A sebészeti eszközök fejlődésébe enged betekintést az a kiállítás, amely Variationes – Változatok a sebészeti eszközök fejlődésére címmel csütörtökön nyílt meg Budapesten, az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban (SOM).
A múzeum új időszaki tárlata bemutatja, hogyan érhető tetten a változás az eszközök fejlődésében, miként fejlesztenek ki egyre speciálisabb eszközöket a folyamatosan növekvő sebészi repertoár elvégzéséhez, milyen szimbiózisban áll a biológiai és sebészeti tudás fejlődése, valamint az új műtéti eljárások kifejlesztése az eszközök fejlesztésével és tervezésével – tájékoztatott a múzeum.
Az augusztus elejéig nyitva tartó kiállítás a múzeum gyűjteményének gazdag orvosi eszközanyagára épül, és ennek különlegességét és változatosságát tárja a közönség elé.
Látható egyebek mellett a Jánoshida közelében feltárt
1. századi sírlelet, amely egy római kori orvos sebészi eszközeiből áll.
A leletek egyedülállónak számítanak, mivel hasonló precíziós formájú, ötvözetű, minőségű és korú sebészeti eszközök eddig csak a 79-ben elpusztult Pompeiből kerültek elő.
Mint írják, ezeket a leleteket a 19-20. századi sebészeti eszközök mellé állítva láthatóvá válik, hogy
a római kori csontvágók és csontemelők felépítése és formája bizonyos eszközök esetében évezredekig szinte változatlanul fennmaradt.
A tájékoztató szerint a sebészet több ezer éve jelen van az emberi civilizáció történetében, mindegyik kultúra kifejlesztette a maga gyakorlatát és eszközeit.
A felszíni sérülések ellátása, a törött és elmozdult végtagok összeillesztése, a betört koponyák csonttörmelékének eltávolítása és a koponyatető befedése ugyanúgy több ezer éves gyógyítói gyakorlatra tekint vissza, ahogy a szülések segítése.
A sebészeti eljárások azonban sokáig csak testfelszíniek voltak.
Az európai, vagy a nyugati sebészet fejlődésében
a robbanásszerű változást a modern fájdalomcsillapítás, az anaszteziológia, a steril műtétvezetést lehetővé tévő aszepszis és antiszepszis, valamint a megfelelő vérpótlás hozta magával
a 19. század második felétől, a 20. század elejétől.
Segítségével lehetővé vált a mellkasi és a hasi részek feltárása és az invazív, mély testüregi műtétek elvégzése, ami a sebészet – és általában az orvostudomány – lehetőségeinek gyors és hatékony megnöveléséhez vezetett.
A nyugati medicina ennek hatására globálissá vált, az európai és a nyugati világ egyik olyan vívmányává, amely mára minden kontinensen és minden országban meghatározó szerepet játszik a gyógyításban – írják a tájékoztatóban.
