Több száz embert evakuáltak az Alpok déli vonulatánál, a Dolomitokban Észak-Olaszországban, mivel a felmelegedés miatt megindult az egész terület eróziója. Május végén a Svájc és Olaszország határán fekvő Birch-gleccser omlott össze a rajta található törmelék súlya alatt és a földcsuszamlás maga alá temetett egy kis, alpesi falut. A hőmérséklet emelkedése egyre több helyen lazítja fel a fagytól korábban egyben tartott kőzeteket, így mind gyakoribbakká válhatnak a hegyi övezetben a veszélyes helyzetek.
A napokban több száz túrázót evakuáltak és ösvényeket zártak le a Dolomitokban, s a környékbeliek hangos robajlások, kőomlások és vastag porfelhők tanúi voltak. A geológusok felmérést végeztek és kiderítették, hogy a teljes csúcsot egy folyamatban lévő geomorfológiai folyamat érinti, amely valószínűleg a permafroszt lebomlásához kapcsolódik.
A sziklarepedésekben lévő jég, fagyott formában lényegében ragasztóként működik. Az átlaghőmérséklet folyamatos emelkedésével viszont egyre több helyen olvad el, s ezzel kőomlásokat idéz elő. A folyamat erősségét jelzi, hogy június végén Európa legmagasabb hegyén a Mont Blanc-on is rekordot döntő hőhullám volt, a hőmérséklet nagy magasságokban, beleértve a csúcsot is, hosszabb ideig nulla fok felett volt.
Emiatt érthető, hogy az Alpok egész területén egyre gyakoribb az erózió és a kőomlások száma is nő, nem beszélve a gleccserek olvadásáról.
A május végén a Blatten falucskát ért katasztrófa is példa nélküli a svájci Alpok történetében. A 2024 áprilisában a Svájc és Olaszország határán található Bernina-hegység Piz Scerscen csúcsán történt földcsuszamlás a becslések szerint 8–9 millió köbméternyi – jég és törmelék mélybe zúdulásáért volt felelős. Bár a Daniel Farinotti (ETH Zürich gleccsertan professzora) vezette svájci kutatók a pontos okokat még messze nem teljesen ismerik, de a június első napjaiban végzett terepi vizsgálatok új részletekre világítottak rá.
Forrás: WIkipedia
Kőlavinák nyomták a gleccsert
Mivel a kutatók hosszú évek óta monitorozzák a gleccsert, szinte biztosak benne, hogy a gleccser összeomlásának elsődleges okai a gleccser felett húzódó Kleines Nesthorn hegyről lezúduló kőlavinák, melyek anyaga kőtörmelék formájában a gleccserre rakódott és ott felhalmozódott.
E törmelék súlya a becslések szerint meghaladhatta akár a 10 millió tonnát is. A gleccser jegére nehezedő, jelentősen megnövekedett nyomás és feszültség elősegítette az olvadékvíz képződését mind a gleccser alján, mind a belsejében, amely a víznyomás emelkedéséhez vezetett.
Ez, valamint a környékre hulló csapadék felgyorsították a gleccserjég mozgását, ami a jég széttöredezéséhez vezetett. A megfigyelések azt mutatták, hogy az összeomlás előtti napon a gleccser már szokatlanul nagy távot, 10 métert tett meg a völgyben lefelé csúszva.
A végső lökést a katasztrófához a Kleines Netsthornon bekövetkezett újabb, nagyméretű csuszamlás okozta, amely a gleccser összeroppanásához vezetett. A völgybe körülbelül 200 km/órás sebességgel lezúduló kő- és jéglavina eltemette Blatten nagy részét és felduzzasztotta a Lonza folyót, amely áradásával víz alá süllyesztette a falu megmaradt házait.
Szerencsére a Birch-gleccser mozgása már korábban felkeltette a kutatók figyelmét és ezért alaposabban tanulmányozták, ennek is köszönhető, hogy a tragédia előtt sikerült Blatten lakosait biztonságos helyre menekíteni.
Forrás: Wikipedia
Ellentétes mozgás a gleccserknél
Míg általánosságban elmondható, hogy a gleccserek – beleértve a svájci Alpok gleccsereit is – egyre gyorsuló ütemben húzódnak vissza, addig a Birch-gleccser esetében arra figyeltek fel a kutatók, hogy 2019 óta körülbelül 50 métert húzódott előre, ennyivel nyúlt lejjebb a korábbi méreténél.
És nemcsak a hossza nőtt meg, hanem a vastagsága is: a végénél körülbelül 15 méterrel vastagodott meg 2017 és 2023 között, míg a felső szakaszai folyamatosan elvékonyodtak. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a felszínére hulló kőtörmelék eltakarta a jég felszínét a napsugarak elől és megakadályozta a jég felszíni olvadását.
Bár a kutatók még nem látják teljesen bizonyítottnak, hogy a felmelegedés hatására felolvadó permafroszt és a Birch-gleccser összeomlása között közvetlen a kapcsolat, de nagyon valószínűnek tekinthető, hogy a hőmérséklet emelkedése hozzájárult az altalaj olvadásához, amely a kőomlások számának növekedéséhez és a kőtörmelékkel lefedett gleccser szokatlan előrenyomulásához vezetett.
Forrás: Wikipedia
A kaukázusi hasonló eset tragikusabb volt
A katasztrófa méretét jól érzékelteti, hogy az az űrfelvételeken is jól követhető. A Landsat 9 OLI-2 (Operational Land Imager) űrteleszkópja által, május 29-én, azaz a földcsuszamlás másnapján készített felvételen jól látszik a Lonza folyó völgyében található lavinatörmelék. (Az összehasonlító képen – amely a Landsat 8 OLI-jával készült – a terület egy évvel korábban, 2024. június 19-én látható.)
A csuszamlás nagyságát jól jelzi a völgy keleti oldalát elborító törmelék. A csuszamlás olyan energiájú volt, hogy a törmelék a völgy talpának elérése után nagyjából 240 méter magasságig felkapaszkodott a szemközti völgyfalon. A csuszamlásból származó jég és kőzet összlete 2,5 kilométer hosszan rakódott le a völgytalpon.
Forrás: Landsat 9 OLI-2
Forrás: Landsat 9 OLI-2
A kutatók szerint a gleccserek ilyen mértékű összeomlása szokatlan a svájci Alpokban, ráadásul még furcsább, hogy ez az omlás egy viszonylag enyhe meredekségű gleccsernél következett be. Az Alpokban furcsállják, de a világ más tájain nem példa nélküli.
Az egyik legpusztítóbb ilyen gleccserösszeomlása 2002 szeptemberében következett be a Kaukázusban. Az orosz-grúz határ közelében található Kolka-gleccser egy része a Birch-gleccserhez kísértetiesen hasonló körülmények között, ugyanazon okok hatására szakadt le, de Alpokbeli társától mintegy negyvenszer (!) nagyobb volt: közel 130 millió köbméter kőzet- és jégár zúdult alá, tett meg 16 kilométert és temetett maga alá egy falut, 125 áldozattal.
Mind a májusi alpi katasztrófa, mind az elmúlt negyed évszázadban Tibetben, a Kaukázusban és más magashegységi régiókban történt kőzet- és jéglavinák arra figyelmeztetnek, hogy a klíma változása egyre nagyobb veszélyt jelent az ott lakó közösségekre.
