Emberek tömegei töltik szabadidejüket vizuális tartalom fogyasztásával. Na de, honnan származik ez a vizuális tartalom? A hagyományos tévé egyre inkább leáldozóban van, érdemes megnézni, a streamingszolgáltatók közül melyik mennyibe kerül és mit ad érte.
Nincs még jó magyar szó a nemlineáris tartalomra, sőt, ezt a „nemlineáris” kifejezést is magyarázni kell: akkor nézem a filmet, amikor akarom, annyi „menetben”, amennyiben akarom, annyiszor, ahányszor akarom. Volt erre egy másik szó, de az se magyar: video on demand, azaz igény szerinti videózás.
Manapság streamingnek hívják a felhős adattárolóból a tévéképernyőn igény szerint fogyasztott digitális, vizuális tartalmat.
(A „film” fogalom alá most és a továbbiakban a sorozatokat is beleértjük.)
Egyébként a streamingszolgáltatásokat manapság legalább 3 helyen érhetjük el (tolják az arcunkba):
- az okostévék menüjében,
- a médiaboxok (tévéokosítók) menüjében,
- gyakorlatilag az összes okostelefonnal jár valamilyen streaming bevezető csomagja.
A streaming elől már nem lehet elugrani
De bármelyik eszköz böngészőjéből be lehet lépni bármelyik streamingszolgáltatásba azon felül, hogy kivétel nélkül mindegyiknek minden létező platformra (PC-re, Androidra, iOS-re, Linuxra stb.) van ingyenes, tejjel-mézzel folyó saját alkalmazása.
Valójában manapság alig lehet félreugrani a streamingszolgáltatások elől. Persze a szolgáltatásaikért fizetni kell.
(A szolgáltatók különféle kiegészítő díjakat is felszámítanak, pl. a Netflix a megosztásért havi plusz 990 Ft-ot kér, a Apple TV-n pedig elérhetők a fizetős filmek is.)
Sokan, sokszor leírták már: a lineáris, kereskedelmi tévézésnek vége.
Forrás: KM_by_Opera_Aria
A „tévécsatorna” műsorrendje által megszabott, a reklámokból finanszírozott, „eszi, nem eszi nem kap mást” tartalom iránti kereslet gyorsuló mértékben csökken. A következésképpen csökkenő bevételt a tévécsatornák a reklámok mennyiségének és agresszivitásának növelésével próbálják csökkenteni, amivel csak gyorsítják a keresletcsökkenést, illetve a használók (nézők) elvándorlását más tartalomszolgáltatók felé.
A kereskedelmi tévézés gyakorlata éles ellentétben van az internetkorszakéval, amely szerint, amiben reklám van, azért nem kell fizetni. A tévéműsorért fizet a közönség, mégis egyre több benne a direkt reklám, és egyre szaporodnak a műsornak tűnő, de súlyosan hirdetési célú tartalmak és termékelhelyezések (amikor a termék neve és/vagy elérhetősége látszik a „történetben”).
Forrás: vodafone főmenű
Nemcsak a tévészolgáltató neve, a médiaboxának szoftvere is változott: a megtévesztésig hasonlít a streamingszolgáltatásokéra
A Netflix a streamingszolgáltatás őspéldája, ez a cég keresztezte a videókölcsönzést az internettel: nem kell a kazettáért se elmenni, se azt visszavinni, akkor jön a film a „dróton”, amikor akarom, és az a film, amelyiket akarom. Vagy mégsem.
Itt, rögtön az elején, leleplezzük a streamingszolgáltatók legnagyobb bűnét: egyik sem működik archívumként, a filmek csak egy meghatározott ideig érhetők el, azután eltűnnek.
Hogy mikor, azt egy legalább olyan bonyolult algoritmus dönti el, mint azt, hogy a szolgáltató mit kínál fel nekünk: ami pedig a másik főbűnük, hogy figyelik a szokásainkat, hogy mikor mit néztünk, vagy egyáltalán mit kerestünk, és aszerint változik a számunkra látható kínálat.
