Születetten vagyunk optimisták vagy pesszimisták?

Az optimista ember állítólag mindenben a jót látja, a pesszimista pedig a rosszat. Tényleg így van ez? Ha igen, miért?

Félig üres vagy félig teli a pohár? Az erre a kérdésre adott válasz mentén válnak el egymástól elvileg a pesszimisták és az optimisták. A pesszimisták szerint a pohár félig üres, ők a valóság negatív oldalát ragadják meg. Ezzel szemben az optimisták a maradék vízre, a jóra koncentrálnak.

E két fogalom régóta jelen van a közbeszédben, egyesek szerint a XVIII. században kerültek a mindennapi szóhasználatba. Ekkor jelent meg Voltaire híres műve, a Candide, amelyben az ún. leibnizi optimizmust figurázza ki. Leibniz azt vallotta, hogy a világ a lehető legjobb állapotban van, Voltaire viszont ellentétes véleményen volt, amit kritikusai pesszimizmusnak neveztek el. A pszichológia a XX. században kezdett foglalkozni ezekkel a fogalmakkal, ám azóta is fontos kérdés, hogy mennyire jól jellemzik az emberi pszichét. A kérdés lényegében az, hogy ezek a fogalmak valóban jól ragadják-e meg az ember gondolatvilágának, személyiségének egy részét.

Az első kérdés a fogalompárral kapcsolatban, hogy tulajdonképpen mire is vonatkoznak. Egyesek szerint a jövőbeli eseményekhez való viszonyulást ragadják meg, vagyis az optimista bizakodó a jövőt tekintve, míg a pesszimista kellemetlen események bekövetkezésére lát nagyobb esélyt. Vannak azonban szakértők, akik azt állítják, hogy inkább az események okainak megmagyarázásában rejlik az optimizmus és a pesszimizmus közti különbség. Az optimisták a kellemetlen események okait külső forrásokban látják, amik ráadásul specifikusak és időlegesek, míg a pesszimisták inkább általános okokat találnak és úgy vélekednek, hogy a saját cselekedeteiknek elhanyagolható hatása van ezekre a kimenetekre.

Az optimizmus mérése

Az optimizmus és a pesszimizmus mérésére leggyakrabban használt eszköz egy kérdőív, az Életszemlélet Teszt. Ez a teszt a jövőbeli elvárásokra fókuszál, tehát a modern pszichológiai kutatásban az optimizmus és a pesszimizmus fogalmait jellemzően a jövőre vonatkozó nézetek és nem a magyarázó stílus határozza meg. Az Életszemlélet Teszttel számos vizsgálatot végeztek, és ezek az eredmények is újabb vitás kérdéseket vetettek fel az optimizmussal és a pesszimizmussal kapcsolatban.

Az eredmények egy része például arra utal, hogy az optimizmus és a pesszimizmus nem egymás szöges ellentétei. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kérdőíven elérhető optimizmus és pesszimizmus skálák pontszámai között gyakran jelentkezik korreláció, vagyis a magasabb optimizmust jelző érték magasabb pesszimizmust jelző értékkel jár együtt. Noha ez a korreláció általában gyenge, egyesek szerint akár arra is utalhat, hogy az optimizmus és a pesszimizmus egymástól függetlenek. Hogyan lehet ezt elképzelni? Például előfordulhat, hogy a jövővel kapcsolatos gondolkodás mértéke már önmagában mutat egyéni különbségeket és akik hajlamosabbak az elkövetkezendő eseményeken gondolkodni, arra is hajlamosabbak, hogy pozitív vagy negatív kimeneteket képzeljenek el.

Egy másik probléma a fogalompárral kapcsolatban, hogy egyes vizsgálatok szerint nem önálló szeletét ragadják meg az ember személyiségének. Egy klasszikus vizsgálat például arra hívta fel a figyelmet, hogy az Életszemlélet Teszt eredményei olyan mértékű átfedést mutatnak egy klasszikus személyiségteszt egyik alskálájával, hogy nem feltétlenül érdemes külön fogalmakként vizsgálni az optimizmust és a pesszimizmust.

Ez a változó egyébként a neuroticizmus, ami a Nagy Ötök modell egyik alapvető személyiségjegye, amely a negatív érzésekre való hajlamot ragadja meg. Eszerint a magas neuroticizmus következménye a pesszimizmus, míg az alacsony neuroticizmus optimizmussal jár együtt.

Mégis sok szakértő gondolja úgy, hogy érdemes önálló létezőként kezelni és mérni az optimizmus és a pesszimizmus kettősét, mivel számos vizsgálat szerint jól jósolják egy sor egészségügyi komplikáció bekövetkezésének valószínűségét, ennek pedig nagy jelentősége lehet az ellátásban.

Optimista és pesszimista agy?

Mindent összevetve azonban úgy tűnik, hogy az emberek között vannak, akik többnyire pozitívan vagy épp negatívan szemlélik a világot, akárhogyan is konceptualizálja ezt a pszichológia. Az idegtudomány oldaláról egyre több eredmény lát napvilágot, amelyek az optimizmus és a pesszimizmus biológiai alapjait feszegetik.

