Tíz percet ajánl naponta a zöldben mindenkinek Dúll Andrea környezetpszichológus egyetemi tanár, az MTA Doktora, az ELTE Pedagógiai Pszichológiai Karának dékánja. A hazai környezetpszichológia megteremtőjével az új diszciplínáról beszélgettünk, és arról, mit lehet tenni a környezeti okokból kialakult szorongással.
Ritka lehetőség, hogy valakinek lehetősége legyen egy teljes diszciplína hazai bevezetésére, megalapítására, tudományos elfogadtatására. Pedig Dúll Andreával ez történt, hiszen a nevéhez fűződik a mára egyre fontosabbá, majdhogynem divatosabbá váló környezetpszichológia magyarországi meghonosítása. Hogyan került minderre sor?
Egy régi élmény jut az eszembe. Debrecenben, ahol végeztem, felsőbb évesként már besegítettem az oktatásba és egyszer a villamoson arról beszélgettünk az első évesekkel, akiket másnap vizsgáztattam, hogy ki-ki milyen helyzetben tanul otthon. A legváltozatosabb pozíciók hangzottak el, végül az az ötlet is felmerült, milyen jó lenne, ha így lehetne vizsgázni is. Próbáljuk ki, feleltem és így is történt. Kiderült, hogy sokkal sikeresebben ment a vizsga, könnyebben jöttek vissza a tanultak. A minket körülvevő környezet fontosságának gondolata elkezdett izgatni és elkezdtem ehhez szakirodalmat keresni, ami a nyolcvanas évek végén nagyon kevés volt, gyakorlatilag hiányzott. Az ELTE-en elkezdtem ezt a problémát kutatni az emlékezet szempontjából. Ezután nem sokkal kijutottam Amerikába és kiderült, ott már régóta létezik hasonló tudományos irány, csak nem az általános lélektanból indulnak ki, mint én, hanem a szociálpszichológiából. Több vezető kutatóval is találkoztam, s különösen Daniel Stokols és Irwin Altman segített, akik könyvekkel és szellemi iránymutatással támogattak, ami nagy erőt adott. Idehaza inkább értetlenkedés kísérte a kezdeti lépéseimet.
Mi ebben a pszichológia, kérdezték. Volt, hogy sírva jöttem ki egy konferenciáról. Ezért – bár az ELTE-en tanítottam – egyre inkább az építészet felé orientálódtam, és így a Műegyetem építészet posztdoktori képzésében kezdtem tanítani. Azután a BME-en dolgoztam, ahol szakirányú képzéseket is indíthattam és egyre többen kezdték megérteni, miért hasznos ez a terület. Végül visszahívtak az ELTE-re, bár a Műegyetemmel a mai napig megmaradt a nagyon fontos szakmai kapcsolatom. Az ELTE-re visszatérve megalapítottam a Magyar Pszichológiai Társaság Környezetpszichológiai Szekcióját, a Környezetpszichológia Kutatócsoportot és végül az Ember-Környezet Tranzakció Intézetet is.
Egy fotel is lehet környezeti tényező
Mikorra értette meg a hazai akadémiai világ a környezet és a lelki folyamatok kapcsolatának fontosságát?
Miután a PhD-fokozatomat megvédtem és akadémiai köztestületi tag lettem, nem sokkal utána, 2005 táján a környezetpszichológiát mint tudományterületet is bejegyezték, s ezután már a Magyar Pszichológiai Társaságban is lehetett egy szekciót alapítani. Onnan már sima volt az út.