A régi filmek eltüntetése miatt nem halhat ki a letöltés káros szokása, amit egyébként a törvények Magyarországon elnézően kezelnek: a magáncélú másolás megengedett. Tévedések elkerülése végett: a másolásvédelem megkerülése bűncselekmény, a pénzért másolás szintén.
Ettől még, ha valaki meg akar nézni egy 10+ éves (számára) klasszikust, akkor a torrentezett fájlhoz kell fordulnia, mert a streamingszolgáltatók gazdálkodnak a tárterületükkel, amely még gyorsabban nőne, fenntartása drágulna, költsége növekedne, ha nem törölnék a (szerintük) kevéssé nézett tartalmakat.
Netflix, Disney+, Prime Video, MAX (HBO), Apple TV, Skyshowtime
Ezek a Magyarországon elérhető, nagy, amerikai tartalomszolgáltatók. Érdekes vagy bosszantó, de az egyik legismertebb és legrégebbi, a Hulu nem jött Magyarországra, és nem is tervezi.
Több, eredetileg tévécsatorna is indított már streamingszolgáltatást, de ezekben az a csapda, hogy a reklámokkal és „rátétekkel” együtt lehet nemlineárisan megnézni a már leadott műsorokat.
(Rátét: szakszóval overlay, azok az ábrák, amelyek a képernyő sarkában állandóan látszanak; fontos technológiai „fejlődés” volt, amikortól egyrészt mind a négy sarokban virít valami, másrészt elkezdték mozgatni ezeket az ábrákat, mintha „kép a képben” néznénk a műsort, csak az idegen részt nem mi választjuk ki, hanem a hirdető…)
Ahhoz, hogy egy streamingszolgáltató jelen lehessen Magyarországon, meglehetősen sokat kell tennie.
Elsősorban minimum magyar feliratot kell biztosítania, de még jobb, ha szinkronizálja a filmeket. A legjobb, ha saját filmet is forgat, a HBO több filmet, sorozatot gyártott a magyar piacra, az első talán a „Terápia” volt, most a „Besúgó” fut (még).
A nagy szolgáltatók rendszeresen gyártanak a nagy, 50 milliónál népesebb, nem angol nyelvű piacokra tartalmat (spanyolul, törökül, lengyelül stb.)
A streamingszolgáltatások betörése Magyarországra teljesen „felszívta” a fordítókat a … piacról, amelyet hivatalos szinkron- és feliratozó szakemberek alkottak a fizetős torrentszolgáltatásoknak dolgozók mellett.
Ma is elég élénk igény van angol nyelvtudásra, de a „belsős” társaság már kialakult, és többé-kevésbé egyensúlyban van a kereslettel.
A hőskorban még a Netflixen is volt olyan film, amelynek a felirata szerkesztetlen Google-fordítás volt, ami ennek a fordítási réspiacnak a legalja. Manapság ilyesmi már nincs a fenti listán szereplő szolgáltatók felirataiban, a szinkronizálásban meg soha nem is volt, a szinkronszöveggel szembeni magasabb szakmai (és nyelvi) követelmények miatt elengedhetetlen a szakértő szerkesztés.
De azért elő-előfordulnak „érdekes” dolgok, nem akar eltűnni a „francia ablak” (a „french window” magyarul erkélyajtó), a „fehérítő” (angolul bleach, magyarul hipó) és az „adminisztráció” (az amerikai kormányt „administration”-ként emlegetik). Az egyik legdurvább hiba volt, amikor egy állami tisztviselőt „Attorney tábornokként” emlegettek: az „attorney general” az az igazságügyminiszter…
A korszellem miatt meg kell említenünk, hogy ezt a fordítói piacot is súlyosan fenyegeti a generatív mesterséges intelligencia – a gépi fordítás minősége sokat javult az utóbbi években. Általában is jellemző, hogy az MI a kreatív szakmák másod-harmadvonalát érinti a legsúlyosabban.
