Rég voltak ennyire izgalmas választások Magyarországon. A Fidesz dominálta a vidéket, az ellenzék ismét jól szerepelt a fővárosban, de azon belül hatalmas átrendeződés előszelét figyelhettük meg. A Magyar Péter fémjelezte TISZA Párt, mintha egy csapásra leváltotta volna a hazai ellenzéki pártok zömét.
Kezdjük a 2024. június 9-i választások legfontosabb eredményeivel!
Az európai parlamenti (EP) választást a Fidesz nyerte, magabiztos 45 százalékos eredménnyel.
Magyar Péter, pártja a TISZA lett a második, induló pártként a 30 százaléos eredmény kifejezetten magas százaléknak számít.
Képviselőt küldhet még az EP-be a DK – MSZP – Párbeszéd szövetség, illetve a Mi Hazánk.
A helyi önkormányzati, vagyis kerületi, települési, vármegyei választásokon is a Fidesz nyert, de a legnagyobb pártot érték kellemetlen és kellemes meglepetések egyaránt.
Karácsony Gergely lett a főpolgármester, kihívójának, Vitézy Dávid újraszámolást kér, mert a végeleges adatok szerint 320 szavazat volt a különbség a két jelölt között.
Felpezsdült közélet
Kezdjük egy kicsit messzebbről!
Némi pátosszal elmondhatjuk, hogy a választás mindig a demokrácia ünnepe is. Ezt most is őszintén érezhettük így, nagyon sokan, a választók több, mint 56 százaléka ment el szavazni.
Magyarországon összességében nyugodtan szoktak telni a választások, ezt azért most is elmondhatjuk, bár kisebb veszekedések, csalás-emlegetések mindig előfordulnak. Újabban viszont nincs már általános kampánycsend, amit persze mindig sokan megsértettek, helyette kisebb szabályok vannak csak, például a szavazóhelyiségben, a szavazóhelyiséget magában foglaló épületben nem szabad agitálni.
Nagyobb változások
A legfontosabb általános mérce a választások eredményei közül az európai parlamenti választás lehet, itt a következő eredmény született:
Fidesz–KDNP: 44 százalék (11 mandátum);
Tisza Párt: 30 százalék (7 mandátum);
DK–MSZP–Párbeszéd: 8 százalék (2 mandátum);
Mi Hazánk: 7 százalék (1 mandátum).
A Fidesz összességében elégedett lehet, hiszen az önkormányzati választásokon is jól szerepelt, visszaszerezte Baját, Egert, Miskolcot, Salgótarjánt, Szekszárdot, az ellenzéki jelöltek Győrrel, Szolnokkal és Nagykanizsával vigasztalódhattak, ahol ők tudtak fordítani.
A fővárosi kerületek közül 14 lett az ellenzéké, 8 a Fideszé. Érdekesség, hogy a Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP) letarolta a XII. kerületet, ahol nemcsak Kovács Gergely lett a polgármester, de az egyéni körzetben is ők domináltak.
Úgy látszik, hogy a választókat nem zavarták különösebben a „problémás” jelöltek, több olyan jelölt is nyerni tudott, aki valamilyen kellemetlen ügybe, akár büntetőügybe is keveredett az elmúlt időszakban.
A legizgalmasabb, az utolsó pillanatig kiélezett küzdelmek a fővárosi főpolgármesteri címért, illetve az I. kerületben, valamint Győrben alakultak ki. Úgy néz ki, hogy a TISZA Párt pillanatok alatt lett az ellenzék legnagyobb ereje, amit néhány helyi polgármesteri címe ellenére az MKKP, a Momentum, de még a DK is csak bánhat.
Egyszerre minden
A választás sok egyedi újdonságot is hozott. Szokatlan lehetett a választóknak, hogy soha ennyi szavazólapot nem kellett a magyaroknak kitölteni. Egyszerre tartottuk az Európai Parlamenti választásokat és a helyi önkormányzati választásokat. Legyen a példánk Budapest, itt egy választó szavazott
a főpolgármesterről,
a fővárosi listáról.
de kapott két kerületi szavazólapot is, az egyiken a kerület polgármesterét,
a másikon a körzet egyéni képviselőjét választhatta meg,
míg az EP-képviselőkről szintén egy lista alapján lehetett véleményt formálni.
A nemzetiségi választó, vagyis, aki így regisztrálta magát, még további szavazólapokat is kapott, ez már igazi paksaméta volt.
Miért volt ez a választás különleges?
Azt bátran kijelenthetjük anélkül, hogy bárkinek a politikai szimpátiáját sértenénk, hogy mindenképpen örvendetesen felpezsdült a hazai politikai élet a választás előtt.
