Az elmúlt néhány évtized egyik legfontosabb újítása, hogy az ásatásokon már különböző digitális technológiákat alkalmazunk – mondta a Tudás.hu-nak Bartus Dávid régész. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar Ókori Régészeti Tanszéke vezetőjével, a BTK dékánjával a komáromi ásatások szenzációs leleteiről beszélgettünk.
Azt mondják, a régészek megszállott emberek, a 21. század zakatolása közepette is csak a földben, a múltban matatnak. Mondana öt olyan tulajdonságot, amellyel egy jó régésznek ma rendelkeznie kell?
A legfontosabb tulajdonságok a türelem, a képzelőerő, a jó problémamegoldó képesség, a különféle helyszíneken nagyon jól kell tudni bánni különböző társadalmi helyzetű emberekkel, és persze az sem árt, ha a régész nem riad vissza egy kis fizikai munkától.
Nos, a komáromi nagyszabású ásatásoknál minderre feltehetően nagy szükség volt. Mikor fedezték fel, hogy itt érdemes lenne kutakodni?
Ez a terület az ókori Brigetio településrendszerének része és három nagy egységre tagozódik: a polgári településre, a katonavárosra és a légiótáborra. A mostani ásatásunk az utóbbiban, a légiótábor területén található. Maga a tábor már évszázadok óta ismert, azonban komolyabb, szisztematikus, tudományos igényű feltárások az elmúlt évekig nem zajlottak ezen a lelőhelyen. Az ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszéke és a Komáromi Klapka György Múzeum 2017-ben kezdte el a légiótábor feltárását, azóta minden nyáron több hónapon keresztül dolgozunk itt.
Drónok a magasban, talajradar a mélyben
Most is ásnak, száz évvel ezelőtt is ástak. Hogyan változtak a régészeti kutatási és feltárási módszerek az utóbbi évtizedek során?
A régészet nagyon dinamikusan fejlődő tudomány, a kutatási és feltárási módszerek folyamatosan változnak és egyre több új, innovatív módszert használunk. Az elmúlt néhány évtized legfontosabb újítása, hogy az ásatásokon különböző digitális technológiákat alkalmazunk. A digitális fényképezőgépek, kamerák, számítógépek, különféle geodéziai mérőműszerek ma már mindennaposak a feltárásokon. Az utóbbi években a drónok elterjedésével pedig új korszak kezdődött a feltárások dokumentálásában is. A drónokkal készített felvételek és a fotogrammetriai technológia használatával sok esetben a korábbi kézzel készült rajzokat is ki lehet váltani. Emellett nagyon fontos, hogy egyre több úgynevezett nem romboló módszert alkalmazunk, tehát geofizikai eszközöket, talajradart, magnetométert használunk, légifotókat készítünk előzetesen a lelőhelyekről. A mi feltárásunkon is igyekszünk a lehető legjobban digitalizálni mindent, épp az idei évben fejlesztettünk egy új felhőalapú dokumentációs rendszert, amely szinte teljes egészében kiváltja a korábbi papíralapú munkát, és a teljes terepi dokumentálás egy laptopon történik. De a feltárás utáni feldolgozó és kutató munka is teljesen megváltozott az utóbbi néhány évtizedben. Egyebek között különböző anyagvizsgálati vagy izotóp laborok is egyre nagyobb szerepet töltenek be.
Az archeometria és a térinformatika kifejezéseket is gyakran emlegetik a régészettel kapcsolatban. Mit takarnak ezek?