És akkor a tartalomról
A Netflixen van a legtöbb film. Másik végletként pedig mintha a Skyshowtime-on lenne a legkevesebb. A filmek számosságával kapcsolatban az az alapélmény, hogy amikor görgetjük a választékot akár vízszintesen, akár függőlegesen, előbb-utóbb ismétlődni fog.
Ugyanaz a tétel többször is megjelenik, akármilyen szempont szerinti kategorizálást érvényesítünk. Na jó, a „Holiday” soha nem fog megjelenni a scifik között. Az is egy alapélmény a streaminggel kapcsolatban, hogy az embereknek nem a szolgáltató van a fejükben, ezért az az alapkérdés, hogy a „…” filmet melyik szolgáltatónál lehet megnézni?
Mióta a Disney megvette a Marvelt, a közönség az MCU (Marvel Cinematic Universe) és a DCU (Disney Cinematic Universe) összeolvadását várja, vagy retteg attól. Az biztos, hogy szuperhősöket és a StarWars-filmeket is a Disney+-on fogja megtalálni, míg a Star Trek a Skyshowtime-on van – kivéve a Star Trek Picard sorozatot, amely a Prime Videón található.
A Max-on komolyabb filmek vannak, mint a többieken, de ez csak egy tendencia, nem törvény. Az Apple TV és a Prime Video amolyan középút.
Jó krimi mindenhol van, romantikus filmek is, scifik-is, horror és fantasy is, ezeket a kategóriákat minden szolgáltató megkülönbözteti, úgyhogy az esti döntést legjobb nem cím, hanem a kategória alapján meghozni. A streamingszolgáltatásokkal kapcsolatos Murphy-törvény az, hogy a négy kedvenc filmünk biztosan négy különböző szolgáltatónál van…
Tipp: ha egy konkrét filmre vágyunk, és megtaláljuk, melyik szolgáltatónál látható, de arra pont nincs előfizetésünk, akkor az egyik email-címünkkel a sok közül beregisztrálunk az ingyenes 1 hónapra, vagy amennyit ad az érintett szolgáltató, megnézzük a filmet, majd … nem fizetünk elő végül.
Nem könnyű eldönteni, hogy érdemes-e megnézni egy filmet (sorozatot).
A szolgáltató ismertetője nagyon sokszor a neves rendezőt vagy színészt említi, nem a történetet, és ha mégis, akkor semmitmondó, hogy ne spoilerezzen. Aki eddig nem jött rá, fel fog világosodni, hogy a legeslegjobb, világklasszis színész (rendező) is képes bűnrossz filmet csinálni („Az elveszett város”, Sandra Bullock).
Fordítva is sokszor előfordul: tök ismeretlen stábtól kijön egy felejthetetlen alapmű („A nagy pénzrablás” (La Casa de Papel) az azóta befutott spanyol stábtól).
A legnyersebb igazság, hogy simán meg lehet lenni hagyományos tévéműsor nélkül.
Két-három streamingszolgáltatóra előfizetve már elég nagy tartalomválaszték áll rendelkezésünkre ugyanannyiért, mint egy tévé-internet csomag, a híreket megtaláljuk a weben – és akkor a YouTube-ot, vagy a Google Play Movie&TV-t még meg sem említettük, amelyeknek szintén van fizetős változata, miközben az ingyenes pont olyan reklámmal telített lett, mint amilyentől a kereskedelmi tévéadás épp most hal meg.
De a legkegyetlenebb állítás most jön: a Z és az alfa generáció szótárából hiányzik a „tévé” szó. A hagyományos tévé a lineáris műsorfogyasztáshoz szok(tat)ott generációk kihalásával egészen biztosan megszűnik.
