Álarcosbál, batyubál, regrutabál, operabál, utcabál, szüreti, arató és jótékonysági. Bálok mindig voltak és lesznek – még ha a formájuk, a jelentőségük és a céljuk folyamatosan változik is. Fényes udvari maszkabálokról nem találunk képet a Fortepanon, van azonban szép számmal bankettekről, nagy vállalati ünnepségekről, házibálokról, még a híres Anna-bálról is akad.
1902-ben a hadastyánok (veterán vagy sérült katonák) részére álarcosbálon gyűjtöttek adományt, mulattak a szentesi kaskötő munkások, és a gazdasszonyok is, jótékonysági virágvásárral egybekötött estélyükön. 1907-ben nagy bolondbált tartottak a Vigadó összes termeiben, ahol éjfélkor,
a nagybőgő eltemetése után fényes műsor, cabaret-előadás
volt.
Az alkalomra kiadott mérsékelt áru belépő-jegyekhez mindenki tréfás hangszert vagy bohócz-sapkát kap. Jegyek válthatók a szivarosboltokban.
Szerencsére nagy volt az érdeklődés „a fővárosi szűkölködő iskolás gyermekeknek ingyen ebéddel való ellátása czéljából” tartott Napközi Otthon Bál iránt is, és jól sikerült 1915-ben a Magyar-Tót Műkedvelő Kör táncestélye egy pennsylvaniai településen.
Fontos társasági események
A bálok hallatán a felső körök előkelő, privát mulatságai ugranak be, pedig száz-százötven éve már minden társadalmi rétegben szerveztek bálokat. Egyre többen vehettek részt nagyszabású rendezvényeken, bár az igaz, hogy a klubok, körök, egyletek estélyei zártkörűek maradtak.
A bálok rendjét fontos, közérdeklődésre számot tartó információként a sajtó közölte, a rendezvények másnapján pedig ízes beszámolók jelentek meg róluk.
A Garé község nagyvendéglőjében megtartott „szigorúan előkelő zártkörű polgári bálról” is tudósítottak. Mivel a vendéglős három szobája állt rendelkezésre,
a kaszt-rendszer is figyelembe vehető volt. Az első teremben az intelligenczia, a másodikban az iparosok, s a harmadikban nem bokorugrós, hanem suhogó selymes czifra ruhában a mi pozsgás arczu szép magyar lányaink az ő gavallérjaikkal mulattak. (…) még franczia négyes is volt, illetve lett volna, ha akad, aki azt tánczolni tudja.
A siker fokmérője a lakodalom
Az első világháború idején kevés mulatságot rendeztek, ha mégis, akkor azt jótékonysági céllal. Az utolsó háborús évben volt például egy est, ahol
sikerült visszamuzsikálni, hacsak néhány órára is a régi jó időket. Háborúból hazakerült, háborúba visszainduló katonák lejtették a csárdást. A táncos leányok pedig a kis leányokból a háború alatt nagylányokká fejlett hajadonok voltak, akiknek ez volt az első báljuk.
Mert miért is jártak bálba az emberek? Szórakozni, táncolni, természetesen, de a bál felért egy jól szabályozott ismerkedési esttel is.
A családok célja a fiatal lányok társasági bemutatása volt, a bál sikerének ki nem mondott fokmérője pedig az, hogy hány házasság lett az eredménye.
Úgy hírlik, a búcsúzó csárdás alatt (amely nem egyszer a villásreggeli idejébe is belenyúlt) történtek ez ügyben nagy, fontos dolgok.
Tombolt az élet
A két háború közti elegáns és jellemzően hazafias felhangú farsangi bálok sorát a jogászbál nyitotta meg, majd folytatták az állami tisztviselők, az iparos- és kereskedő egyletek bankettjei.
A báli szezon január elejétől farsangig tartott, de a fővárosban a húszas évektől már decemberben tombolt az élet… Táncmulatságokat tartottak a nagy ünnepek alkalmából, és fontosak voltak a nyári bálok is, a legtöbb közülük üdülőhelyeken zajlott.
A vidéki települések rendezvényei az arató- és a szüreti bálok.
A munkák befejezése után a gazdák megvendégelték a falvak apraját-nagyját, elvégre a munkákban mindenki részt vett.
A koreográfia régióként változott, felvonulással, énekkel-tánccal, feldíszítésekkel, lovakkal, mókázással. Ezeknek a vigasságoknak a téeszesítés, a betakarítás gépesítése és a vidéki életmód átalakulása vetett véget, igaz, ma ismét éledeznek a régi szokások.
Néma bálok országszerte
1943 farsangjára készülődve a belügyminiszter rendeletet adott ki, amelyben megállapítja, hogy nem időszerű estélyek tartása, a rendőrhatóságok ezért nem is adnak engedélyeket ilyesmikre.
