Előfordul, hogy két csillag kering egymás körül, majd egy robbanás nyomán az egyikük óriási fényt bocsát ki. Ilyenkor a Földről úgy látszódik, mintha egy új csillag jelenne meg az égen. Ezt a jelenséget nevezik nóvának, illetve szupernóvának. Interjú Fidrich Róbert (Fidusz) amatőr csillagásszal, a Vendégcsillag-kereső program kezdeményezőjével, koordinátorával.
Mi jelent a nóva, a szupernóva és a vendégcsillag kifejezés?
A régi kínai csillagászok már kétezer éve rendszeresen feljegyezték az égen ideiglenesen feltűnő jelentéseket, amelyeket ők „vendégcsillagoknak” neveztek. Erre utal az általam 15 éve kezdeményezett „Vendégcsillag-kereső” program neve.
Ma a nóvákat, a szupernóvákat illetve az üstökösöket soroljuk a vendégcsillagok közé. Ezen szavak a „nova stella”, azaz „új csillag” latin kifejezésből erednek.
Alapvetően mind a nóva, mind a szupernóva csillagokhoz kötődő robbanásszerű jelenség. Közös jellemzőjük, hogy egy csillagokból álló rendszer fényessége ilyenkor rövid idő alatt drámai mértékben megnövekszik, és ezáltal könnyebben észrevehető lesz a csillagászok számára.
A „vendégcsillag” egy régi csillagászati kifejezés, amely az égen hirtelen megjelenő objektumra utal, olyan helyen, ahol korábban nem látszott csillag. Nóvákat, szupernóvákat és üstökösöket illetnek ezzel az összefoglaló magyar névvel.
Az emberek manapság a szupernóva robbanásokról hallanak gyakrabban. Ez a csillagok fejlődésének egyik lehetséges végállapotát jelenti.
Egyes szupernóvák kettőscsillag-rendszerekben jönnek létre, amikor
egy fehér törpe kritikus tömeget ér el, és egy termonukleáris robbanásban megsemmisül. Az összegyűlő hidrogén a fehér törpe felszínén egyre sűrűbbé és forróbbá válik, mígnem egyfajta termonukleáris robbanás következik be, amely egy hatalmas hidrogénbomba felvillanásához hasonlítható.
Ennek hatására a rendszer fényessége több százszorosára, akár több ezerszeresére is megnőhet rövid időn belül, akár néhány óra alatt.
Más esetekben egy nagy tömegű csillag életének végén a csillagmag összeomlik, és ezt követi a robbanás. A szupernóva fényessége rövid időre akár egy teljes galaxis akár több száz milliárd csillagának az összfényességével vetekedhet.
A nóva egy fehér törpéből és fősorozati (azaz „életének teljében lévő”) csillagból vagy vörös óriásból álló kettőscsillagban bekövetkező robbanás, melynek során a nagyobb csillag főként hidrogént tartalmazó légköréből akkréciós korongon keresztül gáz áramlik a fehér törpe felszínére, a korong egyre nagyobb méretének megfelelően egyre gyorsabban.
Mind a nóvák, mind a szupernóvák esetében egy-egy csillag fejlődésének végső szakaszát figyelhetjük meg.
Az ilyen robbanások fontos szerepet játszanak a Világegyetem kémiai fejlődésében, mivel nagy mennyiségű nehéz elemet juttatnak a csillagközi térbe. Az élethez szükséges számos elem is korábbi csillaggenerációk és szupernóva-robbanások öröksége.
Forrás: Fidrich Róbert
Mint említettem, a nóva szó az „új csillag” kifejezésből ered. Innen a Földről tényleg úgy tűnik, mintha új csillagot látnánk, de valójában egy nagyon halvány csillag fényesedik fel ilyenkor.
Sokszor ezek a csillagok olyan halványak az eredeti állapotukban, hogy egy kisebb távcsővel nézve vagy lefotózva nem is látszanak mindaddig, amíg egy ilyen nóva robbanáson át nem esnek.
