A rotterdami kikötőben egy úszó platformon csámcsogó 34 tejelő tehén valószínűleg mit sem tud a világ egyik legnagyobb kihívását jelentő vízhiányról, mégis egy olyan, egész Európára kiterjedő erőfeszítés részei, amelynek célja, hogy megoldást találjanak erre a modern kori dilemmára, ahogy erről a Horizon, az EU kutatási és innovációs magazinja beszámolt.
A tehenek otthona, az úszó farm része ugyanis a Delfti Műszaki Egyetem koordinálásával idén év végén záruló WATER-MINING nevű uniós támogatással működő projektnek, amely azt célozza, hogyan lehetne kezelni az európai vízrendszerekre háruló egyre növekvő terhelést.
Tengerből és vizeletből ivóvíz
Mivel a Világbank 2030 Water Resources Group nevű kezdeményezése szerint a globális vízigény 2030-ra meghaladja a fenntartható vízellátást, sürgősen meg kell találni a víz biztonságos és hatékony újrafelhasználásának módjait.
Az idei és az elmúlt jó néhány év aszályos időjárása megmutatta, hogy a szennyvizet úgy kell kezelni, hogy az újrafelhasználható legyen.
A víz ma már sokkal inkább árucikk, mint korábban.
A rotterdami úszó farm a körforgásos gazdaság elvein alapul, amelyben az erőforrásokat újrahasznosítják, nem pedig kidobják, és az energia- és vízfogyasztás tekintetében is egyaránt önellátásra törekszik. Ennek során a kikötőből származó vizet sótalanítják, hogy ivóvízként használják fel, sőt a tehenek vizeletének tisztítására is kidolgoztak egy módszert, hogy azt újra felhasználhassák tiszta vízként a tehenek ivóvízként, öntözésre és tisztálkodásra. A vizeletből a folyamat során visszanyerik a felhasználható tápanyagokat és az ásványi sókat is, amelyeket különféle termények és gyógynövények termesztését segítő műtrágyákban lehet felhasználni.
Forrás: Horizon
Az úszó farm általánosabb szinten is teszteli a körforgás koncepcióját. A tehenek a rotterdami futballstadionból származó füvet és a szupermarketek gyümölcscentrifugáiból származó narancshéjat esznek, az előállított tejet és joghurtot pedig a rotterdami lakosoknak adják el.
Élő laboratóriumok
A kutatók által alkalmazott technikák közül sokat korábbi, uniós finanszírozású projektek keretében fejlesztettek ki. A WATER-MINING innovációja abban áll, hogy mindezeket teljeskörűen teszteli és hitelesíti egy olyan körkörös vízellátási modell kialakítására törekedve, amely pénzügyileg is fenntartható.
A különböző megközelítéseket úgynevezett „élő laboratóriumokban” – a rotterdami gazdaságban és a spanyolországi Almeriában található naperőműben, valamint hat egyedi esettanulmányban tesztelik Európa-szerte Cipruson, Hollandiában, Portugáliában, Spanyolországban és az olaszországi Lampedusa szigetén.
A kísérleti munka során a visszanyert tápanyagok újraértékesítésére vonatkozó piaci modellek meghatározásával kapcsolatos munka biztosítja, hogy a helyi közösségek profitáljanak a folyamatból, és ellensúlyozzák a tiszta víz megszerzésének költségei egy részét.
A portugál Faro városában végzett esettanulmányban például a szennyvíztisztítási folyamat során meglepően nagy mennyiségű kaumerát nyertek vissza, egy olyan értékes biopolimert, amelyet az építőanyagokban égésgátlóként, a mezőgazdaságban pedig talajjavítóként lehet felhasználni.
A WATER-MINING egy öt uniós finanszírozású projektből álló csoport része, amely olyan jövőbeli „víz-okos” társadalom kiépítésén dolgozik, ahol az összes rendelkezésre álló vízkészletet – beleértve a felszíni, felszín alatti, szennyvíz- és feldolgozott vizet – úgy kezelik, hogy növeljék a víz felhasználásának rugalmasságát, és biztosítsák a szennyvízben lévő potenciálisan értékes anyagok visszanyerését. Az öt projekt eredményeit jövő májusban egy konferencián mutatják be.
A holland KWR Vízkutató Intézet által koordinált ULTIMATE projekt a klaszter egy másik projektje. A 2020-ban indult és idén októberig tartó projekt az ipari szennyvizek hatékony újrafelhasználására összpontosít egy olyan keretrendszeren keresztül, amelyet Water Smart Industrial Symbiosisnak (WSIS) nevez. A projektnek kilenc nagyszabású ipari demonstrációs helyszíne van Európa-szerte és azon kívül az agrár-élelmiszeriparban, a vegyiparban, az italgyártásban és a biotechnológiai iparban.
Üvegházi szennyvízből értékes nyersanyag
A koncepció szerint az egyik iparágból származó hulladék egy másik iparág számára erőforrássá válik, ami nem új, de globálisan még nem sok példa van rá. Általánosságban arra törekszenek, hogy az ipari szennyvízből hasznosítható vizet, valamint energiát és értékes vegyületeket nyerjenek ki. Ezen elemek egyesítése az egész folyamatot pénzügyileg életképesebbé teszi – és így nagyobb valószínűséggel válik széles körben elfogadottá.
A kutatók például egy olyan szövetkezettel együttműködve, amely 60 üvegház szennyvizét kezeli, az elektrodialízis folyamatát alkalmazták, hogy a szennyvízből energiahatékony módon nyerjenek vissza kiváló minőségű vizet. Az eljárás azt is lehetővé teszi, hogy a tápanyagokat külön nyerjék vissza, és műtrágyaként használják fel, miközben a növényekre káros nátriumot is eltávolítják.
Még további kutatásokra van szükség, hogy ez a technológia a szélesebb körű alkalmazásra is készen álljon, de a vízhiány fokozódásával a termelőknek és a vízfogyasztó iparágaknak hamarosan nem lesz más választásuk, mint hogy átvegyék ezt a fajta megoldást.