A környezet szó sok mindent felölel a tágabb értelmű makrokörnyezettől a személyes terünkhöz kötődő mikrokörnyezetig…
A környezet nagyon képlékeny fogalom, mindig a számunkra aktuális helyzetnek megfelelően kell meghatározni. Szólhat a környezet a fényről, a hőmérsékletről, arról, hogy ki mit lát maga körül, vagy éppen kit és hogy az illető milyen távolságra van tőlünk. Mindig fontos, hogy az a környezet, amelyben dolgozunk, hogyan hat ránk és viszont: mi hogyan hatunk a környezetre, és ezt egyfajta hagymahéj szerű szerkezetként kell elképzelni. Ha például egy idősotthon építési tervezésébe vonnak be szakértőként, elsősorban az ott lakókra kell koncentrálnunk, de számolni kell a gondozókkal, a bentlakók családjával és így tovább, és ez végül egy társas ökológiai szintre helyeződik. Amikor a hagyományos pszichológia a környezetről beszél, elsődlegesen az emberekre koncentrál. Emiatt kritizálták sokáig a mi megközelítésünket, mondván a környezetemben lévő fotel soha nem fog úgy reagálni, mint egy ember. Ez így is van, csakhogy attól, hogy a fotel nem fog visszamosolyogni rám, még ugyanolyan erős környezeti tényező, hiszen „meghatározza” a szobában az útvonalamat, a távolságot, amelyben a térben hozzá képest elhelyezkedek. Ennek a felfogása persze nem tudatos, de ez a szép a környezetpszichológiában, hogy ezt a nem tudatos elemet kibányássza.
A természetes, vagy az épített környezet hat jobban a lelki folyamatainkra?
Mindkettő fontos, de mindegyik mást tud. Az épített környezetet mindamellett kicsit el szokták hanyagolni, pedig azt szoktam mondani, hogy egy fa vagy bokor nélkülünk is kinő, de egy város már nem, tehát az bizonyos szempontból még emberibb. Persze, ha egy játszótér tervezését szeretnénk pszichológiai oldalról segíteni, akkor a természetes környezetre is nagyon oda kell odafigyelnünk, megnézni, milyen fák, vagy virágos növények lesznek, elbújhat e a bokrok között a gyerek. Egyébként ugyanígy: minden környezeti helyzetben egyaránt kell figyelni az épített és a természeti környezetre. És akkor még nem beszéltem a virtuális, vagy online környezetről, ami mind nagyobb hatással van ránk. Ennél azonban nem szabad elfelejteni, hogy még ha egy virtuális helyzetben vagyok is, mondjuk egy VR-szemüveggel a fejemen, és a virtuális világ már szinte beszívott magába, akkor is ott van a testem a valódi térben.
A fiatalok többségét érinti az ökoszorongás
Az utóbbi időben egyre inkább a természetes környezeti tényezők miatt szoronganak az emberek, különösen a klímaváltozásnak köszönhetően, bár akár egy zsúfolt, elhanyagolt nagyvárosi környezet is szorongást válthat ki…
A pszichológia alaptézise, hogy mindentől tudunk szorongani – talán kicsit furcsa, de ez az intelligencia egyik jellemzője. Az ember az egyetlen faj, amely így akár egy fotellel kapcsolatban is tud szorongani. Ez azt jelenti, hogy bármiféle környezet képes szorongást kelteni, akár egy teljesen rendben tartott mesterséges környezet is. Azt mindenesetre tudjuk, hogy az emberek 60-70 százaléka szorong a klímaváltozás miatt, s több mint a felük legalább közepes mértékben. Míg a félelem konkrét dologra irányul, a szorongás valamilyen általánosabb, homályosabb dologra. A klímaváltozás pedig annyira összetett, hogy az ezzel kapcsolatos félelmeket nyugodtan tekinthetjük szorongásnak. A fiatalok között még nagyobb az arány, a középiskolás korosztályban akár 80-90 százalékos és az intenzitása még erősödik is. De a folyamat ma már a nagyszülőket is elérte, akik az unokák jövője miatt szoronganak. A klímaváltozás hatásait ma már nehéz eltitkolni, a mindennapi szavaink közé olyan szavak is bekerültek, mint például a villámárvíz, amit korábban egyáltalán nem használtak a mindennapi emberek,
Vizsgálták, hogy milyen különbségek vannak az egyes emberek között a klímaszorongást illetően?
