Tudja, hogy pontosan mit jelent a KRESZ betűszó? Kiigazodna az 1910-es évek közlekedési szabályai között? A közúti közlekedést szabályzó átfogó rendelet megújulás előtt áll, ahogy az elmúlt 110 évben többször is előfordult már. Nézzük meg, hogyan is alakult ki!
A közlekedésre nagyon sokáig viszonylag kevés szabály vonatkozott. Alapesetben baloldalon, másokat nem veszélyeztetve kellett közlekedni. A gond akkor adódott, amikor megjelentek a korábbi közlekedési eszközöknél gyorsabb járművek, amelyeket ráadásul nem ló vagy valamely más állat húzott. Az állatoknak természetesen volt szemük, és ösztönösen megpróbálták elkerülni a veszélyt, akkor is, ha a hajtó esetleg nem figyelt. A villamos és az automobil azonban nem rendelkezett ezzel a képességgel. Ez viszonylag gyorsan konfliktusokat okozott az autósok és a többi közlekedő közt. Éppen ezért a nagyobb bajt megelőzendő Budapesten az első közlekedési szabályokat 1909-ben vezették be, kifejezetten az autók miatt. A rendelkezést a fővárosi tanácsnak benyújtott javaslat így magyarázta.
„Az automobilnak, mint a közönség körében még eléggé meg nem szokott közhasználati közlekedési eszköznek gyors elterjedése a székesfőváros utcáin, ahol eddig a forgalom […] villamos vasutak kivételével teljesen lovak által vont járóművekkel bonyolittatott le, kívánatossá tette, hogy ugy közbiztonsági szempontból, mint a közlekedés zavartalan menete érdekében is a fennálló rendőri intézkedések mellett a törvény-hatóság részéről megfelelő szabályrendelet alkottassék.”
Az első közlekedési szabályozás csak Budapestre volt érvényes
A szabályt 1909. március 19-én fogadták el. Kimondta, hogy autóvezető csak olyan ember lehet, aki a 21. életévét betöltötte és józan életet él. Az ilyen személyek kérhettek jogosítványt, amelyet már akkor is különféle kategóriában adtak ki, attól függően, hogy az adott jármű milyen erős volt. A középső kategória itt a 25-40 lóerőt jelentette, az ennél gyengébb, illetve az erősebb járművek más elbírálás alá estek. A szabályozás egyébiránt kitért a műszaki felszerelésekre is, a járműnek tudnia kellett kanyarodni és megállni, hátrameneti sebességfokozatot azonban csak a 350 kg-nál nehezebb járművek számára írtak elő.
A város belterületén a sebességet 20 km/h-ban maximálták, viszont külterületen, jó látási viszonyok esetén 30 kilométer/óra volt a maximális sebesség, a teherautók viszont lassabban hajthattak.
Ezt a csak Budapestre vonatkozó rendelkezést 1910-ben országos jogszabály követte. Ez azonban nem volt igazi, mai értelemben vett KRESZ, azaz nem minden közlekedőre, hanem csak a gépjárművekre vonatkozott, ez volt a belügyminiszter 57.000/1910. számú rendelete. Ennek alapja egy nemzetközi megállapodás volt, amelyet 1909. október 11-én írtak alá Párizsban. Tartalmazta az automobiloktól minden országban elvárt műszaki követelményeket, valamint meghatározott négy darab egységes közlekedési táblát: bukkanó, kanyar, vasúti átjáró, útkereszteződés.

Forrás: MMKM
Ekkor vezették be országosan a rendszámokat is, amelyek fehér alapon vörös betűkből és számokból álltak (Budapesten római számokat használtak), a hivatali autók fekete alapon piros rendszámot kaptak. A rendszámokat ekkor még területi alapon adták ki, ami nem a vármegyehatárokat követte, mert az országot 12 kerületre osztották. Sebességhatár csak belterületen volt, a 3 tonna alatti járműveknél 25, a felett 20 km/h, külterületen pedig ezt írta elő a szabályzat:
„A menetsebesség minden körülmények között olyan legyen, hogy a vezetőnek hatalmában álljon gépjárművét a személy- és vagyonbiztonság veszélyeztetése nélkül vezetni.”
Mivel egy nemzetközi szerződés képezte az alapját a rendeletnek, ekkor kerültek bevezetésre az országjelek, ekkortól jelzi a „H” betű az ország járműveit, és ennek köszönhető, hogy a magyar autók felségjelzése az egyik legkorábbi, hiszen 1910-ben még csak 20 ország kapott nemzetközi jelzést. Nem kell persze arra gondolni, hogy ezután elárasztották Európa útjait a „H” jelzésű automobilok, hiszen 1910-ben összesen csak 1047 autó volt az egész országban.
Amikor a zebra még csak két csík volt keresztben az úttesten
Az I. világháború természetesen a motoros járművek csökkenésével járt, de a háború után az autók száma egyre növekedett, és ez elsősorban Budapesten további gondokat okozott. Új szabályok, új megoldások kellettek, így sikeres nemzetközi példák után 1926-tól Budapesten is megjelent a villanyrendőr, és a gyalogátkelő is, igaz még nem a most ismert „zebra” formában, hanem két párhuzamos csíkként keresztben az úttesten.