Az archeometria összefoglaló név, a különböző régészeti leleteken, illetve az egyes régészeti lelőhelyeken végzett, elsősorban természettudományos módszerekkel történő vizsgálatokat jelenti. Ide tartozik például az archeozoológia, amely az állatcsontokkal foglalkozik, az archeobotanika, amely a növényi maradványokat vizsgálja, de a különböző fém- vagy kőtárgyak anyagvizsgálata, illetve a lelőhelyek légi felderítése, vagy radaros kutatása is az archeometria szakterülete. Az ELTE BTK-n külön tanszéken foglalkozunk az archeometria oktatásával és kutatásával (Archeometria, Régészeti Örökség és Módszertan Tanszék). A térinformatika, vagy geoinformatika pedig a térhez kötött adatokat kezeli és dolgozza fel, tehát például egy régészeti feltárás végén minden feltárt objektumot bemérünk és ezeket különböző szoftverek segítségével el tudjuk helyezni térképeken, adatokat, információkat tudunk hozzájuk kapcsolni, vagy akár három dimenzióban is modellezhetjük a lelőhelyet.
Padlófűtés a fürdőben
Komáromban milyen különlegességet fedeztek fel?
Megtaláltuk a brigetiói légiótábor fürdőjét. Magyarország területén mindössze két római kori légiótábor található, a brigetiói mellett a másik Aquincumban. Az aquincumi tábor fürdője, a Thermae Maiores már a 18. század óta ismert, ezt viszont csak most fedeztük fel és a feltárása még évekig izgalmas eredményeket hozhat. A pontos kiterjedését még nem ismerjük, az idén 650 m2 feltárását tudtuk elvégezni. A fürdő több helyiségét azonosítottuk, medencéket, fűtőrendszereket, csatornákat találtunk. Nagyon jó állapotban maradt meg, pedig valószínűleg a Kr. utáni 1-2. század fordulóján építették. De legalább három építési periódust tudtunk elkülöníteni, és a helyszínen talált bélyeges téglák alapján a Kr. utáni 4. század utolsó harmadában is folytak még építkezések, átépítések a fürdőben.
Milyen hajdani építészeti kultúrát mutatnak a feltárt épületrészek?
A fürdő nagyon nagyméretű, masszív épületkomplexum volt, legalább 5000 m2-en terült el. A falak kb. egy méter szélesek voltak és több méter mély, nagyon komoly alapozással rendelkeztek. Az épületeket gazdagon díszítették freskókkal, stukkókkal, amelyekből számos töredéket találtunk. A fürdő padlóját vörös mészkőlapokkal borították, sok helyiségben padlófűtés és falfűtés működött. A tetőt cserepekkel fedték, és ablaküvegek maradványai is előkerültek.
Szarvasagancs és aranygyöngy
Milyen egykori életmódról, szokásokról árulkodnak a leletek? Akadtak meglepetések is?
Kerámiatöredékek, építészeti elemek, állatcsontok, üveg-, vas- és bronztárgyak, pénzérmék, kisebb használati tárgyak teszik ki a tárgyi leletek nagy részét. Egy bronzszobor hajának töredéke volt az egyik izgalmas leletünk, sajnos a szobor többi része nem került elő. A leletek között meglepő módon nem igazán találunk sem katonai felszereléshez, fegyverzethez tartozó tárgyakat, sem a fürdőkultúrához, fürdőzéshez használatos eszközöket. Úgy tűnik, a katonák igyekeztek nagy rendet tartani. Viszont nagyon izgalmas leletegyüttes került elő az egyik hideg vizes medence szomszédságából. Amikor a fürdőt már nagyrészt lebontották és nem használták, egy kutat ástak a korábbi fürdő területére, majd a kutat később elkezdték szeméttel feltölteni, és egy késő római, csontfésűket készítő műhely hulladékanyagát is beledobták. Több ezer szarvasagancs darabot, valamint félkész fésűtöredékeket találtunk, illetve egy fűrész is előkerült innen. A másik izgalmas lelet egy kis erszény tartalma volt, amiben 36 darab ezüst és bronz pénzérmét és egy aranygyöngyökből álló karkötőt találtunk. Az erszény maga nem maradt meg, csak egykori tartalma, amit a tulajdonosa talán egy barbár támadás előtt rejtett el valamikor a Kr. utáni 4. század közepén, de úgy tűnik nem élte túl a támadást és nem tudott visszamenni az eldugott értéktárgyaiért.
Hova kerülnek a kiemelt tárgyak és milyen formában teszik megismerhetővé a helyben maradó leleteket a nagyközönség számára is?
