Az antibiotikumoknak ellenálló törzsek terjedése miatt a baktériumfertőzések naponta mintegy száz európai halálát okozzák. Az antibiotikumrezisztencia világszerte egyre növekvő fenyegetést jelent. A sürgető veszély miatt uniós támogatással kutatások indultak a megoldás és a hatékonyabb kezelések bevezetése érdekében, ahogy arról a Horizonban, az EU kutatási és innovációs magazinjában olvashattunk.
A baktériumok azért olyan veszélyesek, mert roppant gyorsan szaporodnak, fejlődnek. Olyan rövid a szaporodási idejük, és olyan nagy mennyiségben vannak jelen, hogy a természetes evolúció is nagyon nagy sebességgel zajlik közöttük. Laboratóriumi körülmények között egyes baktériumok 20 percenként képesek telepeiket megduplázni, és körülbelül 10 nap alatt kezdenek rezisztenciát kifejleszteni az antibiotikumokkal szemben. Ennek következtében valahányszor kifejlesztenek egy új antibiotikumot, néhány év múlva olyan kórokozók jelennek meg, amelyek megtalálták a menekülés módját, elkezdenek elszaporodni, és átveszik a hatalmat. Mindez magyarázza, miért számít ma már az antimikrobiális rezisztencia az egyik legnagyobb globális közegészségügyi kihívásnak.
Évente 35 ezren halnak meg Európában emiatt
Az Európai Gazdasági Térségben (vagyis az EU országaiban, valamint Izlandon, Liechtensteinben és Norvégiában) az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ adatai szerint az antimikrobiális rezisztencia évente 35 000 halálesetért felelős. Ha nem teszünk összehangolt erőfeszítéseket a rezisztencia kezelésére, félő, hogy ez a szám 2050-re 390 000-re emelkedhet.
Egy kutatóintézetekkel, kórházakkal és laboratóriumokkal együttműködésben, uniós támogatással lezajlott nyolcéves projekt az elmúlt években az egész EU-ban megteremtette az alapokat az antimikrobiális rezisztencia kutatásához és a jobb kezelések kifejlesztéséhez. A tavaly zárult COMBACTE-CARE kutatás célja egyebek mellett az volt, hogy kezelési módokat találjanak olyan betegségek kezelésére, mint a bonyolult húgyúti fertőzések, a gyakran nagyobb műtétek után kialakuló hasi fertőzések és a kórházban szerzett tüdőfertőzések, például a lélegeztetőgéppel összefüggő tüdőgyulladás.
Az utolsó mentsvárak is düledeznek
Hosszú ideig a karbapenemek voltak az utolsó mentsvár antibiotikumok. Aztán megjelentek olyan baktériumok, amelyek képesek lebontani ezeket a karbapenemeket is, és ezek közül néhányan még a legújabb gyógyszerekkel szemben is rezisztensek. Erre reagálva az Egészségügyi Világszervezet a különböző karbapenem-rezisztens baktériumokat most kiemelt kórokozóként tartja nyilván, ami természetesen új gyógyszerek kutatását és fejlesztését teszi szükségessé.
Az egyik különleges problémát a karbapenem-rezisztens fertőzések egy speciális alosztálya jelenti, amelyet olyan enzimeket termelő baktériumok okoznak, amelyek felgyorsítják a karbapenemek lebomlását, és hatástalanná teszik azokat. E baktériumok leküzdésére az orvosok korábban régebbi mérgező szereket vagy két specifikus antibiotikum kombinációját használták. De bár ez utóbbi megközelítés némi sikerrel járt, nehézségeket okozott. A két antibiotikum optimális dózisa ugyanis nem volt egyértelmű, és a betegeknek gyakran külön intravénás infúzióként, eltérő időbeosztásban adták be őket. Ez csökkentette a hatékonyságot és bonyolultabbá tette beadásukat az egészségügyi személyzet számára.
Az optimális dózis megtalálása mellett az uniós projekt kutatóinak néhány gyártási problémával is meg kellett küzdeniük, mivel a két gyógyszer kémiailag nagyon különböző. Kutatásaik eredményeként sikerült egy olyan újszerű kezelést létre hozni, amely nemrégiben forgalomba hozatali engedélyt is kapott az EU-ban.
Az antibiotikumok esetében nagy gond mindamellett, hogy a gyógyszercégek befektetéseinek korlátozott és lassú megtérülése gyakran visszatartja az antibiotikum-kutatást és -fejlesztést. Sok új gyógyszerrel ellentétben ugyanis az antibiotikumokat több okból sem használják a lehető leggyorsabban és legszélesebb körben a forgalomba hozatal után. Először is, a rezisztencia fokozatosan terjed, így kezdetben nincs nagy szükség az új antibiotikumok széles körű alkalmazására.
Másodszor pedig az antibiotikumokkal való visszaélés csökkentésére irányuló, világszerte elfogadott megközelítés azt diktálja, hogy az új antibiotikumokat tartalékban tartsák. Nem célszerű hirtelen széles körben felhasználni őket, mert akkor nagyon gyorsan új rezisztencia-mechanizmusok jelennek meg.
Jobb megtérülés a gyógyszercégek számára a betegeken is segít
A köz- és magánszféra közötti partnerségek célja azonban éppen az, hogy a gyógyszergyártók számára a befektetés általános megtérülését más terápiás területekkel azonos szintre hozzák. Az ilyen jellegű együttműködésekből fejlődött ki az ECRAID (European Clinical Research Alliance on Infectious Diseases) nevű klinikai vizsgálati hálózat, amely a COMBACTE és más uniós kutatási projektek munkájára épül. A hat ország 19 szervezetével, köztük Európa-szerte 600-700 kórházzal, a szövetség egyetlen hozzáférési pontot kínál a fertőző betegségekkel foglalkozó páneurópai klinikai kutatási hálózathoz.
Az új antibiotikumok klinikai értékelése sajnos rendkívül nagy kihívást jelent, mivel a vizsgálatok akut fertőzésben szenvedő betegeken folynak, akiket azonnal kezelni kell. Ez azt jelenti, hogy az orvosoknak kevés idejük van arra, hogy a betegeket bevegyék az új antibiotikumokkal kapcsolatos rendszeres és hagyományos vizsgálatokba. A hálózat által végzett, úgynevezett folyamatos megfigyeléses vizsgálatok sorozata azonban segíthetne megoldani ezeket az időbeli korlátokat. Ezek a klinikai tanulmányok, amelyekbe folyamatosan vesznek fel betegeket, adatokat gyűjtenek a kórházakban előforduló antimikrobiális rezisztens bakteriális fertőzésekről. Ezek tartalmazzák a betegek kockázati tényezőit, a fertőzés típusát, az érintett baktériumokat, az alkalmazott kezeléseket és a betegek kimenetelét.
Ez azt jelenti, hogy a jövőben az új antibiotikumokkal és kezelési kombinációkkal kapcsolatos új kísérletek anélkül épülhetnek be a hálózat rendszerébe, hogy azokat a nulláról kellene kezdeni. Ezen túlmenően az összes eredmény összehasonlítható lesz egész Európában.