Egy vizsgálat például azt találta, hogy a homloklebeny egy részének térfogata összefüggésben van az optimizmussal. Egy másik tanulmány azt mutatta ki, hogy egy bizonyos vegyület fokozza az optimizmust (a Parkinson-kór kezelésére is használt L-DOPA). Ezek mellett a pesszimizmus idegrendszeri hátterével kapcsolatban is több elképzelés látott napvilágot. Egy új elmélet szerint például a homloklebeny kérgének egy része egy ún. averzív lencsét hoz létre, vagyis kiemeli a környezetből a negatív ingereket, eseményeket. A kutatók szerint ez jellemző a pesszimistákra, akik az averzív lencse által a semleges ingereket is negatívnak ítélik.

Számos vizsgálat utal arra, hogy a prefrontális kéreg ezen területe kéreg alatti struktúrákat irányít, mint például az amigdala és így szabályozza a különféle ingerekre adott élettani választ. Több eredmény támasztja alá, hogy a depressziós betegeknél fokozott ennek a területnek az aktivitása, ezt pedig csökkenti a ketamin adagolása. A ketaminról az utóbbi időben derült ki, hogy nagy hatékonysággal csökkenti a depresszió tüneteit. Végül az is említésre méltó, hogy a neuroticizmus idegrendszeri hátterét az amigdala homloklebeny általi szabályozásában látják. Tehát a személyiségjegy, amely egyes vizsgálatok szerint lefedi az optimizmus és pesszimizmus fogalmait, ugyanazzal az idegrendszeri hálózattal van összefüggésben, amelyet a pesszimizmushoz is kötnek az idegtudósok.

Mitől lesz valaki optimista, vagy pesszimista?

Attól függetlenül, hogy idegi korrelátumok is feltűntek az optimizmust és a pesszimizmust tárgyaló szakirodalomban, nem egyértelmű, hogy az öröklés vagy a környezet határozza-e meg ezeket. Egy fontos kapcsolódó kérdés, hogy mennyire stabilak ezek a jegyek az egyén élete során, amit azonban csak kevés tanulmány vizsgált. Egyes adatok arra engednek következtetni, hogy az életkor előrehaladtával az optimizmus egyre nő, bár csak kis mértékben.

Egy tanulmány szerint akár 10 éven keresztül is tartósan megmarad az optimizmus és a pesszimizmus is, ám egy másik vizsgálat ennek az ellenkezőjét mutatta ki.

Egyes szakértők fontosnak tartják megjegyezni, hogy az első esetben középkorú személyeket vizsgáltak, míg a másodikban fiatal egyetemistákat, akik életében az eltelt tíz évben valószínűleg nagyobb jelentőségű események is bekövetkeztek.

Ezek mellett azonban a neuroticizmus számos tanulmány szerint tartós, keveset változik az élet során. Egyelőre tehát nem egyértelmű, hogy mennyire képezi a személyiség elemi, nehezen változó részét az optimista vagy pesszimista szemlélet.

Optimizmus a világban

Noha az optimizmus és a pesszimizmus kutatása még számos megválaszolatlan kérdést hordoz, a két fogalom továbbra is erősen jelen van a közbeszédben. Egyes népek is megkapják ezeket a címkéket, a magyarok például több felmérés szerint is különösen pesszimistának számítanak. A magyar pesszimizmust gyakran a történelemhez kötik, bár egyesek szerint az is fontos szempont, hogy a magyar nyelvben nagyon választékos kifejezések vannak a rossz dolgok leírására.

Vannak azonban globális trendek is. Az egyén szintjén számos tanulmány szerint megállapítható az ún. optimista részrehajlás (optimism bias), vagyis az ember esélyesebbnek látja a pozitív események bekövetkezését, és esélytelenebbnek a negatívakét, mint ahogy azt a statisztikai modellek jósolják.

A szakértők szerint az emberek 80 százalékára jellemző, hogy rendre alulbecsülik, mennyi idő szükséges egy terv megvalósításához és felülbecsülik, hogy mennyire fogják élvezni a nyaralásukat.

Talán nem olyan meglepő, hogy ez a jelenség nem figyelhető meg a depressziós személyek körében, azonban az már kifejezetten különös, hogy állatoknál is megállapítottak hasonló részrehajlást a kutatók

Emellett azonban az emberek túlnyomó többsége negatívabban látja a világ dolgainak alakulását, mint ahogy a valóságban történik. Az emberek nagyobb része véli úgy, hogy nem fog javulni a gazdasági helyzet, vagy hogy nem lesz könnyebb az élet, noha az eddigi tendenciák ennek egyértelműen ellentmondanak. Tehát amíg az egyéni jövőt jósolja, addig az emberek többsége túlzottan optimista, azonban amikor a nagyobb átlagra kérdeznek rá, akkor az emberek nagyobb része mutat pesszimista álláspontot.

Vajon, ha az emberek pontosabban tudnák megítélni a jövőbeli események valószínűségét, akkor felelősebb életvezetési döntéseket hoznának, illetve jobban ítélnék meg a gazdasági és politikai döntéseik súlyát? Mielőtt ezeket a kérdéseket meg tudja válaszolni a tudomány, fontos lenne tisztázni, hogy pontosan mi is az optimizmus és a pesszimizmus?