Olyan kérdések merültek fel, hogy értékelhető-e a választás a 2022-es és a 2026-os parlamenti választások közötti félutas felmérésnek?
Több színes történet és egyéniség is feldobta a választást. A fővárosi főpolgármester-jelöltségnél izgalmas volt a regnáló polgármester, Karácsony Gergely és fő kihívója, Vitézy Dávid versenyfutása, amelybe egy szokatlan elem is vegyült, a finisben a legnagyobb hazai pártnak, a Fidesznek végül nem volt jelöltje, mert Szentkirályi Alexandra visszalépett.
Amióta egy botrány (a kegyelmi ügy) miatt az ország megismerte, és sokak körében népszerűvé vált, majd tömegeket mozgatott meg, először méretődött meg az ellenzék új reménysége, Magyar Péter és a választáson már elinduló pártja a TISZA. Az ő eredményük minden előzetes várakozáson túl is meglepően jó lett.
Elég sok város nyitott küzdelmet hozott, akár azért, mert a kormányzó Fidesznek volt esélye visszafoglalni a várost, akár azért, mert pont most került veszélybe a jobboldali városvezetés. Volt, ahol az okozott zavart, hogy több ellenzéki kihívó között kellett választani, de még olyan város is akadt, ahol a jobboldalnak voltak alternatív jelöltjei, és emiatt futhatott be az ellenzék.
Vitakultúra
Végre voltak politikai viták is, amelyek vagy rosszabbul, vagy jobban sikerültek, ez részben a formátumtól is függött, mennyire alakulhatott ki valódi vita, mennyire determinálta a résztvevők száma, vagy az elfogadott szabályok azt, hogy csak monológok versenyezhettek.
Az mindenképpen jó élmény volt, hogy kompetens jelöltek ki tudtak állni a nyilvánosság elé, ebben is erős volt a főpolgármesteri versenyfutás, és megmérették magukat. Aki ebben nem vett részt, annak általában esélye sem volt jól szerepelni.
Igaz, az ilyen viták azért mindig egy kicsit a népszerűbb erőknek kellemetlenek, a kisebb támogatottságú jelölteknek pedig esélyt kínálnak arra, hogy nyilvánosságot kapjanak, felzárkózzanak. Természetesen megint kialakult a két nyilvánosság, eléggé eltérő értékeléseket hallhattunk, ugyanazt a vitát látták a kritikus és a támogató elemzők, de egészen mást hoztak ki győztesnek.
Bejutottak, futottak még
A különböző pártlistákon (európai, fővárosi, vármegyei) az is érdekes kérdés volt, hogy melyik pártnak van esélye egyáltalán bejutni az adott politikai képviseltre a küszöbök miatt, mert az azokra a pártokra leadott szavazatok, amelyek nem érték el az ötszázalékos bejutási küszöböt, elfecsérelt szavazatokká váltak, vagyis mentek a kukába.
Azért beszélhetünk itt is többes számról, mert nemcsak az európai képviselői helyekre küldtünk listáról képviselőket, hanem újdonság volt az is, hogy a Fővárosi Közgyűlésbe sem a kerületekben megválasztott polgármesterek, hanem a pártok által összeállított listákról megválasztott képviselők ülnek majd be.
Budapesten például 10 pártnak sikerült listát állítania.
Nem fogunk végigmenni a pártok mindenféle eredményein, de az megkérdőjelezhetetlenül kiderült, hogy a Fidesz-KDNP a legnagyobb politikai erő, de talán egy kicsit nagyobb összesített szavaztszámban bízhattak a párt vezetői. A TISZA berobbant, és bár egyelőre nem annyira egyéni jelöltekkel, inkább csak listán mérte meg magát, de szinte hihetetlen, hogy pár hónap alatt a semmiből az ország majd harmadának ő lett a választása.
A Párbeszéd-Zöldek-DK-MSZP szövetség megvan, de biztos, hogy az eredményeik csalódást keltek, ahogy a Mi Hazánk is hzta a kötelezőt, mérhető párt, amelynek egyenletes támogatottsága egyéni sikerekhez nem elég, de azért vannak szavazóik. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt egy nagy kerületi sikert leszámítva ugyanúgy zsugorodik, mint a nagy vesztes Momentum. És a rajtuk kívül felbukkanó tucatnyi formátum, a teljesség igénye nélkül, az LMP, az MMM, a MEMO, a Jobbik, a Munkáspárt, vagy a Nép Pártján, illetve a Második Reformkör azt bizonyították be, hogy ők aligha fogják érdemben befolyásolni a hazai közéletet.