Manapság, a nagyon nagy felbontású égfelmérő programok korában a mi Tejútrendszerünkben felrobbanó nóvák egy jelentős részénél utólag be lehet azonosítani a progenitort, tehát a szülőobjektumot.
A legfényesebb nóváknál, mint például ami augusztus 25-én robbant a Nyíl (Sagitta) csillagképben, általában már korábban is ismerik a csillagot, csak nagyméretű, legalább fél méter átmérőjű távcső kell ahhoz, hogy le lehessen fényképezni a szülőcsillagot. Augusztus 25-én, amikor ezt a vendégcsillagot elkapták már fényesebb, nóva állapotban, akkor egy egyszerű, 135 mm fókuszú teleobjektívvel fotózták le. Amikor a maximális fényessége volt a gyorsan fényesedő, majd gyorsan halványodó égitestnek, akkor pedig akár egy kisebb kézi látcsővel, binokulárral is meg lehetett figyelni.
Milyen módszerekkel dolgozik, aki komolyabban foglalkozik nóvavadászattal?
Az a lényege a módszernek, hogy összehasonlítunk néhány nap különbséggel készült fényképeket, és újonnan megjelent csillagokat keresünk rajtuk.
A Vendégcsillag-kereső programot Tordai Tamás barátommal csináljuk együtt. Tamás Rákospalotán, a város fényei miatt fényszennyezett ég alól a 30 centiméteres távcsövével készít képeket és ezeken vadászunk vendégcsillagokra.
Emellett sokszor távoli, spanyolországi, vagy Egyesült Államok-béli távcsöveket is használunk.
Elsősorban extragalaxisokat fotózunk, azaz a mi Tejútrendszerünkön kívül lévő, de viszonylag közeli más galaxisokat fényképezünk le.
Az extragalaktikus nóva az azt jelenti, hogy nem a mi Tejútrendszerünkben robbant egy ilyen vendégcsillag.
Mi elsősorban az M31-et, az Androméda-ködöt fotózzuk, amelyet Androméda-galaxis néven is szoktak emlegetni. Főként klasszikus nóvákat keresünk, de persze annak is örülnénk, ha véletlenül sikerülne szupernóvát lencsevégre kapnunk.
Az elmúlt néhány évben 16 extragalaktikus nóvát sikerült felfedezni. 2023-ban kettőt, 2024-ben egyet, tavaly hetet, idén eddig hatot.
Jónéhány független felfedezésünk is volt. Ilyenkor találunk egy új vendégcsillagot, de menet közben kiderül, hogy mások már megelőztek minket. Általában kevesebb mint 24 óra különbséggel jelentjük be a felfedezést, ezt nevezik független felfedezésnek.
Nemrégiben „sikerült” elszalasztanunk egy extragalaktikus szupernóva felfedezését – itt olvasható erről egy részletes beszámoló.
2026 szeptember 4-én a spanyolországi Nerpio mellett található Alnitak Remote Observatory 43 cm átmérőjű távcsövével készítettem fényképeket.
Négy darab, egyenként 90 másodperces expozíciójú felvételen egy nagyon fényes, mintegy 18,2 magnitúdójú objektumot találtam, amiről valószínűsítettem, hogy nóva. Szeptember 12-ére más csillagászoktól három független spektrumfelvétel is érkezett, így hivatalosan is extragalaktikus nóva lett ez a vendégcsillag, és Vend91 lett a neve.
Forrás: Fidrich Róbert
Ha felfedeznek egy nóvát, utána milyen folyamat következik? Hogyan regisztrálják az égitestet? Megjelenik erről egy kis közlemény?
Amikor találunk az égen egy objektumot, először is meg kell nézni, hogy biztosan új csillagot találtunk-e. Ha valóban új, akkor nem látszik a korábbi referenciaképeken. Aztán azt is ellenőrizni kell, hogy megtalálta-e már valaki más, vagy mi vagyunk az elsők, akik rábukkantunk a nóvajelöltre.