Néhány órás teaestekről lehetett csak szó, de elvileg ezek meghívóit is be kellett mutatni a rendőrhatóságoknál, mert mint a rendelet fogalmazott, a papíroshiány miatt a meghívók csak a legszükségesebb tudnivalókat tartalmazhatták. Mind gyakrabban jelent meg a néma bál kifejezés, a jótékonykodás szinonimájaként:
Egy bál, ahol nem is látják egymást azok, akik részt vesznek rajta, de a nemes és hazafias érzés összefogja őket.
Azt az összeget, amit szórakozásra fordítottak volna, az érdeklődők a sebesült katonák, a honvédcsaládok támogatására küldték el.
A bálengedélyek megvonása
Azért nem minden bál sikerült tökéletesen: Mátraderecskén 1955-ben a helyiek azt mesélték egy riporternek, hogy feléjük az igazán emlékezetes, „jó” bálnak azt számít, ami után a rendőrök és a mentősök is megjelennek… Abban az évben is egy buliban eltört valakinek a lába, mások pedig söröspohárral verték egymás fejét. A történtek
kiváltották a becsületes dolgozók megvetését,
és nem
marad nyomtalanul egy-egy ilyen eset a község fiatalságára nézve sem. Rendszerint a bálengedélyek megvonása követi a verekedéseket, (…) pedig a mátraderecskei fiatalok nagy része szeret jól szórakozni, vidáman élni s elítéli a rendbontókat, a különcöket, a falu csibészeit.
Ütötték-verték a táncolókat
Nagykörösön, szintén az ötvenes években azt figyelték meg, hogy bár népszerűek a diákbálok,
és a parasztfiatalok is szeretnek táncmulatságokban részt venni, de a legritkább esetben mennek el ezekre, mert néhány jampec gúnyos hangú megjegyzésekkel illeti őket. Természetesen a parasztfiatalok sem hagyják azután magukat és ők is kinézik a diákokat, ha egy-egy összejövetelükre betéved valamelyik.
A helyzetet úgy igyekeztek orvosolni, hogy a DISZ-vezetők a parasztfiataloknak vidám programokat biztosítottak kultúrcsoport, olvasókör, gazdakör formájában. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1970-ben nyolc személy garázdasági ügyét volt kénytelen tárgyalni, akik októberben a hetényegyházi bálon
verekedést kezdeményeztek, és ahol érték, ott ütötték a táncolókat. A bál botrányba fulladt,
Voltak, akiket 7–14 havi szabadságvesztésre ítéltek, mások felfüggesztett büntetést kaptak.
Régi és redizájnolt Anna-bálok
A nyári bálokat Anna nap környékén rendezték, az első, 1825-ös balatonfüredi Anna-bál még emléktáblát is kapott.
A kétszáz esztendő alatt voltak csendesebb időszakok, és olyan évek is, amikor a részvétel politikai színezetet kapott. A déli part kiépülésével Füred jelentősége csökkent, a háborús években pedig nem báloztak. 1954-ben lejtettek újra nyitótáncot a Balatonnál, 1958-ban Huszka Jenő Anna-báli keringőt komponált, 1957-ben a Népszabadság szerint már hetekkel a bál előtt nem lehetett Füreden szobát kapni, és tele voltak a közeli települések szállodái is.
Ami örök érvényű, hogy a nyári bálokon oldott légkörben találkozhatott és cserélhetett eszmét egymással a vakációját töltő sok very important person.
Ligetben és kultúrotthonban
Anna-bálokat országszerte tartottak. Ha maradunk 1957-ben, a budakalászi textilgyári dolgozók kultúrtermi ünnepéhez a gyár táncruhát kölcsönzött. A szegedi Általános Munkás Dalegylet Anna-bálján ezrek vettek részt
a vadregényes Ligetben. Szép csillagos este messze szállt a Munkásüdvözlet,
majd táncdalok következtek, végül
a Munkás Dalkör tagjai és vezetői, akik 1925 óta 33-szor rendezték már meg az Anna-bált.
Kondoroson a nőtanács a kultúrotthonba szervezte az Anna-bált, aminek a bevételét a gyermekváros építésére szándékoztak fordítani.
Sztálinvárosi versenyek
Az ötvenes évek mintavárosában a Béke Étteremben keringőztek a párok lampionok, szegfűk és csemegeborok között. „Egy gombostűt nem lehet leejteni, annyian voltak” – írta a Sztálinvárosi Hírlap.
Éjfél felé a zenekar tust húz. Kezdődik a műsor. Az est fénypontja Anita Monteu táncdalénekes, akit tapsvihar köszönt. (…) Éjfél után fél háromkor megdobban a hölgyek szíve. Kezdődik a szépségverseny.
A Vasműben viszont munkaverseny zajlott, és a győztes brigádoknak az Anna-bál alkalmával adta át a KISZ szervezet a jutalmakat. Az első díj egy világvevő rádió volt. A Kölyök című 1959-es filmben egyébként pont egy kevésbé jól sikerült sztálinvárosi bál története bontakozik ki…
Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/balozas
