A Karácsony csodálatos ünnep, nekünk magyaroknak biztosan ez a legfontosabb családi ünnepünk, ilyenkor csendesedünk el a legjobban, ilyenkor látjuk a legtöbbet a rokonainkat, és sokaknak valóban ez a szeretet kinyilvánításának szép időszaka is. De hogyan ünnepelnek más népek ilyenkor?
A Karácsony mindenkinek mástól szép, az talán túlzás, hogy ahány ház, annyi szokás, de az biztos, hogy ahány ország, annyiféle szokáshalmaz. Adott országon belül is eltérő, hogy például egy magyar embernek az adventi várakozás, a karácsonyfa, a szaloncukor, a habcsók, a csillagszóró, a szép karácsnyi énekek, a Jézuska-váró betlehemi előadások, az éjféli mise, az ajándékozás öröme, vagy a közös vacsorák, a borleves, a pulyka, vagy a rántott hal íze jelenti az ünnep lényegét.
Természetesen vannak, akik „ellenállnak”, néhány budapesti bár nyitva van 24-én este, oda menekülhetnek az ünnep „ellenfelei”, néhányan vallási (nem hisznek a Jézuskában) okból, vagy az ünnepkör elkommercializálódása miatt idegenednek az ünneptől.
Egy legenda szerint, Mark Mobius ismert befektető régen Karácsony környékén mindig igyekezett Japánban tartózkodni, ott ugyanis tudott dolgozni, az volt a fejlett világ legkevésbé Karácsonytól átitatott sarka.
Mint látni fogjuk, ma már a globalizált világban a japánok sem szeretnének kimaradni a karácsonyi csillogásból, ott is kialakult az ünnep kultúrája. A nemzetközi szokások viszont olykor tényleg megdöbbentőek, párat ezek közül szeretnénk felvillantani.
1. Spanyolország – Katalónia: A kakiló paraszt
Aki járt már Karácsony környékén Barcelona, vagy más katalán város közelében, meglepve láthatta, hogy a kedves betlehemi szoboregyüttesekben van egy különleges figura, a caganer, vagyis a kakiló katalán paraszt.
A jellemzően hagyományos piros kalapot viselő guggoló személy, aki éppen a dolgát végzi, a 17. század vége óta része az ünnepi összképnek, állítólag a termékenységre utalt, de a gyerekek mindenképpen nagyon szeretik, mert a modern korban elterjedt, hogy ő valójában cukorkákat kakil ki.
2. Japán: a KFC nagy aratása
A bevezetőben említettük, hogy Japán nem volt éppen egy „karácsonyozós” ország, nem csoda, elég zárt országról van szó, ahol a katolikusok aránya mindössze 1 százalék. Viszont éppen ezért hihetetlen gyorsan terjedt el egy „friss néphagyomány”.
Japánban Karácsonykor mindenki KFC-termékeket fogyaszt, elképesztő kereslet van a csirkeszárnyakra, a KFC hetekkel korábban már veszi fel az előrendeléseket.
A szokás eredete egy 1974-es „Kentuckyt karácsonyra!” reklámkampány volt, az ötletet állítólag az adta, hogy Japánban nem volt kapható pulyka, és az országban levő kevés külföldit célozta meg a KFC, ám végül a japánok annyira megszerették a reklámot. hogy a KFC-fogyasztás országos japán szokássá vált.
3. Izland: 13 manó támad
Ha Észak-Európa, akkor manók. A legösszetettebb karácsonyi kultúrája alighanem Izlandnak van, ahol a hagyományos 12 napos karácsony Szenteste kezdődik és Vízkeresztkor ér véget, de Izlandon szinte izgalmasabb a december 25-e előtti 13 nap, amely 13 manó ünnepe.
Minden Jolasveinarnak, vagyis karácsonyi legénynek van egy saját napja, Az izlandi folklórban nincs Mikulás, de van az óriásnő, a karácsonyi macska. a kolbászhúzó, illetve hasonló figurák, akiket vagy az ablakban hagyott ajándékokkal kell lekenyerezni, vagy jobb esetben ő hoz valamit.
A szintén északi finn hagyományban is van manó, ott a joulusauna, vagyis a közös, karácsonyi , családi szaunázás vált népszokássá, de itt is fontos szereplő a szaunamanó (saunatonttu), akit illik az ünnepnap megetetni.
4. Ausztria és Hollandia: „fekete figurák”
Az ünnepi ördög, vagyis az itthon is ismert Krampusz – bármennyire meglepő – osztrák találmány, bár ma már globális hírnévre tett szert, de valójában az osztrák alpesi régió, pogány eredetű folklórjából ered.
Voltak kísérletek, hogy az ünnephez ne kapcsolódon olyan figura, akinek az a feladata, hogy halálra rémíti a gyerekeket, de eddig nem lehetett teljesen kiirtani.
