Sajnos az unión belül a GDP-arányos magyar kamatkiadás továbbra is kiugró, de azon sokat fog az idén az állam spórolni, hogy az inflációkövető PMÁP után már sokkal alacsonyabb a kamat.
Mennyit költ a magyar állam kamatokra, vagyis az adósság finanszírozására?
Az elmúlt két évben 2024-ben és 2025-ben nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy nagyjából a magyar GDP 5 százalékát kellett kamatokra fordítani.
Ilyen sokat senkit nem költ az Európai Unióban kamatokra, bár Olaszország, vagy Görögország megközelíti ezt a szintet (ezekben az országokban nagyobb az államadósság, de alacsonyabb a kamatszint) és bár nem EU-s, de megemlíthető még Izland, amely állam sok szempontból az uniós országokkal összevethető, és szintén nagy, a GDP 4 százalékát meghaladó kamatfizető. Náluk ugyanis 2008 és 2011 között volt egy, a bankrendszer egészét érintő pénzügyi krízis, azóta is azt nyögi, az amúgy gazdag sziget.
Jelentős kamatterhek
Az ÁKK honlapján nagyon részletesen elmerülhetünk a számok vizsgálatában.
De a pontos mértéket valójában 2025-re nem ismerhetjük, hiszen azt sem tudjuk mekkora lett végül a GDP, de az biztos, hogy 2024-ben a Központi Statisztikai Hivatal szerint 81 447 milliárd forint volt a hazai bruttó nemzeti össztermék.
Ez akkori árfolyamon dollárban 223 milliárd dollárt jelentett (hozzátehetjük, hogy ez a „tiszta” adat, vásárlóerőparitáson sokkal nagyobb a magyar GDP). A várható alacsony 2025-ös reál GDP-növekedés és az immár ismert (4,4 százalékos) magyar infláció növeli majd meg ezt az értéket 2025-re.
Miért fizettünk ennyire sokat az adósság után?
Ha azt vesszük, hogy a magyar GDP-arányos államadósság nem kiugróan magas európai mértékkel, akkor felmerülhet a kérdés, hogy miért fizetjük mi a legtöbb kamatot?
A kamatfizetés nagyságrendje elég sok tényező függvénye.
Már említettük, hogy a GDP-arányos adósság mértéke itthon nem kiugró, 76 százalék jelenleg,
de értelemszerűen a nagyobb adósságra több kamat jár.
Fontos a hitelminősítés is, ha a ratingcégek nem értékelik igazán a magyar makrohelyzetet, hiszen mindhárom hitelminősítő ugyan a bóvlikategória felett tartja a magyar ratinget, de csak egy-két klaszterrel feljebb, vagyis nem túl jó a hitelminősítésünk, akkor nagyobb a kamatfelár, amit ki kell köhögnünk.
Végül nagyon fontos az adósság szerkezete, mennyi adósság van a külföld, a magyar intézmények, illetve a magyar lakosság felé, azok változó (például inflácikövető), vagy fix kamatozású papírok.
A PMÁP rendesen megcsapolta a büdzsét
Magyarország az elmúlt években azért fizetett sok kamatot, mert a magyar lakosságnak rengeteg PMÁP (Prémium Magyar Állampapír) nevű terméket adott el, ez a termék az infláció felett fizetett kamatot, és mivel Magyarországon volt két nagyon magas inflációt hozó év (2022: 14,5 százalék, 2023: 17,6 százalék),
2024-ben és 2025-ben rengeteg kamatot kellett kifizetni a lakosságnak.
Itt fennakadhatunk azon, hogy miért van két év a magas infláció és a magas kamatok között.
Ennek az a magyarázata, hogy a 2022-es inflációs adat csak 2023 januárjában derül ki, az onnantól értékesített PMÁP pedig 12 hónap múlva, például 2024 januárjában fizet először kamatot.
Ez a termék tehát brutális terheket rótt az államra. Ha megnézzük az Államadósság Kezelő Központ idei stratégiáját, azt láthatjuk, hogy az adósságkezelő olyan nagyon nem is erőlteti már az inflációkövető állampapírok értékesítését.
A korábbi stratégiában az volt, hogy a fix kamatozású állampapírok aránya 60-80 százalék lehet, most már az, hogy 70-90 százalék, vagyis ez azt is determinálja, hogy a változó kamatozású a korábbi 20-40 százalékos intervallumból lemegy 10-30 százalékosra.