A tárgyak a Komáromi Klapka György Múzeumba kerülnek, ott tisztítják, restaurálják, leltározzák őket, majd megkezdődik a tudományos kiértékelésük. A legfontosabb leletek a hamarosan megnyíló új komáromi „Brigetio Öröksége Látogatóközpont” kiállításának részei lesznek. Régi tervünk egy szabadtéri régészeti park létrehozása a légiótábor területén, aminek komoly előkészületei zajlottak az elmúlt években. A korábbi pályázati forrásunkat sajnos visszavonták, ezért most új pályázati lehetőségeket keresünk, hogy a park megépülhessen. Itt több tízezer négyzetméteren szeretnénk a nagyközönség elé tárni a római tábort, egyrészt a már feltárt épületek bemutatásával, másrészt a mindenkori feltárások látogathatóvá tételével, egyfajta látványásatások végzésével. Emellett római tematikus játszóteret és különböző egyéb programokat, attrakciókat is tervezünk.
Önök keresik a terveikhez a forrásokat? Magyarországon ki finanszírozza az ásatások lebonyolítását és a leletek utóéletét?
Többféle ásatás létezik. Ha valamilyen beruházás területén kerül elő a lelőhely, és az előzetes hatástanulmányok, bejárások és próbaásatás alapján indokolt a feltárás, akkor a mindenkori törvényi szabályozás alapján a beruházó fizeti az ásatás költségeit. A másik nagy kategória az úgynevezett tervásatás, ebben az esetben „csak” tudományos érdeklődésből dolgozunk, ilyenkor a feltáró intézménynek kell megtalálni a finanszírozás forrását, ez általában kutatási pályázatokból tud megvalósulni. Sajnos hazánkban nagyon kicsi, szinte elenyésző a komoly tervásatási projektek aránya, a mi brigetiói ásatásunk ilyen, így aztán „évről évre élünk” és folyamatos finanszírozási problémákkal küzdünk.
Elemezni kell a múltat
Pedig áldozatkész, sokirányú munkát kell végezniük. Tulajdonképpen milyen tudományágak alapos ismerete szükséges a magas szintű régészeti munkához?
Nem feltétlenül egy személynek kell sok tudományágat ismernie, inkább jó csapatot kell építeni, jó szakértőket kell bevonni, mert egy igazán komoly régészeti projekthez rengeteg tudományág együttműködésére van szükség. Fizika, kémia, biológia, genetika, zoológia, antropológia, informatika, geológia, építészet, nyelvészet, történelem, vallástörténet, művészettörténet, restaurálás, műemlékvédelem, és még sorolhatnám…
És hogyan segíthetik a régészet eredményei a ma emberének az életét?
A régészet eredményei elsősorban tudományos, kulturális jellegűek. Az előkerült emlékekből kiállításokat rendezünk, megpróbáljuk az előkerült tárgyakat nem önmagukban, hanem kontextusukban megmutatni, és rekonstruálni az egykori közösségek életét, szokásait, tárgyi kultúráját. Ez a tudományág azonban nem csak ezzel foglalkozik. Komoly elméleti kutatások is zajlanak, és ezek lehetnek olyan jellegűek, hogy valóban konkrétan és közvetlenül segíthetik a ma emberének életét. Az ELTE-n jelenleg éppen egy olyan kutatási projektet készítünk elő, ahol különböző tudományágak segítségével vizsgáljuk az egykori nagy járványokra adott társadalmi, gazdasági, kulturális, pszichológiai vagy akár jogi reakciókat, válaszokat. Megpróbáljuk feltérképezni azt, hogyan válhat egy közösség ellenállóbbá, vagy hogyan készülhet fel egy hasonló krízishelyzetre. Ebben nagy segítségünkre lehet a történeti korokban bekövetkezett események elemzése, ami a mai, járvánnyal sújtott időszakban különösen aktuális. Így a régészet is hozzáteheti a maga tudását ahhoz, hogy a társadalom jobban tudja kezelni az ilyen kihívásokat.
