Vége a nagy nyári tolongásnak, sokan pont most utaznak el az őszi pihenésükre. Érdemes odafigyelni, hogyan viselkedünk a repülőn, ha pedig még kezdők vagyunk, figyeljük a tapasztalt légiutas-kísérőket.
A stewardessek ugyan repülnek eleget a munkájuk során, gyakran ők is utasként szállnak fel a repülőre. Onnan tudjuk megkülönböztetni őket az átlagos utasoktól, hogy a légiutas-kísérők pontosan tudják, mihez (nem) érdemes nyúlni, hol a legkényelmesebb ülni. Néhány tapasztalatukat velünk is megosztották, sőt egy listát is adtak a legidegesítőbb szokásokról, amelyeket ha lehet, kerüljünk, akármelyik osztályon is utazunk.
1. A beszállás előtti rendezkedés
A tapasztalt légiutas-kísérők pár perc alatt odajutnak az ülésükhöz, akkor is, ha senki sem tudja róluk, hogy mi a munkájuk. A titok annyi, hogy mindent előre előkészítenek: amire közvetlenül szükségük van, azt egy helyen szortírozva, kézközelben tartják, minden mást pedig elpakolnak a kézipoggyászukba. Így nem az újságot és a telefont elejtve kapkodnak az után, amire valóban szükségük lenne, nem tartják fel a sort sem, és nagyon hamar az ülőhelyükhöz jutnak.
2. Indokolatlan gombnyomkodás
Sokan azt hiszik, hogy a hívásjelző gomb arra szolgál, hogy a stewardessektől takarót, ennivalót kérjenek, pedig az leginkább vészhelyzetekre van fenntartva. A személyzet épp eléggé elfoglalt a különféle igények teljesítése közben, felesleges plusz terhet a nyakukba akasztanunk.
Ha szükségünk van valamire és nem világít az övek becsatolására felhívó lámpa, akkor szépen keljünk fel és kérjük személyesen azt, amire szükségünk van, vagy jelezzük az épp közeledő stewardessnek az igényünket. Nem árt, ha megmozgatjuk elgémberedett tagjainkat és sétálunk kicsit.
Köszönjünk udvariasan a személyzetnek és jelezzük, mit szeretnénk kérni. Már ennyi öngondoskodással csökkenthetjük a rájuk nehezedő nyomást, amivel mindenki utazását megkönnyítjük.
3. Rosszul időzített mosdóhasználat
Hacsak nem az utolsó pillanatban értünk ki a reptérre, szakítsunk rá időt, hogy a mosdót még beszállás előtt használjuk. A gépen lévőre tekintsünk egyfajta vészhelyzet esetén használható megoldásként, s ha ki kell mennünk, próbáljuk nem a legnagyobb tömegen átfúrni magunkat az ajtóig. Hacsak nem indulunk hosszú utakra, ki tudjuk úgy számítani belső szükségleteinket, hogy minél kevesebbszer használjuk a repülő mosdóját.
4. Cipő nélkül
Ha legalább egyszer repültünk már életünkben, akkor tudjuk, hogy ez nem a stílusunk megvillantásának, hanem a kényelmes ruhák viselésének ideje. Ugyanez igaz a cipőnkre is. Ha töri a lábunkat vagy csak szabadabban éreznénk magunkat zokniban, netán mezítláb, gondoljuk át még egyszer a dolgot.
Egyik légiutas-kísérő sem venné le a lábbelijét a gépen, nemcsak higiéniai megfontolásból, tudva, milyen ritkán van valójában idő a szőnyegek, kárpitok tisztítására, de azért sem, mert zavarhat vele másokat. Arról ne is beszéljünk, hogy a mosdó padlója sokszor sajnos nem a víztől csillog nedvesen. Nem akarnánk belelépni.
5. A legénység terének zavarása
Bár az unalom űzésére jó ötletnek tűnhet végigjárni a repülőt és alaposan megnézni magunknak a konyhát, a tapasztalt személyzeti tagok ezt sem javasolják. A légiutas-kísérők munkaterülete, ahol egyébként dolgoznak és esznek, nem arra való, hogy utasként ott totyorogjunk, beszélgetni próbáljunk vagy épp jógázzunk (erre is volt már példa). Amikor a stewardesseknek van pár percnyi szünetük, azt szeretnék magukban eltölteni. Általában ilyenkor esznek valamit, ha nem muszáj, ne zavarjuk őket közben.
6. Túl nehéz kézipoggyász
Teljesen érthető, ha minél több mindent próbálunk begyömöszölni a kézipoggyászunkba, de ettől még be kell tartanunk a méret- és súlykorlátozásokat. Senki nem tesz kivételt a kedvünkért, így érdemes otthon előre csomagolni és mérni is. Sokan ezt elmulasztják, majd a gépen próbálják a nehéz poggyászt a fejük fölötti tartóba gyömöszölni. Amikor megemelni sem bírják, gyorsan hívják a stewardesst azt remélve, hogy ő sokkal erősebb és tapasztaltabb. Ez nem így van. Ha utasként nem tudjuk megemelni a csomagunkat, a légiutas-kísérő sem fogja tudni.
7. Az étel, az ital és a szemét
Ha friss, finom, laktató ételre vágyunk, akkor azt ne a repülőn kérjük. Együnk felszállás előtt vagy után egy étteremben. A repülőn adott étel nagyjából olyan, mint az illemhely: ha szükség van rá, használjuk, de ne várjunk tőle csodát. Ahelyett, hogy az ételt szidnánk, gondoskodjunk magunkról. Vegyünk vizet és ételt a terminálon, és szolgáljuk ki magunkat. A csomagolást, a maradékot pedig ne nyomjuk a stewardess kezébe, mintha csak a szolgánk lenne, és ez igaz a beszállás idejére is. Nagyon sokan a kezükben maradt csomagolóanyagot vagy szükségtelen tárgyat a légiutas-kísérő kezébe nyomják és elvárják, hogy dobja ki. Erre gyakran pont a repülés előtti ellenőrzések miatt egyáltalán nincs idő. Szemetesek a repülőtéren és a terminálon is vannak, használjuk azokat.