Ha a hagyományos pszichológia talaján maradnánk, azt kellene nézni, hogy kinek-kinek milyen a személyisége, a neveltetése, milyen társadalmi réteghez tartozik. A környezetpszichológia bonyolultabb képet vizsgál. Egyrészt azt vizsgáljuk, hogy mennyire kitüntetett az egyes emberek számára a környezet és hogy saját magukat ebben a kontextusban hogyan definiálják. Ez persze nem azt jelenti, hogy akinek nem fontos a környezet, annak teljesen érdektelen, csak a tudatos éndefiniciójában kevésbé lesz jelen. Általánosságban a nők empatikusabban állnak ehhez a kérdéshez, a férfiak racionálisabban. Számít a kultúra vagy a vallás is. Egy ázsiai kultúrkörben, ahol a pókot sem csapják le, egészen más a környezet szerepe, mint egy keresztény hagyományban, ahol azt tanítják, hogy a természet, így az állatok és növények alánk vannak rendelve és uralkodnunk kell a madarakon és a halakon. Végül a politika is befolyásolja a kérdést, lásd a jobboldali, vagy a baloldali hozzáállást, ami persze ma már egyáltalán nem ilyen egyértelmű kettős felosztást jelent. Persze hívhatjuk ezt politika helyett hatalomnak is, amely roppant hatékonyan él a környezettel. E tekintetben a legfontosabb a tér birtoklása, amely egy autóparkolótól a kőolajmezőkön át egy egész tengerpartig terjedhet és így akár háborúk kiváltó oka is lehet.
Átölelni egy fát
A pszichológia feladata a lelki bajok feltárása mellett az azokon való segítség is. A környezetpszichológia mit tud tenni a gondok orvoslására?
Mi környezetpszichológusok itt az egyetemen nem végzünk terápiát, de kiképezzük erre a megfelelő szakembereket. Van már teljesen egyedülálló környezetvédelmi szakpszichológus képzésünk, de a fenntarthatósággal kapcsolatos pszichológiai képzéseket kiterjesztettük nem pszichológusokra is, amikor környezettudatossági szaktanácsadó képesítést adunk pedagógusoknak, vagy más diplomával rendelkező jelentkezőknek. Működik az ember-környezet tranzakció szakpszichológus képzésünk is, s az itt kiképzettek szakértelmét városfejlesztésben ugyanúgy fel lehet használni, mint különböző szakmai és civil szervezetek projektmunkáiban.
De mi a lehetőség az egyéni problémáknál?
Az ilyen gondok feltárásánál a pszichológus első feladata annak megállapítása, hogy a panaszt valóban egzisztenciális, az alapvető emberi léttel összefüggő ökoszorongás keltette-e. Lehet ugyanis e mögött bármilyen más okból kifejlődött mentális probléma is, amit elfed az ökoszorongás. Ha viszont tényleg környezeti probléma miatti aggodalom van a háttérben, fel kell tárni azt a cselekvési lehetőséget, amiben az illető maga is aktívan tud valamit tenni. Mindenképp el kell ismerni ennek az érzésnek a valódiságát. Szoktak viccelődni, hogy ilyenkor kell kirohanni átölelni egy fát, de a valóság egyáltalán nem ilyen egyszerű. Persze lehet valóban a természettel való intenzív kapcsolat megteremtése része a megoldásnak. Ezt bárki kipróbálhatja, ha egy nyugodt, napsütéses napon felmegy a Normafához és érzékelni fogja, hogy van ennek hatása. A feltárást követően egyébként a problémát fókuszba állító cselekvési programot kell összeállítani, aminek révén szembe tud a páciens nézni a problémával. Ez lehet egy nagyon apró személyes lépés is. Például, ha az illető fogmosás közben elzárja a vizet, akkor havonta 80-90 liter vizet is megtakaríthat. És az ilyen apró lépések a világ jobbá tevésének olyan építőkövei, amelyek kinek-kinek a saját kompetenciáját erősítik. Mindenki képes megélni, hogy mégiscsak tud hatni a környezetre. Sőt, a társadalmi cselekvés szintjén is megélheti, hogy olyanra szavazzon, akinek ez szintén fontos, így a hatásmezőjét társadalmi szintre is ki tudja terjeszteni. Az ökocselekvéseknél kulcs, hogy lássuk, a többiek is ezt teszik és végiggondoljuk, kik is a többiek.
Meg lehet-e határozni, hogy milyen környezetben fordul elő a legkevesebb lelki probléma?
Általánosítva a természeti környezet nagyon fontos, de nem mindenható, bár még egy rendezetlen, gondozatlan természeti környezet is jobb, mint a semmi. De fontos lenne egy zöld buszmegálló, vagy egy zöld füves villamospálya is. Ha rövid receptet kellene mondanom, akkor naponta tíz percet ajánlanék mindenkinek a természetben. Ma már tudjuk, hogy a városi zöldben tíz perc igazoltan masszív pozitív hatást kelt.