Olyan is előfordult már, hogy az Androméda-köd látómezéjébe betévedő kisbolygó tréfált meg minket, tehát ellenőrizni kell, hogy nem egy ilyen égitestről van-e szó esetleg. Ha minderről megbizonyosodtunk, akkor meg kell határozni a csillag pontos pozícióját és fényességét, majd be kell jelenteni a Nemzetközi Csillagászati Unió által ilyen célokra létrehozott szerveren, a Transient Name Server-en (TNS).
Hogyan lett amatőr csillagász?
12 éves korom környékén fogott meg a csillagászat. Ebben nagy szerepet játszott, hogy egy nyári délutánon pakoltam a könyvespolcon, és a kezembe akadt egy 1953-ban megjelent csillagászati könyv, Zerinváry Szilárdtól A naprendszer élete. Elolvastam a könyvet, és olyan mértékben érdekelni kezdett a csillagászat, hogy alaposabban is szerettem volna foglalkozni vele. Így lettem amatőr csillagász, de más területen van egy főállásom.
Először hullócsillagok megfigyelésével foglalkoztam; később képbe kerültek a változó csillagok. Már fiatal koromban érdekelt a nóvavadászat. Akkoriban még kis kézilátcsővel fésültem át rendszeresen a Tejutat, de nem jártam szerencsével.
Nagyjából 15 évvel ezelőtt kezdtem el fotózni egy teleobjektívvel. 3-4 évvel ezelőtt Budakeszire költöztünk, megszülettek a gyerekeim. Már kevesebb időn volt, úgyhogy kénytelen voltam kicsit profilt váltani. Addig is sikerült már pár tucat új változócsillagot felfedezni, de ekkor változtattam és elkezdtem az Androméda-ködben vadászni extragalaktikus nóvák iránt.
Ehhez csatlakozott később Tordai Tamás barátom Rákospalotáról. Úgyhogy most már 3 éve vele dolgozom szoros együttműködésben. Sok esetben az ő fotóin keresek nóvákat, vendégcsillagokat, vagy pedig a távoli elérésű távcsövekkel készített saját fotóimon.
Mi a meglepő a világegyetemben? Mi az oka, hogy rendszeresen kutatja az eget?
Elsősorban amiatt vizsgálom az égboltot, hogy látom a csillagokat, ahogy változtatják a fényességüket. Lehetőségem van arra, hogy kitartó munkával újabb és újabb vendégcsillagokat, robbanó csillagokat fedezzek fel valamelyik extragalaxisban. A felfedezés öröme, a vendégcsillagok utáni kutatás az, ami engem megmozgat, ébren tart.
Tartja a kapcsolatot más amatőr csillagászokkal? Miről szoktak beszélgetni?
Természetesen több magyar amatőr csillagásszal és profi csillagásszal is levelezek, beszélgetek rendszeresen. Tamással szinte állandó élő kapcsolatban vagyunk, különféle internetes platformokon keresztül, de másokkal is meg szoktam osztani, hogy ha éppen találok valamit, egy érdekes dolgot a fényképeinken. Van egy kínai nóvavadász barátom is, illetve néhány profi csillagásszal is felveszem időnként a kapcsolatot, hogy ha valami újdonság van az égen.
A nóvákról
Fidrich Róbert a blogján szokott beszámolni a felfedezéseiről.
A középkori Európában uralkodó világkép szerint a csillagok szférája változatlan és állandó. A Kopernikusz, Kepler és Galilei nevével fémjelzett tudományos forradalom idején nagy hatású esemény volt, amikor 1572-ben egy új csillag (nova stella) jelent meg az égen. Tycho Brahe dán csillagász pontos megfigyeléseket végzett és ezek alapján tudományos leírást készített a szupernóváról és megcáfolta a csillagok szférájáról uralkodó elgondolást. A tudománytörténeti eseményről kiváló leírás olvasható Arthur Koestler magyar születésű író Alvajárók című könyvében. Nóvákat, szupernóvákat egyébként a keleti kultúrákban már jóval korábban feljegyeztek.
