Birodalma stabilitását biztosító, nagy formátumú uralkodó vagy véreskezű hódító? Nagy, vagy Törvényhozó (Kanunî) Szulejmán, vagy a középkori Magyar Királyság hanyatlásához vezető oszmán hódítás kegyetlen vezére? Magyarországon különösen érthető, ha viták övezik az Oszmán Birodalom sok tekintetben kiemelkedő, de mégis összetett megítélésű szultánjának emlékét.
Forrás: Wikipedia
Azt ugyanis nehéz, sőt oktalan lenne vitatni, hogy az ő és hadai felbukkanása kíméletlen pusztítást hoztak magukkal, az ország három részre szakadása révén megbomlott a magyar állam egysége, végül pedig, mire sikerült elűzni a hódítókat, a háborúk következtében gyökeresen átalakult az ország etnikai szerkezete, aminek később, a modern nemzetfelfogás megszilárdulásakor lett jelentősége, ami a trianoni döntésben is tükröződött.
Gyors felívelésében a szerencse is segítette
Szulejmán vélhetően 1494. november 6-án látta meg a napvilágot a mai Trabzonban, az egykori Trapezuntban. Apja később I. Szelim (aki a Javuz, vagyis vad jelzőt érdemelte ki) szultán néven vonult be a történelembe, de ekkor még „csak” beglerbég (az oszmán birodalom egyes tartományaiban a legmagasabb rangú tisztségviselő, a tartományban szolgáló haderő és hivatali kar feje, minden katonai és polgári igazgatási hatáskör elöljárója) volt. A későbbi híres vagy hírhedt szultán édesanyja pedig a vélhetően tatár származású Ayşe Hafsa lehetett. Szulejmán 1509-ben, nagyon fiatalon, még nagyapja, II. Bajezeid szultán uralma idején a kaffai szandzsák vezetője lett.
Bő egy évtized múltán, 1520-ban lett belőle szultán, figyelme pedig elsősorban a nyugat felé fordult. A Habsburg-házzal sokszor ellenséges viszonyban levő Franciaországgal ugyan jó kapcsolatot ápolt, de Magyarország már 1521-től mint expanziós terület került érdeklődése homlokterébe. Csapatai elfoglaltak több kulcsfontosságú várat, köztük az 1456-ban Hunyadi János és Szilágyi Mihály által még sikeresen védett Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot. Emellett a Földközi-tengeren is sikereket aratott, 1523-ban Rodoszt, a johannita lovagok székhelyét foglalta el, a leszboszi születésű Hayreddin Barbarossa kapudán basával az élen pedig félelmetes tengeri haderőt is fel tudott vonultatni.
Nyugati törekvéseiben a szerencse is Szulejmán kezére játszott, hiszen 1524-ben fiatalon, harmincas évei derekán meghalt I. Iszmáil perzsa sah, a Szafavida-dinasztia alapítója, az Oszmán Birodalom erős ellenfele. 1526-ban a mohácsi csata a magyar sereg és az őket segítő szövetségesek katasztrofális vereségét hozták: de látni kell, hogy az oszmán seregnek ellenállni, minden bátorsága dacára, az ellenfélnek nem volt reális esélye.
Kedvezett Szulejmánnak az is, hogy a mohácsi csatában elesett II. Lajos, sógora, Habsburg Ferdinánd ellenében azonban fellépett ellenkirályként Szapolyai János, akinek megsegítésére hivatkozva Szulejmán hadai ismét Magyarország ellen fordultak, sőt 1529-ben Bécs falaiig jutottak a támadók: nem kérdés, hogy a város eleste Magyarországra nézve is katasztrofális következményekkel járt volna.
A perzsákkal csak kompromisszumos békéig jutott
Ezt követően, az 1530-as években Szulejmán figyelme, apja mintáját követve, a perzsa területek felé fordult. Csapatai e harcok során elfoglalták Bagdadot is, sőt egészen a Perzsa-öbölig jutottak el, ami azt eredményezte, hogy az Oszmán Birodalom a közel-keleti kereskedelmi útvonalakat is ellenőrzése alá vonta.
Közben 1541-ben, mint az közismert, az oszmán sereg csellel elfoglalta Budát, majd pár évvel később olyan fontos városokat vettek be, mint például Esztergom, Pécs vagy Székesfehérvár. Az évtized végén Szulejmán ismét a perzsák ellen fordult, ami elhúzódó harcokra vezetett, s csak 1555-ben kötöttek kompromisszumos békét.
Addigra viszont újabb diadalok övezték a magyarországi hadjáratokat: 1552-ben, bár az évszám idehaza főleg Eger sikertelen ostromáról ismert, más erősségek mellett elveszett Szolnok vagy Temesvár is. Szulejmán azonban folytatni akarta a sikereket, ám a nagy hódító 1556-ban Szigetvár ostroma során 72 évesen (végelgyengülésben, vagy a török táborban pusztító járványok miatt) elhunyt: mire a Zrínyi Miklós és katonái által hősiesen védett várat bevették csapatai, ő már nem élt.
Több fiát is kivégeztette
Törökországban emlékezete nem merül ki abban, hogy nagy hódítóként emlegessék. Törvényhozó, ipar- és kereskedelempártoló tevékenysége kiemelkedő volt, a tudományokat és művészeteket is becsülte és támogatta. Ez természetesen semmit nem változtat azon, hogy katonaként és hadvezérként kegyetlen volt, ahogy a magánéletben sem állt távol tőle a zsarnoki viselkedés, így például egyik fia, későbbi utódja II. Szelim trónra jutásának biztosítása érdekében két további fia, Musztafa és Bajezid is áldozatul esett apjuknak.
Forrás: Wikimedia commons
Megítélése tehát minden tekintetben kettős. Törökország nagy uralkodóként tekint rá, míg Magyarországon kulcsszerepe volt az ország hanyatlásában. Ugyanakkor többen látják, hogy stratégaként sem állta meg a helyét. Többfrontos háborúit nem hangolta össze, túl sok fronton akart egyszerre sikereket elérni, nem mindig aknázta ki a kezére játszó szerencsét megfelelően, így bizonyos mértékig szétforgácsolta birodalma erejét, míg a kereskedelemben, a gazdaságban nem kereste a megújulást. Azt azonban nehéz lenne állítani, hogy, mindezen kritikák dacára, ne lett volna nagy formátumú, évtizedeken át meghatározó politikus, nem „csak” saját birodalma, de Európa és Ázsia történetében is.