De legalább már alacsonyabb az infláció
Ugyanakkor itt jó hír az államnak, hogy a 2026-os változó kamatokat meghatározó 2024-es infláció már csak 3,7 százalék volt, vagyis ezen az ágon nagyon le fog csökkeni az idén a kamatteher. Azt persze rögtön hozzátehetjük, hogy a magyar befektető eleve mindig nagyon gyorsan reagál, vagyis amikor a befektetők látták, hogy már csökken az infláció, eleve elég sokan eladták az addig remekül fialó PMÁP-ot és más állampapírra váltottak.
Azt, hogy ez pontosan mekkora kamatkiadás-csökkenést jelent, természetesen 2026 első napjaiban nem lehet tudni, hiszen sem azt nem tudjuk, hogy mekkora lesz a 2026-os GDP, sem azt nem tudjuk, hogy mennyi lesz a kamatfizetés, hiszen az majd rengeteg évközi eseménytől, például az aukciók eredményétől függ,
de nem túlzó elképzelés, hogy akár 100 bázisponttal, azaz körülbelül GDP-arányosan 5 százalékról, körülbelül GDP-arányosan 4 százalékra is csökkenhet a kamatfizetés mértéke.
Már nem a lakosság etetése a fontos
Az ÁKK korábban deklarálta, hogy valójában ő olyan nagyon nem bánja, ha a magyar lakosságot „túlfizeti”, vagyis jó kamatokat kínál a lakossági állampapírokra, de azért ennek mintha vége lenne.
Természetesen az előnyös lenne, ha a sok kamatbevételből a háztartások fogyasztanának, berúgnák a magyar gazdaságot, de valójában a háztartásoknál a legtöbb kamatbevételből ismét csak megtakarítás lett, nem pedig fogyasztás.
Most már sokkal inkább cél az adósság minél olcsóbb finanszírozása, ennek jegyében például az a cél is fellazult, hogy mekkora lehet a külföld felé az eladósodás.
Korábban a külső adósságnak 30 százalék alatt kellett maradnia, most, és ezt az év eleji 3 milliárd eurós kötvénykibocsátás már feszegeti is, a cél úgy szól, hogy 30 százalék plusz/mínusz 3 százalék.
A magyarázat evidens, abban az időszakban, amikor a magyar államnak a devizaadósságra mintegy 200 ponttal kevesebb kamatot kell fizetnioe (például egy 10 éves papír esetén a forintadósság kamata 6,7 százalék, az euróadósságé 4,7 százalék), ráadásul az utóbbi időben a deviza árfolyama nem is erősödött, vagyis árfolyamvesztesége sem keletkezett a magyar államnak,
egy kicsit vonzóbb lett újra a külföld felé eladósodni, noha természetesen azért az adósság többsége így is forint alapú, vagy ahogy egy ideig sokat mondogatta a kormány, azért cél maradt az önfinanszírozás.
Jelenleg a magyar adósságot
- 48 százalékban hazai intézményi
- 29 százalékban külső
- 23 százalékban lakossági
befektetők finanszírozzák,
Mint említettük a PMÁP-állomány nagyon összement. Az év elején kibocsátott 3 milliárd eurónyi devizakötvény orinetálhat bennünket arra, hogy vajon a külföld felé mennyi kamatot kell majd fizetni. Az Ákk tavaly is bocsátott ki az év elején eurókötvényt, akkor 2,5 milliárd euró értékben, és nem 3 milliárd euró értékben, akkor 10 és 15 éves futamidővel és nem 7 és 12 éves futamidővel, mint most.
A felár tavaly valamivel magasabb volt, júiusban még jött rá 4 milliárd dollár devizakötvény, illetve egy kisebb tétel kínai. Az idén, ha összesen 6,5 milliárd euróban gondolkdotott az ÁKK, akkor szinte a fele megvolt az év elején.
A magyar devizaadósság amúgy, bármilyen devizanemben is történik száz százalékban euróalapú, mert euróra swapoljuk a dollárt, a jüant és a jent is.
Ráadásul a tervek szerint a nettő kibocsátás eleve valamivel kisebb lesz, a kormány nagyobb gazdasági növekedésben és így több adóbevételben bízik 2026-ra, mint 2025-re.
Ha minden a tervek szerint halad, akkor 4 százalékig legalább visszaeshet a GDP-arányos kamatkiadás.
Más kérdés, hogy ez sem kevés, ha egyszer valóban el szeretnémk érni a 3 százalékos hiányt, vagyis az úgynevezett konvergenciakritériumban meghatározott maximális hiányt, akkor még ezen kamat mellett is az kell, hogy a költségvetés elsődleges bevételei a GDP 1 százalékával haladják meg a kiadásokat.