Ennek vicces „liberalizmus-sztorija”, hogy a Mikulást Hollandiában kísérő, fekete, szolgaszerű figura, vagyis az ajándékok kiosztásában segítő Zwarte Piet (Fekete Péter) alakját Hollandiában sértőnek találták, így módszeresen próbálják átnevezni Kormos Péterre, vagyis mindenkinek legyen tiszta, hogy nem a bőrszíne miatt fekete az a Péter, csak azért, mert a kéményben mászkált.
5. Ausztrália, Szíria: Karácsony a forróságban
Gondolkodott azon, hogy miként ünnepelnek azok, ahol eleve kizárt a „fehér karácsony”? Természetesen máshogy, Ausztráliában, ahogy általában a déli féltekén
decemberben nyár van, így a családi sport, az úszás, a kerti, vagy tengerparti grillezés és a nagy közös családi séták a bevett ünnepi programok.
Szintén elég meleg van Szíriában, ahol a Mikulás helyett egy teve az ajándékozó.
A szír gyerekek nem is annyira üres zoknit, csizmát és hasonlókat tesznek az ablakba, amikor az ünnepre várnak, hanem szénával töltik meg a cipőiket, és vizet is tesznek ki kisebb-nagyobb tálakban, hogy ezzel is segítsék a tevét, hogy megtalálja a jó gyerekeket.
6. Görögország: feldíszített csónak
Görögország itt van Európa közepén, így nem teljesen érthető, hogy miért, de teljesen eltérőek a karácsonyi szokások. Görögországban ugyanis a Karácsony hagyományos szimbóluma nem a karácsonyfa, hanem egy csónak, a karavaki. A családok kis csónakot díszítenek fel, tisztelegve az ország tengerhez és a tengerészekhez fűződő szoros kapcsolata előtt.
7. Kína: békealma és szaxizó Mikulás
Kínában nincs nagy becsülete a keresztény vallásoknak, a karácsony nem is munkaszüneti nap. Ugyanakkor legalábbis a „kereskedelmi” elemek nagyon betörtek az elmúlt egy évtizedben, aminek két vicces eleme mindenképpen van: a Mikulásnak Kínában szinte mindig van szaxofonja,
illetve a kínaiak békealmát ajándékoznak egymásnak.
Az meg mi? Nincs sok értelme, de a békealma és a szenteste szavak a mandarin nyelvben pont ugyanúgy hangzanak, „magyarosan” pingguó mindkettő, ez pedig már elég volt a kínaiaknak, hogy ebből szokást alakítsanak ki.
8. A visegrádi 4-ek: tésztát a plafonra!
A Visegrádi 4-es országcsoportban nem sokban különböznek a karácsonyi szokások a magyartól, de érdekes, hogy mindenhol van azért valami, ami itthon kevésbé, vagy egyáltalán nem elterjedt.
Északi szomszédunknál, Szlovákiában az ünnepi nagytakarítás után alighanem kevés háziasszony repes z örömtől, de egy hagyomány alapján egy kanál loksát – kenyértészta, mák és méz keverékét – a mennyezet felé kell hajítani, minél több puding ragad a plafonra, annál több szerencséje lesz a családnak a következő évben.
Csehországban a hajadon lányok cipőt dobnak karácsony napján az ajtó felé, ha a landolás után a cipő hegye az ajtó felé mutat, akkor egy éven belül férjhez megy a lány. Persze kérdés, hogy ezt valóban gyakorolják-e, vagy csak a népies szokásokat leíró országismertetőkben bukkan fel a hagyomány.
Végül Lengyelországban létezik egy karácsonyi ostya, az opłatek, nem egy gasztrocsoda, de az ostya elfogyasztása előtt mindenki szeretet, jókívánságokat, megbékélést hirdet a családtagjai felé.
9. Etiópia: szigorú böjt
Ha afrikai karácsonyokról beszélünk, vélhetően mindenki valami nagyon vidám, táncos lakomát képzel el. Nos, Etiópiában a Tewahedo ősi, ortodox egyház a legnépszerűbb vallás, és
ebben a vallásban a Karácsony egy 43 napos szigorú böjtöt jelent, se hús, se zsír, se tojás és tejtermék.
A Karácsony napja, amely január 7-re esik, és Ganna néven ismert nagy fellélegzés, az emberek fehérbe öltöznek, reggel misére mennek. egy Ye Genna Chewata nevű gyeplabda-szerű játékot játszanak és végre ehetnek egy jót.
10. Írország: jeges fürdőzés
Írországban egy viszonylag új karácsonyi hagyomány terjedt el, a karácsonyi tengeri úszás. Erre valóban december 25-én kerül sor, amikor családok és barátok gyűlnek össze a sziget tengeri és tavi strandjain, hogy megmártózzanak a vízben, amelynek hőmérséklete általában 10°C alatt mozog. A karácsonyi fürdőzés egyik híres helye a Dublin megyei Sandycove Forty Foot úszóterület.
Van, aki beöltözve fürdik, a bátrabbak magas szikláról ugranak, mások csak óvatosan beosonnak, de természetesen minden bátor fürdőzőnek jár a meleg törülköző, a nagy ováció és a forró, fűszeres rum, vagyis a grog.
