladóhelyeknek, a mindenféle boltnak, drága és lassú, vagyis a pénztáros ugyan látja a fizetés megtörténtét, ezért adja át az árut, de a boltnak még várnia kell a pénzére, az AFR-ben viszont minden azonnali.
A nagy kérdés inkább az, hogy a vásárló meggyőzhető-e, hiszen neki eddig sem került semmibe a kártyás fizetés, miért szokjon át valami másra? Ráadásul azért mindegyik ugyanolyan egyszerű, elég előkapni és érinteni a kártyát, vagy ha a szolgáltatás a telefonba is telepítve van, akkor elég a telefonnal „hadonászni”.
Majd meglátjuk
Így, előzetesen tehát nehéz megbecsülni, hogy mekkora jövőbeli üzletről van szó, de az, amit most bevezettek, világszinten is újdonság. Hiszen a webshopok a jövőben már tudnak majd QR-kódot mutatni, az NFC a boltokban lesz lehetséges, mert ott kell a fizikai közelség, a legnagyobb hipermarketek majd biztosan mindenre alkalmasak lesznek, a kisebb helyeken fodrásznál, kozmetikusnál, fitness-teremben pedig majd valami praktikus appra lesz szükség. Ez még előttünk van, de összességében megvalósulhat az MNB alig titkolt célja, a nagy magyar fizetési forgalomból magyar szereplők és ne amerikai kártyatársaságok gazdagodjanak.
Ha pedig nagyon beválnak az új módik, akár még az is előfordulhat, hogy a készpénzt is visszaszoríthatják, bár ez egyelőre csak álom a hazai rendszerben, mert hiába vannak nagyon digitális fiatalok, még mindig nagyon sokan babrálnak a drága és nem biztonságos készpénzükkel.
Az új technológia bevezetésével mindenesetre a magyar jegybank megtette a magáét, felülről, ha tetszik, „erőszakkal” meghonosított egy minden fizetési helyzetben használható, modern, olcsó és versenyképes, magyar fizetési technológiát, most jön a piac, mert elterjeszteni már a gazdaság szereplői tudják az AFR 2.0 minden varázslatos lehetőségét.