Forrás: Fortepan, Fotó adományozó Magyar Bálint
A KRESZ mai értelemben 1929-ben született meg, válaszul az elmúlt évek romló közlekedési baleseti statisztikákra.
Ez a rendelkezés egy belügyminiszteri rendelet volt, pontosan a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter 250.000/1929. BM. számú rendelete a Közúti Közlekedési Rend és Közrend Egységes Szabályzatáról. Ennek a rendelet rövidített nevének (Közlekedési Rend Egységes Szabályzata) a betűszava a KRESZ. Ez nem csak a gépjárművekre, hanem minden közlekedőre kiterjedt, és az addigi nagyjából 40 féle szabályozást fogta össze, illetve váltotta ki.
Az 1930. január 1-én életbe lépő rendelkezés a mostani táblák közül már nagyon sokat bevezetett, de például a stoptábla még nem 8 szögletű, hanem kör alakú volt. Sok alapelve a mai napig a későbbi jogszabályokba is átkerült, de például még lehetővé tette, hogy a járművezetők karral adjanak le irányjelzést.

Forrás: Fortepan/Fotó adományozó Lissák Tivadar
A gyermekjátszótereket is a közlekedési szabályozás szülte
Érdekesség, hogy ez a szabályozás írta elő, hogy a nagyobb településeken a gyerekeknek játszótereket kell létesíteni, hogy ne az úttesten játszanak
A II. világháború után, ahogy az autóforgalom terjedt (annak ellenére, hogy 1950 és 1958 között magánemberek nem, vagy alig használhattak autót), a nemzetközi elvárásokhoz igazodva viszonylag sűrűn kellett módosítani a KRESZT. Elsőként 1950-ben, amikor is új táblákat is bevezettek, már 51 táblát kellett ismerni a közlekedőknek, valamint a lakott területen belül a maximális sebességet 40 km/h-ban határozták meg.
A szabályozást 1953-ban kiegészítették, növekedett a táblák száma, és olyan, ma már nem használt táblák is megjelentek, mint az, amelyben a szám és a betűk a belső fehér mezőben lévő csúcsára állított fekete színű négyszögben vannak feltüntetve. Ezt gyorsforgalmi utaknál használták, ahol a jelzőtábla azt a sebességet jelölte, aminél kisebb sebességgel nem lehetett haladni.

Forrás: 1953. 1. BM rendelet
A maitól eltérő volt a Stoptábla (kerek alakú volt), a kórház és az iskolát jelző tábla, és a zsákutca táblája, ami nem a mostani két színű tábla volt, hanem egy visszakanyarodó út képe. Egész más volt az országúti irányjelző tábla is:

Forrás: 1953. 1. BM rendelet
Az autóbuszok lakott területen kívül már hajthattak akár 60 km/h-s sebességgel, viszont a személyautókra továbbra sem volt korlátozás. Persze ekkor az autók jó esetben elérték a 100 km/h-s sebességet, de inkább 60-80 kilométert tudtak megtenni óránként.
Az autózást magánemberek részére 1958-ban tették ismét lehetővé, ennek hatására az autók száma gyorsan szaporodni kezdett. A közlekedési szabályokat változatos módon oktatták, például közlekedési oktatófilmeket forgattak.
Az akkori autóvezető-tanulóknak kicsit nehezebb volt a dolga, mert az elsőbbségadás szabályozása másként volt, meg kellett tanulni az adott településeken, hogy mely kereszteződésben melyik útról érkezőnek van elsőbbsége.
A következő alapvető változás 1962-ben következett be, ekkor újabb rendelet fogta össze a közlekedési szabályokat, újabb táblák is megjelentek, elsősorban az osztott pályás utakhoz és autópályákhoz kapcsolódva. Ekkortól használtak fénysorompókat is, amelyeknek a használatát meg kellett tanulni a vezetőknek.

Forrás: MMKM
A mai KRESZ 1975-ben született
A mai KRESZ 1975-ben született és 1976 óta van hatályban, persze rengeteg módosítással. Ellentétben azonban a korábbi évekkel, amikor is 1950-ben, 1953-ban és 1962-ben is új jogszabály született, az elmúlt 50 évben csak az 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendeletet módosították.

Forrás: Fortepan, Fotó adományozó Péterffy István
Az 1976. január 1-én életbe lépett KRESZ már természetesen autópályákról is szól. Bevezette a lakott területen kívüli sebességkorlátozásokat, országúton 80, autóúton 100, autópályán 120 km/h-s határokkal, városban pedig 60 mm/h volt a megengedett maximum.
Azóta is sokat változott a közlekedést szabályzó rendelet, módosultak a sebességhatárok, újabb táblák jelentek meg, a kerékpáros közlekedés miatt is jelentős átalakításokra volt szükség, azonban az alaprendelet maradt. Azonban 50 év után úgy néz ki, hogy jövőre ismét teljesen új KRESZ fog életbe lépni, amely talán megint évtizedekig lesz érvényben.



